Fülszöveg: "Dave Galloway egy óra- és ékszerüzlet tulajdonosa Evertonban, egy amerikai kisvárosban. Életében központi szerepet játszik kamasz fia, akit egyedül nevel, mivel a fiú anyja évekkel ezelőtt otthagyta őket. Boltja és lakása ugyanabban a házban vannak, munkája pontos napirend szerint zajlik. Egy napon azonban a fiú egy közelben lakó lánnyal együtt olyan ügybe bonyolódik, ami szembeállítja őt apjával és egész addigi környezetével. Galloway egyetlen barátja, Musak segítségével próbálja felderíteni az ügy szálait. Ahogy megkísérli visszanyerni fia bizalmát, lassan ráébred, mi az a közös, több generációt jellemző vonás, ami a család minden férfi tagjának életét alakította."
Az evertoni órásmester még azoknak is megtetszett szerintem, akik egyébként nem olvasnak Simenont, annyira szép a kivitelezése, harmonikus a borító, és a cím is olyan kellemesen rejtélyes. A kötet a szerző roman dur-jeinek sorát gyarapítja, azaz nincs benne Maigret felügyelő, más szereplőkkel dolgozik, és erkölcsi dilemmákat vet fel, de azért általában van benne gyilkosság is, csak sokszor nem annak felderítése a lényeges.
Ebben a kötetben egy amerikai kisváros, Everton órásmesterének mindennapjaiba pillanthatunk be. A nemrég olvasott Eleanor Oliphantnál is már akartam írni, hogy nagyon kedvelem a szereplők napi rutinjának részletes leírását, persze főleg, ha a monotinitás ellenére hangulatos, vagy van benne valami különleges. Az órásmester mindennapjai megnyugtatóan egyforma mederben folynak, és a kivételek is szabályszerűen váltakoznak életében a szombati baráti látogatások alkalmával, amikor pipázó barátjával, Musakkal üldögélnek, majd ostábláznak és iszogatnak.
Dave életében akkor jön változás, amikor szombaton, a Musakkal eltöltött este után hazaérve nem találja otthon a fiát, Bent. A fiú nem is ér haza később sem, és hamarosan kiderül, hogy Hawkinsék lányával, Lilliannel szökött el, és elkötötte apja kocsiját is... Hamarosan több államon keresztül zajló üldözés kezdődik, az FBI bevonásával is, Ben és Lillian ugyanis nem csak menekülnek de igen súlyos bűncselekményt is elkövetnek útközben. Dave lakását és műhelyét ellepik az újságírók, fényképekhez állítják ide, majd amoda, felteszik ugyanazokat a kérdéseket, majd elvonulnak... A csendet aztán később Musakkal osztja meg, aki beállít gondoskodni róla, és együtt hallgatják tovább a rádióhírekben az üldözés krónikáját.
A kimenetelről már többet nem szeretnék elárulni, hogy Ben és Lillian hogy, s mint kerül elő, és mi lesz a sorsuk, ezt fedezze fel mindenki magának.
A stílus feszes és Dave tehetetlensége ellenére izgalmas a várakozás, a bizonytalanság.
Bent nagyon nem tudtam megkedvelni. A múlt szálainak megismertetése sem tette szimpatikusabbá egy cseppet sem. Magának való, hallgatag, de még inkább sunyi gyereknek láttam, és nem tudtam egyetérteni a jelenbeli tetteivel sem egyáltalán.
Az erkölcsi üzenetét a könyvnek kissé félresiklottnak éreztem, ha volt egyáltalán, és nehezményezem, hogy igazából nem tudom mire akartak kilyukadni, vagy hogy mi lehetett a fülszövegben is belengetett "felismerés" a család férfitagjaival kapcsolatban. Gyenge lábakon állónak éreztem a hasonlítgatást, a ferde félmosolyokon túl, amik a fényképeken szépen mutathattak egymás mellett, generációról generációra. A külső hasonlóságon túl a belső egyezésre nem találtam igazán alapot, ezért kicsit értetlenül tettem le a könyvet. Nem volt feloldva semmi. Persze lehet így is vége valaminek, kifejezetten feloldatlanul, frusztráltan, de többet vártam volna magyarázatként.
Értékelés: 10/5,5-6 Egy történetében, megoldásában kevésbé erős roman dur, ami azonban hangulatosságban most is nagyon ott van a szeren, főleg a kötet első felében. A második fele pedig a kíváncsiság miatt viszi magával az embert.
A könyvet kiadja az Agave Könyvek.
Rendeld meg >ITT<!
Nagyon kedvet kaptam most ehhez a könyvhöz!
VálaszTörlésÓ, ennek igazán örülök! :)
Törlés