Matt Haig: The Humans

A Matt Haiggel való ismerkedést A fiú, akit Karácsonynak hívnak című könyvvel szerettem volna kezdeni, de azt annyit toltam magam előtt még a télen, hogy akkor már megvárom vele a következő telet inkább... Elolvastam viszont hirtelen egy másik könyvét a szerzőnek, a The Humans-t, ami magyarul is megjelent Én és az emberek címen. 

A könyv főszereplője, Andrew Martin professzor lenne, ha ő sajnos el nem halálozik már a történet kezdete előtt picivel... Egy idegen létforma helyettesíti őt a regényben, akit azért küldenek, hogy elsikálja azt a kellemetlen kis ügyet, hogy Andrew a halála előtt rájött az egyik legnagyobb matematikai rejtély megoldására. Ez pedig gyökeresen megváltoztathatja az emberiség sorsát. A lény feladata, hogy beépüljön, elvegyüljön, eljátssza Andrew-t, és közben kinyomozza, kinek beszélhetett a felfedezéséről. A nyomokat el kell tüntetnie, kezdve a számítógépes fájlokkal... egészen az emberek eliminálásáig, akik megtudhattak bárminemű információmorzsát a hihetetlen áttörésről... 

A kurfli természetesen az, hogy a létforma hiába tekintette ezt egy szimpla, végrehajtandó feladatnak, ha közben meg kell tanulnia kicsit emberré lenni (nyelv, gesztusok, mimika, szokások, udvariassági formák stb.), és az emberré válás során véletlenül kissé emberi is kezd lenni. Megismeri Andrew Martin barátait, feleségét, fiát, Gullivert... Olyan szituációkba keveredik, amikor nincs más választása - és nem is akar mást -, csak segíteni azon, aki épp bajba került, függetlenül attól, hogy esetleg épp eliminálnia kéne őt. Elkezd ragaszkodni. Megtanul szeretni... 

Az idegen, önmagát is meglepve teljesen átveszi Andrew Martin szerepét, és talán még a feljebbvalókkal is szembemegy?... 

Tetszett Matt Haig stílusa, és szerettem a humort, az öniróniát, ami átitatja a sorokat. Nagyon szépen figurázza ki az emberek bizonyos vonásait, napi rutinját. Nem fordult át szerencsére komédiába, pedig el lehetett volna ölni a komolyság csíráit, ha elbillen a mérleg a helyzetkomikumok felé, de ez nem történt meg. Maradt bőven komolysága, mélysége a mondanivalónak, megpróbálta felhívni a figyelmet egy csomó fontos dologra az életben: értékek, prioritások, kiteljesedés, odaadás, szeretet.

Van egy csomó, sunyin elrejtett életbölcsesség a könyvben.

“This was, I would later realise, a planet of things wrapped inside things. Food inside wrappers. Bodies inside clothes. Contempt inside smiles. Everything was hidden away.”

Az idegen lény megütődve szemléli, hogy a hét hét napjából ötöt munkával töltünk, és csak kettőt pihenéssel, szórakozással, sőt, néha az sem pihenés! Hovatovább, a vasárnapot már a hétfő közelsége is elrontja. :) Mennyire így van, és mennyivel jobb lenne fordítani ezen az arányon, csak hát mennyire lehetetlen is közben...  Sajnáltam kicsit szegényt, ahogy a kezdeti rácsodálkozások után belesüppedt egy kis időre a "szürke hétköznapok" monotonitásába. 

"Humans, as a rule, don't like mad people unless they are good at painting, and only then once they are dead. But the definition of mad, on Earth, seems to be very unclear and inconsistent. What is perfectly sane in one era turns out to be insane in another. The earliest humans walked around naked with no problem. Certain humans, in humid rainforests mainly, still do so. So, we must conclude that madness is sometimes a question of time, and sometimes of postcode."

Aranyosak volt az idegen felfedezései, és ahogy azokat szavakba öntötte:

“If getting drunk was how people forgot they were mortal, then hangovers were how they remembered.”

“Laughter, along with madness, seemed to be the only way out, the emergency exit for humans.” 

“The tea seemed to be making things better. It was a hot drink made of leaves, used in times of crisis as a means of restoring normality.”

“This, I soon discovered, was a typical pub. The 'pub' was an invention of humans living in England, designed as compensation for the fact that they were humans living in England.” 

Amit kritikával illetnék, az az, hogy hiába még az eleje az emberi pályafutásának, mégiscsak likvidál egy embert az idegen... Nagyon szomorú és kicsit távolságot is tartottam a karaktertől amiatt, hogy tényleg gyilkolt. Hiába, hogy bántotta a dolog utána, akkor is megtörtént. 

“One of the brighter humans, a German-born theoretical physicist called Albert Einstein, explained relativity to dimmer members of his species by telling them, “Put your hand on a hot stove for a minute, and it seems like an hour. Sit with a pretty girl for an hour, and it seems like a minute.” What if looking at the pretty girl felt like putting your hand on a hot stove? What was that? Quantum mechanics?"

A könyv vége felé van egy szép hosszú lista, Tanácsok az embernek címmel, ami igazán jól sikerült, remek meglátásokkal, ugyanakkor humoros részei is vannak. 

“A paradox: The things you don’t need to live—books, art, cinema, wine, and so on—are the things you need to live.”

Értékelés: 10/8 A vége kissé szentimentális lett, de egészében egy okosan ironikus, humoros, könnyed sci-fi, kis matekkal körítve, ami egy "idegen" szemén át mutatja be kis sártekénket és rajta minket, a rohangáló csodabogarakat.   

“Knowledge is finite. Wonder is infinite.”