Joshua Ferris: To Rise Again at a Decent Hour

Tessék, csak tessék, ismét egy vacak könyv, amit PuPillának sikerült kihalásznia az nagy könyvtenger mélyéről! Hát komolyan mondom, felmondok lassan mint olvasó! :D Hol vannak a jó könyvek, és miért bujkálnak előlem? Joshua Ferris kötetét 2014-ben vettem meg, szóval ez is már egy évtizedes matuzsálem volt a várólistámon, gondoltam ideje végre elolvasni, betettem hát a várólista csökkentésbe.

Egyetlen indokom van rá, hogy tényleg be is fejeztem ezt a regényt, méghozzá az, hogy az előző választásomat is félbehagytam a listáról, és rendben van, hogy ez is egy módja a várólista csökkentésének, de azt már igazán nem szerettem volna, hogy teljesen elfogyjon az egész, úgy, hogy el se olvasok semmit róla. :') De a következő, utamba kerülő vackokat ismét csak kíméletlenül félbe fogom hagyni.

FIGYELEM! Kissé paprikás poszt! 

A To Rise Again at a Decent Hour, mint a legtöbb rossz könyv, akár jó is lehetne. Egy jólmenő fogorvos, Paul C. O'Rourke mindennapjaiba nyerhetünk bepillantást, aki asszisztense, recepciósa és Betsy nevű dentálhigiénikusa segítségével többszékes fogászati rendelőt üzemeltet, ahol minden olajozottan és szépen működik. A helyszín New York. Érdekes emberek, érdekes fogászati problémák kerülnek elő, és közben nyomon követhetjük Paul és Connie, a recepciós kapcsolati dinamikáját, ők ugyanis korábban egy pár voltak, és lenyűgözve szemlélhetjük, hogy Betsy hogy s mint tart a kezében mindent, ami az O'Rourke praxissal kapcsolatos. Betsy Convoy egy igazi ász munkaerő. 

És akkor itt a nyájas olvasó elgondolkodik, óh, de vajon miről is fog szólni igazából a történet, mert hogy ez itt nem Adam Kay, aki majd kedélyesen anekdotázik végig a való élet élményeiből merítve... Talán életközepi válságot asszisztálunk majd végig, vagy szerelmi ügyleteket követünk Paul életében, esetleg különféle filozofálások következnek a székben ülő páciensek esetei és élettörténetei alapján, és az egész történet kifutása az életközepi válság megoldása lesz? Merthogy ez mind jó lett volna - azt hiszem. DE NEM! A könyv fogja magát, és egy kisebb kurflival a tibeti bégető betegtől (nem fejtem ki inkább) átlibben a vallásos bullshit virágos mezejére, és sajnos ott is marad! 

Paul egy identity theft áldozata lesz, és valaki először weboldalt készít a praxisa számára, majd emailcímet gyárt, twitteroldalt, és egy idő után mindenféle platformon kommentel is Paul nevében. Ez is még egész jó lehetett volna, ha az egész nem a vallás körül forog. Az a valaki, aki Paul nevében ügyködik, ugyanis mindenféle vallásos dolgokat ejt el mindenütt. A fogászat bemutatkozó oldalán is vallási szemelvények kerülnek be Paul neve alá. Könyörgöm, mi ez a könyv? 

Ateizmus, zsidóság, valami Ulm nevű nép (vagy Amalekiták?), akiket kiirtottak, mindenféle titkos genealógia, vallási nézetek ütköztetése, nemlétező bibliai szövegrészek idézgetése, valami összeesküvés és háttérhatalom, és... igazából ha az életem múlik rajta, akkor se tudom visszamondani, és összefoglalni, mik még, mert annyira egy érdektelen maszlag volt számomra az egész, amit csak néha-néha tört meg egy-egy hétköznapibb történés a páciensekkel, vagy Connie-val. 

Bezártak Paul O'Rourke elméjébe, és ez nem egy jó hely. Ezoterikusan fura vallási tébolyda, ahol a rácsok fogakból vannak. Existential crisis at its worst.

A legszörnyűbb, hogy eleinte úgy tűnt Paul "jól" reagál az egészre, hiszen bedühödik, meg ügyvéddel fenyegetőzik, le akarja szedetni a weboldalt stb., végül mégis emailezget a megszemélyesítőjével, egy csomó infót adva annak kezébe, és aztán csak kibújik a szög a zsákból, hogy az ateizmusa és kételkedése ellenére mennyire megszállottan érdeklődik a vallás iránt (DE MIÉRT?). Olyan képtelen ez az egész, hogy nem csoda, ha a munkatársaiban is megkérdőjeleződik, hogy nem lehet-e, hogy tényleg Paul maga randalírozik az interneten. 

A vallási szövegelésen kívül egész jó lehetett volna a dolog, mert a száraz stílus és a pergő dialógusok kellemesek is tudtak lenni, és a depresszióra hajlamos, elgyötört, és munkamániás Paul-lal még együtt is lehet érezni helyenként. Kedvenceim voltak a Mrs. Convoy-jal folytatott "párbeszédei". Az is tetszett, hogy az okostelefont Me-Machine-nek nevezik benne. :) 

DE MIÉRT kellett az egésznek a vallásról szólnia, és ennyire borzalmasan unalmasnak lennie? És miért kellett még baseballnak is lenni benne?! - ennél már csak a lovak lettek volna rosszabbak! Arggggh! 

Kedvem lenne rituálisan elégetni a könyvet, és nézni, hátha a felszálló füst valami patás ördög alakját ölti-e... De inkább majd csak megpróbálom eladni. 

Mindenesetre az ellenkező irányba fogok menekülni ha valaha valahol csak meglátom Joshua Ferris nevét... 

A sohaviszontnemlátásra!