Audrey Niffenegger: Hollókisasszony

Sokan nem szeretik ezt a kis apró, illusztrált könyvet Niffeneggertől, talán másféle humorra, groteszk alatt másféle stílusra számítottak, nem tudom. Nekem mindenesetre kellemes kikapcsolódás volt ez a sötét, gótikus mese, ami tényleg egy szűk óra alatt elolvasható. 

A holló és a postás szerelme, ahol a frigyből tényleg lesz egy tojás, és abból egy furcsa leánygyermek... Szerencsét próbálás, metamorfózis, kegyetlen igazságtétel, baljós tragédia, örök szabadságvágy, különös szerelem témái keverednek, és aztán egy kis csavarintással jön a megoldás, ami elég hirtelen lezárást hozott. Túl sokat nem árulhatok el a nyúlfarknyi történetből, de aki esetleg bizonytalan, szerintem kezdjen a végével, a köszönetnyilvánítással, mert szépen helyretesz a dolgokat, elmondja miért is íródott a könyv, és hogy milyen elemek vannak benne. (Pedig egyébként nem szeretem a köszönetnyilvánításokat.)

Szívesen megnézném táncjátékként, annak íródott. 

Szomorú és tragikus dolgok is történnek benne, kétségtelenül groteszk, de mégis pozitív kicsengésű abszurd mitikus mese. 

Az illusztrációk szépek és illenek a könyvhöz, de maga az emberábrázolás nekem nem tetszik benne. 

Nyitott szemmel kell olvasni. Nem tökéletes, de műfajában szerintem eltalált. 

A fülszövegben szereplő szellemes, fanyar humor helyett én inkább melankóliával jellemezném. 

10/9 Összességében egy jó élmény volt, érdekes egyórás kirándulás két másik könyv között, és egy furcsa, de hangulatos felnőtt - mesével lettem gazdagabb.

Sajnos a Senki madara után azt kell mondjam, halovány árnyék ez egy madaras allegóriára; felejthető és kidolgozatlan a vége is. Niffenegger madaras meséje a kanyarban sincs Szabó T. Annáéhoz... Nem szoktam ilyen összehasonlítások miatt lepontozni, de ordító a különbség, és mivel nem sok idő telt el az olvasás óta, nem tudom nem érzékelni.
10/6 legfeljebb.

Forrás A madár szép, az emberalak esetlen a többi rajznál is.

Kiadja az Athenaeum.