Oldalak

2020. április 19., vasárnap

Kabátkönyvek

Forrás.
A Témázunkban ezúttal a Kabátkönyvekről írunk, ennél aktuálisabb téma azt hiszem most nincs is, könyves téren. A kabátkönyv elnevezés Amadeától származik, és azt jelenti, amit első hallásra mögé is gondolnánk magunktól: olyan történeteket, amikbe szívesen bújunk bele, amik otthonosak, ismerősek, és melengetik a lelkünket. A kabátkönyvnek is sokféle formája lehet persze, de mindenképp valami olyan olvasmány, amibe nagyon komfortosan bele tudsz helyezkedni, még viharos körülmények között is, és ami után szívesen nyúlsz máskor is, hasonló helyzetben.

Ha kabátkönyv, akkor elsőre nekem a sokszor újraolvasott kötetek jutnak eszembe - hiszen ezek már bizonyították visszacsalogató jellegüket. Időről időre újraolvasok két sorozatot, amik eléggé eltérőek stílusban, hangulatban, műfajban, mégis ugyanolyan jó visszatérni a világukba. Az első természetesen a Harry Potter - amit nem kétlek, hogy a mostani posztok 90%-ában ott figyel majd. A másik pedig a Tündérkrónikák (Fever). A különbségek ellenére számomra összeköti ezt a két könyvsorozatot, hogy mindig mennyire szívesen és örömmel kezdek bele a már ismerős történetükbe, és mennyi felejthetetlen jelenetük, képsoruk és idézetük égett be a fejembe. :) 
A Harry Potter varázslatos iskolai világa, ismerős és kedvelt karakterei, kidolgozott és nagyon izgalmas cselekménye mindig beszippant, és ugyanolyan jó olvasni és a részévé válni, mint első alkalommal volt.

Forrás.
Moning Fever-sorozatában is van valami, ami instant megfog(ott) és nem ereszt(ett), és ez valahogy mindig előjön, főképp az első 5 kötet olvasásánál. Ahogy a HP-nél a varázslóiskola, a Feverben Dublin csábít magához, a Temple Barral és a pubok sokaságával, a lilting Irish accenttel. :) Itt is helyet kap a misztikum, a varázslat, és az érdekes, karizmatikus szereplőkhöz kötetről kötetre jobban kötődtem. A Barrons Books and Baubles a perzsaszőnyegeivel és plafonig érő polcaival éppoly kellemes könyvbéli környezet számomra, mint a Griffendél klubhelyisége. :)
Szeretek ezekben a képzelt világokban időzni, szeretem a legapróbb történéseket is, azt, hogy Dani becsenget a biciklijéről leszállva, vagy Ron és Harry varázslósakkot játszanak a kandalló előtt. :) Az ilyen könyvek, amik ennyire melegséggel tudnak eltölteni, azok, ahol egy cselekmény nélküli, csak a szereplők hétköznapjairól szóló, szinte sehova sem vezető részt is olyan szívesen elolvasnál, mint az összes többi, körömlerágósan izgalmas epizódot.
A HP-univerzumhoz tartozik még szorosan - és ha már épp nemrég olvastam/hallgattam újra, megemlítem külön is -, a Bogár bárd meséi (The Tales of Beedle the Bard), amik kellemes kiegészítést adnak a varázslóvilághoz. Ezek által a mesék által levetkőzhetjük a mugli felnőtt maskarát, és varázslófamíliák sarjainak érezhetjük magunkat, akiknek felolvassák az esti mesét. :) Nekem balzsam volt a léleknek kézbe venni ezt a szép kötetet, ahányszor csak olvastam.


Az újraolvasottak közül mindenképp kabátkönyv státuszban van a Levelek Skye szigetéről, amit épp tavaly újráztam, és ugyanolyan jóleső érzéssel töltött el, mint elsőre. A levélregényeknek, főleg némi szerelmes-háborús háttérrel, van valami utánozhatatlan bája. Ezt a kedves bájt hozta a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság is, amit sokáig tologattam, és végül tavaly ősszel olvastam el. Egyszerre volt szívmelengető és szívszorító, kemény témái ellenére könnyed, és magával ragadó. Igazi kabátkönyv ő is, szívesen fogok még vissza-visszatérni hozzá. :) 

Kellemes, beleburkolózós élményt hozott néhány éve A hóleány is, habár a zord télben, az 1920-as évek Alaszkájába kalauzol, ami elsőre nem hangzik talán nagyon hívogatónak. Mégis egy igazi, szívet-lelket melengető olvasmány, ami óvatosan egyensúlyoz a misztikum és a valóság határán. A hófödte tájak, a hideg évszak miatt talán jobban esik télen olvasni.

Rachael Dean illusztráció. Forrás.
Sajnos külön kabátkönyv címke nincs a blogon, de tulajdonképpen anélkül is könnyen "összevadásztam" ezeket az élményeket, mert emlékezetes, kellemes érzést hagynak maguk után. És érdekes, de semmi köze a kabátkönyv "minősítésnek" ahhoz, hogy mondjuk kedvenc is lett-e egy regény, vagy sokszor olvastam-e. Egy jól felismerhető érzést hagynak maguk után, első olvasásra is, amit úgysem lehet nem észrevenni. :) Idén ilyen volt például a A tizenharmadik történet.

Érdekes, hogy próbálkoztam mostanában néhány korábbi kedvenc könyvem újraolvasásával, de pl. a Nyakigláb Apó és A tizenharmadik boszorkány is mást hoztak magukkal, pedig a régi olvasási élmény alapján lehet, hogy őket is kabátkönyvként soroltam volna fel. Néha nem egészen ugyanazt az eredményt hozza egy újraolvasás, sok idő elteltével, de megéri újraértékelni, újra kézbe venni, ennek tudatában is. Nálam inkább többször fordult/fordul elő az, hogy megerősítést nyer a korábbi ítélet. Na meg mi értelme is van a kabátkönyvnek, ha nem pont az, hogy időről időre visszataláljunk, visszabújjunk bele, és komfortosan érezhessük magunkat benne? :)

A mostani helyzetben, a kicsit megtépázott lelkünk szerintem sokszor próbál menedéket keresni a könyvekben, és talán a biztosabb felé nyúlunk szívesen. Lehetnek ezek a kabátkönyvek, régi kedvencek, vagy olyan szerzők, akikkel nemigen szoktunk befürödni, akikhez visszatérve, egy-egy új kötetnél is biztos, hogy otthon fogjuk magunkat érezni. A saját olvasmánylistámat végigzongorázva a korona óta, látszik, hogy én is próbáltam bevált szerzők, újraolvasások felé fordulni: Rejtő, Simenon, Agatha Christie, Alice Hoffman, Rowling. Lehet persze, hogy nem hasonló mintázattal folytatódik a sor, de a kezdeti megakadás után velük azt hiszem sikerült visszazökkenni az olvasásba. 

Ha tetszett a téma, és nektek is vannak kabátkönyveitek, akkor meséljétek el kommentben, mik azok, vagy csatlakozzatok saját poszttal! Mi tud visszalendíteni az olvasásba nehéz helyzetben, melyik történetekbe szerettek belebújni?
Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

A többiek kabátkönyves vallomásai:

Dóri, Anett, Reea, Nita, Nima, Sister, Zenka

Utóvéd később csatlakozók):

Heloise


23 megjegyzés:

  1. Több közös pontunk van, nekem viszonylag új felfedezés Agatha Christie - bármelyik krimije tud kabátkönyvként funkcionálni.
    Érdekes amit írsz, hogy nem kell többször újraolvasott könyvnek lennie, vagy kedvencnek, hogy megadja ezt az érzést - nálam is így van, egy-egy zsáner, vagy téma is meg tudja adni ezt a kabátkönyv vonást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamelyikünk posztja alá írtam pont kommentbe, hogy a nyomozó személye, és a megszokott rítusai teremtik meg azt a hangulatot szerintem, amihez a krimiknél annyira szeretünk visszatérni. :)
      Ugye? nem kell rögtön egy kalap alá venni az újraolvasásokat, kedvenceket, kabátkönyveket, szerintem vannak kisebb-nagyobb eltérések. :)

      Törlés
  2. Meglehetősen sok összecsengés van, Rowlingban biztos voltam, még a Fever sem meglepő, de a Levelek Skye szigetéről és Krumplihéjpite Irodalmi Társaság számos említést kapott. Hát jó, listára veszem őket. Hátha ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem maradhatott ki! ;)
      Én is meglepődtem, de tök jó, hogy sokaknál előkerült ez a két levélregény. Tényleg nagyon jó begubózni a világukba. :)

      Törlés
    2. Csak az van, hogy ösztönösen tartok azoktól a dolgoktól, amit mindenki szeret... Viszont már majdnem rábeszéltetek. :D

      Törlés
    3. Na igen, meg tudom érteni, hogy ennek lehet taszító hatása is... :)

      Törlés
  3. Barrons, Ryodan, a könyvesbolt, Írország utcái, ezek mind-mind olyan kis szívmelengetőek. aztán eszembe jut, hogy egy idő után szerettem volna Macet kiírni a soriból...:D a legtöbb női író béna pasikaraktereket gyárt. Moning pasijai első osztályúak, de a nők... bah.
    a Hóleányt meg kell néznem magamnak, többen is írtátok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neeem is, az emlékeid torzítanak amúgy! Az eső öt kötetben alig van idegesítő Mac, és remek a fejlődése ahogy pinkből black lesz! ;)
      De egyébként az vitán felül áll, hogy mennyire durván jó férfikaraktereket alkot Moning, wow! ♥

      A hóleány nagyon aranyos, de van egy olyan érzésem, hogy utána azt kérdeznéd tőlünk, hogy "ez ennyi?". :"D

      Törlés
  4. Igen sok közös pontunk akad, PuPi drága! :) A levélregények, A hóleány, a HP-k, és milyen érdekes, a Bogar bárd meséit decemberben újráztam, és nekem is olyan jól esett! ♡

    Amúgy teljesen egyetértek a kijelentéseddel: ami kabátkönyv, nem feltétlenül kerül rögtön a kedvences, vagy az újraolvasós kupacba. Egyébként is viszonylag keveset olvasok újra, inkább ismerős szerzők, vagy épp stílusok után megyek. Mostanában a kedves, romantikus, könnyedebb hangulat vonz, de tervezem, hogy lassan engedek a csábításnak, és elolvasom végre Attenborough feljegyzéseit is! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak kis választóvonalak valahogy ezek között, igen, és néha valóban a hangulat, a stílus a döntő. Érdekes, néha ösztönösen rá is érez az ember, hogy valamitől nagyon hasonlót fog kapni. :)
      Ó, az szép kis váltás lesz, Attenborough-ra, de biztos nagyon érdekes! Én is szemezek most egy állatos könyvvel, ami egy okos papagájról szól. De egyelőre nem döntöttem, milyen történet felé húz jobban most a szívem.

      Törlés
  5. A Hóleányt felraktam a képzeletbeli kabátkönyv listámra, a Levelek Skye szigetéről-rel együtt. Remélem, hogy nekem sem fognak csalódást okozni :)

    Moningot én most olvasom először (most jön majd az Új nap virrad), de tuti, hogy nem utoljára. Igyekszem lassan haladni vele, de mindig annyira jó visszatérni ebbe a tündéres, fantasy világba, és hát persze Barrons forever <3 Remélem, hogy ha majd egyszer lehet utazni, akkor végre el tudok jutni Írországba, mert nagy álmom (Skócia mellett :D).

    Nálam egyékbént sok olyan kabátkönyv került fel, amit még nem olvastam újra, de annyira erős a benyomás róla olvasás után, hogy tuti, hogy még lesz közöm hozzá egyszer, vagy ha nem, akkor is meleg szívvel gondolok majd vissza rájuk.

    A Bogár bárd pedig minden HP szerető szívét megdobogtatja szerintem, kicsit olyna, mintha mi is varázslók lennénk, és olvashatjuk a történetet, amit a varázslócsaládok ezrei tettek anno.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem neked A hóleány és a Skye is tetszene! :)

      Juj tényleg, neked most következik Moningtól az egyik legizgalmasabb rész, imádtam! Volt olyan év, amikor annyira egybecsúszott két újrázás, hogy ezt a kötetet kétszer is olvastam abban az évben. xD Azt hiszem semmi mással nem fordult még elő ilyesmi!

      Törlés
  6. "Az ilyen könyvek, amik ennyire melegséggel tudnak eltölteni, azok, ahol egy cselekmény nélküli, csak a szereplők hétköznapjairól szóló, szinte sehova sem vezető részt is olyan szívesen elolvasnál, mint az összes többi, körömlerágósan izgalmas epizódot." - ez annyira igaz, olyan szépen megfogalmaztad! Pontosan így érzem én is.
    A HP nekem tényleg az ultimate kabátkönyvem, ha elolvasok egy részt is akár belőle, rögtön kicsit megnyugszom, bármi szörnyűség is van az életben.
    A hóleányt már mióta olvasni szeretném, most egy újabb löketet adtál hozzá. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy sikerült jól megfogalmazni, amit szerettem volna. :))
      A HP-re mindig lehet támaszkodni, szerintem is. ♥
      Szerintem ha tovább olvasod a posztokat, még több löketet kapsz majd A hóleányhoz, annyian megemlítettük! :)

      Törlés
    2. Oh Igen, jönnek a többiek is szépen sorban :D csigatempóban, de jönnek! ;)

      Törlés
  7. Nekem pont azok a könyvek ezek, amik olyan nagy hatással vannak rám, hogy újra akarom olvasni őket. Pont hogy azért térek vissza, mert újra át akarom élni a varázsát. Nem egyezik meg a kedvenc könyvekkel, inkább azok egy szelete. Dehát én mindig mindennél nagyobbra értékelem a hangulatot... Moning könyvei nekem nem ez a kategória, nagyon szerettem, de annyi hülyeség is volt benne, hogy mindig ki dobott a hangulatból.A tündér krónikákban én inkább a titokzatossagot szerettem. Sokszor eszembe jut, tudnék e még úgy rajongani érte. Mac egy katasztrófa, szegény JZB.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezek mindig visszahúznak magukhoz! :) És tényleg a hangulatuk, hangulatteremtésük miatt.
      Én jobban belehabarodtam a Tündérkrónikákba. ;)

      Törlés
  8. A Harry Potter örök, számomra abszolút első helyen van, de a Tündérkrónikák szintén ebbe a kategóriába tartozik nálam is, habár Macet utáltam, még a "változás" után is, nekem az eléggé erőltetett volt, nem éreztem az igazi változást, végig nagyon irritált a karakter, de ezt leszámítva nagyon szeretem a sorozatot.

    Kellemes élmény volt a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság, amit ugyan csak egyszer olvastam, de biztos, hogy elő fogom még venni, ilyen élmény még a közelmúltból az Anna Karenina. Ami még nálam ebbe a kategóriába tartozik az a Jane Eyre (a másik örökzöld nagy kedvencem a Harry Potter mellett), A Diadalív árnyékéban (szintén hatalmas kedvenc, csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, épp most olvasom, és habár nem egy könnyed témájú olvasmány, ennek ellenére imádok visszatérni a történethez), A Highgate temető ikrei, az Ida regénye, a Büszkeség és balítélet, a Zabhegyező és az Egy különc srác feljegyzései.

    Egyébként Joanne Harris, Elizabeth Strout, Vladimir Nabokov és Philippa Gregory bármelyik könyvéhez szintén bármikor szívesen visszatérek, szóval őket is ide sorolom. Agatha Christie-től és Alice Hoffmantól eddig csak egy-egy könyvet olvastam, de abszolút az én stílusom volt mindkettő, szóval szerintem később ők is ezt a kört fogják bővíteni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jó, hogy írtál, mennyi közös pontunk van! Sajnálom, hogy Mac-et nem tudtad megkedvelni, számomra csak a későbbi (5. utáni) kötetek során lett kicsit idegesítő, de ott is változó, hogy mennyire. Ennek ellenére bármikor szívesen belevágok a Tündérkrónikákba újra!
      De az első helyen valóban a HP áll.

      A Diadalív árnyékábant rengetegen dicsérik, én is el szeretném majd olvasni. Jane Eyre mások posztjaiban is felmerült - én is szerettem, de lehet, hogy épp nem olyan jókor olvastam el, és újrázni kéne.

      Hú a Highgate temető ikreinek is micsoda hangulata van! :)

      Törlés
    2. Igen, elég sok a közös. :) A Diadalív árnyékában tényleg fantasztikus, nagyon-nagyon ajánlom. Egyszerűen, mégis bölcsen fogalmazza meg a legnagyobb igazságokat az életről és emberségről. A nyomasztó témája ellenére számomra hihetetlenül "légies" (ezt nagyon nehéz másképp megmagyaráznom), és magával ragadó, ezért a borús atmoszférája ellenére is vonz magához. A párbeszédek nagyon intelligensek, velősek és szellemesek (ilyen jó párbeszédeket én még soha nem olvastam), a leírások csodálatosak, az elmélkedések pedig az emberi lélek legmélyéig hatolnak, Remarque nagyon pontosan céloz... Tényleg nagyon ajánlom!

      A Jane Eyre-t szerintem érdemes újraolvasni, ahhoz is kell egy bizonyos lelkiállapot, ahogy A Highgate temető ikreihez is, hú, hogy annak én is mennyire imádom a hangulatát, az az igazi bőröm alá mászós történet... Borongós, őszi időben szeretem a legjobban olvasni, nagyon egyedi a stílusa, és imádom a misztikus, borzongató légkörét.

      És most ismét rájöttem, hogy mennyire szeretek a kedvenceimről vég nélkül ömlengeni. :D

      Törlés
    3. Ó, az hagyján, hogy szeretsz, de milyen remekül csinálod! :) Legszívesebben most egyszerre nyúlnék a Jane Eyre, a Highgate és Remarque után! :"D Köszönöm az ajánlást, el fogom olvasni, a másik kettőt pedig biztosan újrázom majd. Valóban, nekem is az őszhöz jobban kapcsolódnak.

      Törlés
    4. Jaj, ezt jó olvasni, köszönöm. :) Örülök, hogy így kedvet tudok csinálni egy könyvhöz! :D Egyébként sokszor én is úgy vagyok vele, hogy egyszerre olvasnék öt könyvet, és nem tudok választani... Nehéz dolog ez...

      Törlés
    5. Ne is mondd, sokszor én is mindent egyszerre habzsolnék. :)

      Törlés