Oldalak

2019. június 24., hétfő

Thanks, but no thanks

Forrás.
A Témázunk ehavi választottja a "Távozz tőlem! - könyves témák, amiktől menekülünk, félelmeink, amikről nem akarunk olvasni" című téma lett. Egy csomó dolog frusztrálhatja, nyomaszthatja az embert, még akkor is, ha semmi személyes érintettsége nincs a témában. Ha pedig van, akkor pláne kellemetlen lehet olyasmikről olvasni, amiktől tartunk, amilyen élethelyzetben mi is voltunk, vagy vagyunk éppen, és rosszul érint a szabadidőnkben, kvázi szórakozás közben is belemerülni ugyanabba a dologba, vagy annak különféle változataiba. De kerülhetünk akár olyan triviális apróságokat is, mint hogy kórházban játszódó sztorit, vagy baltás gyilkosost nem szívesen olvasunk, ezért eleve várólistára sem tesszük, ha kiderül, hogy a központi elem - okkal, vagy ok nélkül - éppenséggel nemkívánatos számunkra.

Nekem is van néhány ilyen dolog, amitől tudatosan távol tartom magam - persze néha nehéz, mert jelentheti épp a könyv csattanóját is, amiről amúgy nem szívesen olvastunk volna, és ilyenkor értelemszerűen szinte lehetetlen kikerülni. 

Az abszolút "távozz tőlem" típusú könyv nálam bármi, aminek pedofília a témája. Rettenetesen utálom ezt a témát, és semmi kedvem olvasni róla, mert elborzaszt. Kiesett miatta már pár olvasmány, és nem is hinném, hogy a jövőben olvasnék bármit, amiben ez a központi elem, mert annyira taszít. Nemrég beszélgettünk Péterfy-Novák Éva új könyvéről, az Apád előtt ne vetkőzz-ről, és rövid úton ezt is sikerült félresöpörnöm, nem vagyok kíváncsi erre a bántalmazó kapcsolatra a nagyapa és az unoka között. 
Ehhez közvetlenül kapcsolódva a családon belüli erőszak, vérfertőzés, bántalmazás, abúzus különféle egyéb formái is inkább olyasmik, amikről kevésbé szeretek olvasni - de ezeket azért nem kerülöm abszolút kategorikusan. Sok kortárs novellában is előjön ilyesmi, de novelláskötetnél pláne nem lehet kiszűrni, és nem is akarnám, kellenek a kemény gyomrosok is, de egész könyvet, regényt ebben a témában akkor sem szívesen olvasok. 

Taszít az alkoholizmus is, és az alkoholista főszereplő. Emlékszem, A lány a vonatonban is mennyire zavart Rachel ivászata. Nem kedvelem az egyéb zülléseket sem, a drogos naplopókat például. 

Forrás.
Érdekes módon "zavar" az anorexia is, és egyéb evészavarok a könyvekben. Azt vettem észre, hogy nem tud belőlem sok empátiát kiváltani, inkább csak idegesít, és nem tudom megérteni mögötte az agyi történéseket. Pont nemrég futottam bele egy anorexiás lányról szóló könyvbe, nem tudtam, hogy erről fog szólni, csak mentem a fősoroddal, hogy finn és ifjúsági... A csodálatos tenger volt az. 

Borzalmasan utálom a hegymászós könyveket. Lehet szó bármilyen csodás megmenekülésről, nehézségekről, emberfeletti kitartásról, meg saját karját levágó áldozatról, bámulatos sportteljesítmény helyett nekem ilyenkor csak egyetlen dolog zeng a fejemben: aki hülye, haljon meg! ... Szerintem kevés feleslegesebb és veszélyesebb dolog van, mint a hegymászás, és nem titkolom, teljesen kattantnak tartok mindenkit, aki erre adja a fejét, úgyhogy nem fogok ilyenekről olvasni. 

Forrás.

Ingoványos terep a vallás is, főleg a szélsőséges dolgok, de azért alapvetően nem zárja ki, hogy kezembe vegyem a könyvet, csak óvatosabban nyúlok feléjük. A viskó (Young) kicsit már túltolt, elvont volt számomra, de pl. Jodi Picoult könyvében, a Salem Fallsban eléggé élveztem a betekintést a Wiccába. 

Forrás.
Nem kedvelem a zenét, zenés témákat sem a könyvekben. Ha valamiben fontos szerepet játszik a "banda", a zenekari próbák, valami hangszeren játszás, ami a főszereplőt meghatározza, az engem nagyrészt elveszített. 

A romantika mint olyan, nem az én műfajom, de találok néha olyat, ami megfog. Viszont a romantikus olvasmányok közül kerülöm a sima a és b szerelmes lesz egymásba és összejönnek típusú, nagyon lineáris vonalvezetésű könyveket, amik semmi egyebet nem érintenek, és az a nem tud dönteni b és c között jellegű szerelmi háromszögeket, amik módfelett idegesítenek.

És végül, legyen bár komolytalan és felszínes kizáró ok, akkor is idekívánkozik: nem bírom az állatfejes borítókat, és külön kiemelten a lovasakat. :( (Szentesi Éva: Pedig olyan szépen éltek, Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?)

A témához bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy csak írjátok meg a véleményeteket kommentben. Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak, és belinkelünk titeket is!

Nézzétek meg a többiek "távozz tőlem" posztjait: 


Utóvéd (később csatlakozók):



32 megjegyzés:

  1. Múlt héten pont szóba jött az egyik kolleganőmmel ez a téma, hogy ki miről nem szeret - és beszéltünk is ki mit nem szeret, persze kifelejtettem néhány dolgot amit neki említettem. Most a posztodat olvasva rá is jöttem: a pedofília, a nagyon durva véres krimik, thrillerek nálam sem játszanak.
    Hegymászós könyvet még talán nem olvastam, de szerintem nekem se jönne be, mert nem szeretem ha szenvednek az emberek. Emlékszem még egy filmre, ahol a főszereplő belesett valami hegyen egy 'zsebbe', próbálták helikopterrel kimenteni, de hát persze meghalt a végén :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ezek eléggé taszítóak tudnak lenni. A véres krimi/thriller mondjuk engem annyira nem zavar, pl tök szerettem a Selyemhernyóban a morbid bűntényt. :)

      Hát, nekem nem is a szenvedése fáj a hegymászónak... hanem, hogy még sajnálni is kell szegényt. Én nem sajnálom, indoklás ld. fenn. :D

      Törlés
  2. A hegymászásról nekem is hasonló gondolatok jutnak eszembe. Értem, hogy nekik erre szükségük van, de nálam nagyon vékony határ választja el az önpusztító magatartásoktól (alkohol, drog, stb.), ha egyáltalán..., de inkább nem.

    Engem ezek a témák érdekelnek, de ennek az oka többösszetevős. :) Viszont azt is értem, ha valakinek az nem kikapcsolódás, ha ezekről olvas.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őszintén szólva én nem is értem őket, miért van szükségük erre... főleg akiknek otthon a család. Aztán jönnek a sajnálkozó riportok, amikor meghalt, meg lefagyott az ez-az-amaz alkatrésze... Önmagának kereste. És persze, nem otthon ülve kell tölteni az életet, kellenek az élmények, de nekem a hegymászás már pont az a fajta dili, amire azt mondom, maradjon inkább otthon, mert eszetlenség. Valóban önpusztító, ahogy írtad.

      Törlés
    2. Szerintem azért van szükségük rá, mert valamit pótolnak, kompenzálnak. Mint írtad, otthon a család és mégis bevállalja a kockázatot. Ennek mindenképpen többösszetevős oka lehet és nem egyszerűen a buli kedvéért.

      És hasonló gondolatom van a pozitív szabadidős tevékenységekkel kapcsolatban is. Ha egy fiatal apa pl. rendszeresen maratonokra jár, akkor mindenki dícséri, hogy milyen egészégesen él, nem hagyja el magát, miközben azt az időt a családtól veszi el. Szerintem minden jó és mindent szabad (a hegymászáson kívül), ha az ember okosan, egy erős, letisztult értékrend mellett nem esik túlzásokba. De hogy ne csak a sportolókba kössek bele, az olvasás is lehet hasonló formában romboló.

      Törlés
    3. Valószínűleg így van. Meg addiktív az adrenalin is, különböző formákban.
      Igen, valahogy az is fura, amit írsz, én teljesítménytúrázó apukáról hallottam már ilyet. A sportolás jó dolog, meg egészséges, meg szuper, ha az ember törődik önmagával is, de egy szint után már sok tud lenni... Engem sose érdekeltek igazán a nagy sportteljesítmények. Kellene ebben/ezekben - mert tényleg bármi hobbival előfordulhat, nem csak sporttal - találni egy egyensúlyt, és nem esni túlzásokba.

      Törlés
    4. én különben szeretem a versenysportot nézni, de ott ugye nevén van nevezve a gyerek és az úgy rendben is van... ja és szerintem a legkevésbé sem mondható egészségesnek.

      Törlés
    5. Egyáltalán nem egészséges sajnos. :/ Sportok közül én régen a műkorcsolyáért rajongtam nagyon, de ott is leginkább a férfiakért, a jégtánc az már untatott. A csapatsportokat nem szeretem nézni, a kosárlabdát és a kézilabdát kifejezetten utálom.

      Törlés
    6. Most látom, hogy te versenysportot írtál, én meg csapatsportról hadoválok... :D Bocsi!

      Törlés
  3. Érdekes, mert általánosságban nem szereted a szélsőségeket, a devianciákat és függőségeket. A hegymászás is az, mivel sok mászó adrenalin függő. :) De különben megértem a döntéseidet. A háromszögek meg tisztán fárasztóak. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, köszi Reea, milyen jól összefoglaltad! :D

      Törlés
    2. Szívesen! ;) Nagyon érdekes ez a kör, mert az, amit nem szeretünk, épp annyira árulkodik rólunk, mint amit szeretünk, szóval lehet, nem ez volt a szándék, de az ilyen és ehhez hasonló fejtegetős posztok mindig belsőségesebbek ;)

      Törlés
    3. Igen, valóban sok mindent elárulhat rólunk, kicsit távolabbról, nagyobb egységekben is megszemlélve. :)

      Törlés
  4. "Aki hülye, haljon meg." Hát ezen most olyan jót mosolyogtam. :D
    Tényleg, a drogos-alkoholista könyvek engem se vonzanak túlzottan. Nem is rémlik, hogy olvastam volna ilyet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Hát, de tényleg. Hülyét tudok kapni a mellveregetéstől, hogy jaj micsoda teljesítményem van, igaz lefagyott 4 lábujjam, de istenítsetek, mert megmásztam ezt a hegyet. Blah. Aztán a következő riportban a síró felesége (mondjuk az se komplett ha hegymászóhoz hozzámegy) a gyerekekkel ott áll, és vekeng, hogy hogy történhetett ez... Na vajon?! Magam sem tudom miért, de őrjítően felidegesít az ilyesmi.

      Törlés
  5. Csomó dologban egyetértünk. De azért nem mindenben. Pontokba szedem, mert talán úgy könnyebb (nekem). Sietnem kell, mert nemsokára mennem kell dolgozni.
    1. Pedofília. Abszolút "távozztőlemsántán" kategória.
    2. Családon belüli erőszak, vérfertőzés stb. Ha jól van megírva a könyv, akkor kis adagban el tudom viselni. A baj szerintem ott van, hogy az utóbbi időben kifejezetten divatosak az ilyen témákat taglaló könyvek (rád nézek KMKK). Még ez se volna akkora baj. Az igazi baj szerintem az, hogy egyre több az olyan könyv, amiben az ilyen témák nem a jellemábrázolást gazdagítják (mint pl. Stephen Kingnél) hanem az egész sztorit erre húzzák fel, az írás színvonala pedig gyakran erősen vitatható. Aztán ráteszik a YA/NA címkét, hadd tanuljanak a fiatalok...
    3. Ugyanez a véleményem a szenvedélybetegségekről és pszichés zavarokról szóló...
    4. ...Meg a LMBTQ kapcsolatokra épülő könyvekről. Nem mondom, hogy nem kellenek, mert az elfogadást/kezelést meg kell tanulni, de a divathullám, ami ezeket a felszínre dobta, már idegesít.
    5. Sportteljesítmények. Hidegen hagynak.
    6. Vallás. Na ez megint jó téma, mert érdekelnek a különféle hitrendszerek. De a kereszténységen alapuló agymosást utálom. Ha egy könyv első tíz oldalán bibliai idézetet találok (főleg a Károli-féle fordításból), akkor félrerakom. Örökre. Viszont ebben a mai világban nem árthat ha tudom, hogy milyen lélekhalászok leselkednek rám, ezért szívesen olvasok olyan könyveket, amik szektákról szólnak.
    7. A zenét hallgatni szeretem. Kottát olvasni meg nem tudok.
    8. Romantika. A véleményem a romantikus könyvekről 100 %-ig megegyezik a Tiéddel. És itt nem hagyom magam megvezetni azzal, ha történelminek, sci-finek vagy fantasynek álcázzák. Ami nem szól másról csak szerelemről/szexről az maradjon tőlem távol, ha nem akar részt venni egy papírgyűjtésben.
    És most lássuk a saját külön agybajaimat...
    9. Mágikus realizmus. Ezeket a könyveket túlnyomórészt szintén önfejlesztési/agymosási céllal írják. Az én agyam nem mosható és vegyileg sem tisztítható.
    10. A mai magyar valóságot ábrázoló könyvek. Kösszépen, de nekem az is sok, amit magam tapasztalok belőle! Ha viszont fantasynek vagy sci-finek, esetleg horrornak van megírva, akkor jöhet.
    11. Holokauszt témájú könyvek. Elismerem, hogy szükség van rájuk, de mostanában ezekből is túl sok van. Az emberiség történelme teli van népirtással, egynek kiemelt fontosságot tulajdonítani szerintem nem helyes. Ha már népirtásról kell olvasnom, akkor engem jobban érdekel az amerikai indiánok sorsa vagy a sztálini éra borzalmai.

    Lehet, hogy kihagytam valamit, de ideje készülődnöm a melóba. Ha közben eszembe jut még valami, majd írok még egy kommentet ha hazajöttem. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Wow, köszönöm ezt a kifejtést! :)
      Néhány észrevétel:
      2. Igen, én is elviselem, meg bizonyos szinten szükség is van arra, hogy ezek a témák megjelenjenek a könyvekben, és feldolgozzák őket, de nem divathullámként... Én is azt látom, hogy szinte muszáj már beleírni minden könyvbe valami hasonlót, vagy épp valami LMBTQ karaktert/történést, mert anélkül nem lesz jó... Holott a könyv ívének kéne irányítani, nem az ilyen elvárásoknak. Ez mind elkurvulás az írók részéről. :/
      KMK: például a Minden csúf és csodálatos dolog egy jó mostani példa.
      5. Pacsi. Engem is... Nagyszerű, hogy ezt elérted, és akkor most csinálj valami értelmeset és hasznosat is...
      6. Igen, a szekták érdekesek, ilyen témát szerintem nem sokan dolgoztak fel.
      9. A mágikus realizmust én kedvelem általában, bár kérdés, hogy milyen stílussal párosul, de azért találtam jó példákat már rá. :) Az agymosást persze én sem szívelem.
      10. Ha sci-fiként, horrorként kedveled ezt, akkor mindenképp olvass Veres Attilát! Magyar valóság, de csápokkal ;)
      11. A holokausztot én fontosnak tartom, és "szeretek" olvasni a témában, de valóban igazad van abban, hogy kezdik talán túlrágni a csontot. Válogatni kell, ez van. Meg néha ignorálni ezt-azt.
      Ajánlat merikai indiánosra: Tommy Orange Sehonnaija, a sztálini éra borzalmaira: Szélesi Sándor, Erdős László: Sztálin, Sofi Oksanen: Sztálin tehenei.

      Remélem nem késtél el a melóból! :)

      Törlés
    2. Csak egy apró kis reagálás, most többre nincs időm (de majd szeretnék hosszabban is), picit meg kell védenem a Minden csúf és csodálatos dolgot. A fülszöveg teljesen félrevisz, mert nem reklámozza a pedofíliát egyáltalán. Bizarr szerelmi kapcsolat van benne, az tény. Na, majd előbb-utóbb eljutok odáig, hogy írjak róla hosszabban. :)

      Törlés
    3. Oké, kíváncsi vagyok a kifejtésre. Nem sokat tudok a könyvről, de nem tetszett a fő csapásiránya.

      Törlés
    4. Meg nem tudom mondani, hogy engem miért vonzott ez a könyv, soha nem érdekelt a téma, sőt.

      Törlés
    5. Nos, gyorsan megírtam. :) https://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2019/06/ket-szep-szerelmes-konyv-vagyis-varjunk.html

      Törlés
    6. Ó, dejó, mindjárt olvaslak! :)

      Törlés
    7. Csak egy kicsit, amennyi még belefér. :)

      Veres Attila mindkét könyvét olvastam. Az Odakint sötétebb csak addig tetszett, amíg meg nem murdelt a narrátor. Nekem nem jött be a fura, kozmikus ezozizi végkifejlet. Nincs azzal semmi baj, ha a szörnyek távozása után a világ többé nem lesz olyan, mint azelőtt...de el azért ne pusztuljon! Az Éjféli iskolák viszont telitalálat. Remélem, sok ilyet ír még!
      A könyvajánlatokat köszönöm! Az indiánosnak utánanézek. Sztálinból meg mindenféle más diktátorból a tesómnak van komoly gyűjteménye.

      És ami mostanában még idegesít: az áltudomány. Érdekelnek az ufók, a megmagyarázhatatlan természeti jelenségek, de csak az esetleírás erejéig. A hülye, hajuknál fogva előráncigált magyarázatokat már nem szeretem. Ennél jobban csak a túlhajtott hungarizmus idegesít...pl. hogy Jézus magyar volt...vagy a sumér ékírást azért nem tudják megfejteni, mert magyar nyelven íródott. Nos, ilyenkor ledermedek, mert egyszerre akarok ütni és futni.

      Törlés
    8. Az Odakint sötétebb elvont részét nekem is nehéz volt megemészteni,de odáig tökéletes volt. :) Az Éjféli iskolák nekem is überelte ilyen szempontból. Én is remélem, hogy sok ilyet ír még! :)
      Az áltudomány engem is nem csak hogy idegesít, de egyenesen felbőszít... :(

      Törlés
  6. Nahát, néhány pontod egészen meglepett! :O Például a zenés és a hegymászós - bár az utóbbit megértem, mert ezzel a fajta hősködéssel én sem igazán tudok azonosulni. Egyébként Péterfy-Novák Évától pont ezért tartózkodom én is. Hiába hallgattam meg Szabados Ági podcastjét, valahogy nem érzem késznek rá magam... Esetleg a novelláskötetét alkalmasint levadászom a könyvtárban, de az "Apád előtt ne vetkőzz" biztos, hogy kimarad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre (is) jók ezek az eszemefuttatások! :)
      A zenékkel pedig tényleg hadilábon állok. Utálom azt is, amikor csak dalokat emlegetnek, vagy csak muzikálisak a főszereplők. Ezt még a nagy kedvenc Az időutazó feleségében sem szerettem.

      Én is élveztem a beszélgetést Szabados Ági podcastjában, de ettől még mindig úgy érzem, nem, inkább nem. :/

      Törlés
  7. De érdekes, az állatfejes könyvek, amiket felsoroltál, nekem se jönnek be, most, hogy belegondolok. Tóth Krisztina novelláskötetébe mondjuk belekezdtem régen, de nekem annyira negatív és rosszindulatúm hogy hanyagoltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én szeretem Tóth Krisztinát, de az a könyve taszítóan néz ki... Mondjuk azt mindjárt gondoltam, hogy nyomasztó, ami benne van. Esetleg a borító nélkül lehet, hogy egyszer elolvasom. Érdekes ez az állatfejes dolog. :)

      Törlés
  8. Állatfejes borítós :D Most pont van egy szarvasfejes ifjúsági, ott engem is a borító taszított, de Szentesi Éva könyvnél nem csak az taszít. De tökre érdekes elriasztó szempont ez is. Meg persze a többi is. Én sosem olvastam még hegymászós könyvet (de a sport téma nálam is eléggé taszító). Azzal én is tökre egyetértek, hogy aki hülye az haljon meg!!!!! Én viszont nagyon el szeretném olvasni Péterfy-N-É könyvét, de például ha skandináv krimi rajongó lennél ott nem érintene meglepően semmilyen abúzus, mert ott mintha mindenki kattant lenne. Vagy kiderülne róla, hogy gyerekkorában zaklatták, stb... Durva!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Apróság, de nem bírtam nem megemlíteni. :) Pedig nincs köze a könyvek témájához, de sajnos pont témától függetlenül is taszítani fog.
      Majd elolvasom nálad a posztot a Péterfyről, érdekel, hogy ti hogy látjátok. Meg a Lapozz a 99-re podcastban is jó beszélgetés volt róla, az is érdekelt, csak maga a könyv nem vonz.

      A skandikat szeretem, csak keveset olvastam eddig. De szerintem ott egész másként ütik fel a fejüket az abúzusok is. Sok a társadalomkritika, és rendkívül izgalmas mellett a bűntény is mindig. Jól vannak adagolva.

      Törlés
  9. Nálad a zenés pont volt az, amivel tökéletesen tudtam azonosulni, még a kedvenc íróimnál, pl. Murakami Haruki is zavar a dolog. A Norvég erdőért mindenki rajong, hogy hű, Beatles így, meg Beatles amúgy - de 420 oldalon?!?
    Szóval sok (sokk) volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát! :D Pacsi! Nagyon ritkán találok partnerre a különféle zenés ellenérzéseimmel. :D

      Törlés