Liane Moriarty: Nine Perfect Strangers

Tavaly három kötetet is olvastam Liane Moriartytól és természetesen felcsigázott ez az új könyve is, a Nine Perfect Strangers (Kilenc idegen), főleg, hogy egy kicsit krimisnek tűnt már a fülszöveg alapján is.

A különféle wellness-üdülések, gyógykezelések, testi és szellemi felfrissülést egyaránt ígérő spa-k egyre népszerűbbek, Moriarty is ezt a vonalat lovagolja meg egy csokornyi, változatos módon sérült szereplővel. A kilenc idegenből mindenki mást keres, a teljes átváltozással, megújulással kecsegtető Tranquillum House (Oltalom háza) 10 napos programjától. A furcsaságok már az első nap elkezdődnek vérvételekkel, rejtélyes hangulattal, kétértelmű mondatokkal... Majd rájuk köszönt a kúra első 5 napjában betartandó "Nemes Csend". Nem szabad beszélgetni, ismerkedni, egymáshoz érni, még csak szemkontaktust sem felvenni, 5 napig. Ahogy telnek a napok, egyre többet megtudunk a karakterekről, míg ők egymásról csak néhány futó benyomást szereznek. A következő állomáson azonban kénytelenek lesznek jobban megismerni egymást, amikor furcsa körülmények közt a jógaterem foglyaivá válnak.

Sajnos kicsit a sokat markol, de keveset fog érzésem támadt ettől a könyvtől. Persze ennél kisebb csoportnyi emberrel nehezen lehetett volna dolgozni ilyen témában. Így viszont szétforgácsolódott a sok karakterrel; nem mindenkit ismertünk meg olyan tüzetesen. Az összetétel pedig nagyon jó volt: házaspár, akik nyertek a lottón, és teljesen megváltoztak a sok pénztől, egy család, ahol meghalt az ikergyermekek egyik tagja néhány éve, elhagyott, négygyerekes nő, aki mániásan el van foglalva kinézetével, régi sportsztár, aki elsőre sorozatgyilkosnak tűnik, meleg férfi, aki állandóan health retreatekbe jár, és nem akar gyereket örökbe fogadni a párjával, és a romantikus regényíró, aki kezdetben úgy tűnik főszerepet kap. Tetszett mindenkinek a sokféle problémája, terhe, bizonytalansága, egyáltalán az, amit várt ettől a megújító programtól.

A napokig tartó Csend meghökkentő volt először számomra. Komolyan a 10-ből 5 napig hallgatni fognak? De Moriarty szépen belebújtatott minket az egyes szereplők fejébe, a csendtűrésbe, a filozofálgatások közé, és végső soron egészen érdekes, kipróbálásra is érdemes kísérletnek tartottam a programnak ezt a részét. Természetesen történtek csend-megszegések is, néhány elkapott beszélgetés meditációk vagy masszázsok közben a kijelölt wellness-consultanttal. Ők is megértek volna egy misét, Yao és Delilah.
Bár jó sok mindent megtudtunk a szereplőkről, mégis kissé felszínes maradt a regény, a korábbiakhoz képest. Voltak kidolgozatlanabb karakterek, akik nem is keltették fel annyira az érdeklődést, akik valahogy eleve az oldalvonalra tartoztak. Ilyen volt Ben, Jessica, Lars, Tony és Carmel, de még Masha is, aki a különféle múltbéli történésekkel színesedett ugyan, mégis furcsán egydimenziós maradt. Francest, Heathert és Zoet kedveltem legjobban, és a korábban említett staff-membert, Yao-t. Napoleont néha nem tudtam hova tenni. Összességében őt is csak néhány vonás jellemezte, a maga nemében nagyon érdekes jelenség, de mégsem elég maradandó. Az a fajta ember, akinek ha eltöltesz a társaságában 20 percet, ugyanott leszel, mint ha eltöltöttél volna vele egy egész napot.

Masha, az igazgatónő terve és kísérlete igen merész, de sajnos átbillent az érdekes és szokatlanból a bizarr és illegálisba, és félbehagyott is lesz, nem erre számítottam.

A könyv első fele sokkal jobban tetszett, olvasmányosabb, érdekesebb, mint a feszültebbnek szánt második rész. 

A magyar borító is szuper lett!

Útravalónak van néhány nagyon jó gondolat benne, mindenképp kiemelném például ahogy azt fejtegeti, hogy mindenki visszatér a saját kis pre-set happinesséhez egy idő után, akármilyen nagy boldogság, vagy bánat is éri, előbb utóbb visszaáll arra a szintre ami alapvetően jellemzi a személyiségét.
Vigasztaló gondolat volt, hogy a nagyon mély gödrökből vezet néha az út egészen magasra - tudom, kissé napi-Coelho... egész addig, amíg nem veled történik. ;) És olyan jó fentről nézni vissza csak a gödörre.
Megfogott még az elejtett "He didn't leave her for something better, but for something new" mondat is, ami csak egy egész kicsit  tekint másként a helyzetre, mégis azonnal más megvilágításba helyezte ami Carmel és a volt férje közt kialakult. Szeretem az ilyen egyszerű mondatokat, amik a fejekben hirtelen mégis átkattintanak valamit.

Összességében megérte elolvasni, de sajnos eddig ez a legkevésbé jól sikerült kötet, amit kézbe vettem a szerzőtől. Nem átgondolatlan, mégis picit mintha összecsapta volna. A végén előjönnek ismét a kis fordulatok, a sorsszerűségek, továbbgondolt életutak, de valahogy nem mélyül el annyira ez, mint mondjuk A férjem valamit titkolban.
Azt hiszem a szokásos keretein ahogy túllépett Moriarty, nehezebben tudta tető alá hozni a történetet. 

U.i.: A magyar verzió állítólag hemzseg a hibáktól sajnos (kihagyott betűk mindenütt stb.).

Fülszöveg: 

"The ten-day retreat at boutique health-and-wellness resort Tranquillum House promises healing and transformation. Nine stressed city dwellers are keen to drop their literal and mental baggage and absorb the blissful meditative ambience while enjoying their hot stone massages. They are all on a path to a better way of living. Or at least a better waistline…

Watching over them is the resort's director, a woman on a mission to reinvigorate these tired bodies and minds. But to what lengths will she go to achieve her goal?

These nine perfect strangers have no idea what's about to hit them."