Beszéljünk a spoilerekről!

Manóka most tudja meg, hogy az ötöslottó főnyereménye... 

A Témázunk soron következő boncolgatnivalóját a SPOILEREK képezik: Ezt aztán elspoilerezted - tanmesék a lelőtt poénokról. 

Amikor először kezdtem forogni netes körökben, és láttam a spoiler jelzést, leginkább különféle Harry Potter fórumokon, nem tudtam hogy mi az. Persze hamar körvonalazódott a jelentése, de amikor mondtam Apukámnak, azt hitte az autó spoilerről beszélek. Szóval a spoiler szónak volt némi köztudatba kúszási latenciája szerintem. De a szótól függetlenül, már elég koránról vannak spoiler-emlékeim, amiket mindjárt ki is fejtek, de előtte még elmondom, én nem szeretem a spoilereket, nem szeretek megtudni valamit előre. Zavar, és megjegyzem - pont mert nem kéne megjegyezni. Sokszor semmi infót nem olvasok el egy-egy olvasmányomról előre, hogy teljesen tiszta legyen a terep, és én fedezhessem fel magamnak minden részletét - volt már amit fülszövegolvasás nélkül vettem meg és olvastam el; megérzésből esett rá a választás.

Gyakran elég annyit is tudni hogy csavar lesz, és az ember máris elkezdi várni a csavart, és fejtegetni gondolatban, hogy mi is lesz az. Idén a Gentleman and Players című könyvvel jártam így, hogy agyongondolkodtam, és kitaláltam... Gyakran nem olvasok el blogbejegyzéseket sem az adott könyvről, de ha mégis, akkor örülök a spoiler feliratok közé tett részeknek, tehát a jelzésnek, mert átugorhatom azt, ami esetleg ronthat az élményen. A saját posztjaimban is jelölni szoktam a spoilerveszélyt, sőt néha egyenesen kifehérítem a szövegrészt, és csak kijelöléssel látható - ez azért jó, mert a szemünk néha bitang gyorsan rátalál pont arra a félmondatra, amit nem kéne meglátni... Ilyen célból régebben sokszor letakartam valami nagyobbal az adott oldalt amit olvastam, főleg ha nagy esély volt, hogy ott valami kiderüljön, hogy nehogy véletlenül odatévedjen a szemem. 

Ennek megfelelően nem vagyok hátra (vagyis előre?) lapozó a könyvekben, nem szeretem megtudni, hogy mi a fejezet végmondata, vagy akár az egész könyv zárómondata. 

És akkor jöjjenek a sztorik, avagy életem nagy könyv-spoilerei... Nyugi, ahol spoiler lesz, ott jelölöm majd :D

A legdurvább ilyen, amit szándékosan követtek el: kiskamaszkorom egyik nyarán a Sztrogof Mihályt olvastam, és Apukám jókedvében megmondta az egyik kulcseseményt, egy rákérdezéssel... aztán az egészet még megfejelte egy újabb spoilerrel... Köszi Apa! :D Az eset így történt: Sztrogof Mihály SPOILER, aki nem akarja látni, ne jelölje ki a szöveget (kifehérített szövegrész): Apa: - Megvakult már Sztrogof Mihály? Én: - ??? :O, Apa: - Nyugi ,igazából nem is vakul meg, a végén kiderül. Én: :O :O ...???  Anyukám meg közben jól letolta Apukámat :D 

A spoilerekre korábban is mérges voltam, főleg a kedvenc sorozatomat érintőekre, és másokat is tűzzel-vassal védtem ellenük, például azokat, akik nem olvashatták még a megjelenéskor az új HP-részeket, hanem várniuk kellett a magyar fordításra. A legemlékezetesebb ilyen eset az volt, amikor totálisan felháborodtam a Best magazin egyik cikke miatt, ahol leírták, hogy melyik szereplő hal meg az ötödik kötetben... A sort hibajavítóval kifehérítettem, nehogy Anyukámnak lelőjék a "poént", de ez nem volt elég, hanem még egy felháborodott hangvételű levelet is írtam a magazin szerkesztőségének, hogy mégis hogy képzelik, hogy elárultak egy ilyen horderejű információt az újságban?! Noos... remélem a levelem nem díszeleg köznevetség tárgyaként az irodájuk falán. :D :D 

Poénlelövő képregény

Krimikedvelőként kulcsfontosságú, hogy az ember ne fusson bele épp a gyilkos nevébe valahol, ezzel kapcsolatban két rossznak mondható élményem is van. Az egyik annyira nem érintett mélyen, merthogy már olvastam a Tíz kicsi négert, amikor belefutottam a 90 klasszikus könyv türelmetlen olvasóknak című "műremekbe", ami négy képregénykockában spoilerez el híres regényeket... bahh... Így például a kultikus Christie krimit is, ami egy gyalázatos bűn egy igazi olvasó szemében (félre is dobtam a könyvet). Nem ajánlom senki egészséges lelkű könyvszeretőnek. 

A másik szintúgy Agatha Christie-élmény. Gimis koromban a könyvtárból faltam a krimikirálynő műveit, és a rongyos példányokba néha bele-bele lapoztam. Végzetes hiba volt, hogy a Mrs. McGinty meghalt című kötetet is felütöttem valahol, és én esküszöm nem akartam beleolvasni, csak a szemem "fényképezte le" azt a pár mondatot, de abban a pár mondatban épp megmondja Poirot, hogy ki a gyilkos... és annak a szerencsétlen gyilkosnak a neve úgy beleégett tizenikszéve a retinámba, hogy most is tudom... (de a biztonság kedvéért egyszer lecsekkoltattam valakivel, aki épp frissen olvasta a regényt, és igen, tényleg beletrafáltam, nincs utána két mondattal valami az előzőt meghamisító állítás... :D ) Mrs. McGintyvel akkor könnyes búcsút vettünk, ő ment vissza a könyvtárba, a név pedig azóta is bele van ragadva az szürkeállományomba... sose fogom elolvasni ezt a Christie-t :D ... 

Érdekes kérdés, amit elkezdtünk kicsit fejtegetni a többi bloggerrel már, hogy vajon mi van akkor, ha a spoilereket az újraolvasások tükrében tesszük mérlegre. Vagyis, mennyire tud újat nyújtani egy könyv újraolvasása, amikor tulajdonképpen már tudjuk mi történik benne, ismert az összes csattanó? 

Nekem erről az a véleményem, hogy először is: a memóriánk véges, és sokat felejtünk (kivéve Mrs. McGinty gyilkosát arrrgh). Rengeteg minden ér az újdonság erejével, például amikor a Harry Pottereket olvasom újra. Rendszerint a vicces apróságok esnek ki, ha a történet váza meg is van nagyjából, és ez jó, mert újra szórakoztat. Másodszor pedig: ha egy könyv érdemes az újraolvasásra, akkor az olyan jó, hogy nem attól lesz jó újraolvasni, hogy na, most kiderül ez meg az, hanem azért jó belemerülni, mert szeretjük a világát, szereplőit, stílusát, atmoszféráját. Nem a "poént" szerettük benne, nem számít, hogy jön ki a vége, bár meg kell hogy mondjam, én képes voltam újra megsiratni szereplőket a HP-ben, hiába tudtam, hogy mi lesz, sőt könnyesre nevettem magam a Fever egyes jelenetein, újraolvasáskor is.
Jópár könyvet olvastam már újra jó párszor, és nem zárkózom el az újabb újraolvasásoktól, mert imádom ezeket a könyveket. A Fever, a HP-k, A padlásszoba kis hercegnője és Philip Pullman Az Úr sötét anyagai trilógiája is többször forgott már a kezemben, nagyon kevés esetben bántam meg egy-egy újra-élményt. :)

Egy rakás könyvnél egyszerűen elfelejtjük a végét is, a csavart is, sőt, még a főszereplőket, vagy az alapszituációt is, de ők általában egyszerolvasós példányok, és szóba se kerül az újrázás.

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal! :) 

A Témázunk spoileres témájában a többiek posztjai:
Ilweran, tigi, Reea, Zenka.

Utóvéd (később csatlakozók): Bea, Katacita

(A képek illusztrációk, forrás. )