Pamela Meyer: Verj át, ha tudsz!

A hazugság felismerésének technikái mindig is érdekeltek, és előszeretettel figyelem meg az embereket, az emberi viselkedést, apró mozdulatokat, a testbeszéd árulkodó jeleit. Tulajdonképpen meggyőződésem, hogy elég jól ismerem fel, amikor a szemembe hazudnak, vagy ha szépítenek, ködösítenek az emberek. Kicsit meg is ijedtem, hogy ezt az egészet majd jól romba dönti ez a könyv, hiszen rögtön azzal kezdett, akik azt hiszik, hogy..., na azok pont nem.

Szerencsére nem így történt, megerősítést nyert, hogy sok mindent jól alkalmaztam eddig is, ösztönösen, és emellett tanulhattam további érdekes kis praktikákat.

A könyv szórakoztató és informatív egyszerre. Bárdos András okos és szimpatikus előszavával indul, ami jól megalapozza a hangulatot. A mondandó nem megy el a nagyon tudományos irányba, de megadja mindenhez a további utánanézés lehetőségét, mint egy szakdolgozat: tele van a végén hivatkozásokkal.

"Az átlagos felnőtt az eseteknek mindössze 54%-ában képes megkülönböztetni az igazat a hamistól."

Bemutatja a testbeszéd, és az arc mikrokifejezéseinek árulkodó jeleit, a hazug szófordulatokat, szókanyarítási technikákat, hogy miből lehet rájönni, valami sántít a mondanivalóban, valahol ködösítés van. Érdekes módon kevés jelentőséget kap a hangszín és a hangmagasság, pedig elég általánosan a hazugság jelének tekintik, ha felmegy valakinek a hangja. Mint kiderült, ez elég megbízhatatlan jel, sokkal inkább kell a féloldalas, asszimetrikus arckifejezésekre és gesztusokra, az arcon csupán fél villanásnyi időre átsuhanó jelzésekre, a mondandóval ellentétes testbeszédre, a pislogások sűrűségére és a pupillára (hahh!) figyelni. Na meg arra, miben tér el az emberke viselkedése a megszokott viselkedésétől.

Tetszett, hogy szó volt egy kis blokkban a video-konferenciákról, és arról, mi a baj velük. Örültem, hogy azt fogalmazta meg a szerző, ami számomra is kellemetlen benne: a fókuszpontok. Nem tudsz egyszerre a szemébe is nézni annak, akivel beszélsz, és látni is őt eközben, mivel vagy a kamera "szemét" nézed, vagy a mukit, akivel beszélgetsz. Ez a fő ok, hogy a video-konferenciák nem annyira elterjedtek és közkedveltek. Skype-nál szokott ez zavarni. (Mindenki inkább magát nézi Skype-oláskor is, mint hogy egy kis kameraszemet fixírozzon...)

A szerző.

Apropó, szemkontaktus! Tévedés, hogy az a hazug, aki nem néz a szemünkbe. Gyakran pont emiatt az általánosan elterjedt vélekedés miatt van az, hogy épp a hazug ember fogja tartani direkt a farkasszemet velünk... Ugyanígy árulkodó lehet épp a nyugodtság, az erőltetett nyugalom, merev testtartás, amikor ugyanis hazudik az illető, próbálja adni a relaxáltat, és megdermed egy természetellenes mozdulatlanságba. A gesztikuláció és a heves érzelmek az őszinteséget mutathatják, nem az indulat a jelzője feltétlenül a hazugságnak, sőt...

A könyvben több helyen is vannak kis boxok, hazugságvadász tippekkel. Vannak köztük triviálisak is, meg kicsit kevésbé ismertek. Tetszett például, hogy figyelni kell a beszéd közben arcérintéseket, a gyerekkorból megmaradt a száj elé tett kéz - "nem mondtam semmi rosszat" - felnőtt megfelelője, a száj érintése, a kéz végighúzása a száj előtt. De ugyanígy a szem is jelez - "nem láttam, nem tudok semmit" - a szemdörzsölés, a szem alatti bőr érintése indikátora lehet a csalásnak.
Aztán nem mindegy az se, mennyire "kitartott" egy bizonyos gesztus, arckifejezés. Azt mindannyian ismerjük, milyen, amikor az arcára fagy valakinek a mosoly - főleg a műmosoly, amikor a szem körüli izmok nem mozdulnak...

Az eredeti borító.

"A szívből jövő érzelmek keltette gesztusok ritkán tartanak tovább öt másodpercnél, és szinte soha nem haladják meg a tízet." 

A könyv elmondja a BASIC-módszer lényegét is, aminek minden betűje a hazugság leleplezésének egy lépését takarja. Segítségével könnyebben a csalás nyomára akadhatunk, mert irányítja mire is figyeljünk oda, milyen csoportosításban, és azt is megtanítja hogyan kérdezzünk, hogy előugrasszuk a nyulat a bokorból. Szerintem hatékony lehet a módszer, de azért nem könnyű elsajátítani, megjegyezni, és a gyakorlatban alkalmazni. A Verj át, ha tudsz! elolvasásától tehát nem leszünk élő hazugságvizsgálók, de érdekes és hasznos támpontokat, információmorzsákat nyújt. A hazugságfelderítés strapás meló, és sokszor kell figyelembe venni módosító tényezőket, hogy ne menjünk tévútra.
Egyre fejlődünk a hazugságok terén, de azért úgy tűnik követni fogja a fejlődés a hazugság felderítését célzó dolgokban is ezt az ütemet. A hazugságvizsgáló gép - amit megbízhatatlansága miatt egyébként is keveset használnak perdöntő bizonyításnál - már rég a múlt, jön a hordozható szociobarométer, vagy a beszélgetésekben résztvevők fizikai reakcióit rögzítő PASION-módszer. De gondoljunk csak a szuperokos kütyükre, mindentlátó, jobbnál jobb felbontású kamerákra. A mikrokifejezéseket, apró testi jeleket, izommozgásokat lassított felvételeken bármikor detektálja és beazonosítja egy szakember. Azokon uralkodni koránt sem egyszerű, sőt, nagyrészt lehetetlen.

A könyv főleg a cégek, vállalatok világában mozog, üzleti hazugságok nyomába ered, és erről sztorizik, de bizonyos dolgok, a hazugság felismerésének mozzanatai elég általánosan alkalmazhatók más szituációkra is - mivel nem mindenki businessman.
Számomra a könyv gyenge pontja és legunalmasabb rész a céges csalásátvilágítás fejezet volt, amit egyáltalán nem szerettem, és nem tartottam semmilyen mértékben hasznosnak. Kihagyható lett volna a könyvből.
Szívesebben olvastam volna még a kihallgatási technikákról.

Bill Clintonnak ebben az egyetlen mondatában 3 "hibát" vétett, ami hazugságra utalt.  Forrás.

Sokat gondolkodtam a saját tapasztalataimon, és most nem feltétlenül konkrét hazugságokra kell itt gondolni, hanem eszembe jutottak saját élmények azzal kapcsolatban, hogy mennyire a hazugságra vagyunk nevelve. Előkerül az egyik fejezetben amúgy, hogy a gyerek sem őszinte, mint ahogy azt nagyban hirdetik, hiszen már a csecsemő képes azért hisztizni, hogy felvegyék, mert összekapcsolja hogy ha sír, felveszik... Szóval felderengett, hogy nevelgetik a gyerekbe: "ha nem tetszik az ajándék, akkor is csinálj úgy, mint ha örülnél", vagy épp, hogy erről, vagy arról mélyen hallgasson valaki előtt... De tudja magától is sokszor, mi az, amit el kell hallgatni, mert büntetést eredményez.
Mindazonáltal a hazugság szükséges... Nem tudnánk végigcsinálni egy napot nélküle, mert valamit valamilyen cél érdekében - ami lehet nemes cél is és kegyes hazugság -, mindig el kell ferdíteni kicsit, meg kell szépíteni, helyre kell pofozni vele a világbékét.
Olvasás közben néha eszembe jutott Csernus is, főleg a kitérő válaszoknál. Ő is elég sokat tanít mindenkit az átverések felismerésére, saját magunkkal és másokkal kapcsolatban is...

Dr. House tudja.

Értékelés: 10/8 Érdekes és informatív. Sok kísérletet, történetet, példát hoz, mutat képeket is alap-arckifejezésekről, emblémákról, elmagyarázza még azt is, mit jelent, ha a partnerünk hirtelen szöszszedegető akcióba kezd az amúgy szöszmentes ruháján (nem tetszik, amit hall, és a miénkkel szögesen ellentétes a véleménye, de azt megtartja magának). :D Vannak hasznos, praktikus, a hétköznapokban is alkalmazható pontjai, érdemes többször lapozgatni, olvasgatni, és érdemes megfigyelni az embereket közben. Nem semmi, amit összehantázunk, nem kell messzire menni egy kis hazugságfelderítési misszióhoz.

Van egy tök jó függelék a végén, amiben próbára tehetjük magunkat 18 kérdéssel, hogy mennyire figyeltünk a könyvre, és a javasolt praktikákat tudjuk-e alkalmazni. Azt hiszem egyet vagy kettőt rontottam csak el, de arra lennék kíváncsi, mondjuk egy pár hónap múlva hogy teljesítek, amikor nem friss az élmény már. :) Le fogom tesztelni! :)

A könyvet kiadja a 21. század Kiadó.
Rendeld meg  >itt<!