Amikor mítoszból csupasz valóság lesz...

 Móricz Zsigmond: Árvácska

Nem süthetek rá olyan bélyegeket, hogy régi tartozás, régóta el szerettem volna olvasni, polcon porosodott...  mert másképp volt jelen az életemben, igaz, akkor is csendesen várakozva. 

Sokszor adták a filmet a tévében, és élénken emlékszem az egyik alkalomra. Talán húsvét volt (?), otthon készülődtünk mamáékhoz, és ment a háttérben a film. Anyukám elkapcsolta, vagy talán le is kapcsolta, hogy ezt nem nézhetem, mert ez egy olyan szörnyű film, és nem nekem való. Nem értettem, mert hiszen láttam, hogy kislány van benne, gondoltam amiben kislány a főszereplő, azt gyereknek csinálták. Jó gyerek voltam, és amitől eltiltottak azt csak igen óvatosan néztem mindig, félszemmel az ajtórésben, miután lefektettek :))) Ez persze nem az az idősík volt, mentünk is a mamához, ott voltak az unokatestvéremék és ment a tévé: az Árvácska. Még arra emlékszem, hogy mondtam nekik is: ezt nem nézhetem, vagy nem nézhetjük - közben meg titokban örültem, hogy na, ki lett játszva a tiltás. De végül talán mert untuk, vagy mert az együtt játszás csábítóbb volt a tv előtt gubbasztásnál, több nem rémlik belőle. 

Gimnáziumban jött elő egyszer megint, amikor a magyartanár váratlanul megkérdezte - pedig Árvácska nem volt tananyag -, hogy ki tudja ki játszotta Árvácskát a filmben, én meg jelentkeztem és rávágtam, hogy Czinkóczi Zsuzsa. Csak utána jutott eszembe csodálkozni, hogy ez az információ mikor, hol került a fejembe, és vajon miért őrizte meg az emlékezetem, ugyanúgy, ahogy azt a bizonyos filmtől való eltiltást. Ugyanakkor rádöbbentem arra is, még mindig nem láttam a filmet soha, nem olvastam a könyvet soha.

Évekkel később kezembe került egy könyvpakoláskor, de akkoris csak a szokásos, olyan mélyen beágyazott "eztnekemnemszabad"-érzés lobbant fel. Mindenesetre akkor átkerült az én szobámba az én polcomra. Aztán elkutyultam amikor elköltöztem, nem találtam, pedig feltettem a várólistacsökkentésre magamnak, hogy végre megismerjem. 

Nemtudom hány véletlen lehet még, de egy-két hete kezembe akadt egy újság, amiben megírták, hogy nincs már szerzői jog Móricz művein, és a MEKről letöltöttem hangoskönyvként. 

Így, majd' két évtizeddel az ominózus tiltás után, megismerhettem Árvácska történetét. 

Dudásék, Szennyesék, Verőék. A sommázat mindenhol ugyanaz. Szidás, verés, büntetés, éhezés, mostoha sors. Szörnyűségek. 

Anyukám tudtán kívül egy mítoszt épített eköré a történet köré, amit most lebontottam. De pont azért, mert olyan mitikusan elbarikádozódtam - félig-meddig saját akaratból is - Árvácskától, annyira nem ütött már szíven, mint vártam volna. Naturális, nyers, cifrázatlan írásmódja nem tudott úgy megérinteni, mint számítottam rá, nem voltak könnyek. 

!!!SPOILER!!!

Igazságosnak éreztem, hogy Árvácska nyomában lassan utolérte a végzet, a büntetés azokat az embereket, akik bántották őt. Gyanú, akasztás, méreg, tűz... 

!!!SPOILER!!!

"- Mi a baja a fejednek?

A kis árvácska durcásan nézett, s lassan, sokára azt mondta:

- Varacs... sss..."

A filmet közvetlenül utána, az előbb néztem meg, most, életemben először nem csak egy-egy tehénhajtós részletet látva belőle. Nem tetszett, hogy mennyi mindent kihagytak - Verőéket teljesen például - és annyi minden emiatt máshogy zajlott, viszont teljesen más volt így képi világával a történet. A szenvedések, a bántás kézzelfogható volt. 

Értékelés: 10/7 Nem lehet ezt pontozni, mert borzasztó, ahogy van. Könyvként értékelve adtam egy pontszámot. A fent leírtak miatt története van számomra, de ezen túl, a végső megismerkedés nem hagyott olyan mély nyomokat.