Oldalak

2014. szeptember 13., szombat

William Golding: Lord of the Flies

Borzasztó régi tartozásom A Legyek ura, de egyszer korábban elrettentett, amikor elkezdtem angolul, és mi tagadás, nehezen értettem. Ennek jópár éve, és akkor nagyon bántott a dolog, most viszont úgy voltam vele, nem hiszem, hogy ne érteném, még ha szépirodalmibb is a nyelvezet, és így is lett, én meg elkönyveltem magamban, hogy akkori diákos tudásomat csak-csak fejlesztettem kicsit az angol könyvek olvasásának szeretetével. 

De inkább a könyvről beszéljünk. Merthogy van mit. Őszintén szólva én nem tudtam, hogy ez tényleg ilyen kaliberű mű, persze híres, és ismert, és  a disznófejről még az is tud valamicskét, aki nem olvasta, de azon túl is, tele van komoly témával, jelképrendszerrel. 

A történetben egy csapat iskolás fiú repülőgép balesetet szenved és egy lakatlan szigeten kénytelenek boldogulni. Robinson Crusoe utánérzés? Érdekes, de nem. Kétévi vakáció? Eszembe jutott, de az pozitív kicsengésű, ha jól rémlik. Ez nem. 
Ralph, az egyik nagyobb gyerek (de mindannyian kiskamaszok még, vagy még kisebbek) talál a tengerparton egy kagylót, amivel összehívja a többi szigeten lézengőt. Kinevezi magát főnöknek, és lefektetnek bizonyos szabályokat, rendszert próbálnak alkotni, gyűléseznek. Mindez azonban szinte azonnal darabjaira hullik. A kicsi gyerekek folyton elmennek játszani, nem tartják be amiben megegyeztek, Ralph a harmadik kunyhó építésében már szinte egyedül marad, holott együtt álltak neki mindnek, és ott van Jack Merridew is, aki már a legelején rivalizál Ralph-fal. Erős személyiség, és magának akarja a vezetői pozíciót. Vadászni akar, húst akar biztosítani a társaságnak... 
Forrás
A tűz kérdése pedig elsődleges fontosságú kellene hogy legyen, hogy észrevegye őket egy hajó, és megmenekülhessenek. Tüzet csak a Piggy (Röfi) gúnynevű testes, asztmás, minden szempontból hátrányokkal küzdő fiú szemüvegével tudnak gyújtani. Hamarosan azonban kialszik a tűz, és fellobban valami más, valami vadállati... 

A fiúk teljesen elvadulnak, barbárokká válnak, ellenséges csoportokra oszlanak. Felüti a fejét az erőszak, és megtörténik az elképzelhetetlen, miközben mindenki fél.. fél, de mitől is kellene félni igazán? A civilizált légkör szétpukkan, a hatalomvágy édes és a félelem savanykás bűzében felbomlik minden rend és rendszer, és hiábavalóak a törekvések. Elveszik az "ártatlanság", és a romlás szétcincálja az értelem és emberség maradék morzsáit is. 

A könyvből több filmadaptáció is készült, ezeket találtam a Wikipédián (spoileres az oldal!)
William Golding méltán kapott Nobel-díjat. Félelmetes, hogy mire képes az ember, és teljesen mindegy, hogy gyermek-e, csak az illúzió fátyla, hogy a gyermekből nem lehet fékezhetetlen vad, és hogy neki nem törnek elő az ösztönei, nem küzd foggal-körömmel a túlélésért, nem vicsorog nem létező szörnyekre, amikor már ő maga a szörny... 
Golding a korábbi The Coral Island-re "válaszul" írta a művet, amiben kvázi az ellentéte zajlott, mint itt, a Legyek urában: elvadult népet szelídítettek, és a kereszténység szárnyai alá vonták őket, és visszatérhetett a szelídség. Sajnos Goldinggal, és az ő művével kell egyetértenem inkább. Az ember a legádázabb lény.

Forrás
Nem tudom hallottatok-e a Zimbardo-féle kísérletről, a sors iróniája, hogy pont néhány napja beszélgettek erről a rádióban is reggel, de ennek a könyvnek a kapcsán is felmerült, ahogy utánaolvastam. A '70-es években Philip Zimbardo végzett egy  pszichológiai kísérletet. Önként jelentkezőket szimulált börtönkörnyezetbe helyezett. Ki rab, ki börtönőr szerepet kapott. A kísérlet két hétig tartott volna. Az "őrök" uniformist kaptak, napszemüveget, fa bunkósbotot. A "rabokra" csak számuk alapján hivatkoztak. Minő meglepetés, mindenkinek sikerült beleélnie magát a szerepbe. Túlságosan is. Olyan szadista megnyilvánulások, túlkapások, megalázások fordultak elő, hogy a kísérletet 6 (hat!) nap után meg kellett szakítani. 
Ezek vagyunk mi, emberek. 
A kísérletről képek: >itt<

A disznófej mint szimbólum... bevallom, először nem nagyon értettem, és a hallucináció is zavart, de most már "tetszik", már ha mondhatom valami ilyenre, hogy tetszik. Érzékletes. Maga a név, a Legyek ura  tulajdonképpen nem más, mint Beelzebub, a démon, vagy ördög. 

Érdekesség még, hogy Castle Rock, a hegy a történetben megjelenik máshol is később... Stephen King innen vette azonos nevű képzeletbeli városkáját, ahol a Cujo vagy a Tortúra is játszódik. Valamint ez a könyv inspirálta Rob Reinert, amikor létrehozta a Castle Rock Entertainmentet, ami az 1990-es filmváltozatot készítette. Ezeket az apróságokat a Wikipedia és a Schmoop oldalán találtam. 


Értékelés: 10/9 Kicsit repetitív, mantra-szerű a tűz-megmenekülés-kagyló-vadászat körül, de ettől is csak feszültebb lesz a hangulata. Szívdobogtató végbe torkollik, aztán még kapunk egy jelképet ott is, amin lehet rágódni.  
Nagyon elismerésre méltó alkotás, és olyan fajta könyv, aminek a terhe rároskad az emberre az olvasás után. A paradicsomi, természeti környezetben hogy lesz az emberből vadember, és a romlottság hogy issza be magát minden ésszerűség helyére... 

És még valami: gyerekek vannak benne, de nem gyereknek való.

Részlet az egyik filmadaptációból, forrás.
Forrás


8 megjegyzés:

  1. Most nagyon meghoztad a kedvem. Már 3 éve áll a könyv a polcomon; egyszer beleolvastam, de pár oldal után be is csuktam, mert furcsa volt és nem szippantott be. Ez a poszt viszont tényleg motivált most! Emlékezni fogok majd rá, ha a könyv fölött vacillálok ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ennek igazán örülök! Nekem vagy egy évtizedet állt... :)

      Törlés
  2. Na, ez az a könyv, amire sosem tudtam magam rászánni. Gyerekként, fiatal felnőttként taszított a témája, később meg nem érdekelt. Valamelyik filmváltozatot elkezdtem egyszer nézni, de arra már nem emlékszem, hogy végignéztem-e egyáltalán, és hogy mi lett a vége.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ajánlom, de csak ha megfelelő hangulatba kerülsz hozzá - ja persze, mondjak ilyen okosakat, mikor én sem tudom mi a "megfelelő" hangulat :) Így szerintem még szerencsésebb, ha nem emlékszel a film végére. Tiszta lap. :)

      Törlés
    2. Hát nem tudom, valaha is jutok-e olyan hangulatba. :D Nem bírom az állatokkal és gyerekekkel való bármilyen erőszakot sem könyvben, sem filmen. A Keresztapát a levágott lófejnél hagytam abba, és sosem tértem vissza hozzá. :D Még a Lassie-től is minden bajom volt, nem szeretnék elvadult, agresszív gyerekcsapatról olvasni, akik ki tudja, milyen szörnyűségeket művelnek egymással. :)

      Törlés
  3. Soha ne mondd, hogy soha, de most úgy érzem, nem fogom elolvasni (bár a kedvem meghoztad szó se róla), csak túl sokszor láttam filmen, több verzióban is...
    Fú, nagyon tetszenek az extrák, amiket beleírtál, a kísérlet, meg a Castle Rock, nem is tudtam ezekről, illetve a kísérletről már hallottam... Igen, sajnos a beskatulyázás működik. Van az a kék szemű, barna szemű kísérlet is gyerekeknél, hogy a kékeket felsőbbrendűnek, okosabbnak kezelik, és jobban is teljesítenek, míg a barnák egyre romlanak... Ezért nagyon fontos a nevelés és hogy mit plántálunk a gyerekbe saját magáról és a világról... Egyre jobban félek a szülői feladatoktól... :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Filmileg túlképzett vagy :)
      Köszi, azért örülök. Az extrák nekem is tetszettek nagyon, nem akartam kihagyni, az ilyen tidbitek mindig érdekesebbé tesznek egy klasszikust. :)
      Ugyan, akkor nem fogsz ezen annyit gondolkodni :) Majd jön magától (lehet, hogy ez a baj ? :D :D )

      Törlés
  4. Nekem egy tanárom ajánlotta, nem bántam meg, hogy elolvastam. A mai napig fel tudom idézni a hangulatát.

    VálaszTörlés