Idén is meg szeretném "tolni" év elején a várólista csökkentős kihívásra olvasott könyveket, úgyhogy gyorsan kivégeztem a Devolutiont is, ami Anettal az egyik közös könyvünk.
Érdekes, hogy úgy alakult, ebben az évben már ez a második olyan könyv, ami úgy okozott csalódást, hogy nagyon bíztam a szerzőben, és kedvenc volt egy korábbi regénye. Max Brooks neve garancia volt nekem arra, hogy a Devolution egy szuper olvasmány lesz, ugyanúgy, ahogy Diane Setterfield írásában is nagyon bíztam, nos mindketten cserben hagytak kicsit. Setterfieldtől sem tetszett annyira A hattyú meséje, mint A tizenharmadik történet, Brookstól se jött be a Devolution, míg a World War Z páratlan volt a maga nemében...
A Devolution magyarul Ösztönlények címen jelent meg, és alcíme el is árulja, hogy a Rainier-hegyi nagylábútámadás hiteles (bwahaha) beszámolóját tartja kezében a kedves olvasó. A nagylábú ugye bigfoot volna, vagyis a hírhedt, észak-amerikai erdőkben bújkáló yeti.
Néhány interjúbeszélgetés kerettörténetébe ágyazva Kate Holland naplójából ismerjük meg azokat az eseményeket, amik Greenloopban történtek egy csapatnyi ember, és egy csapatnyi yeti közt, miután kitört a Rainier-hegyi vulkán. Greenloop egy modern, csilli-villi önműködő falucska, néhány okosházzal, napelemes rendszerekkel, szennyvízzel működő öko-bio-gazdaságos megoldásokkal, kifogástalan wifivel, szóval a modern ember elvonulásához szükséges minden kényelemmel megáldva. Néhány gombnyomással lehet megrendelni a heti ételt, amiket drónok szállítanak ki, és minden adott a lelki megtisztuláshoz, hatalmas hegyi túrákhoz, vagy ha úgy tetszik, mint Kate férjének, az iPadon való zavartalan pötyögéshez. Kate a terapeutája tanácsára naplót vezet a gondolatairól, és a Greenloopban történt eseményekről. A kitörés után azonban ez a napló átalakul egyfajta horror-elbeszéléssé. A lávafolyam és a füst az állatokat és a yetiket is lefelé tereli a hegyről. A kompánia Greenloopban rekedt, az utakat elzárta a láva, és hirtelen semmi kapcsolatuk nincs már a külvilággal. Se térerő, se wifi, se drónocskák, se semmi. Jól kitalálták ezt a Greenloopot, ugye? Ja, nem.
Mostar, egy délszláv, sokat látott harcos lelkületű nő, veszi a kezébe az irányítást, már amennyire tudja, és bár eleinte nem nagyon akaródzik hinni neki, hogy nem biztos, hogy olyan hamar segítség érkezik, hogy be kell osztani az élelmiszert, hogy le kell takarítani a napelemet, hogy nyulat kell nyúzni és hogy fegyvereket kell készíteni, hamarosan belátják, hogy igaza van. A különféle háttérből érkező szereplők más és más attitűddel reagálnak a történtekre, vannak, akik teljesen meghülyülnek és bezárkóznak például, lesz, aki élelmiszert rejteget, de olyan is, akiből pont ez a helyzet hozza elő a tettre kész mesterembert.
A változatos reakciók ellenére a szereplők nem voltak valami érdekesek. Mostar talán az lehetett volna, de őt meg végtelenül közhelyesnek éreztem: ő volt A Háborútól Poszttraumás Mindent Láttam Már Jellegű Bölcs Vezető, és hát ez nem túl eredeti. Kedvelhető volt a többiek közt, de nem volt nagy a verseny.
A Durant házaspár bezárkózása meg nettó baromság volt, kivonta őket Brooks a forgalomból, semmi konfliktus, csak egy lazán feláldozható páros lett belőlük.
Kate egy ártalmatlan idióta (remek főszereplő material, mit ne mondjak), a férje pedig ugyan kapott egy jobb karakterfejlődési ívet, de elég üres, személyiség nélküli alak ő is.
A yetikre utaló első halvány jelektől viszonylag hamar eljutunk a jaj körbevettek minket, mit tegyünkig, és szerepel egy csomó öldöklés, amiről persze a napló miatt mind tudjuk, hogy a főszereplő túléli - hiszen leírja utána...
Nagyon rosszat tett ennek a könyvnek ez a ráerőltetett dokumentarista forma - a mockumentary. Hiteltelen, és erőltetetten a könyv céljának megfelelni vágyó volt a mesélés, és a mesélő hangneme is. Sosem így írnál le egy veszélyes akciót, ahogy Kate tette. A napló a végén persze megszakad, aztán lehet találgatni. Ha akarom úgy gondolom jó így, ha nem akarom, akkor nem. Fura nekem hogy csak úgy hátrahagyta volna a naplót Kate.
Sok az erőszak és az akció, de inkább csak vérengzés marad ez, mint ijesztő horror. Semmi para-faktor nem volt benne nekem. A szereplők naiv bolondok, a yetik ostoba fenevadak (ösztönlények), és hát ennyi, egy idő után az egyik hamarabb rájön, hogyan cselezze ki a másikat. A záptojásszagúak csatája a záptojás agyúakkal.
Ami a World War Z erőssége volt, az a hitelesség, elképzelt lények ellenére ott is, hiszen ott zombik fenyegettek, mégis teljesen pontosan vetítette fel egy ilyen jellegű katasztrófa társadalmi-politikai-gazdasági hatásait, praktikus megfontolnivalóit, veszélyeit. Részletes és nagyon szerteágazó, elgondolkodtató volt. Ott nagyon működött a dokumentarista stílus is. Itt csak kolonc volt a rádióinterjúk bevágása is, amiben mindenki csak sóhajtozik, és magyarázkodik, hogy miért is nem keresték a greenloopi társaságot, és hogy mi történhetett...
Mr. Brooks, ez halotthalvány volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése