Vivien Holloway: Pokoli szolgálat

"- Gabriel! - kiáltottam teli torokból, és a hangom rekedten elfulladt. - Gabriel, te selejtes tollpárna!"

Bevallom, félve mondtam igent a megkeresésre, hogy előolvassam ezt a könyvet még a megjelenése - 2013 május 5. - előtt. Félve, mert mindig félek az elsőkönyvesektől, kiváltképp ha magyarok (ne kérdezzétek, tudjuk ugye, mennyire felhígult a magyar könyvpiac), és ráadásképp még jött az a kis apróság, hogy a szerzőt szegről-végről "ismerem", bár tény, hogy nem személyesen. Mégis, nem tudtam mit fogok mondani, ha esetleg nem jön be a könyve - mi van ha utálni fogom? Sokszor kíméletlenül őszinte vagyok, de azt hiszem megnyugodhat mindenki, kritikai megjegyzéseim lesznek ugyan, de  mindemellett nagyon élveztem olvasni a Pokoli szolgálatot. :) 

A főszereplőnk Vivien Lilian, akivel először egy kórházban találkozunk. Húga, Savanna súlyos, gyógyíthatatlan rákbeteg. Lilian mindent megtenne érte, hogy húgát újra egészségesen és mosolyogni lássa... A semmiből bukkan elő valaki, a lehetetlennek az ígéretével: csak alá kell írni egy papírt, és Savanna meg fog gyógyulni... csakhogy az alku magával az Ördöggel köttetik. 

Lilian Lucifer foglya lesz, örök időkre... 64 évvel később találkozunk vele újra, megbizatásokat teljesít a Földön, akár egy bérgyilkos, utána pedig visszatér a Pokolba, és leszállítja az óhajtott lelkeket (lélektolvaj). A visszatekintésekből megtudhatjuk, hogy ez alatt a hosszú idő alatt Lilian megkísérelte, amit még senki más előtte: mepróbált megszökni Lucifer elől. Próbálkozása hasztalan volt, és csak azt érte el, hogy 18 évnyi kínzatásnak tették ki a Termekben - így nevezik Lucifer kínzókamráit. 

Lilian egyik napról a másikra él, teljesíti feladatait, meghajtja a fejét, kicsit felszabadul, amikor a fenti világban lehet egy időre. De milyen élet ez? Nem lenne-e jobb meghalni? Vagy valahogy, bárhogy kiszabadulni a Pokolból? 

Közben persze megtudjuk mi történt Savannával is, megismerjük Greget, az aktuális megbízatás tárgyát, az angyalokat, köztük Gabrielt és Berith-t, és Lucifer kegyetlen, harcos lelkű örököseit is. 

Pozitívumok: 

- A történet kerek egész. Van eleje, közepe, vége, nincs elvarratlan szál. Kis visszatekintésekkel valamennyi kirajzolódik a múltból is. Gördülékeny, könnyen, gyorsan olvasható. Az elejét a hibái ellenére azért is zártam a szívembe, mert annak idején én is elkezdtem írni egy történetet (túlzás lenne regénynek nevezni), és hasonló helyzetet írtam bele - elegáns bál, szép ruhás főhősnő, kis semmitmondó beszélgetések, egy titokkal a háttérben... :) Kellemes, nosztalgikus érzés volt valami hasonlót olvasni az én első szárnypróbálgatásaimhoz. 

- A főszereplő egy tökös, határozott, nagyon kemény, önálló csaj, ez tetszett.
- Tetszett az angyalok rendszere, jók voltak azok a részek, ahol ők is szerepeltek. Na és a tollas poénok... :D
-  Szerettem a szereplők nevét is.

- Meg tudott lepni. Kitaláltam egy megoldást a végére, még nagyon az elején, és utólag nagyon örülök, hogy köze nem volt a dolognak ehhez. Meglepődtem rendesen, és alig tudtam letenni a könyvet, amikor kiderült, ami ugyebár kiderült. :) 

- A kínzások plasztikusak, kemények, kegyetlenek voltak, így kell ezt, nem kell sajnálni egy kis elfolyatott vért, meg néhány kilógó ínt és csontot :) 

- Nem volt igazán szerelmi szál, és szerelmi háromszög se, halleluja. Ami volt, az nekem pont elég volt. 

- Isten emlegetése burkoltan, soha nem kimondva a nevét, a rá való utalgatások. Nagyon tetszett, maradjon így!
- A borító nekem bejön, ilyennek képzeltem Liliant, jók ezek a hideg kékek, a vörös, kissé cirkalmas betűk. 

- A legvégénél már azt hittem nem lesz több csavar, csak valami langymeleg befejezés, esetleg egy őrjítő cliffhanger, hát köszönöm, hogy nem így volt! :) Őszintén meglepődtem az utolsó fordulaton, várom persze a magyarázatot, de ami fontosabb, a folytatást. 

Kritikai megjegyzéseim: 

Forrás 

- Bár tetszett Lilian karaktere, azért néha kissé túlságosan is érzelemmentesnek éreztem, ridegnek. 

- Ahogy írtam, valamennyi kirajzolódik a múltból is, de az is igaz, hogy mégis hiányérzetem maradt kicsit, többet szeretnék tudni Savannáról, a két testvér kapcsolatáról, a családról. Örültem a rózsás, lovaglós, hintás jeleneteknek, remélem lesznek még ilyenek a továbbiakban is. 

- Az elején is kicsit ki lehetett volna fejteni jobban. Lilian orra alá dugnak egy akármilyen papírt, és aláírja... Több felvezetéssel könnyebben befogadhatóvá vált volna ez a jelenet, és nem utolsósorban nem néznénk hirtelen nagyon hülyének a főszereplőt (igaz, hogy ez az érzés hamar elmúlik azért, de mégis...).

- 18 évnyi kínzás, és az utána lévő katatón állapotból való felépülés - szinte nonszensz, ezt úgyse lehetne ép aggyal túlélni. Bőven elég lett volna hogy volt a Termekben néhány hónapot, egy évet stb, azt még megemésztjük, de 18 év kínzatást? 

- Lucifer ne becézgessen már senkit... Lil így, Lil úgy... Out of character, hogy az Ördög a beceneveden szólítson. 

- A legeslegidegesítőbb a stílusban, hogy folyamatosan próbál nagyon erőteljes lenni. NAGYON. Nem bírja abbahagyni a ráerősítést. Még nem voltam kész. Még nem. Így még nem. Soha nem. Bármit. Tele van ilyen kis apró, hozzátoldott mondatokkal a könyv, ami totál felesleges. Nem ettől lesz kőkemény, vagy határozott a karakter, ha mindenre rákontrázza még egyszer, hogy még nem, már nem, így nem. 

Ugyanígy nagyon sokszor kategorikus a mondataiban Lilian, sok a soha, a nagyon is jól tudtam, a semmi (semmi esélyem se volt), ugyanakkor ezek a kijelentések gyakran megcáfolódnak egy következő bekezdésben, pl: feladtam, nagyon is jól tudtam, hogy semmi esélyem sincs, majd utána: küzdenem kell, és nem fogom feladni. Ez az én átiratom, nem részlet, csak kb így volt néha. 

- A párbeszédek gyakran semmiről se szóltak, főleg az elején, az angyalokkal, csak körüljárják egymást, senki nem mond semmit, húzzák egymásból az információkat. Kicsit pezsgőbb párbeszédeket, több tartalommal. 

- Hintás jelenet visszaemlékezésnél háromszoros szóismétlés: kicsike volt még, kicsi keze, kicsi teste.

- Ez lehet, hogy hülye kérdés, de minek vannak az Ördögnek örökösei? Az Ördög nem örök? Le lesz váltva valamikor?!

- Öhm, még egy apróság: Lucie körömlakkos üvegéből miért acetonos szag árad? ...

Forrás

Értékelés: 10/8 Az elején bevallom megijesztett, annyira nem éreztem erősnek a könyvet, és féltem a kliséktől, de azok szépen lekoptak, és egy egészen eredeti angyalos, pokol, Föld és menny lakóival benépesített, izgalmas történetet kaptam, némi érzelmi töltettel, de nem túl érzelgősen.

Összességében, az elején lévő döccenőkkel együtt inkább 7-est érne nálam, de a végén a két fordulat, és a befejezés merészsége miatt felfele kanyarítottam. 

Gratulálok, Vivien, nagyon várom a folytatást!

Köszönöm az Atlantic Press (Aba) Kiadónak az olvasás lehetőségét!