Oldalak

2020. március 3., kedd

A krimi evolúciója és valósága

Kép az esemény facebook oldaláról
Az Ectopolis és az Agave Könyvek közös szervezése volt tegnap este a Lurdy Moziban A krimi evolúciója és valósága című előadás, vagy inkább beszélgetős est, ami már kezdettől nagyon érdekelt, egyfelől a téma miatt, hiszen imádom a krimit, másfelől pedig a meghívott vendégek miatt. 

Kovács Krisztián vezette a beszélgetést Miklós Ágnes Kata irodalomtörténésszel, és Doszpot Péter, volt gyilkossági nyomozóval. Utóbbit talán senkinek sem kell bemutatni, és lehetséges, hogy ő volt a nagyobb "húzónév" sokak számára, engem azonban Miklós Ágnes Kata jelenléte csigázott fel igazán. Tudtam, hallottam, hogy jelentek meg könyvei (Bűnös szövegek, A nyolc fogaskerék esete), és hogy a bűnügyi irodalom a szakterülete, de én mégsem ebből a szemszögből ismertem eddig, hanem a Mindennap más blogról, ami bizony egy öltözködős, ruhás blog, de persze azért több is annál. Mindenesetre már évek óta követem őt ezen a platformon, és épp ezért borzasztó kíváncsi voltam rá, milyen élőben. Nagyon meglepődtem, mert semmi sem volt igaz, amit magamban társítottam hozzá a megjelenést, jelenlétet tekintve! Teljesen szürreális élmény volt kapni hozzá egy hangot, gesztusokat, mimikát. Sokkal határozottabb, mint képzeltem, aktívabb, elevenebb egyéniség élőben; szövegben, és képeken nem jött ez át eddig. Egy élmény volt őt hallgatni, nagyon okosan, éleslátóan, érdekes adalékokkal vegyítve beszélt a témáról. 
De természetesen Doszpot Péter is rengeteg figyelemfelkeltő részletet mondott, kulisszatitkokat a nyomozásról, a valóság és a krimik eltérő pontjairól. 

Doszpot Péter. Forrás.
A mozivászonra a beszélgetés közben krimiszerzőktől vett idézeteket vetítettek ki, a klasszikusoktól kezdve, mint Agatha Christie és Sir Arthur Conan Doyle, a modernebbekig, mint J.D. Barker vagy Donato Carrisi. 
Az előadás előtt és után pedig kedvezményesen lehetett vásárolni Agave könyveket egy pici standnál :) Majdnem teljesen teltház volt. 

A beszélgetést vezető Kovács Krisztián szerintem nagyon jó választás volt, felkészült volt, ismerte és interjúztatta már mindkét beszélgetőtársát, és nem voltak erőltetettek a kérdései. Egyedül J.D.Barker nevét nem tudta helyesen mondani, de ez valami magyar betegség, hogy akármilyen jól megtanuljuk az angol abc-t, a J-ből kimondva, mindig G-t csinálunk... (Rowling esetén mondjuk jobban fáj a ki szívemnek, de fátylat rá.)

Saját kép.
Apropó Rowling! Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen téma kapcsán is felmerülhet a Harry Potter, de már a beszélgetés elején szóba került, méghozzá egy igen érdekes szempontból: hogy szigorúan véve van nyomozó és nyomozás a HP-ben is, mindig felderítenek valamit, a Bölcsek kövének rejtélyét az elsőben, azt hogy mit rejt a Titkok kamrája, a másodikban stb. Csakhogy a HP fejlődési regény is, nem csak nyomozás, és izgalom. És talán emiatt voltak sokan, akiknek nehezen vette be a gyomra, hogy Harry frusztrált, ideges, kamaszodik is közben - ez nem illett teljesen a nyomozó szerephez, ami azonban csak egy oldala a történetnek. 

Szó volt arról is, hogy nyomozó nélkül nem működik a krimi, és hogy a nyomozónak - ez az igazság - alapvetően kicsit zakkantnak kell lennie! Általában van valami függőségük is, piálnak ezerrel munka közben is akár, füstölnek mint a gyárkémény, csajoznak. Doszpot Péter adott erre igazából egy rém egyszerű, de jó magyarázatot: annyi a feszültség a munkájukban, főként, amikor napokig nem is mennek haza, mert az adott gyilkossági ügy ezt nem engedi meg, akkor valahol, valamivel le kell vezetni a feszültséget.

A könyvek magánnyomozói általában korábban zsaruk voltak, vagy legalábbis volt valami közük az intézményes bűnüldözéshez, és a krimi irodalom csúcsa általában a magánnyomozó. 

Simenon Maigret felügyelője is téma volt - bár én örültem volna, ha még visszatérnek hozzá kicsit, de a beígért, "róla majd még beszélünk külön" elmaradt -, és repesett a szívem, amikor Miklós Ágnes Kata ellentmondást nem tűrően kijelentette: "Simenon nagyon jó író".
Megidézte Madame Maigret alakját is- aki bármi történjék is főz az urára, és rezignált sóhajjal, de drámák nélkül veszi tudomásul, ha a férje megint nem jön haza... -, és egy nyomozást, aminek megoldásából Maigret a nyaralása, pihenése ellenére sem tudta magát kivonni. De ez nem az az eset volt, amikor pl. Poirot elmegy nyaralni, vagy eldönti, hogy vidéken úritököt termeszt, és ott történik valami, hanem másként: Maigret-nek ugyanis maga a nyomozás, az ügyek megoldása a szenvedélye, és nem igazán tudja delegálni a feladatokat a csapatának, mindig kell hozzá ő maga is, még akkor is, ha épp elküldik pihenni.

Szépséges Agavés Simenonjaim. ♥ Azóta bővült is még 2-3 darabbal .;)
Saját kép. 

Doszpot Péter sokat mesélt a '90-es évek híresebb gyilkossági ügyeiről, na persze nem confidential részleteket, hanem a bűnüldözés mint munkafolyamat kisebb-nagyobb kulisszatitkait. Például, hogy miért fontos valahogy a bizalmába férkőzni az elkövetőnek, akkor is, ha egyébként legszívesebben megvernéd, hogy a kommunikáció elsődleges fontosságú, és sehogy máshogy nem lehet a beismerő vallomást, a részleteket kicsikarni, csak kommunikációval. A gyilkossági csoport munkájáról, kialakulásáról, a profilozás magyarországi kezdeti lépéseitől is beszélt, amikor az amerikaiak megérkeztek, és segítettek nekik a bolti sorozatgyilkosságok felderítésében. Ajánlotta a Netflix Mindhunter című sorozatát, aminek témája szintén a profilozás. 

Miklós Ágnes Kata. Forrás.
Beszélgettek még arról is, hogy vajon nem káros-e, hogy az irodalom néha romantizálja az elkövetőket. Miklós Ágnes Kata szerint nem, mert ettől még félelmetesek maradnak, és nem mindegy pl. hogy mennyire erőszakos a bűncselekmény, amit elkövettek. A Robin Hood történeteket szokták kedvelni ebből a szempontból legjobban. Felmerült az Ocean's Eleven című film kaszinórablása is. De persze érdekes, hogy sokszor a fikcióban szereplő szélhámosok csakis gonosz embereket csapnak be... Azért tudjuk őket kedvelni, mert ilyen módon vannak előadva. 
Jó magyarországi példa volt a romantizált elkövetőre a szabadulása óta még népszerűbb whiskeys rabló, Ambrus Attila, aki sok előadást tart, és egyszer Doszpot Péter számára ő volt a "meglepetés vendég" egy eseményen. :D 

A végén Kovács Krisztián azt kérdezte a beszélgetőpartnerektől, hogy van-e olyan krimi, amit ajánlanának, de Miklós Ágnes Kata nem akart ajánlani, mert nincs, és ne is legyen ilyen, hogy ez megkerülhetetlen és kihagyhatatlan a műfajban... A krimit mindenki másért olvassa, mindenki mást keres benne, és épp ezért saját magának kell megtalálnia mit szeret. 

Az Ectopolis rengeteg más témában is szervez előadásokat, nemsokára pl. Zacher Gáborral lesz beszélgetésük, érdemes őket figyelemmel követni.

1 megjegyzés: