Kulturális csatangolás

Forrás.

A Témázunk ehavi választottja az Ablak a világra - kultúrák a könyvekben elnevezésű téma lett, aminek először nagyon megörültem, aztán kissé megijedtem, hogy ugyan mi érdekeset fogok tudni mesélni erről... Avagy elég olyan könyvet olvasok, aminek segítségével más kultúrákba nyerhetek betekintést? 

Az bizonyos, hogy régen sok ilyen, kicsit ismeretterjesztő jellegű regény, vagy élettörténet is a kezembe akadt, volt ugyanis egy időszakom, amikor Szaúd-Arábiáról és Szomáliáról olvastam sokat. 

Aki tippelni próbált, biztosan eltalálta, hogy Jean Sasson Hercegnő trilógiáját és Waris Dirie, az ismert modell könyvét, A sivatag virágát olvastam akkoriban nagy elánnal. Ezek tipikusan olyan könyvek, amikre nehéz azt mondani, hogy "tetszett", mert kissé meg is szorongat azzal amit a távoli, idegen kultúrákból mutat, és kemény női sorsokat mutat meg. A Waris Dirie könyv igen érzékletesen bemutatja például a különféle női körülmetéléseket, míg a Hercegnő trilógiában a sanyarú sorsból, elnyomásból az öngyilkosságba menekülés jelenik meg... Ugyanakkor a remény is. Ezért a reménysugárért, és a kultúrájukba való közelebbi betekintésért mindenképp érdemes olvasni őket. 

Jean Sassonnak azóta több másik kötete is megjelent magyarul, volt amit meg is vettem, de még nem folytattam a sort az olvasásukkal. 

Nekem ezek a régi, Magyar Könyvklubos kiadások vannak meg. A Sivatagi hajnalt nem olvastam el akkor.

Az utóbbi években inkább a fantasztikus világokban kalandoztam többet, és kevesebb, idegen kultúrába kalauzoló regény fordult meg a kezeim közt, de ezek közül mindenképp kiemelendő Khaled Hosseini. Hosseini a Papírsárkányokkal a férfiak, fiúk Afganisztánját mutatja meg jobban, az Ezeregy tündöklő napban pedig a nők oldalát járja körül. Ezek a kötetek igazi kulturális betekintést nyújtanak, és megismertetik az ottani szokásrendet, a társadalmi normákat, férfiak és nők kapcsolatát. Az És a hegyek visszhangozzák... nekem annyira nem tetszett, de ott is számos példáját láthatjuk a párkapcsolatoknak, lelket tépázó életutaknak az 50'es évek Afganisztánjából indulva. 

Forrás.

Forrás.

Emlékezetes olvasmány volt még számomra A virágok vére Anita Amirrezvanitól - és ahogy nézem, ezt a bejegyzést sürgősen át kell majd menteni ide is a poszt-turkáló rovatban, mert nincs fent! -, ami hangulatteremtésben is csillagos ötös, nem csak történetmesélésben. Keleties, iráni mesékkel és művészettel finoman átszőtt történet, aminek középpontjában a szőnyegkészítés áll, ami körülfonja egy lány sorsát is. Varázsos utazás perzsaszőnyegen, egyenesen Iránba. :)

A várólistámon számos különféle kultúrát bemutató könyv szerepel még, például Orhan Pamuk, a Nobel-díjas török szerző könyvei. Az Isztambul mint rendhagyó útikönyv - memoár különösen érdekel. De kedvelem azt is, amikor nem ennyire direkt az ismeretterjesztő jelleg. A skandináv krimik szinte észrevétlenül mutatják be a különféle skandináv nemzetek kultúráját, társadalmi problémáit. Gyakran kemény társadalomkritikát is megfogalmaznak az izgalmas nyomozás mellett (Alvtegen: A kitaszítottja is ilyen volt). Otthonos és kellemes utazás a francia kisregények világa is, a francia életérzés, amit valamiért nagyon vissza tudnak adni, akár kevés oldalnyi terjedelemben is (Anna Gavalda is ilyen). Amit pedig még kiváltképp szeretek azok a Hollandiában játszódó regények, és Amszterdam kifejezetten; legyen az akár a 17. század és a tulipánhagymák, vagy pedig egy jelenkori szerelmes sztori. :) 

Forrás.

Érdekes módon van egy olyan szegmens, amitől mindig is idegenkedtem kissé, és ezek az ázsiai kultúrkörből származó történetek. Talán ezért tologatom már hosszú-hosszú évek óta magam előtt Az Otoriak történetét is Lian Hearntől... Idén viszont kilépek a komfortzónámból kissé, és fogok olvasni japánokról, méghozzá a Haruko hercegnőt. ;) 

Nem hiszem, hogy beleszeretek a japán furcsaságokba, és merev szabályokba, de végülis az Egy gésa emlékiratait is kedveltem (filmen), így remélem ez is tetszeni fog.


Ami felé még jobban szeretnék nyitni az pedig Afrika. :) Afrikához eleve a kalandosabb, állatos, szafaris történetek kötődnek, amik abszolút vonzanak is (főleg ha van benne elefánt is ;)). Nemrégiben vettem meg Mia Coutotól Az oroszlán vallomását, ami egy mozambiki sztori.

Alapvetően szeretem az ismeretlen világokba utaztató regényeket, és azt is, ha nem csak morzsákat adnak az adott vallásból, kultúrából, hanem tényleg ablakot nyitnak rájuk, a vibráló színekre és illatos fűszerekre, és megmutatják a karaktereik életútja által, hogy milyen a mindennapi élet, mik a normák, a konvenciók.

A témához bátran lehet csatlakozni saját írással, vagy csak mondjátok el a véleményeteket kommentben. Ha írtok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek témázós posztjai a könyves kulturális utazásokról: 

Bea, Nima

Utóvéd (később csatlakozók):

Dóri, Sister,

Forrás.