Hogy lehet izgalmas a sakkozás, a sakkmeccsek? A The Queen's Gambit bebizonyítja, hogy nem kell sok hozzá, hogy mindenki a kezét tördelve figyelje a következő lépést, még akkor is, ha előtte a figurák nevét, és az alapvető lépéseket sem ismerte. A történet ugyanis ad nekünk a profi sakk mögé egy bitang tehetséges kislányt, aki esendő, szerethető, és rendkívül szuggesztív karakter, egy árvaházi környezetet, amiből mindig érdekes megfigyelni a kitörést, egy függőséget, hogy azon is izgulhassunk, ki tud-e szabadulni ennek béklyóiból, és egy olyan csodás rendezést, és képi világot, ami abszolút rabul ejti az embert.
A főszereplő, Beth Harmon az '50-es években kerül árvaházba, ahol megismerkedik többek közt a zöld-fehér kapszulákkal, amikkel egy ideig büntetlenül nyugtatózzák a gyerekeket, és amiktől aztán olyan nehezen tud (?) szabadulni, és Mr. Shaibellel, a gondnokkal, aki a pincében megtanítja a sakk művészetére. A sakkfigurák hamarosan önálló életre kelnek Beth fejében, és a nyugtatók hatására őrült, de mégis zseniális jelenetek során vetülnek ki a lépések gondolatai a plafonra a pszichózis perceiben. Beth pedig tényleg őstehetség, gyógyszerek ide vagy oda, kenterbe veri a szomszédos iskola sakk klubjának összes növendékét - akik persze mind fiúk! -, és elkezdi diadalmenetét a legrangosabb sakkversenyeken, hogy aztán talán egész Moszkváig juthasson, a legnagyobb ellenfélig...
Szerettem, hogy érzékelhető volt, hogy Beth valóban zseniális, még ha a pótszerek kellettek is a sikerhez, az elmélyült gondolkodáshoz, a testen kívüliséghez és koncentrációhoz, azért azok nélkül is sikeres tudott lenni, és bár nyitott a vége a filmnek, én úgy gondolom, arrafelé mutatott minden, hogy Beth-nek talán sikerül legyőznie a függőségeit. De a drogokon, alkoholon, versenysporton kívül sok minden másról is szól a film: anya-lánya kapcsolatokról, barátságról, sorsról, érzelmi terhekről.
A casting remek, Anya Taylor-Joy egyszerűen tökéletes a szerepben, teljesen eggyé válik Beth Harmonnal. Felbukkan még a sakk-ellenfelek, barátok közt Harry Melling - Dudley Dursley-ként emlékezhetünk rá -, és Thomas Brodie-Sangster is, aki pedig a kisfiú volt az Igazából szerelemben.
A ruhák külön is említésre érdemesek, remek outfitekben parádézik Anya Taylor-Joy, és tetszett, hogy belevitték, hogy alakította ki a saját stílusát ebben, a kötényruhától a klasszikusan elegáns vonalak felé.
A film felénél vettem észre, hogy bizony könyvből készült a sorozat, Walter Tevis: Vezércsel című regényéből, amit még így, a történet ismeretében is el akarok olvasni utólag. :)
A Queen's Gambit az idei év egyik legjobb sorozata volt számomra, és kedvencemmé is vált. Ha ennyi nem volt elég kedvcsinálónak, nézzétek meg a trailert is :) :
Engem is nagyon érdekel már :) De szerintem majd karácsony után vetem magam bele :)
VálaszTörlésAmikor jólesik! ;)
TörlésMúlt héten én is megnéztem ezt a sorozatot, imádtam! Bevallom, az első rész után kicsit pihentettem a történetet, mert uh akkor pont nem ilyen kemény történetre vágytam (kicsit lelombozó volt az alaphangulat), de olyan jó, hogy aztán mégis folytattam. Spirálként húzott magába a sztori, részről részre jobban elköteleződtem mellette. A színészek - különösen a főszereplő - bitang jók szerintem, Anyaról már az új Emmában is megállapítottam, hogy zseniális színésznő, de itt ezt a fogalmat szerintem még jobban kitágította.
VálaszTörlésNem hittem volna, hogy valaha szívdobogva, halálos izgalomban nézek végig sakkmeccseket XD a végén kicsit el is pityeredtem egyébként :D
Szerintem is bitang jók a színészek, főleg Beth-t és Borgovot szerettem! Nem ismertem előtte Anyát, most, amikor utánanáztem, esett le, hogy ő van az új Emmában is, szóval most már látnom kell azt is!
TörlésAzóta egyébként újranéztem a sorit, imádom, tényleg. :)
Én sem hittem volna, hogy a sakk, vagy egy sakkról szóló film lehet izgalmas... Nagyon jól megoldották, és remek hangulatot teremtettek. A zenék is szuperek voltak!
Cuki vagy, hogy pityeregtél! ♥ :)