Felpaprikázott süti, mágikus csillámporral!

Charlie N. Holmberg: Magic Bitter, Magic Sweet

A szerzőtől nemrég olvastam A papírmágus trilógiát, és mivel azt igencsak kedveltem - különösen a mágia mikéntjét, a különféle anyagokkal való varázslást, és a zárórészt -, gondoltam megpróbálkozom a szerző egyik egyedülálló kötetével is, a Magic Bitter, Magic Sweettel. Azt hiszem jobban jártam volna, ha nem kezdek vele... 

Figyelem, felpaprikázott poszt! 

A Magic Bitter, Magic Sweet akár jó is lehetne, mert egy igazán érdekes alapötlettel dolgozik: van egy lány, akinek a különleges tulajdonsága az, hogy érzelmeket és képességeket tud belesütni a süteményeibe. Nem csak a szimpla bájitalos trükkökkel operál tehát, hanem ennél spécibb dolgokkal is meg tudja spékelni a kekszeket, muffinokat és tortákat, mint például tudással, intelligenciával. Ki ne szeretne sütisütésről olvasgatni, némi varázsporral? Aha. Nos, a feketeleves akkor jön, amikor az ember lánya ráébred, hogy a könyvnek nincsen cselekménye. :D Vagy ami van, az sem vezet sehova, és csak tapicskol a semmiben. 

Maire nem emlékszik a múltjára, hogy honnan jött, kik a szülei, hogy került ide, ahol él... Lóg a levegőben. 

A gonosz Allemas elrabolja egy napon, és mivel ismeri a lány képességét, sütiket süttet vele, mindazokkal a dolgokkal, amik kapóra jönnek neki. Allemas egy bizarr és agresszív gonosz, ugyanakkor szörnyen egyszerű lélek is. Maire-e meg mintha nem is érdekelné, hogy raboskodik, gyakorlatilag nem is tesz a szabadulásáért sok mindent... Elég sok erőszak is van a történetben, Maire sérülései néhol már túlzóak, ismétlődésükben viszont unalmasak is voltak. 

Forrás.

Már az elejétől kezdve többször megjelenik Maire közelében egy szellem, Fyel (vannak ezeknél hülyébb nevek, de komolyan?), aki tud valamit a lány múltjáról, azonban nem hajlandó elárulni, csak kéreti magát. A visszatartott információ ilyen mértékű kihasználása időhúzásra, nooos, kedves szerzők: nagyon nem szexi. :( Unalmassá vált egy idő után az egész, főként, hogy közben tényleg nem történik semmi a sztoriban. Egy nagy zagyvaság az egész, ami különösebb cél nélkül halad előre. Az információk szándékosan vannak visszatartva, nem derül ki semmi, mert Fyel nem hajlandó elmondani... utána meg a nevetségesnél is nevetségesebb dolgok történnek, például Maire helyett Fyel lesz amnéziás, és akkor már nem tudja elmondani... 

A szerző valami nagyon epic véget akart kanyarítani a dologból, és kissé összekutyulta nem evilági dolgokkal is a nemlétező cselekményt. Nekem nem jött be. Se az eleje, se a közepe, se a vége. Egyetlen kérdés kavargott a fejemben: 

mégis mi a jó élet ez? 

 Forrás.

Akkor kaptam fel a fejem, amikor Allemas gonosz dolgai közt előkerül néhány ismertebb mesére való utalás, pl. Maire-rel készítteti el a híres mézeskalács-házat a Jancsi és Juliskából, illetve említés szintjén ott van a Gingerbread Man is, de ezek sajnos mind csak felvillannak, nem fejtik ki őket egyáltalán. 

A karakterek nem fejlődnek semmit, légüres tér mind, akiknek szavakat biggyesztettek a szájába, körülbelül ennyit lehet elmondani a személyiségükről. 

Maire még emellett kifejezetten életképtelen is. 

Forrás.

Ez a könyv egy nagy tétova ide-oda rohangálás. A világfelépítése is nagyon vázlatos, semmilyen.  Egy kicsit emlékeztetett a cselekménye (haha hahahhaaha mégegyszer leírtam, ami pedig nincs is....) az ACoTaR-ra, és még a főszereplő neve is ugyanolyan csengésű (Feyre, Maire), szóval akiknek az tetszett, ne habozzanak belevetni magukat ebbe az unalmas és frusztráló önkínzásba, mert lehet, nekik bizony tetszeni fog. :D

Értékelés: 10/2 Szörnyű volt, kiakasztó. A fejemet verem a falba az ilyen könyvektől. Túl sokáig reménykedtem, hogy jobb lesz, meg majdcsak kiderül valami, vagy történik valami, de nem így lett... Egy részét át is lapoztam bevallom, mert kibírhatatlanul unalmas volt. 

Ez a könyv egy olyan rejtély, ami útközben elveszi a kedvet a megfejtésétől. 

Így visszanézve nem is paprikázódtam fel annyira... :D De ettől függetlenül nagy eséllyel pályázik ez a könyv az év citrom-díjára... :/ :)