Liane Moriarty már a harmadik könyvével hódít nálam, és ennyi szuper élmény után vitathatatlanul beírta magát a szívemnek nagyon kedves szerzők közé. Nyár elején a What Alice Forgot lepett meg, majd a Big Little Liestól esett le az állam, most pedig a The Husband's Secrettel folytattam a sort, ami magyarul A férjem valamit titkol címen jelent meg a Pioneer Kiadónál.
A címben is szereplő titok valóban egy központi szálát képezi a könyvnek, Cecelia ugyanis talál egy levelet a padláson a férjétől, amit csak halála esetén bonthatna fel... John-Paul Fitzpatrick borítékba rejtett titka pedig nem csak a saját családjuk életét forgatja fel fenekestül,hanem a környezetükben élőkét is.
Liane Moriarty megint egy sokszereplős, több szálon futó, mégis összehangolt és pontosan megkoreografált, igazán drámai vonalvezetésű sztorit alkotott. Karakterei árnyaltak, nagyon emberiek, érző lelkűek, sebzettek, dilemmákkal terheltek, akik néha bizony rossz döntéseket hoznak. Ezek a döntések pedig, észrevétlenül ugyan, de kihatnak az egész környezetükre, apró döntések révén okoznak alapvető változásokat életük valamilyen szintjén. Tetszettek a vívódások, a konfliktusok, az összekapcsolódások. Rengeteg különböző témát ölelt fel: veszteség, gyász, neheztelés, titkolózás, párkapcsolati gondok ugyanúgy megjelentek, mint a családi kapcsolatok. Izgalmas és ügyesen felépített volt, mégis tudott néha kellemesen vicces lenni, nosztalgikusan elmosolyodós, amikor a szereplővel együtt lehetett elkönyvelni az élet iróniáját. Kicsit tompította a múltbeli és jelenben zajló tragikus dolgokat egy önfeledt affér, vagy pl. Esther mániákus érdeklődése a berlini fal iránt. :) ...
SPOILER!! Én sajnáltam szegény Connort. :( Valahogy jobban örültem volna, ha megtalálja a boldogságát ő is, és Tess sem próbálkozik megmenteni egy olyan házasságot, amibe örök tüskeként belefúródott az a bizonyos állítólagosan ártatlan románc. SPOILER VÉGE.
Liane Moriarty megint egy sokszereplős, több szálon futó, mégis összehangolt és pontosan megkoreografált, igazán drámai vonalvezetésű sztorit alkotott. Karakterei árnyaltak, nagyon emberiek, érző lelkűek, sebzettek, dilemmákkal terheltek, akik néha bizony rossz döntéseket hoznak. Ezek a döntések pedig, észrevétlenül ugyan, de kihatnak az egész környezetükre, apró döntések révén okoznak alapvető változásokat életük valamilyen szintjén. Tetszettek a vívódások, a konfliktusok, az összekapcsolódások. Rengeteg különböző témát ölelt fel: veszteség, gyász, neheztelés, titkolózás, párkapcsolati gondok ugyanúgy megjelentek, mint a családi kapcsolatok. Izgalmas és ügyesen felépített volt, mégis tudott néha kellemesen vicces lenni, nosztalgikusan elmosolyodós, amikor a szereplővel együtt lehetett elkönyvelni az élet iróniáját. Kicsit tompította a múltbeli és jelenben zajló tragikus dolgokat egy önfeledt affér, vagy pl. Esther mániákus érdeklődése a berlini fal iránt. :) ...
SPOILER!! Én sajnáltam szegény Connort. :( Valahogy jobban örültem volna, ha megtalálja a boldogságát ő is, és Tess sem próbálkozik megmenteni egy olyan házasságot, amibe örök tüskeként belefúródott az a bizonyos állítólagosan ártatlan románc. SPOILER VÉGE.
A borító szerintem szépséges. Az üvegbe zárt pillangó egyszerre szimbolizálja a titkot, az élet törékenységét és utal a híres pillangó-effektusra is. Hogyan indul el, mi által és hova gombolyodhat le a sors fonala? Olyan sok dolog van, amiről sosem szerzünk tudomást... és ez jól is van így. A lezárás felvillantott mozzanatai és "mi lett volna ha?" részletei képszerűek, hatásosak, rendkívül jól elhelyezettek voltak. Bizony el is sírtam magam rajta.Csak ajánlani tudom Liane Moriarty-t, elképesztően jól tud történeteket csavarintani, úgy, hogy nem hiányzik semmi, tökéletes a recept. Nem sablonos, és bár erőteljes, mégsem hatásvadász. Az idei top5-ben úgy tűnik két könyvvel is szerepelni fog nálam. :) Jövőre pedig jöhet a Nine Perfect Strangers, alig várom, hogy olvassam.
10/10
na jó. elkezdtem.
VálaszTörlésFú! Izgulok! :O :D
TörlésÉn ezt olvastam először Moriarty-tól még évekkel ezelőtt, de nekem annyira erőltetettnek hatott, nem éreztem természetesnek és gördülékenynek. Egyszerűen untam és nem érdekelt. És itt is van egy nagy titok, ahogyan a Hatalmas kis hazugságokban is volt, és ugyan nem lehet előre kitalálni mi az, egyszerűen nem mozgatott meg bennem semmit, teljesen érdektelen voltam. Szóval én pont ellenkezőleg érzek a szerzővel kapcsolatban, nekem a soha többé kategória. Nagyon túlértékeltnek tartom. De nem vagyunk egyformák, unalmas is lenne, ha így lenne. :) Pedig egyébként a témái jók, még érdekelnének is, csak számomra túl kommersz, nincs benne semmi egyedi, nem tetszik az sem, ahogy ír, olyan semmilyen. Nincs hangja, nincs stílusa. Próbálkoztam, mert két könyvét is olvastam, úgyhogy legalább megpróbáltam, de sajnos nem az én szerzőm, és a könyvei sem nekem íródtak.
VálaszTörlésSajnálom, nekem pont ellenkezőleg jött át. :) Nem éreztem mesterkéltnek és nagyon gördülékeny volt a sztori. Érdekes, én pont őt nem érzem kommersznek, más, hasonló könyvekhez, szerzőkhöz hasonlítva. De tényleg nem vagyunk egyformák. :) Valaki más biztos jól kipótolja neked az ő helyét.
TörlésVan ez így, pedig egyébként nagyon akartam szeretni, mert a témái tényleg érdekesek lennének. Igen, most más jellegű könyvek felé orientálódom, nem érzem úgy, hogy bármit is veszítenék, amiért nem fogom olvasni a továbbiakban, de egyébként látom, hogy sokan szeretik, elég népszerű író lett, a Hatalmas kis hazugságok meghozta neki a sikert.
VálaszTörlés