Fülszöveg: "Maya és kisöccse, James már a Párizsban töltött legelső napjukon valami nagyon ősi, titokzatos mágia nyomaira bukkannak. Furcsa ház bronz szalamandrát formázó kilinccsel; kőszobor, amely túlságosan is hasonlít Maya saját aggodalmas arcára; egy rejtélyes férfi, aki sötét napszemüveget hord, hogy eltakarja ragyogó, lila szemeit… Minden titkok mágikus középpontja egy csillogó üvegű Varázsvitrin, mely kiválasztotta magának Mayát, hogy ezentúl ő legyen az új Őrzője.
Maya egy Valkó nevű barátságos fiú segítségével meglepő dolgokra bukkan a saját családfája jól elrejtett titkai között, s miközben sorra kibogozza a szalamandrás ház, a lila szemű férfi és a Varázsvitrin titkainak egymásba fonódó szálait, fokozatosan rádöbben, hogy talán a saját fivérét is rettenetes veszély fenyegeti. Ahhoz pedig, hogy megmenthesse, Mayának ki kell hívnia és le kell győznie Párizs mágikus alvilágát… mielőtt még túl késő lenne"
Szeretem a titokzatos hangulatú ifjúsági regényeket, és azokat különösen, amikről ilyen-olyan oknál fogva hirtelen a Harry Potter jut az eszembe. Ennek a szalamandrás könyvnek a vonzereje a kedves grafika volt az elején, és ez a sok apróság, ami már rögtön a fülszövegben megjelenik: szobrok, titokzatos fazonok, Varázsvitrin...
Maya Davidson családjával Párizsba költözik egy évre, egy bizonyos Filozófiai Kémia Társaság ösztöndíja jóvoltából. Már megérkezésük napján különös dolgokra lesz figyelmes a lány és kisöccse, az 5 éves James. Különös, elmosódó körvonalú, szinte láthatatlan nagynéni, két azonos nevű, hóbortos és ijesztő nagybácsi, szalamandra formájú kilincs, ami mintha Mayára nyújtogatná a nyelvét. Maya gyanakvása már korán felébred, Jameset azonban nehezebb megóvni. Vajon sikerül-e Mayának megmentenie kisöccsét a gonoszoktól, felfedni a lila szemű Fourcroy nagybácsi titkát, őrizni a Varázsvitrin becses tartalmát, és még beteg anyukájával is törődni?
Azon túl, hogy különféle fantasztikus témákat érint, helyet kapnak benne a hétköznapi problémák is, úgy mint új iskolába való beilleszkedés, nyelvtanulás, barátok szerzése, rákbetegség a családban. Mindezt a megfelelő, és hihető gyermeki szemszögből közelíti meg.
Ugyanakkor felvetett más nagy kérdéseket is, halhatatlansággal, változással kapcsolatban. Érdekes volt ez a homokszemcsés megközelítés, és hogy az emberből valahogy ki lehet vonni a "halandót".
Az anbar Pullman trilógiájára (Az Úr Sötét Anyagai - His Dark Materials) emlékeztetett benne, bár konkrétan nem emlékszem, hogy volt-e abban a könyvben is anbar, ami eredetileg ambrózia, az istenek eledele, itt pedig egy furcsa anyag, amit még annál is furcsább és horrorisztikusabb módszerekkel lehet az emberekből kivonni és más emberek különféle előnyökre tehetnek szert vele. Nem szeretnék nagyon sokat elkottyintani róla, de érdekes vonulat volt ez is.
Az apróságok kidolgozásával tudta megteremteni azt az igazán mágikus atmoszférát, ami különlegessé tehet egy ilyen könyvet. Apró miniatűrök, makettek, amiknél szinte alig várja az ember, hogy megmozduljanak. Hatalmas homokórák, csillogó föld- és homokszemcsék egy ősrégi üvegvitrinben, bronz főnixek és szalamandra szobrok. Mindezeket aprólékosan és élethűen festi le, de mégsem unalmas, hanem olyan, mintha valami kis kincsesládikába leshetnénk bele.
A mellékszereplők közül Lujza nénit szerettem legjobban.
A "háttérszereplők" közül pedig minden kétséget kizáróan Lavoisier vitte a pálmát. Először nem is értettem, miért az anyagmegmaradás törvényével indul a könyvecske. A tengerimalacos kísérlet beleírása is nagyon jó ötlet volt. A tudományos morzsák szerintem jól elvegyültek ebben a könyvben a varázslattal.
Negatívumok:
- Valkó - Maya barátja - nagyon kidolgozatlan. És a nevét is utáltam, bár ez nagyon szubjektív, de adhattak volna valami normálisabbat szegénynek, még akkor is ha bolgár. Ezzel a névvel állandóan Valkó Eszter ugrott be, és hát ez hogyismondjam, nem tette kellemessé az olvasást...
- A párbeszédek akadoztak néhol, mintha Maya nem arra válaszolna, amiről szó van, főleg a vége felé. Bökte a szememet jónéhány magyartalan mondat is, amiket sajnos nem jelölgettem be, de pl. a "Jamesért érte jöttek." megmaradt az emlékezetemben.
- Nekem kerek volt ez a történet, nem feltétlenül igényelném a folytatást, de persze van már második rész A Box of Gargoyles címen.
Értékelés: 10/8 Az összefüggések persze könnyen kitalálhatók, és kicsit kiszámítható, de mégis, ebbe az alig 200 oldalba igen barokkosan sok minden fért bele. Tizenévesen valószínűleg még jobban élveztem volna a misztikus, titokzatos ügyködéseket. Felnőttfejjel kicsit sok volt a rohangálás, és kevés a szalamandra ;)
Eredeti cím: Cabinet of Earths
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése