Suzanne Collins: Catching Fire

Az első kötet befejezése után rögtön folytattam a Futótűzzel, kíváncsian várva, hogy mi következhet most. Újabb viadalra számítottam, amelyekben a győztesek mentorálnak. A fordulat meglepett, mert nem filozofáltam sokat rajta.

Figyelem, akik nem olvasták Az éhezők viadalát azok számára a bejegyzés spoilereket tartalmazhat!

Ebben a kötetben Katniss és Peeta megteszik a nyertesek szokásos „diadalmenetét” a körzetekben, majd nem sokkal később kihirdetésre kerül a Quarter Quell mibenléte, ugyanis a „játék” 75. évfordulóját „ünnepli”, és 25 évente mindig valami „különlegesség” (lassan mindent idézőjelbe tehetek) kerül terítékre, ami persze nem a szórakoztatást, hanem a hatalom, az irányítás nyomatékosítását célozza. Idén a Kapitólium számára is igen kényelmes szempontból a körzetekben csak az eddigi nyertesek közül húznak résztvevőt. Vajon Snow keze volt a dologban, vagy óhatatlan hogy minden ilyesmiben eljöjjön a pillanat, amikor hírességeket versenyeztetnek meg valamiben? A főszereplők tehát újra az arénába kerülnek… Vajon most hogy cselezik ki a halált?

A könyv elején megríkatott, amikor Katnissék Rue körzetében tették tiszteletüket, és az emberek egységben tisztelegtek előttük. Az utána következő megtorlás kézzelfogható bizonyíték volt az elnyomásra, a diktatúrára, és valahogy a helyzet komolyságára is; Katniss elvégre szembeszegült az egész rendszerrel.
Snow elnök számomra annyira nem volt rémisztő, de a jelenetük Katnissel tetszett, és jó volt ahogy Katniss reagált a szavaira. Kicsit a Harry – Scrimgeour beszélgetést juttatta eszembe, bár meg kell valljam annak nyomába se ér.

És sajnos sok mindennek sem. Hiába volt érdekes az aréna óramechanikája, hiába volt izgalmas az újabb verseny, a savas köd, az energiamező, és hiába lepett meg a végén a mentőakció és a 12-es körzet sorsa, valahogy üresen hagyott az egész. A megható részek kimerültek Rue körzetébe, a meglepő fordulatokat összegezni lehet 3-4 mondatban:

SPOILER!!!: tehát: Katnissnak versenyezni kell, Peeta terhesnek hazudja őt – bár ezt szerintem a kutya se hitte el - , Cinna meghal, savas köd jön, savas köd megy, a 12-es körzetet lerombolták. Hümm. Ezek közül persze tényleg volt amitől éppen leesett az állam, de még hiányzott volna több, és bőven belefért volna egy ilyen kaliberű történetmesélésbe. SPOILER VÉGE!!!

Most hogy már két kötetet elfogyasztottam, jobban meg tudom fogalmazni, hogy mi nem tetszik benne. Kidolgozatlan és néhol nagyon-nagyon kiaknázatlan. Hiányzik a részletgazdagság, a mellékszálak, a mellékszereplők árnyalása. Hiányzik belőle az a lélekborzolás, amit ki kéne hogy váltson az ember embert mészárlása.

Szeretem bár Katnisst, de ő is kicsit langymeleg néha, olyan tulajdonságok nélküli, Peeta meg egyenesen taszító nekem, és valószínű mindig is az marad. Nekem a „Peeta vagy Gale?”jellegű kérdések teljesen értelmetlenek, annyira utálom szerencsétlen Peeta-t :)) Persze ez abszolút szubjektív, de ha fizetnének se kéne, és mivel már a halálát akartam az első kötetben is, így elég nehéz együtt lélegezni a könyv céljával és Katniss motivációjával, hogy életben tartsa…

Úgy érzem ha korábban olvastam volna, akkor sem ragadott volna magával a szerelmi szál, vagy álszerelmi szál sem, kinek mi, és Peeta iránt sem éreznék másként.
Mellesleg úgy éreztem hogy körülbelül 569-szer hangzik el a könyvben a „keep Peeta alive”szókapcsolat, amitől falra tudtam volna mászni. :@ :)

Nem hagyom félbe a sorozatot, már el is kezdtem a Mockingjayt, ami az utolsó kötete a trilógiának, de őszintén szólva nincsenek nagy reményeim. Felkapott, népszerű, értem a lelkesedést és szeretem ezt a helyzetet, amit teremtett a könyvben – kivéve a szerelmi háromszöget, amitől borsódzik a hátam – de rajongáshoz nekem több kell ennél: történetmesélésből, fordulatból, karakterábrázolásból. Jellemfejlődést tulajdonképpen senkinél nem vettem észre.

Értékelés: 10/6,5 Nyolcast akartam adni, mert először azt éreztem körülbelül az elsőhöz hasonló élményt adott, de adtam magamnak pár napot végiggondolni, és rájöttem, hogy nem annyira fogott meg, mint amikor megismertem magát a viadalt, és hogy pár év múlva lehet hogy nem is emlékeznék rá, ha nem készülnének a filmek is... Tulajdonképpen hasonló volt a két kötet, csak most már jobban rá tudom tenni a kezem arra hogy mi nem klappol.

A régi blogról áthozott bejegyzés, eredeti hely: KATT.