Oldalak

2018. december 16., vasárnap

Michael Robotham: The Secrets She Keeps

Liane Moriarty után sikerült megint kifognom egy ausztrál szerzőt, és bár Michael Robotham nem sodort annyira magával, mégis figyelemreméltó, ahogy egy már sokszor megírt témának tudott új színezetet adni. Én ilyesmire gondolok, amikor jó thrillert akarok olvasni. A The Secrets She Keeps-re egyébként a magyar kiadás hatásos címe és borítója miatt figyeltem fel (ld. lejjebb), de inkább angolul akartam elolvasni. 

A babakocsis borítók és a fülszöveg is majdhogynem egyértelművé teszi, milyen jellegű történetet kapunk majd, mégis akadnak meglepetések.
Agatha borzasztóan vágyik egy gyermekre, szinte egész életét ez a mindent felülíró vágy irányítja. Amikor megismerkedünk vele, egy szupermarketben dolgozik, és össze próbál barátkozni Meghannal. Mindketten gyereket várnak épp, Meg már a harmadikat. Agatha szemében Meg élete maga a tökéletesség. Szerető férj, biztos háttér, két gyerek, és úton a harmadik. Ami eleinte barátkozásnak tűnik, abból hamarosan kirajzolódik Agatha ördögi terve, és kellemesen rádöbbenhetünk arra, amit az elején csak sejtettünk, de félig-meddig nem akartuk elhinni. 

Robotham jól ír, fenntartja az érdeklődést a cselekményszállal magával is, de ami még jobb, hogy igazán élő karaktereket képes teremteni, akik nem fekete-fehérek, nem csak jók vagy csak gonoszak. Agatha sem egyértelműen utálatot vált ki, sokkal árnyaltabb annál, bizonyos motivációkat segít megérteni, és még ha el is ítéljük a tetteit, szánalmat is ébreszt. Meghan sem teljesen ártatlan, neki is van rejtegetnivalója, ami felforgathatja a tökéletesnek tetsző életüket. A "nem minden az, aminek látszik" többszörösen érvényesül a könyvben. 

SPOILER! A legelején még nem gyanakodtam, hogy Agatha színleli a terhességet, de amikor jöttek azok a fejezetek, ahol mélyebben beleláthattunk a fejébe, akkor hamar egyértelművé vált a dolog. Amikor pedig kis híján lebukik a műpocakkal, akkor kezdett érdekes módon igazán érdekelni az egész, hogy egyrészt hogy is akarja kivitelezni Agatha a tervét, és mire fog mindez kifutni? Hogyan hajtja végre a gyerekrablást?
Izgalmas volt, volt benne jó néhány nem várt fordulat is, megdöbbentő dolgok pl. a korábbi kisbabák, elvesztése, a szerencsétlenségek, a gyermekkori trauma, mind-mind jól megalapozták Agatha elvakult vágyát. A "szörnyeteg" benne kifejezetten hatásos volt, ahogy mindig a kritikus pillanatokban kezdte el emlékeztetni, hogy le fog bukni, hogy tudják, mit tett.

Tetszett, hogy nem egy criminal masterminddal volt dolgunk, csak egy átlagemberrel, aki esendő volt, egy ponton túl már nem volt megoldása semmire, valamint, hogy belátta az őrülete ellenére is, hogy nincs tovább.
Haydent nem értettem igazából, ő szerintem nem volt jól kidolgozva. Hiszen először nem is akarta, hogy bármi köze legyen a gyerekhez, aztán pedig mégis ki próbálta húzni Agathát a hazugságok hálójából? Őt úgy rángatta a szerző, ahogy a kedve diktálta, nem volt hiteles.

A Meghan-Simon szál is tetszett, jó volt, hogy nem csak egyetlen dolog - Agatha és a babalopás - körül forgott a cselekmény, hanem megfűszerezték a család egyéb ügyes-bajos dolgaival is: affér mindkét részről a kapcsolatban, a férj bunkózásai, és hogy nem is akarták ezt a harmadik gyereket... Érdekes volt az igazság amögött a cukros látszat mögött, amit Agatha látott belőlük és gondolt róluk. És érdekes volt az is, Robotham hogy kegyelmezett meg a karaktereinek a végén. Szerintem jobb lett volna, ha Agatha tényleg meghúzza a ravaszt. És Megék házasságának is lehet, hogy jobbat tett volna ha kiderül a Simon-ügy, és hogy lehet, hogy ő a gyerek apja - bár Jack a könyv elejéhez képest sokat változik a végére, mintha összekovácsolta volna őket tényleg a gyerek elrablása, de ettől függetlenül azért óriási bajok vannak a kapcsolatukkal, és nem annyira van ínyemre, amikor az ilyen házasságokat hagyják tovább poshadni a szerzők, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Néhol voltak olyan furcsaságok, amik szerintem nem történhetnének meg a való életben. Pl. hogy egy orvos csupán egy pozitív terhességi teszt alapján állítson ki egy papírt, hogy az illető terhes... De legalább kompenzáltak azzal, hogy amikor a gyerek beteg volt, akkor már tényleg nem lehetett iratok nélkül lavírozni.
Nem stimmelt Agathának az anyjáról való hazudozása sem, főleg nem, hogy elég hamar kapcsolatba kerültek ők Haydennel és kiderült a turpisság. Nem érezte ezt olyan nagy veszélynek talán? Persze egészében véve is látszott, hogy Agatha egy bomlott elme, és sokkal tovább nem tudott tervezni a gyerek megszerzésén és a kisbabakoron, na meg Hayden magához láncolásán túl. Annyi göröngy lett volna még a későbbiekben, hiszen már a gyerekorvosnál elakadt minden. :D ... Ordas nagy marhaság volt az is, hogy Agatha lefekszik Haydennel, kb. egy héttel az állítólagos szülés után - még a legelemibb ismeretekkel rendelkező hímnemű egyednek is gyanús kellett volna hogy legyen ez. :D (Mondom én, hogy szegény Haydennél nagyon alacsonyra volt téve a léc, a többi szereplőhöz képest!) Ha már ekkora erőt-energiát-időt fektetett bele Agatha a színlelésbe és a család felépítésébe Haydennel, akkor Robothamnek nem kellett volna ilyen ingoványos és garantált lebukással járó szituációba belevinnie a karaktert - és mégis úgy megírni, hogy nem bukik le... SPOILER VÉGE!

Összességében egy izgalmas, titkokkal teli, nem kiszámítható pszichothriller, ami ügyesen játszik az érzelmekkel, szórakoztató is. A hibái elnézhetőek. Nem csinálnak ebből filmet is?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése