Találkozás Moninggal Dublinban

Annyira üres volt a Temple Bar, hogy szinte
"képeslap-fotót" lehetett lőni! (saját kép)

Nem csalás, nem ámítás a posztcím! Tényleg Dublinban jártam nemrég, március elején, méghozzá az új Fever kötet, a High Voltage Book Launch Partyján, amibe kissé bezavart az időjárás és a Storm Emma ugyan, de nem akadályozott meg abban, hogy élőben találkozhassak az én hőn szeretett szerzőmmel, Karen Marie Moninggal. :) 

Dublinban nem szokott havazni. Tudom, messziről indítok, de így bizonyára izgalmasabb is lesz, és ezeket a körülményeket tényleg le kell írjam, hogy átadjam ezt a különleges élményt. :) A hóesés nem kevés fennakadást okozott, a reptéren levőkön kívül ugyanis az íreknek nemigen vannak kotrógépeik, vagy akár csak hólapátjaik... Az üzletek előtt néhány lelkes alkalmazott partvissal próbálta tologatni a kb. 15 centis havat. És ettől a bizonyos 15 centi hótól effektíve megállt az élet Dublinban! :'D A tömegközlekedés napokig szünetelt, az alkalmazottak nem jutottak be a városba, alig volt bármi, ami kinyitott volna, mindenhol leredőnyözve álltak az üzletek, és még a nevezetességek és a pubok nagy része is zárva volt... Ez mérgelődésre adhatott volna okot, mert sajnos sokkal kevesebb idő és lehetőség volt felfedezni a várost, vagy kirándulni kicsit távolabbra, de ez az élmény így volt igazán különleges. Egy kihalt szellemváros lett Dublin és csak a miénk volt... :) Élvezettel fotóztunk és mászkáltunk az üres főutakon, mint később kiderült a kormány által elrendelt kijárási tilalomkor... :D Tudunk élni! ;)
Íme Dublin, a ghost town (Titti képei):

Életre szóló élmény lett az egész, ezzel a különleges és utánozhatatlan hangulattal és a hófúvással. :)

Guiness és a "badass" csizmám.
Pár nappal később pont itt dedikált nekünk Moning a VAT House-ban. ;)

Sajnos a hóhelyzet miatt azonban igencsak veszélybe került a Moningos programok nagy része is. A High Voltage szállítmány sem tudott megérkezni, refundot kaptunk csak, és maga a dedikálós programnap, amit egy stadionba szerveztek, teljességében elmaradt így.

A villás reggelit (ezen nem voltunk) azonban megtartották a VIP-knek, és aztán szerencsére rájöttek az írek is, hogy nem kell meghalni pár centi hótól, és elgurul azért az autó rajta... így aztán szép lassan visszatért az élet, és kinyitott a pompás Café an Seine is, ahol felolvasással egybekötött buli volt Moninggal és a Moning Maniac rajongótáborral. ;) 

A hely tényleg nagyon exkluzív volt, nézzétek csak a többi képet is:

 Az ott a színpadon, a kalapban pedig Moning, aki rémes hangosítással fel is olvasott az új könyvből (semmit nem értettünk yay!), és aztán rögvest el is vegyült a rajongók közt. :) A teremben alig volt néhány férfi, de a jobb alsó sarokban az ott kissé Lorra hajaz, nemde?! :D 

Az isteni finom Outciderrel az emeletről nézelődve.

Moninggal találkozni óriási élmény volt! Ennél azt hiszem csak Rowling anyánk jelentene többet nekem, míg szegény Pamuk a dobogó harmadik fokán ácsoroghat, de immáron kipipált találkozóval ő is (tavalyi könyvfeszt). ;) 

Sajnos közelről nagyon látszik mennyire "meg van csinálva" Moning, az arca, az ajkai... De mindezt feledteti a kedvessége, a közvetlensége, és hogy tényleg mennyire képben van mindennel! Mondtam neki, hogy Magyarországról jöttünk, és azonnal, kapásból tudta, hogy a kiadás nálunk az Iced-dal fejeződött be egyelőre. Wow! Nem volt kapkodó idegbeteg, bárkivel szívesen váltott néhány szót, és fotózkodott rendületlenül. :) Nagyon soványka, de csinos, mindig kalapban volt, és finom illatfelhő övezte. :)

A dedikálás elmaradása miatt szerveztek végül egy igen spontán, pubba beülős dedikálást, amire bármit vihettél, ami nálad volt - másik könyveit, vagy akármi egyebet is. Kaptunk High Voltage-es nyakbaakasztót is, és képeslapot is, azt is dedikálgatta bőszen, de én még a Dublin útikönyvemet éreztem érdemesnek a feladatra, szóval azt is elibe tettem. ;) Illetve Apukám Dublin útikönyvét... Bocsi, Apa! :D Einstandoltam, és most már az enyém, a szuper dedikálással benne. :)) Moning meg is jegyezte, hogy kedveli és ismeri ezt az útikönyvet. :)

(UPDATE: jaj, azt el is felejtettem, hogy a sorban PONT előttünk állt Susan Elizabeth Phillips, írónő, ő is dedikáltatni jött Karennel! :D )

Kincsecskék dedikálva. *-*

Stay to the lights üzenetet kaptam, és hát sajnos csak monogramot, de nem számít, így is örök emlék, és szuper kis relikvia lett az útikönyvből, a kis apróságok meg már csak hab a tortán. 

Van közös képünk is, de mivel magamat nem mutogatom, ezt nem teszem ki közszemlére. ;) 

The Stag's Head - a BB&B ihletője.

A pubos dedikálás után voltunk a The Stag's Head nevű fogadóban is, ami az ihletet adta Moningnak a Barrons Books and Baubleshez. :) Sajnos egyáltalán nem olyan majestic, mint ahogy a BB&B-t képzelem és lefesti, de értem, vajon miért fogta meg a hely hangulata, és hogyan gondolta tovább. 

A találkozás összességében tényleg nagyon jól sikerült, bár egy picit bánom, hogy Storm Emma bezavart az eseményekbe - vagy inkább a Hoar Frost King volt a bűnös? :D - , és emiatt nem lett meg a dedikált High Voltage-unk, de a Moning Maniac csapat azért igyekezett mindent megoldani, elsimítani, és kielégíteni a rajongók igényeit. A refund is nagyon gyors volt. A High Voltage-ot pedig így is úgy is olvasni fogom, amint a nagy újraolvasási projekt végére érek (már a Burned végefelé vagyok!). 

Ez a dublini út életem egyik legjobb - ha nem A legjobb - utazása volt, minden kellemetlenség ellenére, és így volt tökéletes és páratlan. ♥ 

Ami kimaradt, amiatt egyszer még vissza fogok térni. :) 

May the luck of the Irish be with you! 

Forrás.