A kötetet két szerző jegyzi: Mary Ann Shaffer és Annie Barrows. Utóbbi segédkezett a befejezésben nagynénjének, amikor az megbetegedett.
Fülszöveg: "1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története."
A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egy igazi békebeli levélregény, ami a háborús viszontagságok emlékképeivel együtt is igazán bájos, szívmelengető történetet mutat be. A történelemből pont az ilyen érdekes részletek maradnak ki mindig, mint amik a levelezésben megjelentek: ahogy a csatorna-szigeteki emberek mesélnek a német megszállásról, a gyerekek evakuálásáról, a falat építő munkások éjjeli fosztogató expedícióiról a kertekben...
Dawsey és Juliet levelezése kezdetben azt hittem hasonló lesz a Levelek Skye szigetéről történetéhez, így aztán meglepődtem, amikor egyre többen csatlakoztak be a levélfolyamba, és írtak Julietnek a társaság tagjai közül. A kétségkívül szokatlan nevű irodalmi társaság megalakulásának furcsák voltak a körülményei, és részben emiatt tagjai is nagyon különbözőek - szabados kis könyvklubot alkotnak ők, amiben akad olyan is, aki egyre csak ugyanazt a könyvet olvassa, és semmi újat nem vesz kézbe.
A levelek és a kihagyott levelek dinamikája és sokfélesége pont el van találva, és rövid úton magával rántja az embert. A stílus szórakoztató, és végig nagyon hangulatos marad. Nem gondoltam, hogy ennyire változatos levelezést olvashatok majd. A guernsey-i emberek irományain kívül ugyanis Juliet és Skóciába élő barátnője, kiadója (Juliet ugyanis író), udvarlója között is vannak sürgöny- és levélváltások. Rengeteg a szereplő, de azért viszonylag hamar ki lehet igazodni, hogy ki kicsoda, és mindenkinek érdekes volt a sorsa, a mesélnivalója.
Azt hiszem talán ha választani kéne, Isola Pribby lenne a kedvencem közülük. Különc, bolondos, de csupaszív szereplő.
Hamar fény derült arra is, hogy mi az a krumplihéjpite, és hogy hol van Elizabeth, akinek a fejéből egy szorult helyzetben pattant ki az irodalmi társaság ötlete.
Barátságok, szerelmek története ez, egy varázslatos, vadregényes helyen, Guernsey-n.
Apróság, de a levélváltásoknál egyedül a dátumok zavaróak - de ez pl. a Skye-ban is zavart. Nem olyan nagy dolog, mégis furcsa, hogy hogy fordulhatnak meg a levelek 1-2 nap alatt akár? A Magyar Postának lenne mit tanulnia...
Nagyon kellemes olvasmány volt, szívmelengető, de egyben szívszorító is, ahol humoros könnyedségbe vannak ágyazva a háborús csapások. Néhol könnyeket csalt a szemembe, máskor kifejezetten kacagtató volt. Kedves, és nem erőltetett benne a szerelmi szál sem.
Igazi, könyvmolyoknak való kabátkönyv. :)
A könyvből Netflixes film is készült, és bár azt mondják nem olyan jó, mint a regény, azért meg fogom nézni, és beszámolok. :)
Dawsey és Juliet levelezése kezdetben azt hittem hasonló lesz a Levelek Skye szigetéről történetéhez, így aztán meglepődtem, amikor egyre többen csatlakoztak be a levélfolyamba, és írtak Julietnek a társaság tagjai közül. A kétségkívül szokatlan nevű irodalmi társaság megalakulásának furcsák voltak a körülményei, és részben emiatt tagjai is nagyon különbözőek - szabados kis könyvklubot alkotnak ők, amiben akad olyan is, aki egyre csak ugyanazt a könyvet olvassa, és semmi újat nem vesz kézbe.
A levelek és a kihagyott levelek dinamikája és sokfélesége pont el van találva, és rövid úton magával rántja az embert. A stílus szórakoztató, és végig nagyon hangulatos marad. Nem gondoltam, hogy ennyire változatos levelezést olvashatok majd. A guernsey-i emberek irományain kívül ugyanis Juliet és Skóciába élő barátnője, kiadója (Juliet ugyanis író), udvarlója között is vannak sürgöny- és levélváltások. Rengeteg a szereplő, de azért viszonylag hamar ki lehet igazodni, hogy ki kicsoda, és mindenkinek érdekes volt a sorsa, a mesélnivalója.
Azt hiszem talán ha választani kéne, Isola Pribby lenne a kedvencem közülük. Különc, bolondos, de csupaszív szereplő.
Hamar fény derült arra is, hogy mi az a krumplihéjpite, és hogy hol van Elizabeth, akinek a fejéből egy szorult helyzetben pattant ki az irodalmi társaság ötlete.Barátságok, szerelmek története ez, egy varázslatos, vadregényes helyen, Guernsey-n.
Apróság, de a levélváltásoknál egyedül a dátumok zavaróak - de ez pl. a Skye-ban is zavart. Nem olyan nagy dolog, mégis furcsa, hogy hogy fordulhatnak meg a levelek 1-2 nap alatt akár? A Magyar Postának lenne mit tanulnia...
Nagyon kellemes olvasmány volt, szívmelengető, de egyben szívszorító is, ahol humoros könnyedségbe vannak ágyazva a háborús csapások. Néhol könnyeket csalt a szemembe, máskor kifejezetten kacagtató volt. Kedves, és nem erőltetett benne a szerelmi szál sem.
Igazi, könyvmolyoknak való kabátkönyv. :)
A könyvből Netflixes film is készült, és bár azt mondják nem olyan jó, mint a regény, azért meg fogom nézni, és beszámolok. :)
Jaj de jó, hogy neked is tetszett :) A könyvet nem übereli a film, de képzeld még Ákosnak is nagyon tetszett a film, pedig ő mindig finnyog a könyvesfilmekre, mert én csakis "érzelmes sírós filmeket" vagyok hajlandó nézetni vele. De láttam ám, hogy ő is érzelgőssé vált a végén, jól megvalósították filmen, én bírom Lily Jamest és Sidneyt is így képzeltem el, ahogy megjelent a filmben.
VálaszTörlésÁllítólag nagyon más lett a sztori a filmben, hát kíváncsi leszek rá. :)
TörlésNocsak, és cserébe neked is kell nézned olyan filmeket, amiket ő kedvel jobban? :D
Na egy újabb várólistaveteránt pipálhatsz ki, ugye? :)))
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett - most kedvem lenne újrázni vele, de valamiért én eladtam a korábbi kiadású példányomat... Na mindegy, a könyvtárban van többféle is - a filmet meg még én sem néztem meg, de Lily Jamest kedvelem, már csak miatta is nézős!
Mondanám, hogy igen, de 2014-es beszerzés, az csak 5 év várakozás volt. :D Bár meg kell hagyni, azt hiszem már 2011 óta el szeretném olvasni, amikor többen is frissiben olvasták. :)
TörlésÓ, kár, hogy eladtad a régit, szerintem a filmes kiadás nem olyan szép.
Lily Jamest én is kedvelem, a Mamma mia 2-ben is szuper volt! :)
Örülök, hogy tetszett neked :) A levelek érkezésén én is meglepődtem, de a Kisasszonyokban is 1-2 nap alatt megfordultak a levelek. Pedig az nem is egy Anglia-Ausztrália táv volt :D Mint ahogy egyszer Juliet oda ír Sydneynek. Utána kéne járni, de elképzelhető, hogy tényleg ennyivel gyorsabb volt a posta.
VálaszTörlésA filmet amúgy elkezdtem egyből a könyv után, de húsz perc után, ahogy egy elég nagy változás történt a sztorihoz képest, ki is nyomtam :D De ígérem, jövőre újra megpróbálkozom vele.
Igen, az Ausztrália táv pláne meglepő. Én is kíváncsi lennék mi az igazság, ennyire hogy lehetett gyors a posta?
TörlésÉn megnéztem most a filmet, hát, köszönőviszonyban sincs a könyvvel, és nem a történéseket, hanem a leglényegét tekintve. Juliet más személyiség lett... A társaság nem volt befogadó és barátságos... levelezés alig volt köztük, és semmi derű, vagy báj nem volt a filmben, csak szenvedés és frusztrációk. :/ Majd írok róla. Ne nézd meg, nem érdemes!
Jaj, de kár :( Majd egyszer talán folytatom, de az nem most lesz :D Kár, hogy nem előbb láttam a filmet.
TörlésEz a könyv bent van a könyvtárban. Láttam. Haha :D !
VálaszTörlésOlvasd el te is! Vagy már olvastad? :)
TörlésÉn még nagyon régen olvastam, de tervezem újrázni, mert nagyon kevés minden maradt meg már belőle, csak az hogy nagyon bájos es szerethető könyv volt.
VálaszTörlésMeg valamiért úgy rémlik, hogy a vége felé valamiért már nem annyira tetszett , mintha akkor kezdett el volna komorulni a regény.
De most nagyon meghoztad a kedvemet egy újrázáshoz!
( Azóta is nagy vágyam amúgy Guernsey-re utazni :D :) )
A részletek néha kiesnek, de a bájos hangulata szerintem nekem is meg fog maradni később is. :) Támogatom az újrázást, szerintem te is nagyon élveznéd az újrafelfedezést.
TörlésNem lett sokkal komorabb a vége felé sem a regény, jó a feloldása, és mindenképp reményteli, de persze a háború szörnyűségeibe is enged bepillantást, azok kemény részek.
Menjünk Guernsey-re! :D De Jersey-t is be kell iktatni a programba, ott a Durrell Wildlife rezervátum! :)
Jaj hát mindenképp beiktatjuk, az is bakancslistás! :D
VálaszTörlés