Oldalak

2021. január 28., csütörtök

Szeret, nem szeret, szeret, nem szeret...

Forrás.
...avagy a Témázunk idei első témája a "kiszeretés" bizonyos témákból, műfajokból, szerzőkből: Könyvek/műfajok, amikből kiszerettünk, szerzők, akik már nem mozgatnak meg, avagy változunk.

Érdekes végiggondolni ezeket a változásokat az ízlésünkben, a műfajokban, amikhez nyúlunk, és a szerzőket tekintve is, akik bizony nem mindig bizonyulnak örök szerelemnek. 

Egy-egy írástípus lehet hogy leköt, és szórakoztat egy bizonyos időszakban, de aztán inkább a kösz, mégse kategóriába kerül. A szerzők pedig gyakran nem tudják megütni azt a színvonalat a következő köteteikkel, ami annak idején el tudott varázsolni. És persze ott vannak a belső változások is - mit hogyan értelmezünk magunkra és másokra az élettapasztalatok - és könyvélmények - óhatatlan szaporodásával... 

Nekem tipikusan két, régebben kedvelt műfaj van, amiket már nem igazán keresek, de elég sok könyvet összegyűjtöttem belőlük, amikor épp érdekeltek... Ez a chick-lit és a disztópia, utóbbinál is főleg a ya-jellegű disztópiák. Azt nem mondom, hogy nem olvasok már soha ilyet, de rájöttem, mennyire nem vagyok ennek a célközönsége, és hogy sokat nem is tudok fogyasztani belőle, megunom, és nem szeretem a színvonal hullámzást  - hogy sok vackon kell átverekedni magam a jókért. Próbálok célirányosan válogatni belőlük, és néha azért ráakadok kis gyöngyszemekre, mint pl Liane Moriarty-ra, aki nekem nem a klasszik chick-lit képviselője, hanem sokkal igényesebb is, összetettebb sztorikkal. 
A ya, mivel Dunát lehetett rekeszteni belőle egy időben, szintén felhígult, illetve talán az állandó toposzai miatt is történhetett meg, hogy kiszerettem belőle; a szerencsétlen 16 éves hősnő, akinek mindig van valami családi drámája, vagy betegsége, és a bugyuta szerelmi háromszögek nem igazán kötnek le, ugyanígy a disztopikus vonal is gyakran ctrl C ctrl V-je a sémáknak, amit ráhúznak egy tini titánra. Ennek a korosztálynak az első ügyetlenkedései, szerelmei is gyakran gyatrán ábrázolódnak. 

Forrás.


A szerzők közül, ha olyanokat kell mondanom, akiket régen kedveltem, de ma már nem igazán, akkor most egy frissebb élmény miatt legelőször is Fredrik Backman ugrik be sajnos. Bár sokan imádták és kedvencelték a legújabb kötetét, a Hétköznapi szorongásokat, nekem nem volt valami nagy durranás, és kezdem kicsit sablonosnak érezni őt, nem tudja azt a katartikus, új élményt nyújtani, mint amit Ovéval prezentált. 
Sokat olvastam korábban Cecelia Aherntől, sorban szereztem be a könyveit, de egy idő után az érdeklődésem megfakult, néhány kötetet el is adtam, és igaz, hogy még van tőle ami várólistás, már nem figyelem az új megjelenéseit, és pláne nem szerzem be őket. 

Gail Carriger is zuhant egyet a képzeletbeli dobogók valamelyikéről a könnyed szórakoztatás terén, amikor a spin-offok és új sorozata nem ért a Napernyő Protektorátus nyomába. Szeretem Gailt, de már neki sem érdeklődöm igazán az új könyvei iránt. 

Kicsit, ahogy leírtam ezeket, lelki szemeim előtt megjelent a nagyi abból a chipsz reklámból, hogy "a régi jó dolgokból már nem maradt semmi?" :D... Lehet, hogy kicsit úgy hangzik, mintha itt mindenkinél ragaszkodnék az első/korábbi jó élményhez, és hogy azt bizony már nem tudta überelni, én pedig nem tágítok, és nem kísérletezem újdonsággal, de ez azért nem igaz így általánosságban. Vannak olyan szerzők is, akiknél egy-egy csalódás ellenére sem iratkoztam le gondolatban a további műveiről, sőt, ugyanúgy érdekelnek, még ha tudom is, hogy nem biztos, hogy jó felé fog billenni a mérleg. Neil Gaimantől és Alice Hoffmantól a fele tetszik, a fele nem, amit ismerek, de még biztosan olvasok az életműből. :) Sarah Addison Allen is hullámzó, de őt sem adtam fel teljesen, nincs arról szó, hogy kiszerettem volna belőle.
Hogy szintén egy frissebbet is említsek, Grecsó verseskötete nekem nem igazán tetszett, de a prózájára változatlanul nagyon kíváncsi vagyok. Néha adódnak ilyen műfaji különbségtételek is egy-egy szerző életművén belül is akár... Eszembe jut még Joanne Harris, akit imádok, de akitől a fantasy - amit amúgy Joanne M. Harris néven ad ki -, köszi, de nem kell, a Rúnajelek okozta csalódás után. Maradok csak a regény-regényeinél. 

Forrás.
Ami pedig az újdonságokkal kísérletezésre való nyitottságot illeti, lehet, hogy ez tényleg korfüggő is kicsit: nem akarja az ember annyira pazarolni a kevés, és egyre kevesebb idejét az ismeretlen hátha tetszikre, lehet, hogy jó-ra, és nem is rossz az a komfortzóna, ami nagyjából kialakult, és amit akár hívhatunk könyves ízlésnek is... :) Szerintem azért alapvetően nem zárkózom el nagyon semmitől, és ezt a kedvenc műfajom meghatározhatatlansága is bizonyítja, de attól még az nem baj, ha inkább elkerülöm azt, ami nem annyira villanyoz fel, akár témájában, akár műfajában, akár a szerző stílusa miatt. 

És ti hogy vagytok ezzel? Melyik műfajok, szerzők nem hoznak már annyira lázba, és mi ennek az oka? 
A témához bátran lehet csatlakozni saját poszttal, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben!

A többiek írásai a témáról: 


Utóvéd (később csatlakozók): 


18 megjegyzés:

  1. Nagyon jó poszt lett, szerintem én is elmerülök majd egy poszt erejéig a témában :) Backman nekem már a kezdetektől nem jött be, de megértem, és egyre többektől hallom, hogy már nincsenek úgy oda érte.
    Alice Hoffmannal vagyok így, hogy amennyire szerettem 5-10 éve, most... kicsit félek. ez a The Story Sisters is legutóbb...SAA-t én még mindig nagyon szeretem, a The Girl Who Chased the Moon újraolvasásra is nagyon jó volt :)

    A YA disztópiát megértem... tényleg túl sok vackon kell végigmenni, hogy kapjunk valami komolyabbat, de azért emlékeimben őrzöm a régi jókat (nekem pl Az éhezők volt ilyen). Nagy chick-lit kedvelő sose voltam, de ez is annyira széles spektrumon mozog.. vannak a tényleg übergagyik, de vannak az ilyen Liane Moriarty félék, vagy pl. Mary Alice Monroe könyveire is ráaggatták ezt a címkét, pedig szerintem egyáltalán nem az, mert komolyabb és inkább családregény.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Okés, várjuk a te posztodat is, kíváncsi vagyok! :)
      Meglepődtem, hogy most a posztsorozatban is vagy 3-an, 4-en emlegettük fel Backmant. :O
      Szerintem Hoffman naggggyon hullámzó, és főleg a régi könyvei, de lehet, hogy az újabbaknál is ez a jellemző. Azért még van tőle bőven várólistásom. :)
      SAA: jaj igen, a Girl Who... ♥ :) Nagyon szeretem, ahogy rajongasz érte!

      Az éhezők is olyan felemás maradt nekem, a zárás miatt főleg.
      Igen, ezek a Moriarty félék tényleg mintha kicsit rosszul is lennének inkább bekategorizálva, vagy bekategorizálhatatlanok. :D Köszi, a Mary Alice Monroe-t ajánlásnak veszem akkor ilyen irányba. ;)

      Törlés
  2. Én is hasonló dolgokat fogalmaztam meg: vannak témák, amik egyrészt már nem nekünk szólnak és / vagy túl sokat olvastunk belőlük. Az igazán tehetséges írók viszont néhány rosszabb élmény ellenére is meg tudnak fogni egy életre - nekem is ilyen Gaiman, aki sokáig kedvenc volt, aztán eltűnt a látóteremből, de újra kedvem támadt tőle olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, egy rugóra jártunk eléggé! :) Azért az igazán tehetséges írókat nehéz kipöccintgetni a belső körből, de jól is van ez így. ;)

      Törlés
  3. Haha, Backmanért jár a pacsi! :D

    A chick lit valóban elég ingoványos talaj, nehéz igazán jóra bukkanni, de azért nem lehetetlen a küldetés. :) Én szeretek időnként kikapcsolódni egy-egy ilyen regénnyel, most pl. az Egy csésze kávé Koppenhágában címűhöz fűzök nagy reményeket. Egy ideje fent van a várólistámon, és még a hónap elején volt egy jó kis e-könyv akció, úgyhogy azt beszereztem. :)

    "A régi jó dolgokból nem maradt semmi?" Jaj, azt a reklámot nagyon bírtam! Szerintem teljesen normális, hogy az évek múlásával ennyit változik az ízlésünk; ez is csak azt mutatja, hogy fejlődünk, és nem ragadunk le egy konkrét szerzőnél vagy témánál. Tök jó, hogy ilyen nyitottak vagyunk mindannyian! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Backman, Backman mindenütt! :D...
      Nem, persze, nem lehetetlen, és milyen jó is, amikor egy-egy remek, nekünk való chick-litre rábukkanunk! :)
      Figyelem majd mit írsz a kávésról!

      Mi is szállóigeként emlegettük egy időben azt a reklámot. :)

      Törlés
  4. Jaj, a YA disztópiáékért én is oda voltam egy időben, de már én sem olvasok ebből a műfajból, mert tényleg olyan, mintha Ctrl+c Ctrl+v lenne a séma. Sok újdonság nincs bennük, de nekem úgy általában az ifjúsági kötetekben sem. Viszont nekem is vannak olyan szerzők, akiktl már nem olvasok és jól kihagytam, pl ilyen Ahern. A Vétkes sorozatát utáltam, és azóta valahogy inkább hanyagolom, pedig a régi könyveit nagyon szerettem. Nem mondtam le róla, de talán majd egyszer visszatalálok hozzá, vagy nem. Nekem a chick lit jól esik néha, de ahhoz meg hangulat kell, mert néha tök bugyuták tudnak lenni. A változás viszont jó, legalább nem ununk bele egy műfajba, szerzőbe, hanem van esély újakat felfedezni és válogatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Vétkesig én már el se jutottam Ahernnel.. de még a Book of Tomorrowt el szeretném tőle olvasni, meg egyszer újrázni a szívárványost is, amit régen nagyon imádtam. :) Meg azért jó volt vele dedikáltatni is. ;)
      Igen, a bugyuta chick-lit az, ami taszít, de minden műfajban így vagyok ezzel, néha persze óhatatlanul belebotlunk.

      Törlés
  5. Ó, na tényleg ez olyan érdekes, hogy nekem is pont ez van pl. Gaimannal. Nagyon vegyesek vele az érzéseim, és több közepes élményem volt tőle, mint szuperjó, mégis... nem tudok nem próbálkozni a műveivel. Mert ami viszont betalál (Sandman, Óceán az út végén, The Sleeper and the Spindle), az nagyon be tud találni. Nem tudom, hogy nála hogy nem adjuk fel soha ezt a dolgot, míg pl szerencsétlen Backman bácsi pár könyvvel annyira elkaszálja magát előttünk (nekem pl csak eggyel mondjuk :D ), hogy már le is teszünk róla. :D

    Ó, és tényleg Ahern! Én is olvastam abban az időben, kb szerintem ugyanakkor, mint te. Nekem a Talált tárgyak országa volt tőle a nagy kedvenc, a többi inkább elment kategória volt, azt hiszem, de azért kerestem a könyveit egy jó ideig. De aztán valahogy elmúlt nekem is az érdeklődésem. Bár pont idén tervezem tőle újraolvasni a Love, Rosie-t - pont a napokban fészkelte be magát a fejembe :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes ez a Gaimenes egyezés is! Nekem is ez van, hogy vannak olyan könyvei, amik tényleg nagyon betaláltak, pl. nekem is az Óceán az út végén, meg a gyönyörű The Sleeper and the Spindle, és aztán van néhány, ami olyan hááát, elmegy kategória nekem, és mégis nagyon dicsőítve van esetleg, vagy csak úgy en bloc mindig az egész életmű van dicsőítve, pedig nekem kicsit felemás.

      A Love, Rosie nekem pont kimaradt annak idején... De szeretném majd pótolni. A Talált tárgyak országa sem volt rossz, tényleg. :) Van azért néhány tök jó Ahern emlék, de az új könyvei nem izgatnak.

      Törlés
  6. Nagyon tetszett a bejegyzés, tudtam azonosulni több gondolatmeneteddel.
    Az mennyire igaz, hogy az ember lánya nehezebben kezd bele a kísérletezésbe, valóban annyi-annyi könyv van így is a listámon, ezért nehéz mindig olyan ismeretlen tényezőt beengedni az ismertek közé, ami esetleg csak pazarolná az időmet. Ettől függetlenül mindig tudatosan igyekszem pici apró lépésekkel tágítani a látókörömet, néha beengedek egy-egy új írót, vagy műfajt, de mindig félve.
    A YA számomra valahogy sosem volt kedves, mert olyan megfoghatatlan, nem feltétlen jól behatárolt írásokat adtak ki a kategórián belül. Lehet én nyúltam mindig rossz YA könyvhöz, de sosem sikerült megszeretnem őket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök! :)
      Igen, drága az időnk sajnos, és ezért is váltogatunk talán kíméletlenebbül, meg persze mert jobban eligazodunk a könyvek útvesztőjében, és a saját személyiségünkben is már. :)
      A YA valóban nagyon sok mindenre tágan értelmezett kategória, nekem kicsit el is válik néha gondolatban az "ifjúsági regény"-től, pedig elvileg azt is magában foglalja. Nagyon sok pocsék ya és ya-fantasy van, szóval simán nyúlhattál bele sokszor a rosszba.

      Törlés
  7. Hm, lehet mégis átgondolom, akarok-e én az Ovén kívül még Backmant olvasni.
    Én a disztópiákat még mindig szeretem, de már én sem a YA-vonalban, hanem a "felnőtt" disztópiákat, abból viszont eléggé mindenevő vagyok, ha jól van megírva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi, jól elbizonytalanítottunk... Még csak az Ovét olvastad tőle amúgy? A csúcson kell abbahagyni! :D
      Egész jól feltörtek utána a felnőtt disztópiák, igen. :)

      Törlés
  8. A chick-litet sose értettem nálad :D De volt, hogy miattad próbálkoztam én is (ezt bóknak szántam!) Nálam abszoltú megfigyelhető, a 30 éven felüliekre jellemző taste-freeze :D Nekem is már főleg a "régi jó dolgok" kellenek, meg hiányoznak... Backmant sajnálom, de kicsit én is tartok ettől, mert most idén terv lenne, hogy mindenét is elolvasom. Majd meglátjuk, hogy sül el :D
    Én ezt ugyan gyengén, de Joanne Harrisnél éreztem. Még mindig imádom a hangulatot, meg a sztorit is, de sok elem, amikkel régen elkápráztatott, ma már csak megmosolyogtat, pl hétköznapi mágia.
    Én rájöttem, hogy eddig ostoroztam magam, ha valami, amiért olyanok rajonganak, akiknek adok a véleményére, ízlésére, nekem nem tetszik. Volt egy nagy leállásom, kedvem se volt, de most, hogy a kedvem visszatért, úgy érzem, léptem egy szintet. Megfogadtam, hogy semmit nem olvasok egy oldallal se tovább, ha eléri azt a nemtetszési szinten, ahol érzem, hogy nincs visszaút... Túl rövid, és egyre rövidebb az élet, tényleg... Jó poszt lett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsi! :D De talán a kulcs itt, hogy tényleg nem annyira jó a kategorizálása a chick-liteknek, meg hogy amik igazán jók, azok talán nem is chick-litek, hanem valami mások, pl regény-regények drámával, élettel, családdal, stb. :)
      Taste-freeze, micsoda fogalom! :O :) Ma is tanultam valamit!
      Jaj azon röhögtem pont, most hogy épp visszatértem a Hétköznapi szorongások posztodhoz, hogy írtad, hogy mindent is akarsz Backmantól, most pedig hozzuk ezeket a posztokat a kiábrándultság hangjegyeivel...
      Lehet, hogy a hétköznapi mágia sem olyan újdonság már, meg mi sem vagyunk olyan zöldfülűek? Mivel folytatni akarom a Csokoládé könyveket, újrázni is szándékozom az első két részt, majd beszámolok, engem mennyire érintett meg a "szél"... :)
      Az önostorozás mindig butaság. ;) Tetszik a konklúzió, és örülök, hogy itt vagy, újra! :)))

      Törlés
  9. Na, a regény-regények drámával, élettel, családdal jöhet minden mennyiségben! :D
    Nem ismerted ezt a fogalmat? Én is csak akkor, amikor rámsütötték... :D
    Ja, engem más kiábrándulása nem rettent el, a sajátomtól félek, de talán nem lesz. Néztem Backmannal hosszabb interjúkat is, és hát nincs mit szépíteni, imádom... ♥ :D
    Nem vagyunk zöldfülűek, már jobban meg kell dolgozni, hogy elkápráztassanak minden téren... ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ismertem, le vagyok maradva. :D Ki sütötte rád? :O
      Igaz, a saját kiábrándulás számít csak, ha te élvezed Backmant, akkor ezen ne változtasson a mi érzésünk. :)
      Nem néztem még vele szerintem interjút, lehet, hogy kéne? :D

      Törlés