Karmok

Mike Grinti - Rachel Grinti: Karmok

Macskás könyvekkel engem meg lehet venni - nagyon szeretem őket -, főleg ha még némi varázslat, boszorkányok, tündérek is képbe kerülnek. 

A Karmok egy igazi jó kis fantasy regény, ifjúságinak aposztrofálható, de szerintem teljesen élvezhető fiatal felnőttek és felnőttek - kiváltképp macskabarátok - számára is. Nem számítottam rá, de én is végig szurkoltam a főhősnek, és izgultam, hogy mi fog történni. Egyáltalán nem kiszámítható és nem sablonos történet. 

A világ amit a Grinti szerzőpáros - férj és feleség - megalkotott szerzetek és emberek által van benépesítve. A szerzetek közé nagyon sok faj tartozik: boszorkányok, tündérek, trollok, kémpatkányok, törpék, kígyóemberek. És persze macskafalkák is. :) 

Emma és családja anyagi gondjaik miatt kénytelenek a mágikus erdő szélére költözni egy lakókocsiba, ugyanis Emma édesapja minden vagyonát arra költötte az elmúlt hónapokban, hogy a kislány eltűnt nővérét, nagyobbik lányukat, Helenát próbálja meg felkutatni, a lány ugyanis nyomtalanul eltűnt. 

Az erdő, amely a régi belváros helyét foglalja el, különös körülmények közt bukkant elő, senki nem tudja, hogyan történhetett, hogy egyszercsak elfoglalták a város egy jó részét a fák. 

Emma, édesanyja tiltásai és féltése ellenére hamar barátságot köt néhány szerzettel, sőt, egyikkel még szobáját is megosztja, egy Jack nevű, félszemű kandúrral, akivel hamarosan szövetségre is lépnek Helena felkutatásáért és megmentéséért. Emma így hamarosan nemcsak egy mentőakció fejeként találja magát, hanem egyenesen macskafalka-vezérré válik, és hamarosan nemcsak a tiltott erdőbe téved be, hanem egyenesen Erdőmélyére, ahol mágikusabbnál mágikusabb lények élnek, és az egész erdő él és lélegzik... 

Nagyon magával ragadó volt a fantáziavilág, és az, hogy bár ismerős elemeket használt a szerzőpáros - mint a boszorkány, vagy a trollok -, mindig voltak benne olyan újdonságok, apróságok, amik csak erre az univerzumra voltak jellemzőek. A kémpatkányok és a kémpatkánykirály kicsit a Macskafogóra emlékeztettek, technikai zsenialitásukkal, műszereikkel, és egyáltalán egér-formájukkal. :) Az egész történetről itt-ott az Artemis Fowl könyvek is eszembe jutottak, vagy a Macskák társasága (Annie M. G. Schmidt könyve). 

Bár rövid a kötet, mégis minden szereplőt jól megrajzoltak, jók voltak a karakterek, imádtam a macskákat, és azt az ötletet, ahogy a macskavarázs működött. Kiváltképp szerettem elképzelni azokat a jeleneteket, amikben a falka átváltozik, és hatalmas macskákként, más nagymacskafajtákként szálltak harcba az ellenséggel. 

A szerzők készítettek egy oldalt is a neten, cragwiki.org (crag=szerzet) címen megtalálható, bár nagyon hiányos... de mindenképp jó ötlet, és remélem talán majd foglalkoznak is vele a későbbiekben. A fejezetek elején mindig van egy-egy idézet innen a cragwikiről, amik előrevetítenek egy kis morzsányit a cselekményből, vagy abból, milyen szerzet tűnik majd fel következőleg.

Kreatív, fantáziadús, igényes, és nem utolsósorban kerek sztori, hibák és zökkenők nélkül. :) 

Értékelés: 10/9,5 Nagyon ajánlom minden fantasy rajongónak kortól, nemtől függetlenül, és macskabarátoknak különösen. :) Remek kikapcsolódás. 

A kötetet kiadja a Főnix Könyvműhely, megjelenik a Könyvfesztiválra! :) Köszönöm az előolvasás lehetőségét!

Forrás

Fülszöveg: 

"Ebben a modern tündérmesében, amely ellenállhatatlan, akár a macskamenta, egy lány fölfedezi, hogy létezik olyan mágia, ami mélyen a húsba vág…

Emma nővérének nyoma veszett. A szüleik az összes megtakarított pénzüket elköltötték a felkutatására. Most pedig a családnak nincs más választása, mint hogy kiköltözzön egy rozzant lakókocsi-parkba, amely egy erdő szélén áll, csavargó hárpiák, boszorkányok és trollok szomszédságában. Emma nem tudja, látja-e még valaha Helenát, és érezheti-e még boldognak magát ebben az életben.

Azután barátságot köt……egy sima modorú, mocskos bundájú, fekete kandúrral, aki a Jack névre hallgat – és akiről kiderül, hogy van egy terve Emma nővérének kiszabadítására. Cserébe mindössze egyetlen aprócska szívességet kér…"

A fordítás kiváló, külön köszönet a macskanevekért: Mancsarágcsa (szerelmes vagyok ebbe a névbe, lesz egy ilyen macskám az fix), Tücsök, Kövér Leon... De a többi is remek volt és az utánanézés igényessége érezhető volt a fordítói lábjegyzetekből (is). Egyetlen dolgon akadt meg a szemem: tervezői napszemüveg. :) Sejtésem szerint designer sunglasses volt, és az inkább menő, vagy divatos, ha már úgyis olyan celeblétben éltek a tündérek, tervezőiként kicsit fennakadtam rajta.