Októberi torony

Van mentségem! Legalábbis egy kicsi... Ebből a ledőlni készülő kupacból - tényleg ki kellett egyensúlyoznom, mérnökileg! - ugyanis 7 db reci, 1 pedig ajándék volt. :)

• Hercsel Adél: Magyar szeretők - reci
• Anne Zouroudi: The Messenger of Athens - Bookdepo, bargain shop
• Paula Brackston: The Midnight Witch - Bookdepo, bargain shop
• Emma Donoghue: Frog Music - Bookdepo, bargain shop
• T.S. Thomas: Londinium hercege - reci
• Claire North: Harry August csodálatos élete - reci
• Nick Cutter: Mélység - Agave, kedvezményes
• Soman Chainan: Jók és rosszak iskolája - reci
• S.J. Watson: A másik én - reci
• Sara Crowe: Campari reggelire - reci
• Kati Hiekkapelto - Kolibri - reci
• Boldizsár Ildikó: Meseterápia - ajándék Miamonától :) 
• J.K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone Illustrated by Jim Kay - Bookdepo

13 könyventyű. :) A HP persze musthave volt, a többi angol egy akció miatti elcsábulás, 1700 Ft-okért dobálták utánam, a reciket pedig nagyon szépen köszönöm az Athenaeum Kiadónak és a Twister Mediának. :) Néhányat még a nyáron olvastam, de csak most érkeztek meg a papírpéldányok belőle, ezért jött össze ennyi minden az ehavi kupacba. De tudjátok mit, nem magyarázom a bizonyítványom, csak élvezem a zsákmányt. Most is épp hármat olvasok ezek közül. :)

Nézzétek milyen gyönyörű borítóóók:

A zsákmány egy része :) 

Olvasás szempontjából alulmúltam az előző hónapot is, négy könyvet fejeztem csak be, de elég hosszú könyveket olvasok éppen, és hát ezeket nekem időbe telik befejezni. :) Szóval sokat olvastam azért, az 500-800 oldalas monstrumok nem mindig férnek bele egy hónapba. :) Posztban azért nem volt hiány most sem, ez a 15. ebben a hónapban. 

A többiek bűnözései:

Theodora, Katacita, Tekla, Nikkincs, Nita, Amadea,

U.i.: Ez az 500. bejegyzés a blogon! :)

Ernest Cline: Ready Player One

Wow, micsoda könyv került a karmaim közé! Nagyot néztetek ti is, valljátok be! :) Ernest Cline regénye elég nagy népszerűségnek örvend, és nagyon örülök, hogy én is a rajongók táborát gyarapíthatom, ez a könyv ugyanis tényleg szuper. Különös egyvelege a geekségnek, video- és computer játékoknak, '80-as, '90-es évek popkultúrájának, filmjeinek, és nos, ami még a gerincét adja: egy jókora adag társadalomkritika és egy virtuális valósággal operáló disztópia.

A bolygónkat tönkreteszi a túlnépesedés, a gazdasági válság. Éhezés van és tömegnyomor az egymásra tornyozott, veszélyes lakónegyedekben. 2044-et írunk, és ebben a világban mindenki az OASIS-be, egy virtuális valóságba menekül. De ez nem csupán menekülés, hanem remek lehetőség is, hiszen maga az oktatás is itt folyik ebben a szimulációban, ahol avatárunknak sokkal több lehetősége van fejlődni és "kalandozni", mint a való világban. Az élettér egy virtuális világban teljesedik ki tehát. Visor és kesztyűk, és már be is léphetünk.

Az OASIS megteremtője, James Halliday halálakor egy kincskereső játékot hagyott hátra a virtuális valóságban, nem is kis téttel. Halliday Easter Eggjét kell megtalálni három kulcs megszerzésével, három kapu kinyitásával. Aki megleli, azé lesz Halliday mesés öröksége, és hát, maga az OASIS is. A halála óta azonban eltelt már öt év, és senki nem került közelebb a rejtvény megfejtéséhez. Wade Watts, egy átlagos tinisrác akad rá az első nyomra, és szerzi meg az első, a rézkulcsot (Copper Key) a történet elején... Avatárja Parzival, ugyan egy kis ideig segít neki a rejtőzködésben, de nem igazán lehet titkolni, hogy előrelépett a "pályán", a pontjai rendkívüli magasságokba emelkednek, és ez mindenki számára látható... Hirtelen nagyon sok ellensége lesz Wade-nek, köztük persze az egész IOI, egy szervezet, akik összefogásban működve próbálják megnyerni a kincsvadászatot, és fizetőssé tenni az egyébként filléresen, vagyis gyakorlatilag ingyen elérhető szimulációt. Világuralomra törnének. 

Agave, 2012

Wade nem sok ideig marad a toplista elején a kincsvadászatban, hamarosan többen is felzárkóznak mögé, és elindul a versenyfutás az idővel, és az IOI önkényuralma és diktatúrája elleni csata, amely ott lebeg minden OASIS user feje felett, ha ők kaparintják meg Halliday tojását... 

A virtuális élettér remek volt. Az egész ötlet az, és az is, hogy nem csupán öncélú, szórakoztató egységként van jelen ez a három dimenziós valami a szereplők életében, hanem tényleges funkciókkal bír, és csomó előnye van. Ahogy korábban említettem itt járnak iskolába is a gyerekek, lehet dolgozni menni, üzleti ügyeket, vagy szerelmi életet lebonyolítani benne, játszani, szórakozni, és mindenféle egzotikus helyre, vagy fantáziabirodalomba eljutni vele. Anélkül, hogy bárki tudná ki vagy, és hogy nézel ki igazából, kreálhatsz magadnak ellenkező nemű avatárt is akár, más bőrszínűt, soványabbat, tökéletesebbet... Az iskolában nem létezik a bullying jelensége, a téged zavarókat le is némíthatod. Az órán figyelned kell, mert a program nem engedi, hogy más adatokhoz hozzáférj közben belülről a rendszerből.. De az órák érdekesek is, hiszen egy végeláthatatlan tanulmányi kirándulás az egész, és a virtuális térben mi az, ami nem lehetséges? Remek elképzelés, és remek a felvetés, mi lenne mindezzel rossz kezekben?

Halliday rejtvényének megfejtéséhez saját kedvelt dolgain, a 80-as évek popkultúráján, ma már retrónak számító videojátékokon, filmeken, zenéken át vezet az út. Csomó minden számomra is ismeretlen volt, de ez, legnagyobb örömömre cseppet sem volt zavaró. Akinek ismerős minden említett utalás, még többet nyer a könyvvel, de akinek nem, az sem veszít semmit. Bingo. 

A pacman, a régi számítógépes játékok előhoztak nekem is azért saját emlékeket, és abszolút tudtam kötődni ehhez a geek világhoz. Igen, van bennem egy jó adag geekség. :) Imádtam a régi számítógépes játékokat: Prehistorik, Jazz Jackrabbit, Keen, Pinball... Lehet röhögni, de ezekkel oltári jól el lehetett lenni egy pár órát leckeírás előtt. :D Nekem az ilyenek jöttek be, a Doom és hasonló 3D-sek már kissé ijesztőek voltak, de játszottunk azokkal is. Kinek mi volt. A barátnőkkel átmentünk egymáshoz és nyomtuk őket. :) 

Az OASIS ennél sokkal kidolgozottabb persze :D de én ilyenekkel
játszottam.

A feladványok, feladatok, amiket a kulcsokért, és a kapuk kinyitásához meg kellett oldani, nagyon tetszettek. Az egész regény feszült volt, és volt egy sodrása, mindig történt valami, Wade-nek mindig akadt valami nehézsége, nem futkározott végig egyszerűen az úton, de nem is volt nyakatekert a dolog. A szereplők sorrendje folyamatosan változott a táblán, és nem lehetett sejteni, mi lesz a végkimenetel. 

A karakterek egyébként nem voltak nagyon kidolgozottak, de némi rejtélyesség kellett ebben a játékban, hiszen eleve nem sokat adhattak ki magukról, kapcsolataik visszafogottan szövődtek, a tét nagyon volt, amiért mind versenybe szálltak. 

Értékelés: 10/10 Egy modern disztópiába csomagolt, klasszikus és mesei elemekkel dolgozó kalandregény sci-fi, játékokkal, popkultúrával, pergő cselekménnyel. Egyáltalán nem csak kockáknak szól, sokrétű, és gondolkodnivalót is ad bőven, lehetne még a témáiról beszélgetni. 

Steven Spielberg rendezi a filmet belőle. :) 

Az Agave 2012-ben adta ki, a piros borítós verziót, most 2015-ben azonban >újra kiadták<, ezúttal így fest: 

Agave, 2015

Megjelenések

Forrás

Az a helyzet, hogy lehet, hogy eddig én nem figyeltem eléggé az ilyesmikre, vagy nem volt ennyi engem is érdeklő új regény, vagy pedig tényleg soha nem látott méreteket öltött a szuper, friss könyvmegjelenések időszaka... Mert nekem nem rémlik ekkora őszi dömping egyik korábbi évből sem, de páran már próbáltak megcáfolni, szóval lehet, hogy mégis én voltam vaktyúk... :) Most aztán van miből válogatni. Mutatok egy adagot, amik engem felcsigáztak.

Érkeznek, vagy már itt vannak: 

Harry Potter and the Cursed Child - breaking news!

A nap híre az az információ, hogy a már korábban beharangozott Harry Potter témájú színdarab, a Harry Potter and the Cursed Child nem előzmény lesz az eddigiekhez, hanem egy tulajdonképpeni folytatás: The Eighth Story. Nineteen Years Later. 

Wow! Nagyon izgi! 

Íme a szinopszis: "It was always difficult being Harry Potter, and it isn’t much easier now that he is an overworked employee of the Ministry of Magic, a husband and father of three school-age children.

While Harry grapples with a past that refuses to stay where it belongs, his youngest son Albus must struggle with the weight of a family legacy he never wanted. As past and present fuse ominously, both father and son learn the uncomfortable truth: sometimes, darkness comes from unexpected places."

A darab központi figurája tehát Albus Severus lesz, ő ül a fészek-csikeszben a képen is, minden bizonnyal. :)
Forrás.

Jegyeket >itt< lehet foglalni, Hát igen, a hátulütője a dolognak: Londonba kell menni az élményért. :) 2016. nyarán kezdik játszani a darabot. Remélem hallunk és látunk majd róla még morzsákat. :)

A marsi - a filmélményről

Forrás

Nemrég, és szerencsére nem sokkal az olvasás után, megnéztük moziban A marsi filmváltozatát, a Mentőexpedíciót, ami az évszázad melléfogása címválasztás terén, ahogy a könyv rajongóival hallgatólagosan megegyeztünk erről. Szóval legyen csak A marsi. 

Matt Damon alakítja a főszereplőt, Mark Watney-t, aki ugyebár egy szerencsétlenség folytán a Marson ragad, az expedíció többi tagja pedig hazaindul, mert őt halottnak hiszik - homokvihar, a biomonitora nem közöl életjeleket stb. Watney-nak ezután gondoskodnia kell magáról, hogy túlélje a hátralevő Sol-okat a következő Ares Mission érkezéséig... A dolgok persze máshogy alakulnak, sikerül kapcsolatot teremteni a NASA-val is, akik mindent megpróbálnak megtenni, hogy hazahozzák Watney-t, élve. 

Bring him home!

A film előtt sok kételkedőtől hallottam, hogy hát ebből ugyan hogy csinálnak majd filmet, némafilm lesz-e... Megmondom őszintén ezek a megnyilvánulások engem piszokul idegesítettek. Mert egyrészt, egy olyan jó rendező, mint Ridley Scott, igenis lekötne minket akkor is, ha alig lenne szöveg, és láttunk már korábban is olyan filmeket, ahol nem kellett, hogy sok szereplő rohangásszon, mégis odaszegeződtünk a székhez. Jó példa erre a Robert Zemeckis által rendezett Számkivetett (Cast Away), de láttunk már egyetlen szobácskában játszódó filmeket is, szóval az, hogy valamit ingerszegénynek gondolunk és kevés a párbeszéd, még nem jelenti azt, hogy rossz film lenne belőle... A marsinál bennem eleve fel sem merült ez a dolog, mert nem ingerszegény, és hiába hogy a könyvben "log entry"-ket írt, hát ezt könnyedén lehetett adaptálni a vászonra videonaplóval, ahol beszélget kicsit a semmibe. Jól be lehetett mutatni, hogy építkezik, javítgat, kertészkedik, hogy örül az eredményeinek. Nem utolsósorban pedig a kételkedők elfelejteni látszottak azt is, hogy a könyv egy része a NASA-ban, a Földön és a Hermes űrhajón is játszódik, tehát hogy egy unalmas egyszereplős némafilm lenne, az ki volt csukva kezdettől fogva. 

A film szerintem remek lett, kellően látványos (3D-ben néztük), kellően izgalmas, jó adaptációja a könyvnek, nem sok minden maradt ki. 

Amerikai és hálivúdi fíling, Armageddonos érzések voltak bennem persze, de ez elkerülhetetlen volt egy ilyen megmentős filmnél, és szerintem nem vitték túlzásba. Kicsit el is szorult egyszer a torkom, és újra izgultam Watney-ért, az Mars Robinson Crusoe-jáért. :) 

Nagyon örülök, hogy nem változtatták meg Mark hátterét, nem raktak mögé egy otthon könnyek közt várakozó családot és kisgyereket - az egyik trailer-jelenetből erre lehetett hirtelen következtetni, de az szerencsére egy másik legénységi tag otthonról jött videoüzenete volt., hamiskásan összevágva Mark fejével. 

Vankit Kapoor nevét átváltoztatták Vincentre, ami kis változás, de kár érte, egy jó kis nem szokványos név volt. :) Szerettem a mellékszereplők alakítását is, Jeff Daniels, Sean Bean, Donald Glover és Chiwetel Eljofor (ő volt az említett Vincent - micsoda neve van igazából.. :)) is szuper alakítást nyújtottak, nem hiányzott a humor sem, de meredek jelenetekből, a feszültségből sem volt hiány. Minden ki volt adagolva. 

A Zemberem szerint inkább egyszer nézős film, de én valószínűleg még benevezek rá, meg a könyvre is, hisz nagyon szerettem. Azt viszont meg kell hagyni, nekem is inkább az Armageddon a többször nézős - nem mintha tök ugyanaz a téma lenne, mert korántsem. 

A Bálna rendezvénytermében felvett egyik jelenet.

Meglepő volt, hogy mennyi magyar van a stáblistán. Szinte teljes egészében Magyarországon forgatták a filmet, a Zemberem fel is ismert egy-egy helyet, pl. a Hungexpót, ami a californiai Pasadena JPL-helyszíne volt.. A filmben szerepelt Oroszlán Szonja is. 

A marsi sivatag jeleneteit a jordániai Wadi Rumban vették fel (vad iramban :D )

A könyvről írt posztomat >itt<, a filmet az imdb-n >itt< találjátok. 

Ebben a cikkben minden forgatási helyszínt megtaláltok Mo-ról. 

Nézzétek meg! Vagy már láttátok? Nektek hogy tetszett? 

Rich Purnell, azaz, az őt alakító Donald Glover

Hercsel Adél: Magyar szeretők

Először is: ez a könyv, valami gyönyörű. Külsőre legalábbis. A fotó az elején, a pink post-ittel letakart száj, kézírásos ál-nyomok az üzeneten... és rózsaszín a borító és a hátlap belseje is. Jó kézbe venni, mert igényes, szép, kellemesen forgatható. A belseje viszont: csupa mocskos gyalázatos kis titok: viszonyok és megcsalás. Nem rózsaszín, hanem kosz-szürke a máz mögött, amit fenntartani próbál. Mert talán ilyen az életünk is... ? Nagy-nagy kérdőjel!

A kötetet nehéz egyben értékelni és összegezni, hiszen valós emberek, valós életútjairól van szó, 20 különböző sorsról, és arról, ki hogyan igazgatja a szerelem, a házasság, a viszonyok szálait az életében. Milyen a lelkiismeretük, hogy adnak magyarázatot, hogyan és miért hoznak létre szeretői kapcsolatokat, és mindezt hogy magyarázzák meg maguknak és másoknak. Felmerülnek a nyitott házasság kérdései, problémái is, sőt, meleg kapcsolatokról is olvashatunk, szóval a paletta tényleg nagyon széles és változatos. Furcsa kilesni a hálószobatitkokat, tudva, hogy ezek az emberek tényleg itteni, magyar, átlag nők és férfiak, akikkel összefuthatunk a villamoson.

Nagyon érdekes kérdés, hogy mi van a kapcsolatokon belül, a két ember közt - valójában. Pont nemrég került elő ez a téma valami más kapcsán a kommentekben, és a könyv csak ráerősített a véleményemre, hogy semmit nem tudhatsz a párkapcsolatról igazából, hacsak nem vagy benne, nem te vagy az egyik fél. SŐT! Még akkor sem biztos, hogy nem vagy átverve éppen. Hülyének nézések, svindlik és hazugságok mindenhol. Hát nincsenek már jól működő, konvencionális és monogám kapcsolatok Magyarországon? Botrány. Botrány, és ezért érdekelni fog, és elolvasod, másoknál mi van a függöny mögött, és nem csak a függöny, a zárt ajtók mögött. Ott állhatsz ezt a könyvet olvasva számos hálószobában, bárban, buliban, bérelt kis lakásokban, és az otthonokban, ahol zajlik a családi idill, amiben minden mű és álságos.

Szomorú, hogy mennyi rossz házasság van, amit csak a gyerekek miatt tartanak fenn. Az elhidegülés, a mid-life crisis (magyarul életközepi krízis, de nem szeretem magyarul használni), a szexuális frusztráltság kihozza mindenkiből a legrosszabbat, és félrelép... Rengeteg ilyen történet van a könyvben. A szánalmas pedig az ebben igazán, hogy jópáran gyártanak egy filozófiát a megcsaláshoz, és szépen betakaróznak ezzel a hazugságokból, és önámításból szőtt takaróval.

A könyv jó, mert gondolatébresztő, és mert teret enged egy kis kukkolásnak, ami szerintem sokunkat megmozgat - belelátni a titkos viszonyokba, képet kapni arról, mi zajlik igazából... És igenis meglepődhet az is, aki úgy gondolja tud erről valamicskét, vagy épp mindent - hiszen mindenkinek volt valami ügye már megcsalással, félrelépéssel kapcsolatban... volt szerető, vagy szerettek el tőle valakit... De ha nem, még akkor is volt szerelmes, és megtapasztalt mindenféle érzelemvihart, csalódást, mennyet és poklot - egyszóval mindenki érintett valahogyan. Meglepődhet, hogy micsoda ehhem, aktív szexuális emberek vannak - többszáz partnert sorakoztatnak fel többen néhány év alatt..., swinger klubok, orgiák titkai is előjönnek, a meleg párkapcsolatok dinamikája, a nyitott házasságok furcsaságai...

A 20 történet közül nincs "kedvencem", de voltak érdekesebbek, különösen a vége felé a párocska, akik két nézőpontból mondták el ugyanazt, és ahol legjobban kijött, hogy mégsem úgy van az, ahogy a szépen legyártott filozófia és a műmosolyok mutatják.
Az, hogy nem vagyunk monogámnak teremtve, szerintem hülyeség, és ezt nem azért mondom, mert egy szemellenzős, prűd menyasszonyka volnék, hanem mert tudom, hogy az emberek sokfélék, és azt is tudom, hogy a megcsalók rendkívüli módon szeretik kiterjeszteni az úgynevezett elveiket mindenkire, ezt is mintegy magyarázatképpen saját cselekedeteikre. Én hiszem, hogy vannak még jó kapcsolatok, de piszok nehéz egy jó társat találni. És soha nem az a lényeg, hogy mit mondanak mások, milyen prekoncepcióik vannak a kapcsolatról, mit vájkálnak, mit feltételeznek. Az a lényeg, ami a két ember közt van. Hogy van-e kötődés, egyetértés, bizalom, szeretet, szerelem, vonzalom.

Csábítás, elhidegülés, unalom, vagy épp a megbeszélés hiánya, az egymástól való eltávolodás, ezek bizony léteznek. Hogy erre a szeretők tartása lenne a megoldás, abban én kételkedem.
A rossz kapcsolatban nem kell nyalogatni egymás sebeit, hanem ki kell lépni - akkor is ha néhány mocskos nagy DE van a nyelvünk hegyén.
A rövid és velős véleményem az, az egész sztoriról, jelenségről, hogy Csernust nekik!  A szarban tapicskolás és hovatovább dagonyázás nem vezet semmi jóra, és hiába mondogatja magának az ilyen ember, hogy ő milyen überkirály, egy nagy két lábon sétáló fallosz marad, és akinek van szeme, meg a szeméhez egy kis esze, nem fogja őt obeliszknek látni.

Értékelés: 10/7,5 Érdemes volt elolvasni és meghökkenni. Jó volt ezután "hazajönni" a sok elfuseráltból a saját, működőbe. (Teszem hozzá zárójelben még: magától semmi sem működik jól, ha nem dolgoznak rajta...)

Az olvasás lehetőségét nagyon köszönöm az Athenaeum Kiadónak!
A könyvet megrendelhetitek: >ITT<!

A képek illusztrációk, forrás. 

Mottó lettél, bevésődtél... - majdnem témáztunk

A Témázunk csapatával időről időre kiszavazunk régóta forgó témákat, amik nem akarnak soha sorra kerülni, és így szabad prédává válnak. Így volt már az Elkaszált sorozatokkal, majd a Furabogarakkal most pedig a KEDVENC MONDATAINK - bevésődött, emlékezetes, frappáns szentenciák került "lapátra". 

Sokszor látok olyan teszteket, hogy ismerd fel ezeket a híres kezdő és zárómondatokat egy könyvből, és olyankor elgondolkodom, hogy vajon valóban ezek ragadnak meg legjobban? Szerintem a könyv elején még azt se tudjuk mi van, milyen lesz a viszonyunk, kik szerepelnek, mik a történetszálak... Igencsak ütős kezdőmondat kell ahhoz, hogy az nagyon megmaradjon, vagy újraolvasások, igazi szerelem a könyvvel. A zárómondat pedig, nos, általában ugye nem a "legjobb résszel" ér véget a könyv, a csattanóval, olyan mondattal ami pofon vág - ááltalában -, hanem még azok után a részek után van némi levezetés, epilógus, stb. Így a végső mondat is valahogy elsikkad. Megintcsak kivételek a nagyon ütősek, na de miért beszélek a levegőbe, mondok inkább példákat, úgyis példatár vagyok a többiek szerint, ha témázásról van szó. ;) 

Meg Cabot: Royal Wedding

Épp a napokban beszélgettünk a junk reads kapcsán a guilty pleasure olvasmányokról - és a sok angol szó ellenére igen, még beszélünk madzsar is, csak találjon ki a kánya ezekre új kifejezést, amikor mindent olyan jól elmondanak ilyen formájukban... - én pedig akkortájt fejeztem be A neveletlen hercegnő 11. részét, ami talán épp ebbe a GP kategóriába esik, de cseppet sem szégyellem.
Elég régóta szeretem Meg Cabot írásait, még a hercegnő sorozat előtt a Nikola és a vikomttal ismertem meg, majd később a Queen of Babble sorozat nyert meg magának - bár nem mindegyik részét szerettem. Így volt a hercegnőkkel is, a sorozatnak van ugyanis egy íve, ami középtájon, az 4-7. részek környékén. szépen lefelé száguldott... A befejező epizódok viszont ismét nagyon szórakoztatóak voltak, és jó színvonalat hoztak. Nem volt kérdéses, hogy ezt az idén megjelenő esküvős folytatást is olvasni fogom. 

Fülszöveg: "For Princess Mia, the past five years since college graduation have been a whirlwind of activity, what with living in New York City, running her new teen community center, being madly in love, and attending royal engagements. And speaking of engagements. Mia's gorgeous longtime boyfriend Michael managed to clear both their schedules just long enough for an exotic (and very private) Caribbean island interlude where he popped the question! Of course Mia didn't need to consult her diary to know that her answer was a royal oui.

But now Mia has a scandal of majestic proportions to contend with: Her grandmother's leaked "fake" wedding plans to the press that could cause even normally calm Michael to become a runaway groom. Worse, a scheming politico is trying to force Mia's father from the throne, all because of a royal secret that could leave Genovia without a monarch. Can Mia prove to everyone—especially herself—that she's not only ready to wed, but ready to rule as well? "

Egyáltalán nem bántam meg. Nagyon rég nevettem ennyit hangosan, olvasás közben. Tele volt helyzetkomikummal, valódi, megoldásra váró problémákkal, királyi bonyodalmakkal, és szívmelengető meglepetésekkel. Ezt a fajta, sok humorral és ismerős karakterekkel teli romantikát abszolút be tudom fogadni, még ha kívülről nézve volt benne némi csöpögés is. 

Mia körül nyüzsögnek a paparazzik, apját megpróbálják letaszítani a trónról, és ehhez kapóra jön némi rendőrségi botrány is vele kapcsolatban. Grandmére állandóan fontoskodik, ahogy szokott, és amikor végre sor kerül a lánykérésre igen romantikus körülmények közt, Mia és Michael nem sokáig élvezhetik a nyugalmat, ugyanis ő mindent eltervez, és mindennek az ütemterv szerint kell haladnia... persze az ország érdekeit szem előtt tartva, minél előbb meg kell, hogy legyen az esküvő.

“Michael and I are an anomaly. Hardly anyone stays together forever with their first significant other, except maybe in YA novels. And usually when they do, it’s because he’s a vampire or a werewolf or owns a beautiful estate called Pemberley or something.” 

A nagy rohanás közben kiderül néhány igazi royal nagy titok mind Miával, mint az apjával kapcsolatban, és a hercegnő jó szíve lavinát indít el... de ki tudja, még jól is elsülhet, egy eddig titkolt rokon bevezetése a családba... :) Ezeket már nem árulom el, úgy ütnek igazán. ;) Jót tett a regénynek, hogy Mia már felnőtt nőként szerepel benne, és a régi rajongók is jobban tudnak így szerintem újra kötődni hozzá.

“Despite all evidence to the contrary, Grandmère believes that Ron Weasley, not Voldemort, is the villain of the Harry Potter series.” 

Michael egy álompasi... kicsit túl szép is,  hogy igaz legyen, de tényleg mindig higgadt, megnyugtató jelenség, romantikus meglepetésekben is nagyon ász, és igazán sokat tesz Mia lelki üdvéért. Szükség is van rá, mert a hercegnőnek ezúttal tényleg sok stresszes szituációval kell megküzdenie (még menekültkérdéssel is). Ez azért lett egy jó irány, mert nem nyavalygás, és álproblémák kerülnek elő, és nem is önmagát ássa bele valami mély gödörbe egy-egy rossz döntéssel, hanem tényleg sajnálhatjuk, hogy így összecsapnak a hullámok a feje felett, és agyalhatunk a megoldáson.

Forrás

“It wasn’t me,” Lars supplied, from the front seat. “I didn’t tell.” “Of course it wasn’t Lars,” Michael said, having overheard him. “Tell Lars no one is blaming him.” Seriously, if my life were one of those romance novels with a love triangle, Lars and Michael would be the sexy paranormal alpha males, but the two of them would be in love with each other and just ignore me.”

Szerintem remek kötet lett. Igazi méltó visszatérés, a rajongók megkapták a lánykérést, de visszatért Tina, Boris, J.P, Dagi Louie és Lilly is, és mindenki csúcsformában van - jót tett Cabotnak ez a kis kihagyás, most újult erővel dobta be magát. A naplóírási szokás töretlen, végig Mia jegyzeteit olvashatjuk, mert mindenhol ír, ha van két perce. :) 

Limuzin, Karib-tenger, gyémántgyűrű, esküvői ruhapróba, némi majdnem-lábtörés és egy fenyegető stalker... Tökéletes volt a recept. Akinek tetszettek a hercegnő sorozat előző kötetei, semmi pénzért ne hagyja ki. 

Értékelés: 10/10 természetesen. :)

"'Well,' he said, 'you Renaldos are almost as good as the Lannisters at making weddings interesting."

Forrás

Érdekes szavak, kifejezések: 
- insipid: unalmas, ízetlen
- maudlin: érzelgős, szentimentális
- dressage: idomítás
- folderol: trallala (értelem nélküli énekrefrén)
- artisanal: kisipari 
- flippant: komolytalan, felelőtlen, nyegle
- debacle: bukás, összeomlás
- blotto: tök részeg, mattrészeg
- expedient: eszköz, fortély, megoldás, kiút/ vagy: célszerű, alkalmas
- skimpily: hiányosan 
- cumin: kömény
- asinine: ostoba, szamár
- wistful: sóvárgó, vágyakozó
- garret: padlásszoba
- grifter: mutatványos 
- inexorably: engesztelhetetlenül, hajthatatlanul
- ungainly: otromba, esetleg, idomtalan
- telegenic: ua. mint a fotogén, csak így: tévében jól mutató
- antic(s): bohóckodás, de inkább: foolish, outrageous or amusing behaviour
- romp: pajkoskodik, vadul játszik (pl. kiskutya)

- pique: neheztelés
- obtuse: korlátolt, értetlen

U.i.: Ezentúl Szó-tár címkével jelölgetem azokat a posztokat, ahol vannak érdekes szavak. kifejezések, ha valaki ezeket szereti nézegetni. :) 

Junk Reads - miért olvassuk el a rossz könyveket?

A Témázós csapat ehavi választottja egy igen érdekes, és furcsa téma, ami lehetőséget ad többféle értelmezésre: JUNKS READS - avagy belső kényszer a rosszra. 

Nekem ezzel a témával, a "rossz" könyvekkel, és a velük való szenvedéssel kapcsolatban hírhedt a viszonyom, amit a paprikás posztjaim tanúsítanak legszebben (legszebben?) azt hiszem. Viszont változom ebben is. Mostanában már nem vagyok hajlandó szenvedni egy könyvvel, ha nem győz meg, ha érzem azt, hogy unom, idegesít, nem érdekel a témája vagy a szereplői. Bár látványosan sok félbehagyáshoz ez nem vezetett egyelőre, az elv már bevésődött az agytekervényeim közé, és igyekszem alkalmazni is - persze közben remélve, hogy nem futok bele olyan sok szörnyen szar könyvbe, hogy állandóan gyakorolnom kelljen az elv gyakorlatba való átültetését. :) 

Nemrég viszont fogtam és félredobtam Kate Atkinsontól a Life After Life-ot, amit pedig igencsak dicsértek néhányan, és hozzák magyarul is. Nem az én könyvem, nem az én hangulatom, nem jött az a kényszer, hogy de nekem feltétlenül meg kell tudnom hogy alakul a karakterek élete és hogy bonyolódnak - ha egyáltalán bonyolódnak, mert olyan rém egysíkú volt - a történetszálak az elkövetkező cirka 350 oldalon. Félbehagytam Lauren Oliver: Rooms című könyvét is, totálisan láthatatlanul, mert még csak nem is jelöltem. Szerintem borzalmas atmoszférája van, és egyszerűen nem érdekelt. Ez is nemsokára jön magyarul, úgy látszik, átok ül ezeken a könyveken - az én szemszögemből nézve. 

Reese Witherspoon a Kegyetlen
játékok című filmben.

Visszatérve a belső kényszerre, hogy valami "szemetet", "junkot", de akár csak nekünk nem tetsző témát, műfajt elolvassunk: szerintem a legsarkalatosabb pont ebben az egészben mindig a kíváncsiságunk. Az hajt, hogy mégis mi lesz a következő lapon. Ez valahogy bele van kódolva a könyvmolyokba. Hogy alakul ennek a sorsa, hogy érnek össze a szálak, mi lesz a fordulat, a tanulság, a konklúzió? Mit fog nekem még adni ez a regény? Olyan sajnálatos, hogy egy csomó minden végül persze semmit nem fog adni, csak a fintort az elhúzott szájjal és enyhén megemelt szemöldökkel: ezért olvastam én ezt végig?! 

A kíváncsiságon túl ott van néha a nyomás is, hogy mennyire tetszett néhány barátnak, ismerősnek, akiknek egyébként adok a véleményükre, vagy azonos az ízlésünk. Ez sokáig nyüstölheti az embert tovább, keresve azt a részt, azt a csattanót, fordulópontot, amikortól megérti majd, áhá, hát ezért ajánlották nekem ezt a könyvet... Fürödtem már be ilyesmivel, de akkor még kiscsirke voltam ahhoz, hogy rájöjjek előre, nagyon stílusidegen, műfajidegen, mindenidegen tőlem egy könyv, még akkor is, ha a legjobb barátnőm tuszkolja a kezembe. 

Máskor pedig lehet hogy azért olvasunk végig egy rossznak tűnő könyvet, mert épp valami nagyon újra, másra vágyunk, ami kívül esik a komfortzónánkon. Érzed, érzed, hogy ebből nem sok jó fog kisülni, de mégis vágysz az újfajta élményre...

Nálam még érdekes módon sokat nyom a latba az is, hogy hangoskönyvben fogyasztom-e az adott könyvet. Van ebben ugyanis némi "könnyebbség", hiszen passzívabb az olvasási élmény, csak fülelsz, csinálsz közben ezer mást, és egyszerűbben lecsúszik még 100 oldal valamiből, amit papíralapon már eldobtál volna félre, mert unod, vagy nem tetszik. Volt már olyan könyv, amit végső soron elszidtam a pokolba, és rájöttem, hogy nem azért kínoztam magam vele végig, mert annyira mazochista lennék, hanem mert nem kellett igazán sok energiát belefeccölnöm, és csupán a formátumon múlt, hogy végigmentem rajta. 

Nimával beszélgettünk a lélektani határról, hogy vajon hol van az, ameddig elolvasod az adott könyvet, vagy meddig olvasol bele, aminél már azt mondod elég, ne tovább, vagy azt mondod igen, ezt megéri majd végigolvasni. 30 oldal elég? Netán 40-50? Nálam szerintem elég magas ez a szám, akár 100-120 oldal is, mert reménykedő típus vagyok. Lehet, hogy sokszor a reménykedésünk visz tovább, hogy elolvassunk valami kevésbé jót, hátha mégis jobb lesz, hátha a következő fejezettől megváltozik minden, vagy épp a saját hangulatunk is passzolni fog. :))) Ez utóbbi is fontos, lehet hogy néha elkönyveljük, hogy az aktuális hangulatunk miatt nem tetszik valami, nem azért, mert maga az alkotás lenne rossz. De ahogy megfigyeltem, általában ez csak önámítás. Ha jön a megérzés, akkor hinni kell neki, és inkább olvasni valami mást, nem kényszeríteni magunkat bele egy középszerű, vagy épp katasztrofális élménybe. 

A címben lévő junk readsről, junk olvasmányokról kamaszkorom ciki könyvei jutnak még eszembe. Olyan kis vackok, amiket elolvasol, de nem vered nagy dobra, mert kicsit gáznak érzed te is. Oltári nagy Britney Spears rajongó voltam tizenévesen, és mivel ennyire szerettem az énekesnőt, a szüleim megleptek az által írt vagy róla szóló könyvekkel is, angolul vagy magyarul. Így olvastam el pl. ezeket a remek junk díszpintyeket:

Hát igen, van, hogy rajongásunk tárgyától, tárgyáról megveszünk bármit, legyen az akár egy  hatalmas rózsaszín képeskönyv kb. 10 mondatnyi tartalommal (ld. első könyv a képen). :D

A téma többféleképp is értelmezhető, mert a junk food finom (hát, már amelyik), de azért tudjuk, hogy rossz, ilyenformán a junk reads is lehet valami felfújt lufi, amitől hamar megéhezünk valami tartalmasabbra. Na de ki akarna állandóan áfonyás szarvast enni, néha igenis jó bekapni egy gyrost - avagy elolvasni valami szennyet, könnyedet, romantikust, celeb-könyvet, ezoterikus blablát, kinek mi. :) 

Valljatok színt, ti miért olvastok el egy rossz könyvet, vagy rossznak ígérkező, junk-nak tűnő könyvet? Milyen ciki könyveket olvastatok? Mi az, ami nem képvisel túl nagy értéket, mégis imádjátok (valami guilty pleasure)?

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha csatlakoztok, írjatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is! 

Figyelem, a téma nagyon szubjektív, nehéz helyrerakni az olyan jelzőket mint, "szemét", "rossz", szóval senki ne vegye magára, hogy a másiknak mi a "junk", és csak óvatosan kakaskodjunk.  :D 

A többiek posztjai a témában:

Nima, Titti, Zenka, Ilweran, Andi

Utóvéd (később csatlakozók):

Bubu, 

A képek illusztrációk. Forrás: pinterest.com, weheartit.com

Top 10

A sebtiben összerakott "ezek a világ legjobb könyvei" margójára, íme az én top 10-es listám, kommentár nélkül: 

• J.K.Rowling Harry Potter sorozata
• Karen Marie Moning Fever sorozata (Tündérkrónikák)
• Joanne Harris: The Lollipop Shoes (Csokoládécipő)
• J.R.R. Tolkien univerzuma - A Babó/Hobbit és A Gyűrűk ura
• Jodi Picoult: My Sister's Keeper (A nővérem húga)
• Szabó Magda: Abigél, Az ajtó
• George Orwell: 1984 és Állatfarm
• Markus Zusak: The Book Thief (A könyvtolvaj)
• Ottlik Géza: Iskola a határon
• Yann Martel: Pi élete

És itt kalimpál le a listáról egy csomó név, mert nem lehet ezt így besűríteni, de mégis megpróbáltam... (Audrey Niffenegger, Orhan Pamuk, Gerald Durrell, Philip Pullman...)

Akik ma még gyártottak egy gyors top 10-et: Bill, Nima.

Ilweran jön! :)

Lapozd végig az új, illusztrált Harry Pottert! - videóval

Néhányszor már mutogattam képeket az új, illusztrált Harry Potter első részéből (itt, itt és itt), na de amit most hozok, attól szem nem marad szárazon! Már persze ha Potter-rajongó az ember. Van ugyanis egy videó a youtube-on, ahol végiglapozzák a kötetet! :) Íme, gyönyörködjetek: 

Nem kell soká várni rá magyarul sem, hozza ugyanis az Animus, novemberben valamikor. :) Jelenleg olcsóbb lett a Bookdepositoryn is, az előrendelési 11500 Ft-os árhoz képest, most "csak" 9423. :) És, nos, a következő havi záráskor büszkén fogom mutogatni a sajátomat! (:D :D :D )

UPDATE! Előrendelhető magyarul, és nem is olyan veszett drága! :) >ITT< lessétek.

Bele lehet nézni továbbá ebben a videóban a Harry Potter Page to Screen című monstrumba is: 

Friss, HP-vel kapcsolatos hír még, hogy John Williams, az első három Potter-film zeneszerzője életműdijat kapott! :) Remekül adott hangot és hangulatot a filmekhez a csodaszép kompozícióival. 

S.J. Watson: A másik én

Egy pszichothriller, ami az internet világának veszélyeiről szól, csakis jó lehet, és persze elég aktuális, hiszen mindenki a neten bolyong, böngészik szabadidejében, és ha nem otthon van, akkor is az applikációkat nyomkodja az okostelefonján. Veszélytelennek tűnik? Általában az is, de az információ hatalom, és néha nem is az ül a képernyő másik oldalán, akit ismerni vélünk... Juliának, a könyv harmincas főszereplőjének is szembesülni kell azzal, mekkorát lehet tévedni, mennyire óvatlan az ember, és milyen könnyű belekeveredni valamibe, amiből aztán lehet, hogy tényleg nincs kiút...?!

Julia a férjével Hugh-val és a fogadott fiukkal, Connorral él Angliában. A családi viszonyok pikantériáját az adja, hogy Connor igazából Julia húgának, Kate-nek a fia, aki annak idején képtelen volt róla gondoskodni, és átengedte a felügyelet jogát nővérének. Kate Párizsban él egy barátnőjével. A könyv kezdetén megtörténik azonban a tragédia: Kate gyilkosság áldozata lesz: vérbe fagyva találják meg egy sikátorban. Julia úgy érzi, a rendőrség nem halad az ügyben, és talán nem is teszik meg a fontos lépéseket, hogy kiderüljön a gyilkos személye, így inkább saját szakállára kezd nyomozni. Megtudja, hogy Kate tagja volt egy online társkereső oldalnak, és először az ő profiljával próbál kideríteni dolgokat, majd pedig regisztrál ő is, és, nos, elindul a lavina... Még nem is sejti, de egy igen veszélyes emberrel hozza össze a sors, akivel végülis viszonya is lesz. 

Az események hamarosan eléggé ijesztő fordulatot vesznek, Juliának pedig szép lassan leesik, hogy mibe is keveredett bele. A férfi követi, mindig tudja hol van, és Julia minden elejtett szavát, félinformációit felhasználja valamire, ami egy eléggé aggodalomra okot adó dolog. Az eredetileg Kate gyilkosának megtalálásáért tett önzetlen lépések már cseppet sem arról szólnak, amiről kellene, hogy szóljanak és tönkretehetik Julia egész életét, házasságát, baráti kapcsolatait... 

Rendkívül tanulságos a sztori, abból a szempontból, hogy miért is nem jó, ha csak úgy kapcsolatokat alakítunk ki ténylegesen vadidegen emberekkel. Tudom, hogy az online társkeresés erről szól, de kell hogy legyen az emberben egy egészséges bizalmatlanság, és nem szabad kiadnia magát teljesen. A Facebook-ról is szó van benne, és különféle applikációkról, például egy olyanról, amivel ha bejelölitek egymást valakivel, látjátok térképen, hogy hol van a másik (gps). Ez gyakorlatilag nyomozás, lekövetés. Én irtózom ezektől a dolgoktól. Furcsa volt, hogy Julia nem igazán jártas ebben a világban, de tulajdonképpen hihető, bár inkább a mostani 50-es korosztály az, akinek egy része nem ért túlságosan a nethez, netiketthez, és hát a saját információinak, biztonságának megóvásához. (Egyébként valahogy magamban is idősebbnek képzeltem el Juliát, inkább 40-45-nek.)

Kiakasztó, hogy mindenki csak nyomja és nyomja és nyomja fel a hálóra az információkat magáról, képeket, videókat, helymegjelöléseket, hogy épp hol van és kivel van, és mit csinál, és mit eszik, mintha enélkül nem lehetne megélni valamit. A net - ugyanúgy, ahogy a világ is - tele van kétes alakokkal, pszichopatákkal, és akár gyilkosokkal is, akiket könnyen elvezethet az ember magához. Ahogy Julia is tette... Elképesztő volt számomra, hogy milyen könnyedén nyílt meg, és milyen hamar árult el kulcsfontosságú dolgokat az életéről, miközben mintha észre se vette volna, hogy nem kap cserébe szinte semmit, csak üres mondatokat, később pedig őrült "meglepetéseket". 

Érdekes volt a regény szerkezete, több visszatekintés volt a múltba, amikor Julia Berlinben élt a drogos barátaival. Julia egyébként fotós. És alkoholista. Letette az italt évekkel ezelőtt - de nagyon sokszor megkísérti a régi démon. Labilis, bizonytalan, érzelmileg sérült, önbizalomhiányos csirke ez a nőszemély, igazából nem szerettem, csak szántam. Valljuk be, elég butácska is sokszor. A döntései, gondolatai távol álltak tőlem, és az egész múltja olyan nyúlósan-gomolygó léhaság és züllés volt, amit nem igazán fogad be a kis gyomrom. 

A családi élete olyan volt mint egy festmény, szép-szép, de rém unalmas mindig ugyanazt nézni. Namármost ebből a szempontból tökéletesen van persze felépítve a karakter: pont egy ilyen nőt lehet egy ehhez hasonló kalandra elcsábítani, jól megvezetni, kihozni belőle a "másik ént". 

Kritika illeti a felvezetés hosszúságát, még akkor is, ha szükség volt a személyiség kibontására és a kapcsolati háló ismertetésére, nekem akkor is sok volt a 40%-nyi kvázi "családregény" rész. Csak ezután kezdett elindulni a thriller, az akció, a borzongás, addig nyugodt tempóban terítettünk vacsihoz, és ittuk az ásványvizeket, és fotósmegbízások így-úgy-amúgy. Kicsit sok volt nekem a hétköznapiság ebben a regényben. 

A második fele viszont felpörög, alig vártam, hogy kiderüljön, ki a hunyó, és bizony megvezetett a szerző kicsit, és az utolsó oldalakon hirtelen a nyakamba zúdított egy vödör jeges vizet, hogy aztán megrázva a fejem észrevegyem, hogy pedig voltak aprócska jelek. 

Nem akartam túlgondolkodni, de az egyik kisebb csavarra rájöttem, és derengett valami más is, de szerencsére nem annyira, hogy alakot is öltsön. 

A legvége kifejezetten tetszik, kicsit nyitott, és hirtelen azt hittem még nincs is vége, még biztos lesz egy fejezet, vagy egy epilógus, de nem, paff, dönts el magad! :) 

Olvasás közben sokszor gondoltam azt, én mennyire máshogy csináltam volna, mikor léptem volna, ki, hol mondtam volna nemet, mikor értesítettem volna a rendőrséget, stb, és mégis... az volt  a "jó" ebben a könyvben, hogy azért, bár jól ismerem önmagam, elbizonytalanított. Megmutatta, milyen könnyű belecsúszni valamibe, amibe egyáltalán nem akartál, hogy aztán úgy nyeljen el, mint a futóhomok. Mikor lehetett volna kiszállni? Hogy lehetett volna megakadályozni ezt a kimenetelt? Már én sem tudnám megmondani... 

Zavart viszont Julia naivitása, amikor mindig azt hitte, ennyi, megszabadulhat az egésztől, az egészből, következmények nélkül. Nem tudom ezt igazából hogy képzelte, az események alakulása, a veszélyek, az erőszakos jelenetek után. Én inkább egyre inkább paranoiás lettem volna.

Értékelés: 10/8 Egy stabil "négyes" nekem a hosszas felvezetés, néhány kicsit kiforratlan szál, apró bukfencek miatt. Ettől eltekintve végre egy thriller, amin nem húztam fel magam, nálam ez is haladás, hisz tudjuk, hogy a műfaj képviselőit előszeretettel szaggatom szét paprikás posztjaimban. :) 

A másik én bevezet az online-ság hátrányaiba, és egy feszült hangulatú, izgalmas sztorit mesél el. Ha egy szót kéne mondanom, miről szól ez a könyv, azt mondanám, a s z é t e s é s ről. 

Megjelenik 2015. október 19-én, az Athenaeum Kiadónál. Rendeld meg itt! :) 

Az előolvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak! 

A másik én kihívás pénznyereményért: >ITT<!

Remek lett a magyar borító, szerintetek is? :)

(Fordítási kukacoskodás, de ez már tényleg csak zárójelben: 
- a számítógépen nem "kuka" van, hanem lomtár
- a bleach az nem "fehérítős üveg", hanem akkor valami hypo, vagy hypós tisztítószer.)

Jodi Picoult: Keeping Faith - Csodalány

Picoult-nak ez a könyve, már régóta vonzott, és most, hogy megjelent magyarul is, Csodalány címen, én is levettem a polcról, és csak azt bánom, hogy eddig halogattam... 

Az sem zavart, hogy zsinórban több könyvet olvastam a szerzőtől, egyáltalán nem untam meg, és ez a kötet kiemelkedő a többi közt is, hiába voltak hasonló motívumok az előzőleg olvasott Szívtől szíviggel: hit, csodatétel stb., mégsem volt hasonlóan kanyarított szál, egyezés, mankóként használt sablon.

Kijelenthetem, végre megtaláltam azt a Picoult-kötetet, ami ha nem is übereli, de abszolút megközelíti A nővérem húga színvonalát. 

A nagy kalóriahazugság

Megígértem egy pár embernek, hogy írni fogok erről a könyvről is a blogomban, és az ígéretemnek eleget is teszek, bár megmondom őszintén, az elolvasás után inkább csak eltettem volna szívem szerint, és nem hozok belőle ide a blogra semmit. 

A félreértések elkerülése végett: én magam Norbi Update-tel fogytam le, már 10 éve az életmód szerint élek - a fogyás után persze súlytartóban leginkább. Elkötelezett híve vagyok. A módszer abszolút működőképes, és nekem soha semmi mással nem sikerült fogynom. A kalóriákat és számolásukat nem tartom célravezető útnak, soha nem is számoltam semmit, hogy mit ettem, és azzal hány kcal energiát szolgáltattam állítólag a szervezetemnek, mert ennél fontosabbnak tartom a minőséget, és az összetevőket. A Norbi Update rendszer sokat változott az évek során, fejlesztik a termékeket, különféle kutatásokat csinálnak, minél nagyobb százalékban szénhidrátcsökkentett ételek előállítására törekednek.

Szeptemberi könyvszédelgés

Annyira nem szédelegtem, de azért illik a hónapra ez a jelző, mert az egyetlen "rendes", ehavi beszerzésem egy véletlen könyvesboltba-szédelgés eredménye. :) A másik egy ajándékba kapott kötet, a harmadik pedig khm, nos, őt elfelejtettem berakni az augusztusi kupacba, ugyanis még akkor szereztem be. De megkapja a maga kis reflektorfényét. ;)

Íme a kupackám:

A baglyot követi az árnyéka, avagy nem értek a
fényképezéshez... :)

• Jodi Picoult: Leaving Time - ajándékba kaptam
• Louise Millar: The Hidden Girl - úristen, csak most esett le, hogy "girl" van a címében... a fülszöveg nagyon jó, remélem nem koppanok vele, mint más, elátkozott című kötetekkel... :D Ő maradt ki az augusztusi zárásból. 
• Ree Drummond: Tűsarkúban a prérin - Katacita, nagyon sajnálom, de ez teljes mértékben a te hibád. :D Na jó, meg az Alexandra akcióé. :)

Kiterítve.

Olvasás szempontjából mondhatjuk, hogy katasztrófa volt a hónap, csak 5 könyvet olvastam el, ebből is kettő nagyon rövid volt. A posztokat mindenesetre ontottam magamból, 16 bejegyzés született a hónapban, gyakorlatilag kétnaponta lehetett csemegézni valami új tartalmon. :)

Őszre esett megint egy félbehagyásom, úgy látszik én mindig ebben az évszakban dobálom el, ami nem tetszik, de azért többnyire jó könyveket olvastam mostanában is, csak a csí hagyott el kicsit, és a várólista csökkentés folytatásával maradtam el. Most új megjelenéseket olvasok, és aztán visszatérek még októberben a vcs-s és az őszi listámhoz is. 

Bár sokat posztoltam, októberre is fog jutni bőven írnivaló, két könyves bejegyzéssel kapásból tartozom még: A nagy kalóriahazugságról és Jodi Picoult Csodalányáról is már várakoznak a félkész piszkozatok, illetve a hétvégén megnézem A marsit a moziban, és arról is be fogok számolni, hogy találja fel magát Matt Damon Mark Watney-ként a Marson. :) 

És felétek, mi újság? :) 

Forrás

A többiek zárása: Katacita, Theodora, Amadea, Pöfi, Nita, Nikkincs,