Quidditch Through the Ages - illusztrált kiadás

Amikor tavaly ősszel elolvastam a Legendás állatok és megfigyelésükből készült illusztrált változatot, elég pesszimistán nyilatkoztam arról, hogy "a kviddicsesből" bizony sehogy sem tudnának ennyit kihozni... Tévedtem! 

Szerencsére amikor beharangozták A kviddics évszázadaiból készülő illusztrált, szépséges verziót, addigra már elfeledtem korábbi kételyeimet, és tudtam, kelleni fog ez az album is a gyűjteményembe. Azt azonban tényleg a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez a verzió is épp annyira elnyeri a tetszésemet, mint az állatos. A kviddics évszázadai 2001-ben jelent meg először, kis füzetke formában, mint Harry könyvtárának, tankönyveinek tagja. Potter-rajongásom ide vagy oda, akkor nem tudott elvarázsolni, száraz sportleírásnak éreztem, és tényleg nem hittem volna, hogy az illusztrált forma ennyire sokat dob majd ezen. A sport-almanach életre kelt! 

Emily Gravett illusztrációi rendkívül sokfélék: rajzok, nyomatok, levelek, újságcikkek, fényképek, térképek, és korabeli varázslóreklámok követik egymást. Vonalrajzos, kidolgozottabb, fehete-fehér, színes és hektikusan középkori stílus egyaránt képviselteti magát, sőt még egy porcelántényér is szerepel, méghozzá Japán kviddicsmeccs jeleneteivel ráfestve. A képek mindenhol remekül kiegészítik a szöveget, és sokat hozzátesznek a szabályok alakulásának leírásához, a seprűtípusok fejlődéséhez, változásához, és persze Nagy Britannia és Írország főbb kviddics csapatainak leírásához. Bemutatják a mezeiket is, ami így, képekkel együtt látványos igazán. 

Saját képek.

A játékban használt labdákról van egy kihajtható oldal is, ahol elvileg méretarányosan szerepel a kvaff, a gurkók és a cikesz - már amennyire ráfértek az oldalakra. ;) 

Találkozhatunk leírással az első kviddics meccsekről, a szabályokban történt változásokról a századok során, szabálytalanságokkal - bár utóbbiakra csak igen szűkszavúan térnek ki, az ezekről írt gyűjteményes könyvet ugyanis hét lakat alatt őrzik, nehogy ötleteket kapjanak a játékosok belőle... :)  -, valamint egy egész fejezet szól az egyéb, seprűn játszott játékokról is. 

Nagyon tetszett a labdák, seprűk fejlődése, a kényelmi faktorok változásai a seprűkön, és a sok apró kis részlet, amiken meg lehetett állni kicsit böngészgetve a könyvet - hol egy kézírásos pergament sasolva, hol pedig az apró cikeszeket kergetve, amik az oldalszámokat rejtik. :) 

Seprű típusok.

Szerintem ne habozzon senki, aki esetleg hozzám hasonlóan nem annyira kedvelte a sima, régi változatot, össze sem lehet hasonlítani az élményt, és ismét egy nagyon szép kidolgozású, igazán igényes kötetet kapunk kézhez az illusztrált kötet képében. 

Bookdepository-ról rendeltem meg.