Georges Simenon: Maigret Vichyben

Egy Maigret, amiben egy korty alkoholt sem iszik a felügyelő, sőt, még p-i-h-e-n is?! Skandallum! A Maigret Vichyben az absztinencia és a nyaralás ellenére persze az elvárható módon hozza a bűntényt is, és az azt leleplező nyomozást. 

Pardon doktor Maigret-t kisebb szédelgései, gyomorbántalmai miatt gyógyvizes kúrára küldi Vichybe, ahova természetesen Madame Maigret is elkíséri. Szorgalmasan isszák a források langyos vizeit, és észrevétlen napi rutint alakítanak ki hosszú sétáikkal, megszokott útvonalaikkal, és az előírt kímélő vacsorákkal. Maigret minden utasítást pontosan betartva szinte még élvezi is az újsütetű "kalandot", a más elfoglaltságot, amiben mégis hamar kialakul valami otthonosságérzés, napi rutin. Ehhez hozzátartozik persze, hogy sétáik során egyre ugyanazokat a gyógykúrázókat látják, megfigyelhetik, és megbeszélhetik a többiek szokásait, kigondolhatják az ismeretlen arcok mögötti életutakat... 

Hamarosan azonban gyilkosság borzolja fel a kisvárosi kedélyeket, és amikor az egyik, napi szinten látott magányos  nőt, az "orgonalila hölgyet" megfojtják, Maigret sem tud távol maradni az ügytől. Reggeli sétájuk alkalmával másik irányba fordul, beszivárog a helyszínre, a temetésre, és régi kollégájával Lecoeur-rel együttműködve segít pontot tenni az ügy végére. Mindemellett tartja magát a kúrához, és továbbra is rengeteg időt tölt Madame Maigret-vel sétálgatva, alig hagyja magára feleségét a nyomozás, és a kihallgatások miatt. Ez igazán szimpatikus volt, ahogy az is, hogy ezúttal mindent apróra meg is beszélnek egymással a nyomozással kapcsolatban. 

Hiába, hogy rövidek ezek a kötetkék, ritkán fordul elő, hogy szinte egyben olvassak el majdnem egy egész Maigret-t... De most, amikor leültem vele, meg se álltam a végéig, annyira vitt magával a nyomozás, a lélektani elemek, és ez a helyszín, a különleges hangulatú, vibráló fényű város: Vichy. ♥

Az alapvető elem, hogy a nyomozó nyaralása, pihenése közben, és annak helyszínén mindig gyilkosság történik, nem volt lerágott csont, mert teljesen új helyzetet teremtett a Maigret házaspár számára is, Maigret szerintem nem úgy reagált, ahogy elsőre vártuk volna - én büszke voltam rá, hogy milyen kevéske időt csípett csak le a nyomozáshoz a fő elfoglaltságaiktól - , és maga a bűnügy is egyedülálló volt a maga nemében, a kis "csavarral"... Persze ennél többet már nem árulok el. De őszintén egyet tudtam érteni Maigret utolsó szavaival. 

Igazán megérdemelne ez a régi, csúf borítójú, nehezen beszerezhető, ámde nagyon különleges Maigret-sztori egy szép, ropogós, új kiadást.