Oldalak

2022. december 6., kedd

Lisa Jewell: The Family Upstairs

Rettentő régóta szeretnék már olvasni Lisa Jewelltől, van is tőle vagy három könyvem itthon, pl. a Vince & Joy. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy végül nem egy chick-lit vonalon mozgó regényével nyitok majd, hanem thrillerrel. :) Amikor először hallottam a The Family Upstairs-ről, a Másvilág című klasszikus film jutott eszembe róla. A történet más persze: egy kis kellemesen visszafogott idegborzolás, semmi igazán rémisztő, vagy megmagyarázhatatlanul misztikus, de azért ha belegondolunk, így is elég borzalmas, és az emberi faktor teszi azzá, semmint holmi szellemek.  

Három szálon követhetjük az eseményeket: Libby, Lucy és Henry mesél, és meséjükből rengeteg sötét titok bontakozik ki. Libby a 25. születésnapján megörököl egy házat, ahol korábban furcsa dolgok történtek... Libby kisbaba volt még, amikor a rendőrség egy aggódó szomszéd bejelentése nyomán három halottat talált, akik bár több napja ott feküdtek, Libby, a baba, mégis frissen volt pelenkázva, és megetetve, elégedetten szuszogott a kiságyban...
Kik laktak a házban még, hová lettek, mi történt az öngyilkosságok éjszakáján?

Tetszettek a váltások a narrátorok között, mindnek egyedi hangja volt, és kellemesen nyitva maradt egy-egy kérdés a fejezetek végén, érdekelt a folytatás. Jó volt a dinamika, és a hangvétel is. 

“I'd subliminally determined at this point that the only way to really know what was going on in the world was to listen to women talk. Anyone who ignores the chatter of women is poorer by any measure.”

Stílusában Liane Moriarty könyveit, témájában pedig Daniel Höra Betolakodók című regényét is felidézte bennem a sztori. Hihetetlen milyen észrevétlenül lehet a játszmákat szép lassan úgy alakítani, hogy szinte észre se vegyék a delikvensek, irányítva vannak, csapdába estek, nincs kiút... Rémisztő igazságok vannak benne manipulációról, hatalomról, hazugságról, gonoszságról... Hogyan lesz egy "közösségből" valódi szekta. David, mint egy szent guru, befolyása alá von mindenkit, és messiásként vezeti őket, egyre több szabály közt. Pedig nem is ő került először a házba, idegenként. Birdie és barátja miatt inkább hippis, gyógynövényes kultnak tűntek nekem először, és azt hittem esetleg valami vallásos elem lesz a középpontban. Nem tudom megérteni egyébként, hogy gondolhatja valaki jó ötletnek, hogy emberbaráti szeretetből befogad másokat az otthonába, gyakorlatilag megkötések nélkül... Teljes elnyomásba, kontrollvesztésbe torkollik itt is minden, de mindenki csak tűr, mint a birkák, és teljesen feladják korábbi életüket, szokásaikat, önmagukat, de még tárgyaikat, ruháikat is. A gyerekeket sajnáltam legjobban - ugyanakkor kissé érthetetlen, hogy "csak" ennyi lelki nyomorral jöttek ki ebből az egészből. 

A csavarok számomra nem voltak kiszámíthatóak, és tetszett a lezárás is, kíváncsi lettem a következő részre is (The Family Remains), mert szerintem van még mit mesélni. Gördülékeny, könnyed, mégis kicsit vérfagylaló sztori. 


Magyarul is megjelent a könyv, a 21. század Kiadónál, A fenti lakók címen. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése