Teljesen véletlenül bukkantam rá egy netes böngészés során Anne Frank naplójának képregény-változatára, és meglepődtem, hogy magyarul is elérhető; megjelent ugyanis a Park Kiadónál.
Láttam belőle néhány illusztrációt, és végül élőben, a Könyvfesztiválon nem tudtam neki ellenállni, és hazahoztam magammal.
A képregény-forma talán több fiatal olvasót vonz magához, akik aztán kíváncsiak lesznek az eredeti naplóra is. Én magam kislány koromban olvastam el, így már jócskán megkoptak róla az emlékeim. Nagy vonalakban persze megvolt a "Hátsó traktus"-beli életvitel, a nélkülözés és bujkálás, és Anne néha kissé frusztrált, de korához képest igencsak összeszedett és érett gondolatai.
Ari Folman és David Polonsky nagy fába vágták a fejszéjüket, de szerintem remekül megoldották, hogy a történet szellemisége, gondolatisága ne vesszen el. Gondosan, érzéssel és tisztelettel kezelték az eredeti naplót.
Az adaptáció természetesen nem szöveghű, hiszen akkor egy óriási monstrummá vált volna a képregény, de bizony több helyen átemeltek egész oldalakat is a naplóból, néhány kihagyhatatlan gondolatmenetet, eszmefuttatást így egyben olvashatunk a naplóbejegyzések közül.
A rajzokon keresztül megelevenedtek a bujkálás hétköznapjai, a nélkülözés, éhezés, a kényszeres csendek, a lakók rigolyái, vitái, de helyet kap a humor is.
Megmaradt az eredeti nyomvonal, a néha kamaszos és viharos érzelmek, Anne konfliktusai a szülőkkel és a többi lakóval, és az, hogy mennyire bántotta az állandó összehasonlítgatás nővérével, Margot-val. Ez utóbbit egy remek összegző képsorral mutatták be a szerzők egyetlen oldalon, összevetve a két lány személyiségét, vonásait.
Az adaptáció természetesen nem szöveghű, hiszen akkor egy óriási monstrummá vált volna a képregény, de bizony több helyen átemeltek egész oldalakat is a naplóból, néhány kihagyhatatlan gondolatmenetet, eszmefuttatást így egyben olvashatunk a naplóbejegyzések közül.
A rajzokon keresztül megelevenedtek a bujkálás hétköznapjai, a nélkülözés, éhezés, a kényszeres csendek, a lakók rigolyái, vitái, de helyet kap a humor is.
Megmaradt az eredeti nyomvonal, a néha kamaszos és viharos érzelmek, Anne konfliktusai a szülőkkel és a többi lakóval, és az, hogy mennyire bántotta az állandó összehasonlítgatás nővérével, Margot-val. Ez utóbbit egy remek összegző képsorral mutatták be a szerzők egyetlen oldalon, összevetve a két lány személyiségét, vonásait.
Több más, álomszerű, szimbolikus kép is van, amikben igazán jól jelenítették meg a lakók bizonytalan helyzetét, feszültségét, kétségeit és egyben reménykedésüket is.
Anne arca és szemei egyébként elég "mangásra" sikerültek, de szerintem ez pont megfelelt arra, hogy minden tekintetet magára vonzzon, és kifejezőbb is volt az arca a nagy szemek miatt. Ez az ábrázolás kiemelte a többi rajzolt figura közül, úgy, hogy összességében azért mégsem ütött el tőlük.
Értékelés: 10/9 Kreatív kísérlet az ikonikus napló képi megjelenítésére, ami nekem nagyon bejött. A rajzstílus, az alakok, de legfőképpen a történet és Anne lelke, ahogy visszaköszön a képkockákról. Újszerű formátum, mindazonáltal a napló nem vesztett a mélységéből.
Az utószó és a szerző jegyzete is sokat adott még az élményhez.
Egy remek trailer a könyvhöz:
Folman animációs filmet is készít Anne Frankról, ennek munkálatai még nem fejeződtek be.
A képek forrása (és egyben két remek kritika a képregényről, további képkockákkal): >1.< >2.<
Folman animációs filmet is készít Anne Frankról, ennek munkálatai még nem fejeződtek be.
A képek forrása (és egyben két remek kritika a képregényről, további képkockákkal): >1.< >2.<
A könyv még mindig várat magára nálam, de majd ezt a képregényt is szeretném olvasni. Amúgy tudtad, hogy jelent már meg róla egy másik is? (Sid Jacobson)
VálaszTörlésÉrdemes elolvasni az eredetit is előtte. :)
TörlésIgen, az egyik linkelt cikk is említi a Jabobsenest, azt még az Ulpi adta ki, 2014-ben, de nem volt annyira vonzó valahogy, mint ez. Szerintem itt szuperül eltalálták a stílust.