Szabó Magda: Freskó
2014-ben ismerkedtem meg először a Freskóval, és annyi kellemes Szabó Magda élményt követően csalódás volt akkor számomra; nem értettem meg, nem tudtam beazonosítani az alakjait, és emiatt nagyon frusztrált. Most úgy éreztem, itt az ideje visszatérni hozzá, és újraolvastam, vagyis hallgattam. És mennyire, de mennyire örülök, hogy így döntöttem, és tényleg meg akartam ismerni és érteni, ezt a korábban teljes összevisszaságnak érzett regényt!
Azt hiszem nagyon rosszkor kerülhetett először a kezembe/fülembe, de kissé még akkor is értetlenül állok az előtt, hogy nem tudtam megérteni, ki kicsoda, és hogy miért is éreztem olyan zavarosnak ezt a nagyon is letisztult, bár kétségkívül egyszerűségében is nagyon összetett, sokrétű, lélektani regényt.
Most nagy odafigyeléssel voltam felé, és élveztem az újra-megismerést.
A történet egyetlen napot mesél el, amikor is Editet - Annuska és Janka anyját - temetik... A család tagjait egyenként ismerjük meg közben, rengeteg visszatekintéssel elevenedik meg a múltjuk, és viszonyrendszerük, ahogy elmélkednek önmagukról és egymásról.
Feltárul az egész kép, a korábban megfestett családi freskó, és megmutatkozik mindenkinek a valódi énje. Janka, Kun László, Décsyné, Szuszu, Kati, Rozi és Árpád... Mindenkinek a gondolataiba betekintést nyerünk. A fekete báránynak kikiáltott Annuska, aki 9 éve megszökött a parókiáról, és ebből a mérgező környezetből, igazából kiemelkedik mindenki közül. A többiek csak mutatják, hogy ők a jók, miközben áskálódnak, lopnak, csalnak, ügyeskednek, zsarnokoskodnak. Végtelenül megkeseredettek, kicsinyesek, álszentek. Magukat piedesztálra állítják, Annuskát és Anzsut pedig, akiknek tisztább a lelke és a lelkiismerete mindannyiuknál,ellenségnek, rossz életűnek, lázadónak kiáltják ki... Ugyanakkor félelemmel telve várják, megjelennek-e tényleg a temetésen.
Árpád, az Árva volt a legellenszenvesebb, számító figura. Nem is tudom, írt-e még ilyen szemét, kétszínű alakot valaha Szabó Magda?...
Azért fenntartom, hogy jó lenne ehhez egy névjegyzék, útmutató, hogy rögtön át lehessen látni a kapcsolatokat, mert nagyon sok a szereplő, becenevekkel ráadásul, és nincs jelölve, mikor ki kezd beszélni, és kit hogyan is emleget. De eltökélt voltam, hogy nem hagyom elveszni az információkat, és néha-néha visszatekertem, inkább újrahallgattam egy negyed órát, hogy biztos legyek benne, ki mesél, kiről.
Az utolsó jelenetet a kiskanállal nagyon szerettem.
Értékelés: 8/10 Lassú folyású családi dráma, tényleg remek jellemrajzokkal. Megérte újrázni, és örülök, hogy már nem fekete bárányként tekintek rá az életműben. Mert igazából ő az életmű Annuskája. :) Egy kis ezüstkanálnyi kesernyés orvosság.
Azt hiszem nagyon rosszkor kerülhetett először a kezembe/fülembe, de kissé még akkor is értetlenül állok az előtt, hogy nem tudtam megérteni, ki kicsoda, és hogy miért is éreztem olyan zavarosnak ezt a nagyon is letisztult, bár kétségkívül egyszerűségében is nagyon összetett, sokrétű, lélektani regényt.
Most nagy odafigyeléssel voltam felé, és élveztem az újra-megismerést.
A történet egyetlen napot mesél el, amikor is Editet - Annuska és Janka anyját - temetik... A család tagjait egyenként ismerjük meg közben, rengeteg visszatekintéssel elevenedik meg a múltjuk, és viszonyrendszerük, ahogy elmélkednek önmagukról és egymásról.
Feltárul az egész kép, a korábban megfestett családi freskó, és megmutatkozik mindenkinek a valódi énje. Janka, Kun László, Décsyné, Szuszu, Kati, Rozi és Árpád... Mindenkinek a gondolataiba betekintést nyerünk. A fekete báránynak kikiáltott Annuska, aki 9 éve megszökött a parókiáról, és ebből a mérgező környezetből, igazából kiemelkedik mindenki közül. A többiek csak mutatják, hogy ők a jók, miközben áskálódnak, lopnak, csalnak, ügyeskednek, zsarnokoskodnak. Végtelenül megkeseredettek, kicsinyesek, álszentek. Magukat piedesztálra állítják, Annuskát és Anzsut pedig, akiknek tisztább a lelke és a lelkiismerete mindannyiuknál,ellenségnek, rossz életűnek, lázadónak kiáltják ki... Ugyanakkor félelemmel telve várják, megjelennek-e tényleg a temetésen.
Árpád, az Árva volt a legellenszenvesebb, számító figura. Nem is tudom, írt-e még ilyen szemét, kétszínű alakot valaha Szabó Magda?...
Azért fenntartom, hogy jó lenne ehhez egy névjegyzék, útmutató, hogy rögtön át lehessen látni a kapcsolatokat, mert nagyon sok a szereplő, becenevekkel ráadásul, és nincs jelölve, mikor ki kezd beszélni, és kit hogyan is emleget. De eltökélt voltam, hogy nem hagyom elveszni az információkat, és néha-néha visszatekertem, inkább újrahallgattam egy negyed órát, hogy biztos legyek benne, ki mesél, kiről.Az utolsó jelenetet a kiskanállal nagyon szerettem.
Értékelés: 8/10 Lassú folyású családi dráma, tényleg remek jellemrajzokkal. Megérte újrázni, és örülök, hogy már nem fekete bárányként tekintek rá az életműben. Mert igazából ő az életmű Annuskája. :) Egy kis ezüstkanálnyi kesernyés orvosság.
Akkor úgy látszik, tényleg csak rosszkor került a kezedbe. :) Van ilyen egyébként, csak sokszor az embernek nehéz erőt vennie magán, hogy újra belekezdjen valamibe, amit elsőre nem szeretett.
VálaszTörlésSzabó Magda családfáit valóban nem könnyű követni, én egyszer valahogy úgy fogalmaztam, hogy az ő könyveit olvasni igazi szellemi munka, mert ő aztán valóban teljes, osztatlan figyelmet követel az olvasótól. (Nem tudom, hogy ezt csak mondtam valakinek, vagy le is írtam valamelyik értékelésemben.)
Örülök, hogy másodjára tetszett, remélem, nekem elsőre fog. :)
Igen, így van, de örülök, hogy most úgy döntöttem, teszek még egy próbát a rossz emlékek ellenére. :)
TörlésValóban elég nagy koncentrációt igényel, oda kell figyelni, ki kicsoda, mert rengeteg szereplőt "borít" az olvasóra már az elején, sok könyvében. Egy-egy családfa, vagy névjegyzék néha nagy segítség lenne.
Szerintem tetszeni fog neked is! :)
Most olvastam harmadszor a Freskót. Most már csak egyszer-egyszer kellett újrakezdenem egy-egy bekezdést, hogy megértsem, ki is "beszél" éppen. Az első olvasás során viszont én sem értettem, hogy ki kicsoda, mi történik éppen. Az új, Jaffás kiadás fülszövegében leírták a történet összefoglalóját, ami szerintem nagy segítség annak, aki először találkozik a Freskóval.
VálaszTörlésA másik könyv, ami nagyon nehezen érthető volt nekem, az Az őz. Nemsokára azt is újra el fogom olvasni, kíváncsi vagyok milyen lesz így, több, mint 10 év után.
Láttam is, hogy olvasod! Köszi, hogy megírtad, örülök, hogy nem csak nekem volt nehéz elsőre kibogozni. Több könyvénél van ez így, a Régimódi történetbe és Az őzbe nekem beletört a bicskám emiatt, nem jutottam túl az első pár oldalon sosem. Egyszer meg kéne próbálnom újra.
TörlésJó ötlet volt a Jaffás kiadásban az összefoglaló mankóként!