Poszt-turkáló: A férfiagy rejtelmei

Forrás.

A freeblogról áthozott bejegyzések közül nem maradhat ki erről a rendhagyó és provokatív könyvről írt posztom. Chad Kultgen The Average American Male című könyve ráadásul azt hiszem az első volt, amit utazókönyvként olvastam és adtam tovább (akkor még nem volt horror ára  a postázásnak, és sima levélként is feladhattuk az ilyen kis vékony paperbackeket, hahh, régi szép idők... :"))

Akkor frissen meg is vettem a szerző két másik kötetét is, de azóta sem olvastam el őket... talán épp itt az ideje. ;)

Addig is frissítésnek következzen egy csobbanás a férfiagy sötét és titkos (?) bugyraiba. ;)


Az eredeti bejegyzést 2010.09.14-én született.

A fordításokról

Forrás.

A Témázunk csapat ehavi választottja a Kedvenc ferdítések - a jó és rossz fordítások setét erdeje című téma lett, amit bevallom, már régóta vártam, de most, hogy írni is kéne róla, döbbenek csak rá, hogy ez bizony nem egy egyszerű menet.

Rendszerint a "rossz" és hibás fordítások hagynak nyomot az emberben sajnos, míg a jól átültetett szöveg kevésbé emlékezetes, ami egy igen sajnálatos aspektusa a témának, és a fordítók örök keresztje... Amikor viszont a hibákat vennénk sorra, akkor az emlékezet a mumus: hogy is volt, hol is volt ez? Miben is fordították félre a mit? Az ilyen-olyan nehézségek ellenére megpróbáltam összeszedni a gondolataimat egy poszt erejéig, és kissé kutakodtam a memóriámban, meg a blogon, a régebbi posztok fordítási kukacoskodásai közt is (miért nincs még ennek külön címkéje?).

Shizoo - néhány délutánra elraboltak a versek

"valahol mögöttem pár centit nyújtóztak

éjjel a hegyek

felhőket terel fölém a forgás alattam"

(32. o. Légzőgyakorlat)

Nagyon ritkán olvasok verseket, de Hegyi Zoltán Imre kötetével kivételt tettem és nem bántam meg. Már régóta "ismerem" és kedvelem Shizoo-t és Ilwerant is, a Könyvvizsgálók blog szerzőit, és néha figyelemmel követtem  az önálló verses blogot, az Irodalmi szabad rablást is. 

Tavaly Prágai Tamás-díjat nyert Shizoo, és rendületlenül ontja a költeményeket és darálja a slamet. :) 

A kötet igazán remekül van összerakva, több ciklusnyi verssel, szinte egy egész élettel, pedig csak 2012-től keletkezett irományokat tartalmaz. 

Biztosan voltak olyanok, amiket nem értettem meg igazán, de majdnem mind elfogott egy kicsit. Az egyik a szavaival, a másik a dallamával, a harmadik a gondolatának falhoz csapó egyszerűségével. 

A természeti képek különösen megkapóak, és úgy éreztem tőle, szeretném én is így látni a világot. Képesnek lenni így szemlélődni... 

A fényképek mind-mind hozzáadnak a versekhez, sokatmondóak, helyükön vannak. 

A kötet érdekessége még, hogy QR-kódok révén bekúszik még néhány szerzemény surranópályán. :) 

Az első oldalon ott áll: Timi könyve, aki egy csomó versben is ott van persze. Annyi mindent sikerült betenni a sorok közé, ami bensőséges, saját életből származó dolog. Belátni ezáltal az élettérbe, a függöny mögé. Nagyon örültem ezeknek a felvillanó képeknek, amiket kiegészítették az eddig ismert kép kirakósdarabkáit. :)

Néhány részlet, ami nagyon tetszett: 

"télvég fakult

vakolatán cirógat 

méláz a délután

hány mérő fényt

csorgat át magán egy

vesszőfonatnyi élet?"

(35.o.)

"Én úgy hívom: úgy hagyottság.

A mozdulatok helye a tárgyakon.

Még nem nyűg, hogy úgy maradt -

de már nem is fáj olyan nagyon."

(45. Papó háza)

"aki csobban, nem látja

milyen rajzot vet

tőle a hullám"

(66. Narkisszosz sír)

"Anyagfáradás

Nem jó, ha a rutin

minimumtávolsága

lesz a maraton."

(84.o. Állapotjelentés)

Kedvenc ciklusok: A Kedves megszelídítése, Tektonikus rétegek

Kedvenc versek: Péter éjszakája, Fölött (ennek a ritmusa teljesen magával ragadó), Főnök úr, Ha úgy mondják (fityisz!), Az ifjú ara (mindazonáltal :)), Mentális életkor - négy modorban, Hangminták újfent (Reggeli rítusok, Esti), A kedves és a macska (!), Állapotjelentés (Fortuna, Anyagfáradás), Ha én egyszer (mint egy svéd gyerekvers :)), Beszélgetés mindenki örömére.

Kedvenc szavak: kohóhő (106.o.), hódarahordó szél (114.o.)

Kedvenc fotó: 163. oldal, Sashegyi József képe

"égcsepp-tarisznya

csillog a rügy kinyíló

szomjas ujjain"

Köszönöm az élményt! :) 

Jenny Lawson: Let's Pretend This Never Happened

Tavaly év végén olvastam Jenny Lawson híres "mosómedvés" könyvét, a Furiously Happyt, ami surranópályán be is osont 2017 legjobbjai közé, így nem volt kérdés, hogy szeretnék még olvasni a szerzőtől mást is. A Let's Pretend This Never Happened egy korábbi kötet, 2012-es megjelenés, és ezen egy egérke díszeleg kívül. ;) 

Jenny stand-upszerű stílusa és képtelen történetei változatlanul tetszettek, de ez a kötet szerintem picit elmarad a Furiously Happytől (hiába, nem lehet minden Jenny Lawsonból kedvenc :D). A hasonlítgatás lehet, hogy igazságtalan, hiszen ez tényleg egy sztorigyűjtemény akar csak lenni, nem több, míg a Furiously Happy arra vállalkozott, hogy átfogóan de nagyon humorosan bemutasson és közelebb hozzon egy igen komoly betegséget, a depressziót. 

A Let's Pretend This Never Happened válogatott nevetséges élethelyzetek és katasztrofálisan lehetetlen történések sora Jenny utánozhatatlanul szarkasztikus, önironikus és néha pikírt stílusában. Számomra most is kicsit David Sedaris-os volt helyenként (na, tőle is kéne olvasni valamit megint!). Aki szereti a jó stand-upot, szerintem Jenny Lawsont is csak szeretni tudja. :) 

Az önmagát is kikacagó memoárban betekintést nyerhetünk Jenny texasi gyerekkorába, szüleivel való kapcsolatába, iskolás éveibe, alakulgató párkapcsolatába későbbi férjével, Victorral, majd később házas éveik pillanataiba is, Hailey születése után. :) A taxidermia nem maradhat ki most sem, az életutat kiegészítik a helyenként felbukkanó kitömött, vagy kitömni való állatok is... (már teljesen megbarátkoztam ezzel :D)

Bőven vannak beszólások a szerkesztőnek, és kiszólások az olvasónak is menet közben. :) 

Az egyik kedvenc részem a post-it "háború" volt Victor és Jenny közt és az "ivós játék" a legvégén. :"D
Többször is hangosan felnevettem rajta. :)

Mellesleg pedig igaza van Jennynek, néha épp a kellemetlen, ciki, totálisan kínos vagy akár megalázó jelenetek - amikkel kapcsolatban tényleg jó lenne akkor és ott úgy tenni, mintha meg sem történtek volna - azok, amik éltünk igazán meghatározó momentumai lesznek. A mesélnivaló sztorik. És Jenny-nek bizony bőven akadnak ilyenjei. :) 

Értékelés: 10/8  Egy mozgalmas és hihetetlen élet képkockái, piszkosul őszintén kiteregetve. Instant vidámság. Figyelmeztetés: azért nyomokban drámát, katasztrófát és elérzékenyülést tartalmazhat. :)

A kötet egyelőre nem jelent meg magyarul. 

Book a Sloth Club unboxing - májusi felnőtt doboz

Saját fotók.

Utoljára a januári, Fantasy hősnők dobozt rendeltem meg a Book a Sloth-tól, és mivel akkor kissé csalódott voltam, úgy döntöttem kivárok, és tartok egy kis szünetet. Azóta nagy-nagy változások történtek a Book a Sloth háza táján, és ahogy a többiek posztjaiból láttam, a dobozok tartalma egyre ígéretesebb lett, az ajándékok hónapról hónapra érdekesebbek és minőségibbek voltak a korábbinál. Ráadásul már van "felnőtt doboz" is, nem csak young adultok, és ez is egy nagy vonzerő volt. 

Az infókat összegezve úgy láttam, a pozitív irányba billen a mérleg nyelve, és megérdemlek egy kis könyves meglepetést, úgyhogy mi baj történhet felkiáltással megrendeltem a májusi felnőtt dobozt. Lássuk mi is az, ami miatt mégis kissé csalódott vagyok, bár leginkább csak olyan sírva röhögősen. :"D 

Naomi Alderman: A hatalom

A hatalom mindenhol ott van. A hatalom volt a Könyvfesztivál legjobban várt megjelenése. A hatalom felkerült minden könyvmoly polcára.  A hatalom az a könyv, amit most mindenki olvas! A hatalom ott virít minden könyvesblogon. A hatalom és az irodalom lángra gyújt! A hatalomért mindenki rajong!

A hatalom... az év csalódása és eddigi legrosszabb könyve számomra.

Szóval ez egy negatív - sőt, mivel nem tudom és nem is szeretem magam visszafogni, kicsit paprikás - poszt lesz a könyvről, talán az egyetlen létező ilyen, merthogy valamiért mindenki imádja ezt a számomra élvezhetetlen és inkább csak túlhype-olt könyvet. 

Vagy ne lepődjek meg, ha A szolgálólány meséje sem talált be? 

Újabb hírposzt

Bár nemrég már hoztam egy nagyobb csokorral a közelgő, és főként könyvheti megjelenésekből, ismét összegyűlt egy posztra való újdonság, amikre felfigyeltem. Természetesen ezek csak egy pár órával az előző poszt után kezdtek szivárogni, ahogy az jó szokásuk... :) Lássuk mik fogják még sovánnyá varázsolni a pénztárcánkat: 

Forrás.

Poszt-turkáló: 35 kövér könnycsepp

Forrás.

Amikor a rövid, de ütős könyvekről szóló Kicsi a bors - tematikus ajánlót megírtam, akkor került elő a listázott művek közt Anna Gavalda 35 kiló remény című kisregénye, és ráébredtem, ez bizony kimaradt az eddigi,  freeblogról átmentett, poszt-turkálós bejegyzések közül. Gavaldától három könyvet olvastam egyébként eddig, az Együtt lehetnénket, a 35 kiló reményt és az Édes életünket, de tervezek még tőle mást is, mert bár nem varázsolt el az első alkalommal, de utána mind közelebb éreztem magamhoz a témáit. A 35 kiló remény különösen megérintett és meghatott. 

Az eredeti bejegyzés 2010.06.22-én született. 

Annihilation - megsemmisítő két óra

Jeff Vandermeer Déli-Végek trilógiája (Expedíció/Annihilation, Kontroll/Authority, Fantomfény/Acceptance) egy igazi agyszennyező, szürreális környezetben játszódó, borzongató sci-fi és fantasy elegy, amiben több marad a rejtély, mint a megválaszolt kérdés. A sorozat igazi különleges csemege, amiben mindent misztikus, titokzatos, fojtogató légkör övez - különösen az X Térséget és annak közvetlen környezetét. Az X Térség egy környezeti katasztrófa sújtotta terület, amelynek feltérképezésére évek óta küld csapatokat a Déli Végek nevű titokzatos cég. Aki bemegy, soha többé nem tér vissza. A tizenkettedik expedíció négy nőből áll: egy biológusból, egy pszichológusból, egy antropológusból és egy geodétából. A könyvben legalábbis. Az Annihilation filmváltozatában öt főt számlál a csapat, és ez a változtatásoknak csak a kisebbik része. 

Megjelenések könyvhéten innen és túl

A Könyvfesztivál és Könyvhét közötti igencsak rövidke holtidőszak sem telhet el az érkező újdonságok mazsolázgatása nélkül. :) Lássuk én mikre figyeltem fel mostanában: 

Forrás.

Anne Frank naplója képregény formában

Teljesen véletlenül bukkantam rá egy netes böngészés során Anne Frank naplójának képregény-változatára, és meglepődtem, hogy magyarul is elérhető; megjelent ugyanis a Park Kiadónál. 

Láttam belőle néhány illusztrációt, és végül élőben, a Könyvfesztiválon nem tudtam neki ellenállni, és hazahoztam magammal. 

A képregény-forma talán több fiatal olvasót vonz magához, akik aztán kíváncsiak lesznek az eredeti naplóra is. Én magam kislány koromban olvastam el, így már jócskán megkoptak róla az emlékeim. Nagy vonalakban persze megvolt a "Hátsó traktus"-beli életvitel, a nélkülözés és bujkálás, és Anne néha kissé frusztrált, de korához képest igencsak összeszedett és érett gondolatai.

Ari Folman és David Polonsky nagy fába vágták a fejszéjüket, de szerintem remekül megoldották, hogy a történet szellemisége, gondolatisága ne vesszen el. Gondosan, érzéssel és tisztelettel kezelték az eredeti naplót.

Az adaptáció természetesen nem szöveghű, hiszen akkor egy óriási monstrummá vált volna a képregény, de bizony több helyen átemeltek egész oldalakat is a naplóból, néhány kihagyhatatlan gondolatmenetet, eszmefuttatást így egyben olvashatunk a naplóbejegyzések közül.

A rajzokon keresztül megelevenedtek a bujkálás hétköznapjai, a nélkülözés, éhezés, a kényszeres csendek, a lakók rigolyái, vitái, de helyet kap a humor is.
Megmaradt az eredeti nyomvonal, a néha kamaszos és viharos érzelmek, Anne konfliktusai a szülőkkel és a többi lakóval, és az, hogy mennyire bántotta az állandó összehasonlítgatás nővérével, Margot-val. Ez utóbbit egy remek összegző képsorral mutatták be a szerzők egyetlen oldalon, összevetve a két lány személyiségét, vonásait.

Az álmok, rémálmok is többször megjelennek a félelem szimbólumaként, és Anne depresszív időszakai igazán erőteljesen, komoran törnek itt felszínre ezeken a rajzokon keresztül.
Több más, álomszerű, szimbolikus kép is van, amikben igazán jól jelenítették meg a lakók bizonytalan helyzetét, feszültségét, kétségeit és egyben reménykedésüket is.

Anne arca és szemei egyébként elég "mangásra" sikerültek, de szerintem ez pont megfelelt arra, hogy minden tekintetet magára vonzzon, és kifejezőbb is volt az arca a nagy szemek miatt. Ez az ábrázolás kiemelte a többi rajzolt figura közül, úgy, hogy összességében azért mégsem ütött el tőlük. 

Értékelés: 10/9 Kreatív kísérlet az ikonikus napló képi megjelenítésére, ami nekem nagyon bejött. A rajzstílus, az alakok, de legfőképpen a történet és Anne lelke, ahogy visszaköszön a képkockákról. Újszerű formátum, mindazonáltal a napló nem vesztett a mélységéből.

Az utószó és a szerző jegyzete is sokat adott még az élményhez.

Egy remek trailer a könyvhöz:

Folman animációs filmet is készít Anne Frankról, ennek munkálatai még nem fejeződtek be.
A képek forrása (és egyben két remek kritika a képregényről, további képkockákkal): >1.< >2.<

Moning Maniac - a nagy újraolvasás második felvonása

A Fever (Tündérkrónikák) új kötetének, a High Voltage-nak a megjelenése előtt úgy döntöttem az elejéről indítva újraolvasom az egész sorozatot, hogy képbe és hangulatba is kerüljek mindennel. :) Az újraolvasás végül picit jobban elhúzódott mint vártam, de a lényeg, hogy nagyon élveztem. 

Ez a poszt most a második felvonása az újraolvasásnak, és igazából tényleg csak rajongóknak ajánlom, és azoknak, akik már olvasták a köteteket. A korábbi olvasásokról és újraolvasásokról rengeteg egyéb poszt van a blogon - spoilermentesek is! - amiket az újraolvasás első posztjának elején össze is szedtem --> ITT megtaláljátok őket.