Forrás: weheartit.com |
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én személy szerint nem szeretek beleolvasni a könyvekbe. Lehet, hogy ez furcsán hagzik, vagy egyes könyvmolyok szemében egyenesen eretnekség, de így van. Valahogy nem szeretem arra pazarolni az időmet, hogy "beleolvassak", akkor már inkább elkezdem és ha rossz, hát félbehagyom. Megvárom mindig a megfelelő hangulatot is a könyvekhez, és nem szeretek csak úgy belecsipegetni, nagyon ritkán szoktam, ha tényleg hadilábon állok, hogy kellene-e nekem ez a könyv - bár akkor is még mindig inkább úgy vagyok, hogy kellene, maximum a végén megállapítom, hogy mellényúltam. :) Könyvharácsolás, tudom. :) A fülszöveg, borító, alaptéma, mások véleménye, értékelése, a szerzővel való korábbi ismeretségem döntik el, hogy szimpatikus-e a könyv, nem az, hogy beleolvasok.
A könyvek végén sem szeretem a beleolvastató reklámokat, kiegészítéseket, nézd meg mi lesz a következő kötetben mézesmadzagokat. Én a The End-nél szeretem becsukni a könyvet. :)
Hogy ez miért jött elő? Természetesen a Könyvhét apropóján, ahol sok új szépség jelenik meg, és sok mindenbe bele is lehet olvasni.
Ha esetleg ti nem úgy vagytok vele, ahogy én, és szívesen csipegettek a szavakból, akkor ajánlom figyelmetekbe a CorLeonis beleolvasóit, bár én beleolvasás nélkül is eldöntöttem már, melyik kell :)))
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete - erre kíváncsi vagyok!
Beleolvasó: ITT
Gary Shteyngart: Abszurdisztán
Beleolvasó: ITT
Syrie James: Az elveszett Jane Austen kézirat
Beleolvasó: ITT
Jasper Fforde: Egy regény rabjai - ha a Jane Eyre eset bejön, akkor ez is kelleni fog, az biztos, a címe az mráis telitalálat. :)
Beleolvasó: ebbe nincs beleolvasó.
Karen Marie Moning: Iced - Megnyílik az ég - elég egy pillantást vetni a Feveres posztjaimra... :) Perszehogy! De ezt én angolul fogom fogyasztani hamarosan.
Beleolvasó: ITT
A legjobb ÖSSZEFOGLALÓ tudnivalókról, megjelenésekről a Könyvhétre: Grettynél, a legrészletesebb lista a megjelenésekről pedig Amadeánál, kukkantsatok rájuk! :)
Hogy kijutok-e és mikor jutok ki a Könyvhétre, még kérdéses, de most mindenféle egyéb kifejtés és linkek nélkül (mert ajánlani már sok mindent ajánlottam nektek ITT és ITT is :)), lássuk mik azok amikre igazán csorgatom a nyálam:
Hogy kijutok-e és mikor jutok ki a Könyvhétre, még kérdéses, de most mindenféle egyéb kifejtés és linkek nélkül (mert ajánlani már sok mindent ajánlottam nektek ITT és ITT is :)), lássuk mik azok amikre igazán csorgatom a nyálam:
- Jessie Lamb testamentuma, de ez már megvan, csak még nem sikerült belevetni magam.
- A Tűz, szintén megvan, előolvasom, a végén járok, jujj, izgis!! :)
- Penumbra úr nonstop könyvesboltja - ezt lehet hogy végülis angolul olvasnám, amikor kijön paperbackben.
- A Tűz, szintén megvan, előolvasom, a végén járok, jujj, izgis!! :)
- Penumbra úr nonstop könyvesboltja - ezt lehet hogy végülis angolul olvasnám, amikor kijön paperbackben.
- Iced - de bocsi, ez nekem angolul kell, az egész Fevert angolul fogyasztom :)
Talán: Oscas Wao rövid, de csodálatos élete, Five, Hajóbontók, A kávék költője.
*gondolkodik* Mit hagyhattam ki vajon? :)
Talán: Oscas Wao rövid, de csodálatos élete, Five, Hajóbontók, A kávék költője.
*gondolkodik* Mit hagyhattam ki vajon? :)
Hosszasan, több oldalas, vagy több tíz oldalas részleteket én sem szeretek olvasni. Az csak akkor van, ha nekikezdek valaminek és 20 (volt már 60 is) oldal után azt mondom, hogy ezt most nem... De általában akkor azt nem is olvasom el már, persze vannak kivételek. Ilyen például Torey Hayden Szellemlánya, amit egyszerűen tudom, hogy el kell olvasnom, csak az első próbálkozáskor nem voltam ráhangolódva. Ez is jó, egyébként, hogy félrerakás és félrerakás között is van különbség. Érezni szoktam, ha sorsunknak még össze kell fonódni az adott könyvvel, vagy ha nyugodtan elfelejthetem, hogy egyáltalán kézbe vettem (pl. A sündisznó eleganciája).
VálaszTörlésDe azt kifejezetten szeretem, mikor egy könyvesboltba, vagy akér itthon csak úgy randomra felütök egy oldalt, lehetőleg azért az eleje felé, és csak úgy beleolvasok egy-két mondatot. Nem többet. És persze tudom, hogy súlyos spoiler veszély áll fent, de szerencsére még nem estem így saját csapdámba. Ezért is hangsúlyozom, hogy az elején... :D Szeretem mikor egy mondat semmit, vagy alig, vagy mittudomén mit mond, aztán mikor olvasom a könyvet és oda jutok, valami teljesen mást mond... Mindig emlékezni szoktam ezekre a mondatokra, mikor már "élesben" olvasom. Meg sokat el tud árulni a stílusról is. Sajnos sokszor van, hogy teszem is vissza a polcra, de szerencsére több a pozitív végkimenetel. :)
Miamona voltam... Jó hosszan, de jólesett. :D
Ejj de szép hosszú komment lett! :)
VálaszTörlésNekem is vannak ilyenek, amit ténylegesen elkezdek, és aztán puff, mégse, 40-60 vagy akár 120 oldal után is, de van amelyiknél tényleg csak megakadok, leragadok, pedig tetszik, azt újra szoktam inkább kezdeni, ha túl sok idő telik el.
Ez jó, ahogy olvastam, hogy néha egy-egy mondatot olvasol csak el, le akartam írni utána, hogy mindig észreveszem ha a könyvben is a már elolvasott mondathoz érek, erre te is leírtad. :D
Én se szeretek beleolvasni a könyvekbe, néha belekukkantok ebbe-abba, de nekem is az általad felsorolt tényezők a döntők.
VálaszTörlés