Máté Angi: Az emlékfoltozók

Drága barátnőmnek, Miamonának vettem meg Máté Angi legújabb kötetét ajándékba, de persze belémbújt a kisördög, és ha már nálam volt karácsony előtt jó 2 héttel, bizony én is elolvastam. Persze csak óvatosan, vigyázva.

A Mamót olvastam eddig ezelőtt Angitól, 2011. nyarán, és imádtam beleringatózni a szavaiba, nagyon megragadott az egyedisége, a szépsége. Valami ilyesmire számítottam Az emlékfoltozóknál is, csak picit mesésebb ködbe ültetve. 

Fülszöveg: "Hogy kik is azok az emlékfoltozók? Talán két tündér. Vagy két rigó. Esetleg két kislány. Két tündérrigólány: a limonádéhajú és a faodúbarna. 

Amerre csak járnak, csodák történnek. Igazán nem kell hozzá sok. Elég egy tű meg egy cérna, és megfoltozzák a feledékeny roller és tölgyfa emlékeit. Egy horgászbot, és megcsiklandozzák a Holdat. Klakkognak és dübbögnek, de úgy, hogy a villamos kerekei szikrát hánynak. Erdőt szelídítenek és kinyitják a tengert; rókák és őzek a barátaik. Azt is megtudhatjuk: együtt mennyivel könnyebb és nehezebb élni, mint egyedül.

A legjobb első prózakötetesnek járó Bródy Sándor-díjjal, valamint az IBBY Év Gyermekkönyve díjjal kitüntetett Máté Anginak a Magvetőnél ez a második kötete. Akár a Kapitány és Narancshalat, úgy ezt a mesekönyvét is az IBBY Év Illusztrátora díjas Rofusz Kinga rajzai teszik még szerethetőbbé."

Rofusz Kinga illusztrációi megkapóak, szokatlanok, de nagyon szépek, és illenek a kötethez. Mindazonáltal nem tudom megállni, hogy ne idézzem ide a Zembert, amikor meglátta... 

"- Fúúújj, mit olvasol, milyen ufófejű nénik ezek?!" :))

Az "ufófejű nénik" igazából lányok. Tündérrigólányok. Egy limonádészőke hajú és egy faodúbarna. Várják a postást ablakukban ülve, hogy megfoltozzák a pókhálófinomságú kendőket, amikben emlék-lukak éktelenkednek... De felszállnak sárga és nemsárga villamosokra, egymás álmát is álmodják, pitypangszáron fújják ki a mérgüket ha összevesznek, erdőt is tudnak szelidíteni, szivárványt fűrészelni, sündisznóval fésülködni, iskolakiflit adni egy Titok-kutyának... 

A képi- és a szóvilága semmivel sem hasonlítható össze. Nönögő csigák és göngörgő felhők között gyönyörű és fantáziadús képekkel van telis-teli. Ámultam és sajgott néhol a szívem tőle. Nem csak gyerekeknek szólnak a mesék, de ők is nagyon fogják élvezni. Ismét valami, ami menthetetlenül felkerült arra a képzeletbeli polcra amiről én is mesélni szeretnék majd. :)
Ismétlődései nyugalmat árasztanak, és az egész kötet valahogy sugározza magából a gyerekkori ismerősségeket, mégis felnőtteknek is élvezhető, és nem csak elolvasható, hanem igazán értékes módon.

"Olyan ősz lett, hogy reggelente már a hideg is kötött szvetterben ült a kerítésre a tündérrigólányok mellé, hogy együtt nézzék hosszú vonalát az utcának, s az utca közepétől kezdődő fasort."

Egyik kedvenc részem volt, amikor arról van szó, hogy költözéskor mit kell pakolni... vagyis mit jegyzünk meg, milyen emlékek maradnak egy helyről. A két fülre való kapunyikorgás, a repedések a ház falán. Felrémlett hogy hogy húztam végig én is a kezem néhány ilyenen, amikor gyerekkoromban elköltöztünk, és hogy hall a fülem még mindig olyan hangokat, amik csak ott voltak.

"(...) valahányszor jártak a tátott koffer körül, tettek a szájába valami kertből gyűjtöttet: ribizlilevelet, birsalmafa gallyát, szőlőmagot, tenyérnyit a diófa fölötti égből, két fülre való kapunyikorgást, végül néhány repedést a ház faláról."

Értékelés: 10/10 Kedvenc lett. A gyerekeimnek is sokszor sokszor szeretném majd olvasni, megismertetni velük a világot így is, ilyen tündrérrigólány szemszögből, ilyen szép szavakkal. Ilyen sok réteggel, amit még évekig hámozhatnak a mesékről. Amik rólunk szólnak...