Mats Strandberg - Sara B. Elfgren: A tűz

Azóta vártam az Engelsfors trilógia második részét, amióta csak becsuktam az elsőt, A Kört. És ez a feszült, azonnal olvasni akarom várakozás bizony egyre kevesebb könyvnél jön elő, inkább lassan az a jellemzőbb, hogy herótunk van abból, hogy nincsenek szimpla regények, amik kivételesen nem folytatásosak. A svéd szerzőpáros azonban olyan lebilincselően ír az engelsforsiakról, hogy ebből igenis kell nekünk három adag hatszázoldalas monstrum! :) 

Az előző kötetben, a Körben megismerkedhettünk a főszereplő lányokkal, akik egyben kiválasztottak is, és boszorkányok, de még csak most fedezik fel képességeiket. Össze kell tartaniuk, és megpróbálni megfejteni az Engelsforst körüllengő titkokat, mielőtt késő lesz. Az első részben már így is elvesztették két társukat... 

A Tűz a következő iskolaév kezdetén folytatódik, és rejtélyekben most sincs hiány. 

Fülszöveg: "Az Engelsfors trilógia második kötete. Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket…" 

Az engelsforsiak életét újabb misztikus rejtélyek hálózzák be. Furcsa módon pusztulni kezd az erdő - ez azonban csak Anna-Karinnak tűnik fel. Új, stockholmi lakója akad az udvarháznak, ami már évek óta üresen áll. Valamint egy új szervezet is alakul, a Pozitív Engelsfors, vagy röviden a PE, ami szektához illő módszerekkel vonja be szép lassan és alattomosan a fél várost a bűvkörébe... Vagy talán valami másnak a bűvköréről van szó, démonok állnak a háttérben?

A Kiválasztottaknak nem csak a PE szervezkedései mögött rejtőző embert (?) kell megtalálniuk, és leszerelniük, de a Tanácssal is szembe kell szállniuk, azok ugyanis megérkeztek a városba, hogy az előző évben elkövetett bűneiért felelősségre vonják Anna-Karint... 

A hullámok összecsapnak a lányok feje felett, és bizony ez a könyv sem ér véget újabb halottak nélkül.

A cselekménybonyolítás, a hangulatteremtés nagyon hasonló az első kötethez, és ismét rögtön magához láncolt. A hideg svéd téli hangulat helyett ezúttal a vénasszonyok nyarában csöppenünk, fullasztó hőségben kezdődik el az új tanév, mindenkiről csak úgy rogyik a víz, de ez is pont stimmel, pont jó, pont megszorul valahogy az a meleghez túl magasan záródó inggomb a nyakunkban, és érezni, hogy valami készül. Alaposan előkészítik a feszültséghez (!) a terepet. 

Nagyon tetszett, hogy Minoo, Anna-Karin, Ida, Vanessa és Linnéa ebben a kötetben tényleg közelebb kerül egymáshoz. Az első részben ismerkedtünk mi olvasók is a szereplőkkel, meg a szereplők is óvatosan egymással, hiszen számukra is új volt mindenki, nem voltak egy baráti kör, és nagyon tetszik, hogy nem is lettek most sem hipp-hopp legjobb barátnők csak mert összeköti őket a küldetésük. Még mindig 5 nagyon különböző személyiségű lányról van szó, akik nem mindig szeretik egymást, nem mindig értenek egyet, de egyre jobban megismerik egymás titkait. Előtérbe kerülnek a fontosabb célok, aminek érdekében már tényleg hajlandóak összefogni, és nem csak úgy ímmel-ámmal. A legnagyobb személyiségfejlődést Ida mutatja - persze nem nehéz neki, hisz mindig ő lógott ki leginkább a sorból. Szerettem, ahogy megváltozik ebben a részben, és azt is, hogy többet láttattak a szerzők az ő nézőpontjából, az ő titkairól. 

De a többieket is szeretem: Anna-Karin, az érzékeny, állat- és természetbarát, a kicsit elnyomott, akinek nagy teher van a vállán... Minoo, a nagyon okos, aki még mindig nincs tisztában saját képességével, Vanessa az örök szerelmes, love-sztoris csaj, aki jobbat érdemel, Linnéa a vad, fékezhetetlen, a deviáns, aki mégis az egyik legnormálisabb. Mindannyian kedvelhetőek valami miatt. 

Elképesztően jó volt a csavar a történet kb. 2/3-ánál, csak pislogtam és lestem, és párszor el kellett még olvasnom, hogy ki kicsoda, hogy is van ez? :) A könyv legeslegjobb része ez volt, amíg ez a mágia élt bennük. SPOILER! A testcserék nagyon el voltak találva, és imádtam, hogy ezáltal is jobban megismerik egymást a szereplők, ahogy kénytelenek belehelyezkedni - még ha csak kis időre is - a másik életébe. És hogy ezáltal tudják megvezetni a Tanácsot, zseniális! SPOILER VÉGE! 

A Tanács egy nagy semmi, és semmit nem segítenek a Kiválasztottaknak, gyűlöletesek. Csak a merev szabályaikkal vannak elfoglalva, bíróságost játszanak és fitogtatják a hatalmukat, amikor sokkal több forgott kockán éppen... A lányok teljesen magukra vannak hagyva tulajdonképpen. 

Ismét sok volt az olyan rész, ahol egyszerűen hétköznapi életekbe pillanthattunk be a lányok családjaiban, a sok mágia és misztikus rész mellett. Depressziós, magába forduló anya, szülők válása, alkoholista apa, megcsalás, kiközösítés, barátságok és szerelmek. Az emberi kapcsolatok minden verziójából kapunk egy kis szeletet, mindenkinek vannak problémái, és néha igen komorak a felfestett képek, de ettől marad életszagú, ez adja a realitás pólusát az ektoplazmakörök és mágikus amulettek ellensúlyozására. 

Az angol borító

A mágikus elemek közt is sok minden új bukkant fel, ezek közül is kedvencem volt, hogy az egyik lánykának lett famulusa. :) Érdekes a holt lelkekkel való kapcsolat is, és tetszett, ahogy a múltból is felszínre került sok minden. 

Kritikai észrevételeim: 

A Körhöz képest az olvasását kicsit döcögősebbnek éreztem, de ez valószínűleg miattam volt, nem a könyv miatt. A felvezetés nekem nagyon hosszú volt, kicsit túlírt, még akkor is, ha nagyon szeretek a lányok családi hátteréről olvasni. 

A fordítás kritikája, hogy elég sok idegen kifejezés maradt benne. Ilyenek, hogy handout, paperback, back-up mentés, stalker, de hogy még a comment is úgy maradt, c-vel, hát. Azért ezeket le lehet fordítani. Nem az zavar hogy nem értem, mert értem, de egyrészt biztos van, aki nem érti, meg aki érti, azt is esetleg idegesítheti a szövegben. Van benne egy knäcke-bröd is, hát az is lehetett volna pirítós, pászka, kétszersült vagy valami. 

Ezen kívül viszont nem igazán tudok kritikát megfogalmazni, szuper a könyv. :) 

Értékelés: 10/9,5 Egy nagyon nagyon kicsi fokkal kevésbé tetszett, mint a Kör, de a csavarral, valamint a végjelenettel, és a végjelenet utáni csavarkával, hát nem tudok rosszabbat adni ennél... Még majdnem el is bőgtem magam rajta. 

Már csak egy kérdésem van: mikor jön A Kulcs? :) 

Kiadja a Geopen, vegyétek meg a Könyvhéten! :) 

Köszönöm az előolvasás lehetőségét!