Oldalak

2023. október 30., hétfő

The Running Grave

“So here stood Cormoran Strike, slimmer, fitter, clearer of lung, alone in his attic, poking broccoli angrily with a wooden spoon, thinking about not thinking about Robin Ellacott.”


BLOODY HELL, hogy én mennyire imádom még mindig ezt a nőt, akár Robert Galbraith-ként ír, akár J.K. Rowlingként! Imádtam olvasni a The Running Grave-et, ami már a hetedik kötete a Strike sorozatnak, és amire szerencsére most nem kellett sokat várnunk (csak egy év telt el az Ink Black Heart óta). 

A Running Grave tökéletes adagolásban tartalmaz drámát, feszültséget, borzalmakat, szürreális helyzeteket, és tekervényes nyomozást. Egyformán szerettem a magánéleti szálak továbbsodorgatását, és a fő nyomozás részletezését is, miközben a palettát az ügynökség egyéb, apróbb-cseprőbb ügyei is tarkítják, szokás szerint. 


A fülszövegből is kiderül már, hogy ebben a részben egy szektával kapcsolatban nyomoz az ügynökség, és Robin az, aki be is épül Norfolkban a Universal Humanitarian Church (UHC) berkeibe. Az iroda ügyfele Sir Colin Edensor, a fiát, Willt keresteti, aki már évek óta a UHC Chapman Farmján él, és nincs vele kapcsolatuk. Robin és Strike tehát Will Edensor "kiszabadítására" indul, azonban sokkal több mindent kiszabadítanak a múltból is, és az egyház különféle kétes ügyei is napvilágra kerülhetnek... 

Egy SZEKTA! Hát lehetne ennél jobb? Imádtam ezt a témát, mert annyi mindenre ad lehetőséget, és ugyan ki más tudna ilyen jól megteremteni egy új egyházat és vallást, mint Rowling anyánk?! Beteg és borzasztó az egész a fényes máz alatt, amit az igehirdető körutak súlyos bársonyfüggönyös leplei rejtenek... A szekta vezetője Jonathan Wace, a karizmatikus, nyájas, feddhetetlennek és végtelenül empatikusnak tűnő Papa J. Az egyház legjobb PR-osa Becca Pirbright, aki ragyogó mosolyával, megnyerő személyiségével, okos beszédeivel vonzza be az egyház újabb és újabb tagjait. Aztán ott van még Jonathan felesége, a spirituális Mazu, és a church principalok, köztük néhány prominens személyiség, színésznő, politikus, író... Ezek a nagy nevek remekül jönnek a rallykon, amiket toborzásra, adománygyűjtésre tartanak. 

"Do you admit the possibility?"

A könyv elején elég gyorsan fejest ugrunk ebbe az ügybe, és nagyon hamar eldől, hogy Robin be fog épülni. Teljesen őrült ötletnek tartottam ezt, és borzasztóan féltettem Robint, hogy vajon mi fog vele történni egy ilyen helyen, hetekig elzárva... Vadabbnál vadabb elméleteim születtek és csak reménykedni tudtam, ezek közül egy sem válik valóra. Ami leginkább zavart, hogy szegény Robin a múltbéli traumái miatt, úgy gondoltam könnyen olyan helyzetbe kerülhet, ahol nem tudja majd magát tartani, vagy esetleg újra egy életre megsebzik, traumatizálják. 

“I’m with Orwell,’ said Strike. “Some ideas are so stupid, only intellectuals believe them”…” 

Az ügynökség a beépítéssel kapcsolatban szerintem egész jó ötletekkel állt elő, a kapcsolattartásra stb., de néhány dolog azért kicsit amatőrnek tűnt, erről később a spoileres részben. 

A UHC-ben történtek, a szektán belüli fejezetek nyomasztóak, sötétek és vészjóslóak voltak, kezdettől. Az íratlan szabályokon, a vak vezető-tiszteleten, a szabadság korlátozásán túl ráadásul ott volt az állandó szenvedés, a fizikai és mentális fáradtság, az alvásmegvonás, és hát Mazu személye... Kedves barátnőm jóvoltából, aki elküldte ezt az alábbi Yoko Ono képet, máshogy már el sem tudtam képzelni Mazut: 

Yoko Ono. 

Az egész könyv egy óriási hullámvasút, nagyon sok szempontból. Figyelemreméltó a karakterfejlődés: főként Strike változik sokat, de Pat is jobban kinyílik, sok mindent megtudunk róla, ami nekem nagyon tetszett, mert még jobban megszerettem az öreglányt. Szeretném még sokat viszontlátni őt is, meg a férjét is. Van spicliskedő kolléga, fura alakok, gyanúsítgatások, újabb hevenyészett nőügy Strike-nak, némi botrányszaggal kísérve, és a szektán túl is van bőven élet, és történés, mert a könyv szerencsére nem úgy operál, ahogy először hittem, hogy... ;) 
Nincs üresjárat, az egész könyv minden oldala, bármilyen féltégla hosszú is, tele van remek tartalommal. Az utolsó harmad borzasztó izgalmas is, és a zárójelenet olyan, amit tátott szájjal fog mindenki elolvasni, egymás után legalább 6x egyhuzamban. :) Cliffhanger, de a jóféle. 
Minden megvan ebben a részben, ami abszolút a kedvenc könyvek közé repíti, és a sorozaton belül is igen előkelő helyre. ♥

!!!FIGYELEM, a következő szekció SPOILERES!!! 

Óriási, egyszerűen óriási, és mégis mekkora blama már, beküldik Robint, és még egy kicsit hatással is van rá az agymosás, te jó ég! Amikor írták, hogy megnyugodott a meditációtól, nagyon megijedtem, hogy tényleg nem is a kiszabadítása lesz nehéz, hanem a gondolkodását visszaterelni a normális mederbe. Az is nagyon para volt, amikor elveszti a fonalat, hogy milyen nap van. Nem is tudom mikor izgultam így utoljára fictional character épségéért, mint ebben a sztoriban Robinért! :O Alig vártam, hogy kiszabaduljon. Szerencsére sem nem őrül meg, sem nem szenved el olyan traumát, ami teljesen tönkretenné - gondolok itt a spirit bonding adta borzalmas lehetőségekre. Nem is tudom milyen naiv elképzelés volt az részükről, hogy úgy gondolták, ah, tényleg csak meggyőzést használnak, semmi egyéb, holott ez az egész egy kötelezettség volt. Örülök, hogy Rowling megóvta ettől Robin karakterét. 
Nagyon szerettem azokat a pillanatokat, amikor Strike-ot, meg az ő reakcióit képzelte maga elé, hogy megőrizze az ép eszét. Strike volt a mentsvára ebben a szörnyű kalandban. És mennyire sokat mond el az is - fáradtság ide vagy oda -, hogy elsőre elfelejt Ryannek üzenetet írni... Remélem Ryan valahogy nagyon elrontja a dolgaikat, ha mással nem, azzal, hogy Matthew-hoz hasonló dolgokat mond és tesz, és Robinnak előjön a PTSD ettől. De lehet, hogy majd újra alkoholhoz nyúl és agresszív lesz. 

A kiszabadítás, kiszabadulás jelenete egy óriási adrenalinfröccs volt, egyszerűen imádtam, a leheletnyi megérzéses elemtől eltekintve - hogy Robin TUDTA, érezte, hogy Strike épp megérkezik oda -, annyira hiteles volt, de tudjátok mit, inkább azzal együtt is. Mert PONT ilyen lett volna, PONT ez történt volna, Robin pont ennyire pánikolt volna a valóságban is, és ilyen összevissza beszélt volna, és így sírt volna, miközben Strike simogatja a fejét. És köszönöm, külön köszönöm, hogy nem csinált ebből Rowling egy összejövős jelenetet - mert az érzelmek intenzitása akár indokolta is volna, de ez nem egy tucatkönyv, ez nem egy tipikus összejövünk-nemjövünkössze macska-egér játék. This shit is next level. This is golden. Sajnálom, annyira elragadott az egész könyv, hogy legszívesebben angolul ömlengenék, de ha más nem, hát megtűzdelem így, hunglish utálók be damned. :D 

Nagyon tetszett a felépítése a regénynek, és hogy nem a teljes kötetben sínylődik azért Robin a szektában. Jól el volt találva a váltás pillanata. Addigra már nagyon hiányzott a páros közös nyomozása, a megbeszéléseik, amiket a műanyag kavicsban váltott levelek azért vajmi kevéssé tudtak pótolni. 

Apropó, kavics, és az információcsere - nagyon tetszett ez az előre készülés, nem is gondoltam rá először, hogy találnak majd módot arra, hogy kommunikáljanak, azt hittem Robin teljesen magára marad majd - hiszen a telefonok stb. tiltottak. Persze az kissé túl convenient volt, hogy van ez a rész, amit nem lát be a térfigyelő kamera, de ám legyen. Ennél egy picit jobban zavart az, hogy nem gondolták át az adományozás kérdését, pedig tudták, hogy a wealthy tagoktól igenis várnak adományt, valamint a külső valamilyen cím létrehozását előre, ahova esetleg levelet tud küldeni, ha ilyesmire kényszerítik - mint ahogy tették is. Jó, hogy Robinnak vágott az esze a fáradtsága ellenére is, és megoldotta ezt, de mindemellett azért kissé elnagyolt volt, hogy végülis hogy oldották meg az 1000 font utalást? Honnan, milyen számláról, kinek a nevére volt a számla, stb.? 

Az egyház, és az egyház összes ügyének felszínre hozása óriási falat, hatalmas ügy, de úgy örülök, hogy meg tudták csinálni, egyszerűen nem lett volna elég, ha csak a megbízó által kért dolgok teljesülnek, és csak Will szabadul ki... Óriási, tudom már írtam párszor, de egyszerűen ÓRIÁSI, amikor Strike Wace színe elég kerül, és lehántja róla a maszlagokat, a félrebeszélést, és egyenesen, villámlóan a képébe vágja: 

"I will burn your church to the FUCKING ground!" 

Istenem, hát libabőrös voltam ettől! Strike elemi erővel odacsapott! És nem hazudott, az a legjobb az egészben. Katartikus és felszabadító élmény volt, hogy Strike-ot nem lehetett kizökkenteni, megfélemlíteni, handabandával eltájolni. 

A UHC borzalmas dolgai közül talán a legborzalmasabb a gyerekkereskedelem volt... A jelek persze ott voltak az orrom előtt, de megmondom őszintén, nem is gondoltam rá, azt gondoltam csak más helyen nevelik őket, és csinálják az agymosást, azért van olyan kevés gyerek ott... Teljesen szíven ütött. Ahogy Jacob borzalmas sorsa is, és a szántóföld, ahova a holttestek kerültek... 

És akkor még egy szót sem ejtettem a Daiyu féle nyomozásról! Annyi minden volt ebben a kötetben... Azt biztosra vettem, hogy ezt a régi szálat a Drowned Prophettel kapcsolatban felfejtik majd, de legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire összetett, bonyolult megoldása van az ügynek, és kétszer is meghallgattam inkább a részleteket ecsetelő fejezetet, hogy minden a helyére kerüljön. Az volt a legszebb az egészben, hogy mennyire elvittek minket a Daiyu esetleg él, valahova kiszabadították azon a hajnalon, meg a Daiyu = Becca irányba, és ezek közül a vad, ám mégis plausible, és az olvasó fejében is megforduló elméletek közül EGY SEM volt igaz. A sok lehetségest elvetve pedig még mindig tudott Rowling az asztalra dobni egy kártyát: ez történt, így - és minden kis elem a helyére került, a sok mellékszereplővel, a sok homályos indítékkal, a sok apróbb hazugsággal, az elhallgatott részletekkel, és... a disznókkal. 

Sajnáltam kicsit, hogy Abigailről kiderült, ami beborult, mert nagyon érdekes karakternek tűnt, és azt gondoltam hú, ő majd talán a későbbi kötetekben is feltűnik majd, esetleg kisegíti az ügynökséget is. Hát nem így lesz. :D
A spicliskedő Littlejohn remek adalék volt az ügynökségbe, és tetszett, ahogy a gyanúból biznyosság lett, meg az is, mennyire hitelesen talpnyalónak volt megírva. Egyedül az nem tetszett, hogy Robin és Strike olyan röhögve rúgták ki telefonon, nem tudom, az valahogy nekem kicsit túl volt tolva. 

Apropó telefonok... Charlotte. Sajnos a férjem nagyon felhype-olta, hogy a kötet közepén lesz valami IGAZÁN meglepő, ezért aztán kicsit csalódott voltam, amikor kiderült, hogy Charlotte öngyilkosságára gondolt. Bár kirázott a hideg engem is tőle, azért igazából ez várható volt, és nagyon örülök, hogy meg is történt, és dramaturgiailag is jó helyen írta bele. Jó, hogy nem zaklatja, nem zaklathatja már többé Strike-ot, és hogy ezzel véglegesen lezárult ez a szál. Kellett ez Strike-nak, hogy reálizáljon dolgokat, és tovább tudjon lépni.

Engem ennél sokkal jobban megütött, és megviselt Cherie öngyilkossága... És az, hogy ez milyen teherként nehezedett Robinra. 
Bőven volt ebben a részben emésztgetnivaló. 
De szerencsére humor is akadt, és olyan sorok, amik Fred&George módjára oldották a feszültséget. ;)

"Littlejohn would be perfect if the church was a silent order."

És még egy-egy HP-s kikacsintást is lehetett észlelni, pl. a you know who beszólás, és a Griffendél színei a UHC nagytermében (ami azért brrr). Imádtam a Thank fuck texteket is, amikor Robin kiszabadult, vagy a McDonald's-os I'll have everything-et, az ALDI-s poént, és egyáltalán Strike fogyózásával kapcsolatban minden kis beszúrt gondolatot. 

‘So far I’ve got coercive control, physical assaults, one allegation of rape and a good bit of child abuse.’
‘Christ almighty. Why not chuck in murder and get the full set?’
‘Give me time, I’ve only been on the case two days.’

Persze aztán mégis kilyukadtunk a filozofálós, fontos részeknél is... A boldogságról írtakon kívül nagyon fontos, és remekül megírt beszélgetés volt, ami Strike és Amelia közt zajlott le. 

“It’s dangerous to make a cult of your own unhappiness. Hard to get out, once you’ve been in there too long. You forget how.”

“Happiness is a choice that requires an effort at times, and it was well past time for him to make the effort.”

Ez a rezonáló mondat pedig: 

“she knew I was in love with you.”

ikonikus, mint az All was well, csak ez még messze nem az all was well - annyi minden van még hátra! Alig várom, hogy megtudjuk, mi zajlott le Robinban, miután kiment az irodából Ryannel. :) 

!!!SPOILEREK vége!!!


Mit is mondhatnék még? Annyi mindennel van tele ez a könyv, és lehet, hogy még ezen a sok leírt soron túl is eszembe fognak villanni dolgok, amiket kihagytam. Az biztos, hogy velem marad a hangulata mindig, és többször fogom még újrázni is. ♥
Epekedve várom a következő részt, és teljes a bizodalmam Rowlingban, hogy jól fogja megírni minden fontos momentumát Strike-nak és Robinnak, és az egyéb ügyeknek útközben... ;) ♥

Nemsokára magyarul is jön, A hömpölygő sír címmel, és igen, Bea, lett értelme a címnek, és igazán jó választás volt szerintem. :) 

22 megjegyzés:

  1. Huj! :O Hát már nagyon várom magyarul meg e-ben, remélem, még idén megjelenik (mert a papír fog, na, de az e?), és köszi, hogy megnyugtattál a címet illetően. :)
    Én elolvastam a spoileres részt is, egyrészt mert sose zavartak, másrészt úgyis elfelejtem. :D
    Látszik, milyen lelkes vagy a könyvvel kapcsolatban, szinte magával ragadott. :)
    Mostanában sokat előjön az életemben az egyházi, szektás téma (sorozat képében), és egyre több kétséget is hozott fel bennem a vallással kapcsolatban úgy általában. Sok mindent másképp látok, kíváncsian várom, ez hogy fogja majd formálni a szemléletemet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem kihozzák az e-t is magyarul még idén, legalábbis nagyon remélem, de jó lenne ha rendelnének hozzá egy dátumot már. ;) Sokan szeretnék e-ben venni és olvasni a féltégla helyett. :D
      Nincs mit, biztos voltam benne, hogy lesz értelme a címnek, csak az elején még úgy lógott a levegőben. De persze helyére kerül.
      Jaj hát teljesen bekapcsolt a fangirl üzemmód, és a bejegyzést is egyébként gyakorlatilag egyszuszra írtam meg, annyira fellelkesültem írás közben, és ez olyan jó! Meg azok a könyvek, amik ilyen hatást tudnak kiváltani.

      Szerintem nem sokat fog dobni pozitív irányba az egyházak, vallás, szekták stb iránt a könyv, az tuti. :D

      Törlés
    2. Jaj azt kihagytam amúgy, hogy egy kicsit rosszul érzem magam, hogy elolvastad a spoilereket, de ahogy elolvastam újra, azért bőven marad felfedeznivaló még, és remélem tetszeni fog! :)

      Törlés
    3. Bizony jó lenne, de várok én, csak legyen. :)
      Ettől aztán ne érezd magad rosszul, én döntöttem így, senki sem kényszerített. :) Jó részét nem fogom megjegyezni, úgyhogy bőven lesz új infó. :) Csak most kicsit türelmetlennek érzem magam, hogy már mikor, már mikor? :D

      Törlés
    4. :D De ez olyan jó érzés azért nem? Kevés könyv, meg sorozat vált ki ilyet belőlem. :)

      Törlés
  2. Ó, hát nekem is nagyon tetszett, gyorsan a végére értem. Ugye 1 év múlva már olvashatjuk a nyolcadik részt?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! :)
      Sajnos szerintem most majd kicsit többet kell várni rá, de ki tudja? Egyelőre még nincsenek hírek.

      Törlés
  3. Na, én is elolvastam, szerintem életemben ilyen hosszú könyvet ilyen rövid időn belül még nem fejeztem be. Én is fogok majd írni róla, de végre elolvashattam a bejegyzésedet. :D

    Nehezen térek magamhoz. IMÁDTAM. MINDEN EGYES SORÁT. IMÁDTAM! IMÁDTAM!!! Mondtam már, hogy imádtam? :D Ma még nem is vacsoráztam, csak rohantam haza olvasni, nem vagyok normális, a szemem már kifolyik, de nem érdekel.

    Szuperül összeszedtél mindent, nekem is azok voltak a kedvenc részeim, mint neked, a basszameg üzenetek a legjobbak, és Strike vallomása, hát az annyira jó volt, szerintem még levegőt venni is elfelejtettem. :D És igen, imádom, hogy nem lett összejövős jelenet a szabadulásból, ez így volt tökéletes, az teljesen elrontotta volna. Amikor Robin megszorította Strike kezét a sötétben, az volt a kedvencem, a legeslegjobb az egészben. Ott meghaltam egy másodpercre. De oda meg vissza voltam azért is, amikor Strike a földbe döngölte Jonathan Wace-t. Patet is imádom, mindent imádok ebben a sorozatban. :D

    Robinért olyan szinten szorongtam, hogy rendesen görcsben állt a gyomrom, nagyon félelmetes volt, főleg, amikor a doboz után Jacobra vigyázott, és arra gondolt, ne is jöjjenek érte a társai, mert csak még nagyobb bajba keverik, nagyon megijedtem... Minden, ami az EHE berkein belük zajlott, rettenetes volt, Jacob haláltusája viselt meg a legjobban, de minden más, ami előtte történt, leírhatatlanul borzalmas volt. A gyerekkereskedelemre én sem gondoltam, és én is elhittem a Daiyu valójában Becca vonalat, abszolút nem számítottam a befejezésre.

    A vakfolt szerintem is túlságosan kényelmes megoldás volt, és valahogy arra számítottam, Robin lebukik majd a kimászkálással meg az üzengetéssel, picit furcsa volt, hogy egyszer sem kapták el. Oké, voltak meleg helyzetek, de ezt is kicsit túl könnyűnek éreztem. Mármint egy ilyen szektában, ahol ilyen elképesztően szigorú kontroll van, furcsa volt, hogy simán ki tudott surranni négy hónapon keresztül. De ennyi baj legyen, ez bőven belefér még egyébként.

    Én viszont nem örülök annak, hogy Charlotte meghalt. Nagyon nem bírtam, és mérhetetlenül dühös voltam, hogy mindig bekavart Strike-nak, de mégis mélységesen megrázott a halála. Egyébként az előéletével és a mentális állapotával jól megágyazott ennek Rowling, szóval logikus volt, de valahol meg olyan szükségtelenül kegyetlen. Nem tudta már mire használni a karakterét, és úgy éreztem, nem tudja máshogy "eltakarítani az útból". Nem védeni akarom Charlotte-ot, mert nem volt valami jó ember, de ettől függetlenül nem kívántam ezt neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, de jó hosszú komment! Köszi, hogy visszajöttél a poszthoz! :)
      Annyira örülök, hogy te is ennyire imádtad! ♥ Ezek a legjobb könyvek, amiknél alig várod, hogy folytathasd amint lehet!

      Huhh igen, szinte parább volt mindennél a Jacobos rész, ha belegondolounk, hogy mit kenhettek volna rá, ha az ő felügyelete alatt történik valami... De a "doboz" is borzasztó volt... Tényleg nem is tudom mikor izgultam utoljára ennyire karakterért. Harryért, a trióért meg Dumbledore-ért talán - hahh, dehát az is Rowling! :D
      Ez a Daiyu - Becca vonal annyira úgy volt megcsinálva, hogy az ember azt higgye milyen rafkós, hogy rájött, és aztán bamm, mégsem. :)

      Szerintem mindenképp szükség volt arra, hogy Charlotte ne legyen a képben, de ez kb olyan szintű dolog, mint amikor Dumbledore-t is ki kellett venni a képből, hogy a hős szintet lépjen. Biztos tudott volna még adni a karakterhez amúgy, ha megtartja, de én nem sok értelmét láttam már, persze kegyetlen, de tényleg minden jel erre mutatott, hogy ez lesz a vége (korábbi kísérletek is). Én inkább a gyerekeit sajnálom, bár így se nagyon volt jelen az életükben. (és hát khm ez mint kitalált! :D )

      Törlés
    2. Még szép, hogy visszajöttem, alig vártam, hogy olvassam, mindig olyan jókat írsz. :)

      Szavakkal is nehéz egyébként visszaadni, mennyire szeretem ezt a sorozatot és mi mindent jelent, de szuper érzés mások lelkendezéseit olvasni. :)

      Igen, arra szükség volt, hogy Charlotte eltűnjön, és nincs is ebben a lépésben logikailag semmi meglepő, ehhez nagyon kidolgozottan fel voltak építve az előzmények, engem mégis megrázott. Egy küszködő, mentálisan zavart ember volt, és én emiatt nagyon sajnálom, hogy az ő története ilyen tragikusan végződött. A gyerekeiért nekem is fáj a szívem, de ahogy te is írod, nem igazán volt jelen az életükben, bár azért biztos rohadt nehéz lehet azzal a tudattal felnőni, hogy az anyjuk öngyilkos lett.

      Ettől függetlenül már most tűkön ülve várom a folytatást! Ha holnap itt lenne is késő lenne! :D

      Törlés
    3. De jó, úgy örülök, amikor beszélgetünk is a posztok alatt! :) Most láttam, te is írtál róla, megyek is ezután, és olvasom! :)

      Bizony, tényleg óriási a rajongás bennem is, Rowling nagyon tud. ♥

      Megértelek, azért egyébként engem is megérintett a halálhír, emlékszem a borzongásra ami végigfutott rajtam, hogy hát most aztán tényleg kiírta Charlotte-ot... De sajnos a férjem annyira felnagyította ezt a kötet közepi eseményt, amire vártam, hogy ahhoz képest meg annyira nem ütött szíven, valami Robinnal kapcsolatosra számítottam volna inkább, és brutál stresszben voltam miatta. (ami így leírva milyen furán hangzik, de tényleg, rettegem Robin életéért és mentális épségéért)

      Én is nagyon várom! Remélem hamar jön majd!

      Törlés
  4. Kb. 40%-nál tartok, és meg kellett néznem, hogy Robin túléli-e és amennyire lehet, ép ésszel ezt a küldetést. (Látod, mondtam, hogy el fogom felejteni. ;)) Nagyon izgulok érte, szinte félek olvasni, ugyanakkor persze, nagyon izgalmas is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D Ennyire elfelejtetted? Mondjuk azért az elég durva lenne, ha Robint meghalasztaná! Örülök, hogy élvezed a könyvet, majd gyere vissza értekezni még! :))

      Törlés
    2. Nem mindent, de kellett a megerősítés. :D Az éjjel befejeztem, egyszerűen muszáj volt. Még szerencse, hogy még téli szünet van a héten, így több időm volt olvasni.
      Hú, hát én sem izgultam még így fiktív karakterért, mint Robinért, bár néha azt éreztem, felesleges kockázatot vállal, ennyit talán nem ér meg az egész (ez jó kérdés, hogy meddig menj el), és Strike meg Robin valahogy mintha túl könnyedén vették volna az egészet az elején, de Strike még mintha közben is könnyebben vette volna, mint amilyen a valós veszély volt, vagy talán csak tényleg ennyire nem sejtették, hogy ilyen durva lesz? Igaz, Robin is eltitkolt pár dolgot előle.
      Én a végén pár magyarázatot nem igazán értettem, és némelyik meg erőltetettnek tűnt, de nem volt kedvem többször elolvasni, úgy éreztem, attól sem világosodnék meg jobban.
      Megsejtettem a "függővéget", és már most várom, hogy megtudjam a folytatást, jó lenne, ha minél hamarabb jönne.

      Törlés
    3. Hú, akkor belehúztál nagyon! :) Örülök, hogy szeretted, és hogy te is nagyon izgultál Robinért! Teljesen bevon magával ez a könyv, ez a sori én úgy érzem. Nem olyan sok könyv képes erre!
      Valóban, nekem is megfordult a fejemben, egyrészt, hogy meddig éri meg ennyit kockáztatni, másrészt praktikus szempontok: mennyit fizet ezért egy kliens az irodának? Hónapokra beépülni egy szektába, ami ráadásul rohadt veszélyes is? Te mennyiért vállalnál el ilyesmit magánnyomozóként?... (mármint ez nyilván költői kérdés)
      Én nem lennék ilyen önfeláldozó egy munka kapcsán, az biztos.
      Strike sem sejtette mennyire lesz ez veszélyes, kissé naivan álltak hozzá.
      Nekem is kissé zavaros volt a végén a magyarázat, és meghallgattam inkább újra két-három fejezetet, megérte, mert a nagy izgalom már elcsitult bennem, és akkor rögtön megértettem amúgy. :D Szóval csak felfokozott állapotban voltál te is valószínű - plusz csavaros azért a Daiyu rész.

      Én nem gondoltam rá, hogy ez lesz a végén, konkrétan elnyílt a szám és leesett az állam, ahogy az a mesebeli karaktereknek szokott, amikor hallgattam a végét! :D

      Törlés
    4. Én tuti nem lennék ennyire önfeláldozó.
      Azon gondolkodtam még, hogy miután lenyomozzák a babákat, vajon visszaviszik őket a szüleikhez? És vajon az anyák nem túl agymosottak ahhoz, hogy vissza is kaphassák? Mekkora károkat okoztak szegény gyerekeknek, az ott maradottaknak is. Persze, a tagoknak is, de nem a gyerekek döntöttek úgy, hogy ott akarnak megszületni.
      Ideje volt már ennek, még ha kicsit érdekesen is tálalták, mintha csak Charlotte szavait ismételné, de egyszer csak ki kellett ennek buknia, már így is épp elég bajt okozott mindkettőjüknek az elnyomott érzelmük.

      Törlés
    5. Érdekes kérdés, vajon mi történt velük, és a többiek sorsa is egy jó nagy kérdőjel, hiszen az agymosás eredményét nem könnyű visszacsinálni.
      Hmmm, érdekes igen, hogy Charlotte szavaival tálalta, de nekem a helyén volt valahogy ez is, mert ezáltal, hogy így foglalta mondatba, könnyebb is volt kimondani neki. Talán ez kapaszkodót jelentett.

      Írsz majd posztot a könyvről?

      Törlés
    6. Bizony nem lesz könnyű, és talán lesznek olyanok is, akik nem is tudnak visszatérni a való életbe. Annyira borzalmas volt az egész manipuláció, amit műveltek ott, az egész agymosás, hogy hogyan lehet elérni, hogy a végén már elfogadj szinte bármit, megtörni testet és lelket, elszigetelni, és ez volt az a folyamat, amit szerintem Rowling olyan tökéletesen ábrázolt, ezért is tudtam elnézni az apró kis döccenőket a cselekményben.
      Igazából nekem is, én is úgy éreztem, hogy így könnyebb volt kimondania.
      Nem hiszem, már nagyon ritkán írok, GR-en szoktam inkább már csak írni az olvasmányaimról.

      Törlés
    7. Borzalmas igen, és tényleg apróra tökéletesen volt ábrázolva...
      Gr-en is figyelek! :)

      Törlés
  5. Pár napja olvastam el (újra) és teljes egészében a posztodat, miután befejeztem a regényt :D
    És tényleg volt pár logikai dolog, ami megkérdőjelezhető, de annnnnyira erős rész lett.
    Amúgy kíváncsi leszek, hogy fogják megjeleníteni Mazuékat - nagyon fura volt volt a sok kínai (?) név, pedig nincs a vérvonalukban (?) kínai személy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy visszajöttél! :) Láttam, hogy olvasod, és tudtam, hogy neked is tetszeni fog! :)) Igen, tényleg fura volt a kínai vonal, nem tudom hogyan fogják megjeleníteni őket, de szerintem valami ázsiai beütés lesz bennük talán.

      Törlés