Oldalak

2016. szeptember 4., vasárnap

Off the Page - Lapról lapra

Jodi Picoult-nak és lányának, Samantha van Leernek úgy látszik bejött a közös munka, merthogy hamar megérkezett a Between the Lines (Sorok között) folytatása is, az Off the Page. Az Athenaeum Kiadó is gyors volt, így már a magyar változat is beszerezhető Lapról lapra címen. 

Az előző kötetet nagyon szerettem, mert tetszett a könyvből kilépni vágyó karakter ötlete, és egyáltalán az egész mesekönyvbeli világ, a különféle események, amik akkor történhetnek a szereplőkkel, amikor épp nem olvassa senki az előre megírt történetüket. Lehetnek teljesen más vágyaik is, mint a rájuk húzott szerep. Oliver, a mese hercege pedig egyenesen ki akar lépni a sorok közül, amikor beleszeret olvasójába, Delilah-ba. :)

A bejegyzés némileg spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták az első kötetet. Bár az angol ajánlások szerint egyedülálló regényként is olvasható az Off the Page, én mindenképp javaslom a két kötetet sorban egymás után olvasni.
Magából a második kötet cselekményéből a spoiler külön jelölve van.

Az Off the Page majdnem pont ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött: Oliver kilépett a való világba és végre együtt lehet Delilah-val, Edgar pedig megkapja az igazi kalandot egy 3 dimenziós "videojátékot" és elmerül a könyv mesevilágába, teljesen átírva a történetet. 
Rögtön azzal is kezdem, ami birizgált az előző kötetben, és amit logikátlannak éreztem, illetve zavart a magyarázat nélkülisége: hogy mégis hogy tudtak a fiúk csak úgy helyet cserélni, egyrészt technikailag miért engedte a könyv ezt, és miért engedte a sztori átírását is, amit előtte sehogy sem sikerült elérniük a szereplőknek, még az eredeti kéziratba való belenyúlással sem? Zavart még az is, hogy Edgar hogy hagyhatta ott az anyukáját. Nos, a második kötet egy óriási KEEP CALM élményt adott, ugyanis az összes felsorolt probléma előkerült, és a fenntartásaim megszűntek. Most végre megkaptam a válaszokat a történtekre. Akiben hozzám hasonlóan volt egy kis hiányérzet, azonnal nyúljon a folytatásért, és garantálom, hogy a következő epizód kitölti az űröket. :)


Ezt a részt a fent említetteken kívül is eleve jobb felépítésűnek, következetesebbnek, logikusabbnak és gördülékenyebbnek éreztem. Egészében véve sokkal jobban tetszett, mint az első rész. Vagy az történhetett, hogy ráéreztek a történetvezetésre, és tanultak a hibákból - bár meg kell hagyni az első kötet azok ellenére is nagyon élvezetes volt -, vagy pedig Jodi talán megérezte, hogy kicsit jobban meg kell húznia a gyeplőt, és nem mindenben engedni a lányának. Ez persze csak feltételezés, de sokkal inkább Picoult-snak éreztem ezt a cselekményt, és a közbevetéseket is a három szereplő narrációja mellett. Szerintem nagyobb hangsúllyal kerültek bele most Jodi ötletei, de az is elképzelhető, hogy Sam is sokat fejlődött. :) A lényeg, hogy a produktum egy igazán bájos, és üdítően változatos - sőt sokszor drámai - bonyodalmakat felsorakoztató meseregény/ifjúsági regény lett. :) A helyén volt benne minden kis apróság.

“Stories are all around us, caught in the throats of the strangers you walk past and scrawled on the pages of locked diaries. They’re in love letters that were never sent and between the lines of every conversation ever spoken. Just because your story’s not written down doesn’t mean it doesn’t exist.” 

Forrás.
Oliver boldogulása napjainkban, a modern világban igazán kacagtató jeleneteket szül. Már egy egyszerű buszozás is aggodalomra adhat okot, hát még a középiskolai mindennapok, a tesztek, amik a jövőjüket határozzák meg, a klikkek és barátságok, és egyáltalán a hétköznapi szleng... Olyan akadályok ezek, amiket nem könnyű egy harisnyás, térdre ereszkedős, addig csak a saját világában létező hercegnek egyik napról a másikra könnyedén vennie. Oliverből mégis elég hamar népszerű srác lesz, aki mindenben részt akar venni, mindenkivel barátkozik, olyan hihetetlen számára, hogy ennyi-ennyi ember van itt, nem csak a megszokott karakterek kis csoportja a meséből. Természetesen azonnal bekerül a dráma szakkörbe is, ahol tökéletesen alakítja Rómeót. Delilah-val pedig madarat lehetne fogatni, hogy álma valóra válhatott. 
Azonban hamarosan kiderül, hogy nem minden rózsaszín, Edgarnak ugyanis honvágya lesz, és bizony a könyv sem nagyon tűri az űroperává való átalakítását... A mesebeli történet apránként ugyan, de elkezdi magát helyretenni. A procedúra közben pedig történik még néhány csere-bere is. De erről többet nem árulok el. 

Igen komoly témák is helyet kapnak ebben a részben, !!!SPOILER !!! egy szereplőtől olyan hirtelen kellett búcsút venni, hogy nem is tudtam magamhoz térni. A mesevilágban ugyan minden újjávarázsolódik, de az igazi hús-vér szereplőknél nincs meg az a lehetőség, hogy tiszta lappal kezdjünk és újra kinyissuk a könyvet... Egész a végéig vártam a csodát, hogy visszatérjen. :( SPOILER VÉGE.

Különösen tetszettek a könyvmolyokhoz szóló sorok a könyvben, és a már említett kis közbevetések a fejezetek közt, amikben nagyon Jodi hangját éreztem. 

“What one person takes away from a book might be very different from what the next person takes away -- almost as if the story is altered depending on who's reading, where, and when. But then, maybe all books are like that -- a little different each time they are opened. The real question is who's doing the changing: the story, or the reader.”
Az is figyelemre méltó, hogy minden karakter sokkal jobban kibontakozik, többet megtudunk Jules és Edgar személyiségéről is, de még Seraphimáról is. :)

Értékelés: 10/10 Nekem ez most megér egy tizest, annyira jó volt elmerülni a világában, és olyan eltaláltnak éreztem a problémákat, konfliktusokat, csavarokat, megoldásokat. :) Jólesett a lelkemnek, mosolyra húzta a számat sokszor-sokszor és még a finom romantikáját is csíptem. 

A magyar kiadás ismét illusztráltan, kemény kötésben, színes oldalakkal jelent meg. :) 
Rendeld meg >ITT<

Az enyém is illusztrált, de a paperback kiadásokban csak fekete-fehér rajzok vannak. :) Azért persze így is nagyon igényes. 

Érdekes szavak, kifejezések:

- posse: csapat, csoport
- thespian: színészi
- pet peeve: idegesítő dolog/szokás
- snafu: zűrzavar
- bowsprit: előárboc, orrárboc
- kelp: hínár, tengeri moszat
- effervescent: eleven, pezsgő
- thimble: gyűszű
- shindi: buli, hűhó, mulatság
- whittling: farigcsálás


6 megjegyzés:

  1. Magam sem fogalmazhattam volna meg jobban. :) Még azokat is beleírtad, amiket én kihagytam, de tökéletesen egyetértek veled. (Vajon akkor trilógia lesz vagy sem? :D Biztos sokan örülnének.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pacsi! :) Nagyon örülök, hogy ennyire jó élmény lett a folytatás végülis mindkettőnknek. Mindig félő egy második résznél, hogy megüti-e a színvonalat, de itt kifejezetten egy szintugrásról beszélhetünk.
      Nem tudom, de én személy szerint örülnék neki, nagyon kedvelem Oliveréket. :)

      Törlés
  2. Ó, na jó... lehet, folytatni fogom majd a második résszel. :) Nekem bevallom, nem nagyon tetszett az első rész, pont amiatt, amit te is írtál - hogy érződött nagyon, hogy Jodi túlságosan is engedett a lányának, ami sajnos nem mindig volt jó ötlet, és túl sok logikai bakit meg fehér foltot éreztem benne. De ez a poszt olyan lelkes, érződik rajta, hogy mennyire magával ragadott a könyv :) Meggyőztél, hogy érdemel még egy új esélyt a folytatás :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem mindenképp! :) Az első fehér foltjai kitöltődnek, és Jodi tényleg jobban érvényesíti akaratát. :) Remélem te sem fogsz csalódni.
      Nem írtál bejegyzést az első könyvről? Nem találom a blogodon.

      Törlés
    2. Ez így már tényleg jobban hangzik :) Ha lesz könyvtárban, kiveszem majd :)
      Nem, nem írtam róla anno - igazából annyira nekikeseredtem, hogy posztot se volt kedvem írni. :( (de kb. ugyanazok zavartak, amiket te is említettél, csak engem kicsit jobban :D ) Megjelenés után olvastam nem sokkal.

      Törlés
    3. Oké :)
      Aha, értem én, egy kicsit engem is zavartak ezek a dolgok, de az alapötlet magával ragadott, és megbocsátottam a következetlenségeket - nálam ez ritka, általában nagyon harapok értük. Lehet, hogy Jodival amúgy elfogultabb is vagyok... ;) De a második részt olvasva örülök, hogy bizalmat szavaztam. Lehet, hogy csak pár utalás kellett volna az elsőbe is, hogy tudja az olvasó, lesz még erről szó, meg lesz magyarázva stb.

      Törlés