Oldalak

2016. április 28., csütörtök

Sarah Andersen: Adulthood is a Myth

Ha az ember válságol, akkor a rövid könyvek valahogy jobban csúsznak, hát még egy képregény... :) Sarah Andersent biztos sokan ismeritek, magyarra lefordítva is szoktam látni képkockákat tőle, és elég felismerhető, hogy ezt vagy azt bizony ő követte el, jellegzetes a kis figurája és a mondanivalója is. A Sarah's Scribbles Collection most könyvben is megjelent, és a nagyon találó Adulthood is a Myth címet kapta. Bookdepositoryról rendeltem meg.

A kötetke csuda-aranyos! Rögtön megéreztem én is ezt az "igazándiból nem növünk fel soha" életérzést, amikor kicsomagoltam és rácsodálkoztam, majd veszettül elkezdtem simogatni a borítót, amin a cím és a pulcsi csíkjai kiemelkednek, és plüssből vannak! :)

Nagyon szeretem a szerző képregény-kockáit, és a stílusát - azt, ahogy tökéletesen megragadja a modern fiatal felnőttek aggodalmait, first world problemjeit, ellenszegülésü(n)ket a komolysággal szemben... Mindezt egy antiszociális karakterek keresztül mutatja be, akivel szerintem sok könyvmoly tud azonosulni. Lerántja a leplet: nem is növünk fel igazából, talán soha. Bemutat cikibbnél is cikibb helyzeteket, amik bizony néha megizzasztanak minket, kifejezetten női problémákat is elénk tár, mint például az állandóan kilógó melltartópántokat, és azt is, amikor Murphy törvényével gyűlik meg a bajunk. Párkapcsolat, barátkozás, hétköznapi ismerős szituációk garmadája kerül elő, amikkel könnyen azonosulhatunk. Az egyik kis kedvencem az volt, amikor meggyőzi magát a lányzó, ha a macskájával fog aludni éjjel, egyedül, akkor a cica majd megvédi... Nemrég én is benn altattam az amúgy kinti macskámat, mert egyedül kellett aludnom... Hát igen, felnőttség, egy illúzió vagy! ;)  
Szórakoztató fél órám volt vele. Igaz, sajnos a rajzok egy részét már ismertem a netről, de nem bánom, hogy megvettem, nagyon jólesett kicsit a humorába temetkezni. 

Egy kis ízelítő, kattintásra megnőnek:








Értékelés: 10/10 


2016. április 26., kedd

Jen Campbell gyűjteményei

Jen Campbell egy népszerű könyves vlogger/blogger és nem mellesleg író-költő, akire Lobo miatt figyeltem fel, és azóta is rendszeresen ellátogatok a Youtube-csatornájára, hogy szemezgessek a könyvajánlóiból. Szimpatikus, szépen beszél, és nagy lelkesedéssel csinálja a videóit. Igaz, én nem vagyok egy nagy vlogger-fan, mert egyszerűen unom végignézni a videókat, ezerszer inkább elolvasok egy blogbejegyzést, Jennel mégis néha kivételt teszek. 

Két kötete is van, amikben összegyűjtött egy rakás vicces/elszomorító/meglepő könyvesbolti szituációt, több helyen is dolgozott ugyanis könyvesboltban. A kötetek címe abszolút összefoglalja mire számíthatunk: Weird Things Customers Say in Bookshops és a második rész: More Weird Things Customers Say in Bookshops. És még így is, annak ellenére, hogy a cím mindent elárul, a második kötetbe belekerült egy olyan sztori is, amikor a fickó megkérdezi a dedikáláskor, miről szól ez a könyv, és vannak-e benne vámpírok... 


Az emberi butaság határtalan, és nem kötött nemzetiségekhez úgy látom. Mindenhol megtalálhatók a siralmasan hülye emberek, és a lehetetlenül szemtelenek is. 
Szórakoztató könyv, bár némelyik sztoritól (vagyis kedves elkövetőjétől) a fejemet vertem a falba, itt-ott pedig kíváncsi lettem volna a "folytatásra", még ha az nem is olyan vicces, mint a csattanó, amivel lezárták a történetet. 

A könyvesbolti aranyköpéseken kívül van néhány könyvtári is, és ahogy említettem feljebb, a második kötetben vannak olyanok, amik az első kötet dedikálásán hangzottak el. 

Néhány kedvencem az első részből


“CUSTOMER: Hi.
BOOKSELLER: Hi there, how can I help?
CUSTOMER: Could you please explain Kindle to me.
BOOKSELLER: Sure. It’s an e-reader, which means you download books and read them on a small hand-held computer.
CUSTOMER: Oh OK, I see. So . . . this Kindle. Are the books on that paperback or hardback?” 

“CUSTOMER: You know that film, Coraline?
BOOKSELLER: Yes, indeed.
CUSTOMER: My daughter loves it. Are they going to make it into a book?” 

“CUSTOMER (to her friend): What's this literary criticism section? Is it for books that complain about other books?” 

“CUSTOMER: If I were to, say... meet the love of my life in this bookshop, what section do you think they would be standing in?” 

“CUSTOMER: Did Charles Dickens ever write anything fun?” 

“CUSTOMER: I don’t know why she wants it, but my wife asked for a copy of The Dinosaur Cookbook.
BOOKSELLER: The Dinah Shore Cookbook?” 


Értékelés: 10/9 Jó kikapcsolódás volt elolvasni ezeket a rövidke könyveket, úgysem nagyon ment az olvasás mostanában, kicsit visszalendítettek. Ó, és aranyos illusztrációk is vannak, majdnem minden oldalon. :) 


Érdekes szavak, kifejezések:

- lard: zsír, disznózsír
- ephemera: tiszavirág életű, múló, röpke
- ripping: pompás, remek, klassz
- yarn: fonal, fonál / mese, történet


2016. április 24., vasárnap

Könyvfesztivál 2016

Az emeletről. Saját kép.
Annyira vártam már a könyvfesztivált, mint a kisgyerek a karácsonyt, és nem csalódtam most sem. Az idei, sorrendben nekem már a negyedik fesztiválozás, minden kétséget kizáróan az eddigi legjobb volt! Ebben szerepet játszik az is, hogy úgy döntöttem, nem csak a zsúfolt és népszerű szombati napon, hanem már pénteken is kilátogatok, hogy kedvemre szemezgethessek és beszélgethessek mindenkivel. Volt egyedül bolyongós időm is, és bandázós is, plusz ehhez még jött némi kávézás, isteni grillezett kecskesajt és ajándékbolt - avagy a Lövőház utca egy kincsesbánya! ;)
Teljesen feltöltött ez a két nap, akármennyire is lemerült az akksim a végére. Saját tanácsaimat betartva lapos cipő-hátizsák kombóval mentem, és nyerő volt a kényelmet előnyben részesíteni. 

Saját kép.
Pénteken is voltak szép számmal emberkék, de még lehetett kényelmesen lézengeni, levegőt kapni, és beszélgetni a kiadósokkal, ismerősökkel. A szombat már délelőtt is zsúfolt volt, és a sok dedikálás miatt tömött sorok voltak mindenütt - az egyikben én is ott álltam. ;) Rengeteg-rengeteg szerzőt láttam: Szabó T. Annát, Dragomán Györgyöt, Jostein Gaardert, Janne Tellert, Vámos Miklóst, Lackfi Jánost, Tóth Krisztinát, Galgóczi Dórát, de belefutottam Hadas Krisztába és Para-Kovács Imrébe is, dedikáltattam Böszörményi Gyulával (szegény, szerintem egész nap dedikált, akkora sor volt a délelőttin, hogy délutánba nyúlt, de délután is volt még egy másik dedikálása is...). 
Csodás jelenet volt, amikor egyszerre ült az asztalnál az egész Dragomán-família, a fiukkal együtt, aki nemrég lefordította a Tom Gates könyveket. :) Szabó T. Anna egy jelenség! Nagyon csinos volt, és imádtam a ruháján az apró szívecskéket is. :)

Egy dedikálásos sorbanállást elegendőnek éreztem, plusz nem vittem magammal már meglevő, más könyveket, így is elég volt a cipekednivaló, két napra elosztva is. :) A Böszörményi könyveket most vettem meg, és azon frissiben írattam alá a szerzővel. Amikor sorra kerültem, kérdezte, hogy olvastam-e már mindkettőt, és bevallottam, hogy nem, de nagyon érzi a radarom, hogy ezek jók lesznek. :) És a radarra hallgatni kell! Nagyon kedves volt, és tetszett neki az előre belé vetett bizalmam. :) Régebben egyébként olvatam tőle, a Gergő-könyvet közül kettőt, de az már több mint tizenöt éve volt. (!!!)


A dedikált könyvek, és hozzájuk könyvjelző. :)

Az egyik legszebb szerzemény.
Jeffi nyugtát is ad. :D
A Geopen stand az "S" című könyvet idézte meg. Saját kép.
Volt egy kis listám, az engem érdeklő könyvekről, szerencsémre ezek közül néhányba nem futottam bele a sok stand közti áramlás során, egy jó részét megvettem, és hát persze ahogy ez lenni szokott, rákívántam néhány olyanra is, amiről eddig még nem is hallottam! Sokszor beszélgetünk arról, hogy hiányzik a felfedezés élménye, amikor a boltban veszel észre egy új könyvet, új szerzőt, nem is tudtál a kiadványról stb. Most ez az élmény megvolt, és el is hoztam magammal ezeket a kedves ismeretlen "idegeneket". Az egyik az Ez is elmúlik, a másik pedig a Talán bizony mégsem (milyen érdekesen illenek egybe a címek!), utóbbiról egészen konkrétan a Moszkva Széll Kálmán téri metró mozgólépcsőnél remekül elhelyezett reklám tehet... :)

Újságok, szórólapok. :) 
A zsákmányoláshoz hozzá kell tennem magyarázatképp - bár semmi kedvem magyarázkodni, mert a hobbimra öröm áldozni, és különben is nagyon boldog vagyok a kupacommal -, hogy a szüleim és a nagymamám is megbíztak, vásároljak be a szülinapomra, amit szeretnék, szóval a kupac jó része tulajdonképpen ajándékszámba megy. :)

Kiterítve a zsákmány!

Idén nem volt annyi könyvjelző, de sebaj, nem is bánom, nem érdemes annyit levadászni. Azokhoz fogtam csak, amiket most vettem, és éppen volt hozzáillő, illetve egyet vettem az Alinea kiadónál, ami kis fém-fityegős, pillangóval a végén. :) 
Szuper csecsebecsék voltak az Alineán kívül a PIM-nél is megint, noteszok, idézetes teák-csokik, képeslapok, kulcstartók, sőt, még Kosztolányis tetkó is volt! :D Egy Kosztolányis bögrére majdnem elcsábultam. 
A KMK-nál ajtóakasztók voltak ne zavarj, olvasok témában, ezekből hoztam párat, a Bookline kinti doboz-standjánál pedig nem hagytam ki a Könyves magazin friss számát. :) A Librinél szavazásért ceruza és "Mindenki olvas" jegyzettömb járt, ilyenem is van, és persze csomó prospektus meg újság.

Könyvjelzők és egyéb apró csecsebecsék, például tea és notesz. :)
Voltak szép számmal 500 Ft körüli dobozkák, a Jaffánál, Athenaeumnál, Animusnál, Palatinusnál is lehetett többek között ilyenekben turkálni és kincseket találni. Az Animusnál Lobóval társultam, mert két db-ot lehetett 1000-ért vinni, neki egy gyerekkönyv, nekem egy skandi krimi jött. Az akciós dobozok miatt egyébként érdemes volt pénteken menni már, nagyon lefosztják őket szombat délutánra. Csomó kis Mesterkurzusos és Nyitott könyvműhelyes pszichológiai témájú könyvet vettem a gyűjteményembe, a Saxumnál 50%-kal voltak (490-ért, kávéááár!), a Jaffánál pedig az 500-as dobozokban (az is még kávéááár! :D)
Rengeteg ismerős bloggerrel és mollyal futottam össze, és beszélgettem legalább pár szót. Volt akivel bizniszeltem is, legalább ennyivel helyet csinálva az új zsákmánynak, jelentem: egy könyvet eladtam, juhé! (Joe Hill: Heart-Shaped Box-a új gazdára lelt Abstractelf személyében.)

A péntek szellősen mászkálós volt. Saját kép.
A kiadóknál is voltak találkozások, megismerhettem Christost a Twisternél, és nagyon jót beszélgettünk (Könyvhétre jön az Itt nincsenek hercegek, és őszre a Hó, mint hamu második része!), aztán csevegtem Blankával, az Athenaeumnál, Velkei Zolival és Bertával az Agavénél és Holló-Vaskó Péterrel is szemeztem véletlenül egy olyat, hogy odapattant kiszolgálni (de csak nézelődtem). :D Mindenhol szeretettel fogadták az emberkéket, jó volt a hangulat. A Jaffánál megtudtam, hogy Csernus dokim sajnos nem ért rá, szóval csak a Könyvhéten lesz lehetőségem az újabb dedikáltatásra és kipirulós találkozásra. Ezen hagyományosnak mondható pontja elmaradt idén a Könyvfesztiválnak. :/ :)

A szerzemények tehát:

- Naomi Novik: Rengeteg - Gabo, -20%
Jean Sasson: Jazmína választása - Gabo, -20%
A kupac! Dőőől! :D
Leena Lehtolainen: Az első gyilkosságom - Animus, Loboval vettünk közösen könyvet, 1000Ft/2 db, szóval 500. :)
Almási Kitti, A. J. Christian, Csernus Imre · Popper Péter: Miért vagyunk boldogtalanok? - Jaffa, 500-as dobozka
Baktay Mikló, Baktay Zelka, Popper Péter, Tari Annamária, Zsolt Péter: Pénz, karrier, csillogás? -  Jaffa, 500-as dobozka
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél - Kolibri, -25%
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten - KMK, -20%
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok - KMK, -20%
- On Sai: Apa, randizhatok egy lovaggal? - KMK, -20%
Garay Zsuzsanna: Bosszú - Jeffitől, 500.-
Csepeli György, Kígyós Éva, Popper Péter: Magára hagyott generációk - Saxum -50% (490.-)
Baktay Miklós, Baktay Zelka, Csernus Imre, Kalo Jenő, Popper Péter: Boldogtalan kapcsolatok  - Saxum -50% (490.-)
- Baktay Miklós, Sári László, Popper Péter, Wéber Péter: Kényszerek fogságában - Saxum -50% (490.-)
Galgóczi Dóra: Válaszok háza - Libri, -25%
Milena Busquets: Ez is elmúlik - Libri, -25%
Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben - Libri, -25%, Pamuk újra! Régen nagy Pamuk olvasó voltam, de jó sok könyvével elmaradtam...
Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem - Typotex, -25%, erre konkrétan a metrófeljáróban figyeltem fel, jól elhelyezett reklám volt! :) 

A saját eddigi fesztiválos jótanácsaim mellé felvettem azt is, hogy ezentúl is, ha van lehetőségem, inkább két nap menjek ki a fesztiválra, hogy mindenre és mindenkire legyen időm, beleértve a standok közti egyedül bolyongást is. :) Nem mellesleg pedig: legjobb kecskesajtos sali: Pocakmaci Tejbár, legfinomabb tejeskávé: Kaffeine. Ó és kézfertőtlenítő, az is kell (de az volt nálam most is :D)!

Lapos cipő, hátizsák, két nap, jövőre ugyanitt, ugyanígy! :) 
(előtte persze még Könyvhét! :D )




2016. április 22., péntek

Brynjulf Jung Tjønn: A világ legszebb mosolya

Brynjulf Jung Tjønn: A világ legszebb mosolya 


A szerző, akinek a nevét mindenki copy-paste-eli valahonnan. :) A világ legszebb mosolya című könyv azóta érdekel, hogy a Minden dolgok könyvével megismerkedtem, ugyanis ez a kötetke is a Kolibri Magasfeszültség sorozatába tartozik: keményebb, nehezebb témát dolgoznak fel az ide sorolt könyvek, erkölcsi problémákat, dilemmákat vetnek fel, továbbgondolásra ösztönöznek, és néha bizony tényleg "húsba vágóak". 
Sajnos a másik élményhez képest ez most csalódás volt. 

Egy falásban olvastam el, és a téma nehézsége és szomorúsága úgy éreztem önmagában nem volt elég ahhoz, hogy meg is érintsen. Pedig tényleg egy nehéz időszakot mutat be a fiatal Henrik életéből a szerző: nagybátyja, aki apa-pótlék is némileg számára, a szeme láttára sorvad el mellette, halálos betegségben szenvedve, Henrik számára pedig éppen most nyílna a világ, szerelmes, és elvarázsolja az első csók, Kjersti mosolya... Az  örömteli eseményeket beárnyékolja Simon haláltusája. 

A szerző.
Az volt végig az érzésem, hogy nem sok energiát feccölt a szerző a megírásba. A mondatok eleve nagyon "egyenként" vannak, értsd: tényleg minden mondat új sor - ettől szakadozott az egész, villanásszerű, biztos nem csak véletlen ez, de szét is esik tőle a szöveg. Nem tetszett a stílus, nem éreztem nagy érzelmeket, és nekem a kicsengése sem volt igazán eltalált. 
A témában olvastam sokkal értékesebbet, odavágósabbat, jobban megírtat. (Oszkár és Rózsa mami, A helsinki Roccamatio család a tények tükrében)


Értékelés: 10/5,5

2016. április 20., szerda

Pamela Meyer: Verj át, ha tudsz!

A hazugság felismerésének technikái mindig is érdekeltek, és előszeretettel figyelem meg az embereket, az emberi viselkedést, apró mozdulatokat, a testbeszéd árulkodó jeleit. Tulajdonképpen meggyőződésem, hogy elég jól ismerem fel, amikor a szemembe hazudnak, vagy ha szépítenek, ködösítenek az emberek. Kicsit meg is ijedtem, hogy ezt az egészet majd jól romba dönti ez a könyv, hiszen rögtön azzal kezdett, akik azt hiszik, hogy..., na azok pont nem.

Szerencsére nem így történt, megerősítést nyert, hogy sok mindent jól alkalmaztam eddig is, ösztönösen, és emellett tanulhattam további érdekes kis praktikákat.

A könyv szórakoztató és informatív egyszerre. Bárdos András okos és szimpatikus előszavával indul, ami jól megalapozza a hangulatot. A mondandó nem megy el a nagyon tudományos irányba, de megadja mindenhez a további utánanézés lehetőségét, mint egy szakdolgozat: tele van a végén hivatkozásokkal.

"Az átlagos felnőtt az eseteknek mindössze 54%-ában képes megkülönböztetni az igazat a hamistól."

Bemutatja a testbeszéd, és az arc mikrokifejezéseinek árulkodó jeleit, a hazug szófordulatokat, szókanyarítási technikákat, hogy miből lehet rájönni, valami sántít a mondanivalóban, valahol ködösítés van. Érdekes módon kevés jelentőséget kap a hangszín és a hangmagasság, pedig elég általánosan a hazugság jelének tekintik, ha felmegy valakinek a hangja. Mint kiderült, ez elég megbízhatatlan jel, sokkal inkább kell a féloldalas, asszimetrikus arckifejezésekre és gesztusokra, az arcon csupán fél villanásnyi időre átsuhanó jelzésekre, a mondandóval ellentétes testbeszédre, a pislogások sűrűségére és a pupillára (hahh!) figyelni. Na meg arra, miben tér el az emberke viselkedése a megszokott viselkedésétől.

Tetszett, hogy szó volt egy kis blokkban a video-konferenciákról, és arról, mi a baj velük. Örültem, hogy azt fogalmazta meg a szerző, ami számomra is kellemetlen benne: a fókuszpontok. Nem tudsz egyszerre a szemébe is nézni annak, akivel beszélsz, és látni is őt eközben, mivel vagy a kamera "szemét" nézed, vagy a mukit, akivel beszélgetsz. Ez a fő ok, hogy a video-konferenciák nem annyira elterjedtek és közkedveltek. Skype-nál szokott ez zavarni. (Mindenki inkább magát nézi Skype-oláskor is, mint hogy egy kis kameraszemet fixírozzon...)
A szerző.

Apropó, szemkontaktus! Tévedés, hogy az a hazug, aki nem néz a szemünkbe. Gyakran pont emiatt az általánosan elterjedt vélekedés miatt van az, hogy épp a hazug ember fogja tartani direkt a farkasszemet velünk... Ugyanígy árulkodó lehet épp a nyugodtság, az erőltetett nyugalom, merev testtartás, amikor ugyanis hazudik az illető, próbálja adni a relaxáltat, és megdermed egy természetellenes mozdulatlanságba. A gesztikuláció és a heves érzelmek az őszinteséget mutathatják, nem az indulat a jelzője feltétlenül a hazugságnak, sőt...

A könyvben több helyen is vannak kis boxok, hazugságvadász tippekkel. Vannak köztük triviálisak is, meg kicsit kevésbé ismertek. Tetszett például, hogy figyelni kell a beszéd közben arcérintéseket, a gyerekkorból megmaradt a száj elé tett kéz - "nem mondtam semmi rosszat" - felnőtt megfelelője, a száj érintése, a kéz végighúzása a száj előtt. De ugyanígy a szem is jelez - "nem láttam, nem tudok semmit" - a szemdörzsölés, a szem alatti bőr érintése indikátora lehet a csalásnak.
Aztán nem mindegy az se, mennyire "kitartott" egy bizonyos gesztus, arckifejezés. Azt mindannyian ismerjük, milyen, amikor az arcára fagy valakinek a mosoly - főleg a műmosoly, amikor a szem körüli izmok nem mozdulnak...


Az eredeti borító.
"A szívből jövő érzelmek keltette gesztusok ritkán tartanak tovább öt másodpercnél, és szinte soha nem haladják meg a tízet." 

A könyv elmondja a BASIC-módszer lényegét is, aminek minden betűje a hazugság leleplezésének egy lépését takarja. Segítségével könnyebben a csalás nyomára akadhatunk, mert irányítja mire is figyeljünk oda, milyen csoportosításban, és azt is megtanítja hogyan kérdezzünk, hogy előugrasszuk a nyulat a bokorból. Szerintem hatékony lehet a módszer, de azért nem könnyű elsajátítani, megjegyezni, és a gyakorlatban alkalmazni. A Verj át, ha tudsz! elolvasásától tehát nem leszünk élő hazugságvizsgálók, de érdekes és hasznos támpontokat, információmorzsákat nyújt. A hazugságfelderítés strapás meló, és sokszor kell figyelembe venni módosító tényezőket, hogy ne menjünk tévútra.
Egyre fejlődünk a hazugságok terén, de azért úgy tűnik követni fogja a fejlődés a hazugság felderítését célzó dolgokban is ezt az ütemet. A hazugságvizsgáló gép - amit megbízhatatlansága miatt egyébként is keveset használnak perdöntő bizonyításnál - már rég a múlt, jön a hordozható szociobarométer, vagy a beszélgetésekben résztvevők fizikai reakcióit rögzítő PASION-módszer. De gondoljunk csak a szuperokos kütyükre, mindentlátó, jobbnál jobb felbontású kamerákra. A mikrokifejezéseket, apró testi jeleket, izommozgásokat lassított felvételeken bármikor detektálja és beazonosítja egy szakember. Azokon uralkodni koránt sem egyszerű, sőt, nagyrészt lehetetlen.


A könyv főleg a cégek, vállalatok világában mozog, üzleti hazugságok nyomába ered, és erről sztorizik, de bizonyos dolgok, a hazugság felismerésének mozzanatai elég általánosan alkalmazhatók más szituációkra is - mivel nem mindenki businessman.
Számomra a könyv gyenge pontja és legunalmasabb rész a céges csalásátvilágítás fejezet volt, amit egyáltalán nem szerettem, és nem tartottam semmilyen mértékben hasznosnak. Kihagyható lett volna a könyvből.
Szívesebben olvastam volna még a kihallgatási technikákról.


Bill Clintonnak ebben az egyetlen mondatában 3 "hibát" vétett, ami hazugságra utalt.  Forrás.
Sokat gondolkodtam a saját tapasztalataimon, és most nem feltétlenül konkrét hazugságokra kell itt gondolni, hanem eszembe jutottak saját élmények azzal kapcsolatban, hogy mennyire a hazugságra vagyunk nevelve. Előkerül az egyik fejezetben amúgy, hogy a gyerek sem őszinte, mint ahogy azt nagyban hirdetik, hiszen már a csecsemő képes azért hisztizni, hogy felvegyék, mert összekapcsolja hogy ha sír, felveszik... Szóval felderengett, hogy nevelgetik a gyerekbe: "ha nem tetszik az ajándék, akkor is csinálj úgy, mint ha örülnél", vagy épp, hogy erről, vagy arról mélyen hallgasson valaki előtt... De tudja magától is sokszor, mi az, amit el kell hallgatni, mert büntetést eredményez.
Mindazonáltal a hazugság szükséges... Nem tudnánk végigcsinálni egy napot nélküle, mert valamit valamilyen cél érdekében - ami lehet nemes cél is és kegyes hazugság -, mindig el kell ferdíteni kicsit, meg kell szépíteni, helyre kell pofozni vele a világbékét.
Olvasás közben néha eszembe jutott Csernus is, főleg a kitérő válaszoknál. Ő is elég sokat tanít mindenkit az átverések felismerésére, saját magunkkal és másokkal kapcsolatban is...


Dr. House tudja.
Értékelés: 10/8 Érdekes és informatív. Sok kísérletet, történetet, példát hoz, mutat képeket is alap-arckifejezésekről, emblémákról, elmagyarázza még azt is, mit jelent, ha a partnerünk hirtelen szöszszedegető akcióba kezd az amúgy szöszmentes ruháján (nem tetszik, amit hall, és a miénkkel szögesen ellentétes a véleménye, de azt megtartja magának). :D Vannak hasznos, praktikus, a hétköznapokban is alkalmazható pontjai, érdemes többször lapozgatni, olvasgatni, és érdemes megfigyelni az embereket közben. Nem semmi, amit összehantázunk, nem kell messzire menni egy kis hazugságfelderítési misszióhoz.

Van egy tök jó függelék a végén, amiben próbára tehetjük magunkat 18 kérdéssel, hogy mennyire figyeltünk a könyvre, és a javasolt praktikákat tudjuk-e alkalmazni. Azt hiszem egyet vagy kettőt rontottam csak el, de arra lennék kíváncsi, mondjuk egy pár hónap múlva hogy teljesítek, amikor nem friss az élmény már. :) Le fogom tesztelni! :)

A könyvet kiadja a 21. század Kiadó.
Rendeld meg  >itt<!

2016. április 18., hétfő

Regényes életek


A Témázunk ehavi választott témája a HA ÉN REGÉNYHŐS LEHETNÉK... - ki lennék és mi lenne a történetem? lett, ami egy rendkívül fantáziadús téma, igazi elgondolkodós, belemerülős... Ez a poszt épp ezért olyan lesz, ami kicsit önmagát írja meg, ahogy "gondolat-gombolyítok"... 

Sokszor képzeltem már magam a regényekbe, a karakterek közé, főleg akkor, amikor igazán otthonos a környezet, magával ragadó az atmoszféra és imádok visszatérni a ... de hova is? Mitől lesz vonzó, otthonos és "ismerős" a környezet, mitől lesz "fészek" egy regénybelső, és mik azok a motívumok, amiktől sikítva menekülnék még akkor is, ha csak statisztálni kéne? Férfi lennék, vagy nő? Gyerekként szeretném-e látni a világot, vagy több tapasztalattal? Vajon mennyire érezném jól magam egy fantasztikus környezetben, ami elrugaszkodik a szabályoktól, vagy egy utópiában, sci-fiben?

Egy bizonyos miliő nagyon vonz magához: ódon ház, elvadult kert, titkos szerelmes, megbúvó ösvények, kis eldugott tó, egy szigetecske, ami senki másé, egy lebbenő függöny az ablakban, teáskészletek koccanása, brokátselymek suhogása, régimódi udvariasság... vagyis, a "kisasszonyos" és vidéki kastélyos környezet, és az olyan regények, ahol lehetnék nevelőnője az uraság virgonc fiainak, vagy úrnője a régi várkastélynak, amelynek van néhány sötét titka, de azok többnyire inkább csak ártalmatlan családi misztériumok, régi levelezések, végrendeletek és ékszeresládikák titkai... 

Egy másik kép, ami elevenen megjelenik előttem, az egy veranda, ahol hideg a kő a lábam alatt, ritkás lombú fákon át láthatom a napsugarakat, tejért miákol egy macska és valahol a kezem ügyében egy paksaméta papír van... Lennék ilyen vidéki, és idilli környezetben a "szerző", aki az alkotó munkáról írva megírja önmagát a könyvben, vagy lennék a "feleség" a "szerző" mellett, aki az ihletadó múzsa volt egykoron, aki két lábbal áll a realitás talaján, és méregerősre főzi a feketét minden ebéd utánra. Lennék egy ilyen helyen a kép a falon is, a csendélet, ami egy élet történéseinek tanúja a szobabelsőből, ahol minden lényeges elhangzik, és semmi sem marad ki a kitárulkozásból.

Vonz az iskolai környezet, és bármely bentlakásos iskola képe, ahol ezeregy lépcsőfok visz a tantermekbe, krétapor száll, keskeny szekrények sorakoznak és a hálóteremben pusmogás a napi rutin része, ahogy az egyenruha és a furkálódások is de ugyanúgy megvannak az egész életre szóló barátságok is, a diákcsínyek és füllentések, felelések és leckék közt. Lennék én itt szigorú diakonissza, kérlelhetetlenül számon kérve az elcsitulást lámpaoltáskor, vagy lennék szerelmes fruska, akinek börtönnek tűnne nagyhirtelen a magas kőkerítés, de megtalálná az igaz barátokat, és megszeretné a rendet és rendszert, ami ellen oly hévvel hadakozott. 

Feldereng egy letűnt kor is, ahol kereveten fekve falták a szőlőt és a datolyát, a tógák a földet seperték, babérkoszorúk ékítették a homlokot, és valódi hadban állás és harc döntött a birodalmak sorsáról és uralkodóinak személyéről. Ahol vérre mentek az úri szórakoztatás játékai és kegyeken, kapcsolatokon, családi összefonódásokon múlt az ember jóléte, avagy csak: a léte. Lennék itt írnok, tollnok, fáraó vagy hadvezér lóti-futija, aki sehol nincs ott, mégis mindenütt jelen van, és szinte kéjes örömmel kebelezi be magába az információkat, amiknek csak egy részét tudhatná csak, annyit se... Vagy lennék a tiltott szerető a hadúr markában, miközben nem is sejti, hogy ő az, kit én vezérelek apró döntések fonalainak mozgatásával... És lennék a méregkeverő, aki érti a növények nyelvét, és ismeri a halvány határvonalakat a mély álom és a végzetes halál megitatása közt...

Csalinkáznék kis francia városokban, sétálva az esőáztatta Szajna-parton, ivók és lokálok közt, vagy az angol vidéken kanyarognék régimódi pöfögős autókon, kőházacskák és muskátlis ablakok között, ahol szent a teaidő, és templomba járó népek számára sok minden más is, és ahol mégis mindig történik valami nem odaillő, zárt ajtók mögötti gyilkosság, ahol reverendás alak fekszik holtan a rózsalugasban, vagy mérgezett süteményt eszik a jómódú üzletember, akinek akad rosszakarója az utcában is három, nem hogy a gyülekezetben! Fejtenék itt rejtvényt, rejtélyt, gyilkosságot vissza a végétől a kezdethez, apró nyomokat fedeznék fel és kínos rendben göngyölítenék fel minden kósza szálat. Ki tudja talán bajuszom is lenne, kopasz fejem, de ha a folyómenti éjszakába vetném magam, akkor inkább hosszú kabátot öltenék és Calvadost nyakalnék, hátha megjön az ihlet a nyomozáshoz. És lennék még pletykás kedvű vénkisasszony is, aki elejti a kulcsfontosságú részletet végtelennek tűnő tirádája és a sokadik citromos tea kitöltése közben, és aki így akarva-akaratlanul megoldást nyújt a megoldhatatlannak tűnő, sokszereplős bűntényre...

Lennék a festő, a művész, az elvont szerelmes, aki padlásszobában alkot, istenadta tehetség, de egyben esendő ember is, akinek a mosónővel van viszonya...
Lennék az állatkedvelő csudabogár, aki befogad és meggyógyít minden kis lényt, de lelkét nyomasztja a magány, míg kalandkedvelő társára és párjára nem lel, akivel az brazil esőerdőket is átszelheti és kiköltözhet a vadonba, ha úgy teszik neki... 
Lennék a lány, aki őszinte és szerető szívű marad a háború viszontagságaiban is, még ha sok mindent el is veszít, önnön maga megmarad annak a tiszta valakinek, aki kezdetben is volt...
Lennék boszorkány, ami a mágia minden csínját-bínját kitanulja, de lennék ott a sárkány is, aki a hősöket úticéljukhoz repíti.

Lennék-e a hős? Azt hiszem nem feltétlenül. A fenti merengésekben ugyan többször a főszerepet szántam magamnak, azt hiszem azt mégsem vállalnám, még hipotetikusan sem, hogy én legyek a "kiválasztott", a megmentő, az, akinek vállán a világ sorsa...
Nem vagyok egy túlélő típus, ez volt az első gondolatom ennél a posztnál. Nem biztos persze, hogy ez igaz, és nem is minden helyzetre lehet igaz, de a legtöbbet nem tudjuk kipróbálni: hogy élnék túl egy varázslóháborút, egy vikingtámadást, milyen lennék egy harcban, képes lennék-e az éhezők viadalán foggal-körömmel küzdeni saját túlélésemért? Na ezek azok a kérdések és regényes helyzetek, amikben inkább a bokor vagyok, aki mellett elfutnak, vagy, ha már az Éhezők viadalát emlegettem, akkor a szponzor, aki kintről nézi a "játék" menetét, és titokban fúrja a rendszert...
A veszélyt mindenesetre inkább kerülném, hiába szeretem az izgalmas köteteket, én nem mennék a pincébe/kert végébe, sötét sikátorba azt kérdezgetve, hogy van-e ott valaki, de ha a bejárati ajtómat rejtélyes módon résnyire nyitva találnám, már akkor is eszeveszetten menekülnék a másik irányba, nem hogy szétnézzek odabent... :D Na de ezek már inkább filmbeillő jelenetek.

A képek illusztrációk. Forrás.
Nincs azt hiszem egyetlen típus, ami/aki közel állna hozzám, vagy ami kifejezetten én lennék a regényekben. Nagyon sok különféle alakkal tudok azonosulni olvasás közben, és bár nem vagyok regényhős és olyasvalaki, akiről jó könyvet lehetne írni, tetszett az ilyesféle gondolatokkal való eljátszadozás. Elég sokféle könyvet olvasok, és sok műfajt szeretek, talán ebből jön az, hogy több regénykörnyezetbe is beleképzeltem már magam szereplőként. De jó ezeket a képzelgés szintjén tartani. Szép-szép az ókor hadviselése, de veszélyes... szép a 17. századi festős történet is, de rémesen hiányoznának a modern kor vívmányai és kényelme. ;)

Ha tetszett a témafelvetés, bátran lehet csatlakozni poszttal, vagy írjátok meg a véleményeteket kommentben! Ha posztoltok, szóljatok nekem, vagy bármely más témázónak és belinkelünk titeket is!

A többiek posztjai a témában:

Zenka, Nima, FFG, Bea,

Utóvéd (később csatlakozók):

Anna (Könyvek&Kávé), Bubu, Lily,

2016. április 17., vasárnap

Újabb könyvek!

Nem elég az eddigi könyváradat, és hogy a nyakunkon a fesztivál, máris érkeznek a már azutáni megjelenések hírei, meg ugye a jaj még ez is jön, az is jön, és hát persze, hogy az ember lánya ezeken felül bele gabalyodik kicsit a külföldi megjelenésekbe is, és dob egy hátast attól, hogy van új Joanne Harris regény is... Örömtánc, és helyhiány miatti rívás váltja egymást. :) 

Ha már Joanne Harris-szel kezdtem, mutatom is: 
"After thirty years at St Oswald’s Grammar in North Yorkshire, Latin master Roy Straitley has seen all kinds of boys come and go. Each class has its clowns, its rebels, its underdogs, its ‘Brodie’ boys who, whilst of course he doesn’t have favourites, hold a special place in an old teacher’s heart. But every so often there’s a boy who doesn’t fit the mould. A troublemaker. A boy with hidden shadows inside.
With insolvency and academic failure looming, a new broom has arrived at the venerable school, bringing Powerpoint, sharp suits and even sixth form girls to the dusty corridors. But while Straitley does his sardonic best to resist this march to the future, a shadow from his past is stirring. A boy who even twenty years on haunts his teacher’s dreams. A boy capable of bad things."
A Different Class a Gentlemen and Players (Urak és játékosok) nyomdokain halad, ugyanúgy a St. Oswaldban játszódik, és viszontlátjuk benne Roy Straitley-t. Must-read.



Az Agave májusban hozza a következő Maigret-könyvet, aminek címe: Maigret és a vérfoltos öltöny, és ami ismét egy csodás, a többi közé illő borítótervvel büszkélkedhet. Megjelenés: 2016. május 12.
Előrendelhető mindössze 1482 Ft-ért! Csapjatok le rá! :)
"Maigret főfelügyelő egy brüsszeli kávézóban gyanús alakra figyel fel, aki ezerfrankos bankókat számolgat. A nyomába szegődik, az amszterdami vonatra is felül mellé, majd észrevétlenül elcseréli a bőröndjét. Amikor az ismeretlen rájön a cserére, egy brémai zugszállóban főbe lövi magát.

Maigret-t bűntudat gyötri. Ám miért lesz öngyilkos valaki, akitől csak egy ócska öltönyt loptak el? Vajon egy régi vérfolt miatt?
A főfelügyelőt a gyorsan pergő nyomozás Brémából Párizsba és Reimsbe, majd a belga Liège-be, Simenon szülővárosába is elviszi. Csakhogy valaki mindig, mindenütt egy lépéssel előtte jár…

Az egyik legkorábbi Maigret-történet önéletrajzi ihletésű, valós eseményeken alapul."
Van egy friss interjú >itt< Velkei Zoltánnal, az Agave vezetőjével amiben még több érdekességet tudhattok meg a közeljövő további megjelenéseiről, tervekről, kulisszatitkokról. A magam részéről nem gondolom, hogy a krimi háttérbe szorult volna - persze én jó messze vagyok az ezt mutató számoktól, excel-táblázatoktól és egyebektől -, és ha mást nem is, nagyon remélem azért, hogy Simenont folytatják majd, amíg lehet. Augusztus nem múlhat el két új Simenon nélkül!
Baráth Kata új könyvét az Arkangyal éjjelt és a Jemisin regényt: Az ötödik évszakot nagyon várom a belengetett újdonságok közül! :) Ez utóbbi egy epikus fantasy lesz, vendetta-regény, nagyon felcsigázott az a néhány mondat, amit Zoli elmond róla az interjúban. :) Sok sikert a tervekhez!

A Gabo Kiadónál 2016. április 30-án jelenik meg Lionel Shrivertől a Nagy testvér, és kijön új borítótervvel a Kevin is!



Előbbi nekem már megvan angolul, utóbbit nem biztos, hogy el merném újra olvasni... A borítók nagyon tetszenek. 

Szintén Gabo Kiadó, bár nem tudom mennyire nekem való, mindenesetre felfigyeltem rá: Richard Parker (nem, nem a tigris!): A hetedik ház. Megjelenik: 2016. április 28. 

"Mikor írta be utoljára a nevét a Google-ba?
Will Frostot, a jómódú üzletembert egy éjszaka telefonhívás ébreszti álmából, és az ismeretlen telefonáló ezt a kérdést teszi fel neki. Will rákeres a nevére, és talál egy weboldalt, amelyen fényképek láthatók az otthonáról és hat másik házról – belülről. 

Az első házban könyörtelen gyilkosság történik. A rejtélyes telefonáló ekkor újra jelentkezik, és közli Willel, hogy a lánya halálos veszélyben van. A férfi egyetlen esélye, hogy megmentse, ha sorra látogatja a honlapon található házakat, mielőtt a rendőrség odaér, és felfedezi a hullákat.
Hét ház. 

Hét gyilkosság. 
Hét esély, hogy megmentse a lánya életét."

Most jelent meg az Európától Markus Zusak Az üzenet című könyve. Sokáig egy supermanes kártyás téma volt a borítón, most egy sokkal szolidabb telefonos design van, megmondom őszintén én nagyon örülök, mert nem igazán tetszett az előzőnek a színvilága és a képi világa sem. 

"Ed Kennedy minden, csak nem hős. 
Átlagos fiatal srác Sydney-ben, aki jobb híján taxizik. 
És szerelmes Audrey-ba, amióta az eszét tudja. 
Audrey viszont haverral nem randizik. 
Ed nem hős, és mégis ő az, aki megakadályoz egy bankrablást mondjuk, véletlenül. 
Csak mert a haverjai nem tudják befogni a szájukat. 
Élete nagy kalandja után még nagyobb kalandok következnek. 
Ed ugyanis titokzatos kártyalapokat kap. Üzeneteket! 
És egy küldetést kell végrehajtania. 
Aztán még egyet. 
Ed lassanként megtanulja, hogy vannak apró, talán hősies tettek, amiket ő is megtehet, és amiktől egy kicsit jobb lesz a világ. 
Hogy közülünk bárki, akár egy pénztelen, külvárosi gyerek is megteheti az első lépést 
Van, amikor tényleg nem kell sok hozzá. 
És van, amikor igen 
De akkor sem szabad feladni.

Az ausztrál Markus Zusak az elmúlt évek egyik legnagyobb világsikerének, 
A könyvtolvaj-nak a szerzője. Az üzenet szintén díjak sokaságát nyerte el, és világszerte százezrek olvasták már."

A könyvtolvaj kedvencemmé vált, és nagyon kíváncsi vagyok Zusak többi könyvére is. 

Szintén most jelent meg a Helikontól a Harag-várak újra, új külsővel Bariccótól. Nekem a régi (bal oldali) és az új (jobb oldali) borító is nagyon tetszik. :) Nagyon jó könyv, olvassátok!




Nemrég olvastam az Én, Liviát, ami nagyon tetszett, és ezért utánanéztem, mit lehetne még olvasni Phyllis T. Smithtől. Februárban jelent meg a második könyve a The Daughters of Palatine Hill. Nem sokkal a Livia vége után veszi fel a fonalat, ahogy a fülszövegből kiderül. :)


"Two years after Emperor Augustus’s bloody defeat of Mark Antony and Cleopatra, he triumphantly returns to Rome. To his only child, Julia, he brings an unlikely companion—Selene, the daughter of the conquered Egyptian queen and her lover.
Under the watchful eye of Augustus’s wife, Livia, Selene struggles to accept her new home among her parents’ enemies. Bound together by kinship and spilled blood, these three women—Livia, Selene, and Julia—navigate the dangerous world of Rome’s ruling elite, their every move a political strategy, their most intimate decisions in the emperor’s hands.
Always suppressing their own desires for the good of Rome, each must fulfill her role. For astute Livia, this means unwavering fidelity to her all-powerful husband; for sensual Julia, surrender to an arranged marriage and denial of her craving for love and the pleasures of the flesh; for orphaned Selene, choosing between loyalty to her family’s killers and her wish for revenge.

Can they survive Rome’s deadly intrigues, or will they be swept away by the perilous currents of the world’s most powerful empire?"


Annak idején az Animus adta ki Louis Sachar könyveit, köztük a Stanley, a szerencse fia nekem nagy kedvencem volt. Most a Maxim hozza újra ezt a könyvet, új fordításban, új címmel: Stanley kincse


És végül, de nem utolsó sorban, megjelent Varga Bálint következő könyve, a Váltságdíj nélkül folytatása, amit tavaly én is megvettem a Könyvfesztiválon (bár még mindig nem olvastam el). A Kolibri kiadónál keressétek: Amit végleg kitörölnél


(Természetesen csak rossz sorrendben engedi beilleszteni a blogger a két képet :D A Váltságdíj nélkül az első rész.) 

A jó könyvek csak jönnek és jönnek... :D