Szeretők

Bácskai Júlia, C. Molnár Emma, Mester Dóra, Popper Péter: Szeretők - A titkos viszonyok lélektana

Elég rosszul indult a kötet, majdnem el is ment tőle a kedvem, de szerencsére nem adtam fel, és végső soron érdekes élményt nyújtott és elgondolkodtatott. Az eleje pocsék, javaslom mindenkinek, hogy azt vagy gyorsan olvassa, és felejtse el az emlékét, vagy egyáltalán el se olvassa Bácskai Júlia írását. Sablon sablon hátán, és mint egy rosszul szerkesztett szakdolgozat. Teljes összefüggéstelenség és közhelyhalmaz a szeretőkről, különféle mondatokról amik a megcsaló és a megcsalatott száját hagyhatják el... Csoportosítások, de igazából nem mond semmit. A szerelmi háromszög alternatívákon nevetnem kellett - el lehet ezeket mondani a felesleges családnevezések nélkül is, de egyébként is, sokkal több verzió is lehetséges, és valahogy ennél is csak az az érzés támadt bennem, jó, és most mondj valami újat!

Ezért nehéz egy olyan kötetet értékelni, amit többen írtak. 

C. Molnár Emma és Mester Dóra írásaira már jellemzőbb volt a nemcsak látható, de érezhető kohézió is, és kevesebb szóban, de többet mondtak. Kettejüknek hasonló volt a stílusa is. 

Előbbinél tetszett a szabadabb gondolkodás, és az, hogy a szeretők fogalmát az egymást szerető, egymással szeretkező emberekre vonatkoztatta, és nem csak pejoratív értelmében használta a kifejezést.

Viszont sajnos nem sok mindenben gondolkodtattak el. 

Popper Péter írásánál elkövettem azt a hibát, hogy hátralapoztam és elolvastam először az utolsó mondatait. Fel is háborodtam, elég megbocsátóan ír a megcsalásról ugyanis, sőt, buzdít arra, hogy az emberek igenis titkolják el titkos légyottjaikat, ha azoknak nem volt súlyuk, nem kell őket bevallani, mert a kapcsolat és együttélés szempontjából nincs jelentőségük. Vérlázító? Először én is azt gondoltam, de ahogy az elejéről a végéig elolvastam Popper írását - nem is írását, meséjét, mert a hölgyekhez képest ő igazán tudott színesen, érdekesen mesélni a témáról - egész más színezetet kaptak az utolsó sorok, és ez bizony egy jó érvelés, vagy egy jó tanulmány ismérve, ha el tud gondolkodtatni olyan módon, hogy megnyílj más alternatívák felé is, akkor is ha van egy megfogalmazott véleményed. 

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy fogtam és feladtam monogám nézeteimet Popper bácsi szavaira, vagy hogy mosolyogva legyintenék ha a párom azzal jönne haza, hogy megcsalt valakivel, majd megkérdezném, és mi legyen a vacsora? Csupán érdekes, és érdemes is néha górcső alá venni, hogy a társadalmilag elfogadott dolgok hova skatulyáznak mindenkit, és megpróbálni nem fekete-fehérben látni mindent. 

Érdekes volt például az elrendezett házasságok tartósságáról olvasni, ennek miértjét fejtegetni, egy indiai beszámoló erről, hogy vajon miért is lehet "ártalmas", ha a szerelem csúcsán köttetik a házasság. A csúcsról csak a lefele van, nemde? Vagy milyen érdekes volt belegondolni, mennyiféle kapcsolati viszonyrendszer van már manapság, van aki direkt szingli akar maradni, gyereket is egyedül vállal, vannak olyan nyitott kapcsolatok is, ahol együtt élnek kvázi házasként az emberek, de szexuális viszonyt csakis a parteren kívüli más emberekkel folytatnak. Elgondolkodtató az a fejtegetés is, hogy vajon nem relatív-e, hogy mostanra rosszak, rosszabbak lettek a házasságok. Nagyon is jó támpont, hogy rövidebb volt az élettartam régen, és emiatt a házasságok bizony nem fél évszázadra szóltak, hanem volt hogy csak 10-15 évre, mert mondjuk egy 40 éves ember már idősnek számított, nem voltak csodaszerek, voltak ellenben járványok, gyermekágyi láz, és bizony, utána újranősülés is, csak ugye a statisztikába nem rondított bele a válás - pardon, a halál rondított bele inkább. 

Ha emellé hozzávesszük a felgyorsult világot, és azt is amit Popper még ír, hogy ha valakinek 26-28 éves koráig (mondjuk egy átlagos kor a megállapodásra) volt jópár beleszerelmesedése és kapcsolata, az egyszercsak nem fog soha többet ilyet érezni, hogy most megtetszik neki valaki? 

Plusz a harmadik - nem, nem a szerető hanem az őszintétleség, és tényleg magunk kavarjuk magunk alatt a belőlünk főzött húslevest. 

Azért meg kell jegyeznem, ez a Popper egy nagy kujon lehet/ett. :) 

És azt is, hogy bár helyenként elkap a pszichológia iránti érdeklődés, a nagy részét még mindig maszlagnak érzem, ebben a könyvben is csak pár gondolat volt, amit érdemesnek tartottam továbbgondolásra, értelmezésre, egyáltalán, felemlítésre. Nálam a pszichológia még mindig = Csernussal, és ami nem hasonló ahhoz, azt óhatatlanul is egy nagy blablára fordítja az agyam. 

Értékelés: 

Bácskai Júlia 10/1

C.Molnár Emma 10/6

Mester Dóra 10/ 6 és btw, szeretném tudni, hogy mit jelent az hogy ő "szexoktató" is :D

Popper Péter 10/9,5

Összességében 10/5,5 És ezt csak sima átlagolással hoztam ki a fentiekből. Akit érdekel a téma, olvassa el, de koncentráljon a Popperre inkább, abban van a legtöbb mondanivaló - szerintem. 

A könyv külsőre 10-es, a Jaffa betalált ezekkel az apró, kézikönyvszerű, festményes, igényes kiadásokkal.