Phyllis T. Smith: A Palatinus-domb lányai

"Biztos vagyok benne, hogy amikor a történetírók - akik mind férfiak - papiruszra vetik korunk eseményeit, a győztes és vesztes háborúkat emelik majd ki. Számukra ezek a sorsdöntő fordulatok. Ugyanakkor arról is érdemes lenne szót ejtenünk, hogy a különböző házasságok egymásutánja milyen hatással volt a sorsunkra."

Ez a rész mint tételmondat tökéletesen illik a könyvhöz és megfogalmazza a lényegét. Phyllis T. Smith második regényében az Én, Livia után nem sokkal veszi fel a történelem fonalát, és kicsit gabalyít is rajta itt-ott, de tényanyagában azért követi a megtörtént eseményeket. Kicsit kiszínezi ezt a történelmi időszakot, és a nők szemszögéből villantja fel a történéseket. 

Olvasmányos, fordulatos, méltó párja az Én, Liviának. Tetszett a váltott nézőpont, a három elbeszélő: Julia, Livia és Kleopátra Szeléné elég változatossá tették a történet fonalát, amiről nem lehet biztosra venni, valóban így zajlott-e, de elég hihetőnek tűnnek képzelt részei is. 

Liviát már ismerjük az előző könyvből, alakja egy biztos pontot jelent, döntései megfontoltak, okosak, továbbra is szimpatikus marad az olvasó számára, és nem múló szerelme, elkötelezettsége , hűsége Tavius iránt megkapó.

Juliát - aki Oktavianus lánya -, azt hiszem elég nehéz lehetett megírni, kacérságáról terjedtek különféle pletykák, és mindez azért jócskán belekerült a könyvbe is, mégis sikerült egy olyan lélektani hátteret festeni mögé, ami érthetővé, szerethetővé teszi karakterének megnyilvánulásait. Talán egyedül a könyv vége felé fordulunk el tőle, én ott kicsit túlzásnak tartottam forrongását, és a szerelemért való mindent feladás motívumát. Ugyanakkor érthetőek voltak apja iránti érzései is, és az a fájdalom, ami benne volt. Mindig vágyott volna apja szeretetére, megértésére, vagy néha csak egyáltalán a jelenlétére, támogatására, nem csak arra, hogy eszközként használják a politikai-társadalmi harcokban és egyezményekben. Házasságai elrendezettek voltak, és mindig mohón szomjazott közben a szabadságra és a boldogságra.

Kleopátra Szeléné rendkívül izgalmas alak, sorsának alakulása megérne akár egy egész könyvet is. A szerencsétlen kislányból, akinek megkímélik életét, hogy lesz egy birodalom uralkodónője... Személyisége kellemes, közvetlen, mégis lakozik benne valami titokzatos mélység, mint az édesanyjában, a nagy Kleopátrában. Mindig vártam az ő szemszögéből írt fejezeteket.
A végén, amit nem tudhatunk biztosan, hogy vajon tényleg úgy alakult-e, ahogy, számomra hihető volt, és illett karakteréhez, de rendkívül nehéz döntést kellett hoznia.

Nehéz szerintem jól írni erről a korról, amiről vannak ugyan feljegyzések, történelmi és politikai bizonyosságok, a nőkről, háttérben való tevékenységükről, azonban gyakran tényleg csak találgatni lehet, és nem biztos, hogy mindenben hihetünk a róluk terjedő pletykáknak, híreszteléseknek. Phyllis T. Smith szerintem remekül megadta az alaphangot az információmorzsák, történelmi tények segítségével, ugyanakkor tényleg sikerült köréjük szőnie valami kis mesét is, egy kis romantikát, némi édesbús melankóliát. 

" (...) próbáltam megérteni a férfit, akihez hozzámentem, és akiről azt hittem, annyira ismerem, mint a tulajdon lelkemet". 

Úgy gondolom az Én, Livia nélkül is élvezettel olvasható ez a kötet, de az élmény teljessége, Livia és Oktavianus jobb megismerése és megértése miatt jobb sorban olvasni őket.

Értékelés: 10/10 Szórakoztató, olvasmányos, igazi jó kis női sorsos, történelmi romantikus regény. :) 

A könyvet kiadja az Agave Könyvek. Rendeld meg >itt<!