Már a megjelenés hírekor felkaptam a fejem, és tudtam, hogy én bizony el fogom olvasni
Robert I. Suttontól a Kis seggfejkalauzt, még ha ezzel furcsa nézések kereszttüzébe kerülök is. Seggfejek ugyanis mindenhol vannak, és nem árt védekezni ellenük, de legalábbis felismerni a helyzetet, és nem belenyugodni abba, ha valaki áskálódik ellenünk, vagy egyszerűen csak megkeseríti a mindennapjainkat a viselkedésével, piti kis trükkjeivel, és azzal, hogy elszívja az energiát, életerőt már a puszta jelenlétével, elejtett mondataival.
Elég garanciának éreztem arra hogy a szerző valóban ért a témához, hogy rengeteg seggfejes könyvet írt már, a témát kutatja is, és a pszichológia módszereivel, eszköztárával közelít. Nem lett egy humbug marketinges szöveg a könyv, hanem igenis jó tippeket és hasznos, használható pszichológiai levezetéseket tartalmaz, és még a stílusa is élvezetes. Sutton tényleg igazi seggfej-szakértő. ;)
"A személyes sikerhez vezető út mások semmibevételével van kikövezve" és bizonyos emberek rutinosan járnak ezen az úton. Számtalan, másokat semmibe vevő főnökkel vagy kollégával találkozhatunk életünk során, de az autópályán, vagy a sorban álláskor seggfejként viselkedő hétköznapi alak is éppúgy bosszantó, és sokáig meg is marad a seggfej-inzultusok hatása.
Az utóbbiak hamar múlnak, a munkahelyeken viszont fokozottan veszélyes lehet, ha egy seggfej beveszi a "várat", és soká tart az aljas módszereinek való kitettségünk.
"A munkahelyi seggfejek kártéteményeinek listája szinte végtelen: megrendülő bizalom, csökkenő motiváltság, kevesebb innováció, kisebb javaslattételi hajlandóság, több selejt, lopás, lógás, morgás."
Ahol egy seggfej van, ott előbb-utóbb a többiek viselkedése is megváltozik - sajnos rossz irányba, és az ilyen alakok hajlamosak magukhoz hasonló mentalitású további seggfejeket felvenni... Így aztán kialakul a "Seggfej Művek"...
"Az efféle „fertőzésveszély” azért alakul ki, mert az érzelmek erősen ragályosak: futótűzként terjed a rosszkedv, az inzultusok, a bunkóság, a szabotázs."
A normális, egészséges lelkületű munkatársak fizikai és mentális egészségét is simán tönkre tudja tenni már egyetlen tehetséges seggfej is az ármánykodásával, negativitásával, vagy csak azzal, hogy lépten-nyomon csökkenti a hatékonyságot és felesleges dolgokra kell pazarolni az energiát miatta...
"A rendszerszintű seggfejproblémák veszélyesebbek és nehezebben viselhetők, mint az undokság izolált „zárványai”, avagy egy szem gyökér „kalózhajója” a civilizáltág tengerén."
A könyvben vannak remek diagnosztikus kérdések, amelyeket feltehetünk magunknak, hogy felismerjük a seggfej-problémát, felsorolja azokat a tipikus önámító hazugságokat, amivel megpróbáljuk szőnyeg alá söpörni a problémát, és elmetrükköket, védekezési taktikákat is javasol bőven a szerző, hogy megvédjük magunkat direkt, de inkább indirekt módszerekkel... A leghasznosabb ugyanis tényleg néha a "futás"... Minek tennénk ki magunkat a seggfej jelenlétének egyáltalán, ha nem muszáj? Én ezt magamban leegyszerűsítettem arra, hogy ne menjünk házhoz a pofonért. A seggfejekkel szembeni nyílt hadviselés ugyanis rizikós játék. Valóban legjobb kivonni magunkat a szituációból, és nem keresni a seggfej társaságát, sőt kerülni őt. Sutton is leírja, hogy néha már néhány méterrel több is elég (pl. egy irodában pár asztallal arrébb költözni), hogy csökkenjen a ránk nehezedő rossz hatásuk.
Nagyon tetszett az is, amit az idővel kapcsolatban javasol. Bár közhelyesnek tűnhetnek néha az olyan frázisok, mint hogy "az idő minden sebet begyógyít", de tényleg érdemes egyes helyzetekre megpróbálni a jövőből visszanézve gondolni. Nem biztos, hogy távlatokban gondolkodva annyira nyugtalanító problémáról van szó.
"Ha boldogulni akar a seggfejekkel, akik most akadtak az útjába, képzelje azt, hogy pár órával, nappal, hónappal, évvel későbbre jár az idő (attól függően, hogy várakozásai szerint meddig fog tartani az abúzus), és fókuszáljon arra, hogy mennyivel kevésbé fogja fölkavarni ez a dolog akkor. Semmi szükség tehát arra, hogy most egyfolytában foglalkoztassa, nyugtalanítsa a dolog."
Jól működhet a piszkálódó, provokáló seggfejek ellen önmagunk legfelszínesebb, legunalmasabb verzióját adni. Hamar elfogy a seggfej muníciója, ha nem tudja az általa kedvelt hatást kiváltani, és továbbáll, jobb célpontot keresni. :)
De ez tényleg csak néhány kiragadott dolog, Sutton számos más technikát felsorol még, amiket változatosan lehet alkalmazni a különféle helyzetekben.
 |
Az eredeti borító pezsgőtablettával.
Nekem a magyar jobban tetszik. |
A könyv szóhasználata egyszerűen zseniális, néhol kacagtatóan jó. Külön gratuláció illeti a fordítót Szieberth Ádámot, aki remek munkát végzett a könyvvel!
Az még hagyján, hogy vannak ideiglenes és okleveles seggfejek is, sőt, fogalmatlanok is (Haha, ismerős a helyzet, nem? Amikor totál hitetlenkedve fogadja valaki az őt ért vádakat...), de aztán előjönnek még a főfaszok (seggfej főnökök), a paszfejek (passzív-agresszív seggfejek), a szabálynácik, és sok más egyéb vacak kis zsanorkocska, "vigyoronc" és "nyomoronc" :D
Értékelés: 10/9 Nekem nagyon bejött. Szórakoztató kalauz a seggfej-világhoz, de mégis teljes rálátást ad a témára, számos példát hoz és nagy segítséget nyújt, hasonló szituációk megoldásához az életünkben.
És neked megvan a taktikád seggfejek ellen? Vagy talán seggfejvakságban szenvedsz? Ebben a könyvben minden seggfejtípusra van megoldás és tanács az ideiglenestől a fogalmatlanokon át az okleveles seggfejekig. :)
A könyvet kiadja az
Athenaeum Kiadó.
Rendeld meg
>ITT<!
Fordítási kukacoskodás (bár tényleg csak zárójelben):
- emberpróbáló vs. embert próbáló, úgy néztem az utóbbi lett volna a helyes
- "virális lett" (egy tweet) - Nyilván a "went viral" átültetése magyarra, de nekem nagyon magyartalan
- szerepel az ésszerű és az észszerű mindkét változatú írásmódja is sajnos, ezt egységesíteni kellett volna
