William Golding: Lord of the Flies

Borzasztó régi tartozásom A Legyek ura, de egyszer korábban elrettentett, amikor elkezdtem angolul, és mi tagadás, nehezen értettem. Ennek jópár éve, és akkor nagyon bántott a dolog, most viszont úgy voltam vele, nem hiszem, hogy ne érteném, még ha szépirodalmibb is a nyelvezet, és így is lett, én meg elkönyveltem magamban, hogy akkori diákos tudásomat csak-csak fejlesztettem kicsit az angol könyvek olvasásának szeretetével. 

De inkább a könyvről beszéljünk. Merthogy van mit. Őszintén szólva én nem tudtam, hogy ez tényleg ilyen kaliberű mű, persze híres, és ismert, és  a disznófejről még az is tud valamicskét, aki nem olvasta, de azon túl is, tele van komoly témával, jelképrendszerrel. 

A történetben egy csapat iskolás fiú repülőgép balesetet szenved és egy lakatlan szigeten kénytelenek boldogulni. Robinson Crusoe utánérzés? Érdekes, de nem. Kétévi vakáció? Eszembe jutott, de az pozitív kicsengésű, ha jól rémlik. Ez nem. 

Ralph, az egyik nagyobb gyerek (de mindannyian kiskamaszok még, vagy még kisebbek) talál a tengerparton egy kagylót, amivel összehívja a többi szigeten lézengőt. Kinevezi magát főnöknek, és lefektetnek bizonyos szabályokat, rendszert próbálnak alkotni, gyűléseznek. Mindez azonban szinte azonnal darabjaira hullik. A kicsi gyerekek folyton elmennek játszani, nem tartják be amiben megegyeztek, Ralph a harmadik kunyhó építésében már szinte egyedül marad, holott együtt álltak neki mindnek, és ott van Jack Merridew is, aki már a legelején rivalizál Ralph-fal. Erős személyiség, és magának akarja a vezetői pozíciót. Vadászni akar, húst akar biztosítani a társaságnak... 

Forrás

A tűz kérdése pedig elsődleges fontosságú kellene hogy legyen, hogy észrevegye őket egy hajó, és megmenekülhessenek. Tüzet csak a Piggy (Röfi) gúnynevű testes, asztmás, minden szempontból hátrányokkal küzdő fiú szemüvegével tudnak gyújtani. Hamarosan azonban kialszik a tűz, és fellobban valami más, valami vadállati... 

A fiúk teljesen elvadulnak, barbárokká válnak, ellenséges csoportokra oszlanak. Felüti a fejét az erőszak, és megtörténik az elképzelhetetlen, miközben mindenki fél.. fél, de mitől is kellene félni igazán? A civilizált légkör szétpukkan, a hatalomvágy édes és a félelem savanykás bűzében felbomlik minden rend és rendszer, és hiábavalóak a törekvések. Elveszik az "ártatlanság", és a romlás szétcincálja az értelem és emberség maradék morzsáit is. 

A könyvből több filmadaptáció is készült, ezeket találtam a Wikipédián (spoileres az oldal!)

• Lord of the Flies (1963), directed by Peter Brook
• Alkitrang dugo (1976), a Filipino film, with female cast members
• Lord of the Flies (1990), directed by Harry Hook



Nekem ilyen kiadásban van meg.

• Devolved (2010), written and directed by John Cregan

William Golding méltán kapott Nobel-díjat. Félelmetes, hogy mire képes az ember, és teljesen mindegy, hogy gyermek-e, csak az illúzió fátyla, hogy a gyermekből nem lehet fékezhetetlen vad, és hogy neki nem törnek elő az ösztönei, nem küzd foggal-körömmel a túlélésért, nem vicsorog nem létező szörnyekre, amikor már ő maga a szörny... 

Golding a korábbi The Coral Island-re "válaszul" írta a művet, amiben kvázi az ellentéte zajlott, mint itt, a Legyek urában: elvadult népet szelídítettek, és a kereszténység szárnyai alá vonták őket, és visszatérhetett a szelídség. Sajnos Goldinggal, és az ő művével kell egyetértenem inkább. Az ember a legádázabb lény.

Forrás

Nem tudom hallottatok-e a Zimbardo-féle kísérletről, a sors iróniája, hogy pont néhány napja beszélgettek erről a rádióban is reggel, de ennek a könyvnek a kapcsán is felmerült, ahogy utánaolvastam. A '70-es években Philip Zimbardo végzett egy  pszichológiai kísérletet. Önként jelentkezőket szimulált börtönkörnyezetbe helyezett. Ki rab, ki börtönőr szerepet kapott. A kísérlet két hétig tartott volna. Az "őrök" uniformist kaptak, napszemüveget, fa bunkósbotot. A "rabokra" csak számuk alapján hivatkoztak. Minő meglepetés, mindenkinek sikerült beleélnie magát a szerepbe. Túlságosan is. Olyan szadista megnyilvánulások, túlkapások, megalázások fordultak elő, hogy a kísérletet 6 (hat!) nap után meg kellett szakítani. 

Ezek vagyunk mi, emberek. 

A kísérletről képek: >itt<. 

A disznófej mint szimbólum... bevallom, először nem nagyon értettem, és a hallucináció is zavart, de most már "tetszik", már ha mondhatom valami ilyenre, hogy tetszik. Érzékletes. Maga a név, a Legyek ura  tulajdonképpen nem más, mint Beelzebub, a démon, vagy ördög. 

Érdekesség még, hogy Castle Rock, a hegy a történetben megjelenik máshol is később... Stephen King innen vette azonos nevű képzeletbeli városkáját, ahol a Cujo vagy a Tortúra is játszódik. Valamint ez a könyv inspirálta Rob Reinert, amikor létrehozta a Castle Rock Entertainmentet, ami az 1990-es filmváltozatot készítette. Ezeket az apróságokat a Wikipedia és a Schmoop oldalán találtam. 

Értékelés: 10/9 Kicsit repetitív, mantra-szerű a tűz-megmenekülés-kagyló-vadászat körül, de ettől is csak feszültebb lesz a hangulata. Szívdobogtató végbe torkollik, aztán még kapunk egy jelképet ott is, amin lehet rágódni.  

Nagyon elismerésre méltó alkotás, és olyan fajta könyv, aminek a terhe rároskad az emberre az olvasás után. A paradicsomi, természeti környezetben hogy lesz az emberből vadember, és a romlottság hogy issza be magát minden ésszerűség helyére... 

És még valami: gyerekek vannak benne, de nem gyereknek való.

Részlet az egyik filmadaptációból, forrás.

Forrás