Oldalak

2014. szeptember 15., hétfő

Mesés memoár

Forrás
A Témázunk rovatban ezúttal arra keressük a választ az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú malac túr, hogy: szeretjük-e még a meséket? 
Azt hiszem, nekem egy igen egyértelmű válaszom van már rögtön a poszt elején erre a kérdésre: igen, én nagyon szeretem a meséket, még most is, és bizony időről időre rámtör a meseolvashatnék. A mese-téma kapcsán annyi gondolat és különféle mese-emlék tolult a fejembe, hogy egy irdatlan hosszú vázlatot írtam, csak amolyan brainstorming címszavakkal. Ennek egy jó része gyerekkori élményből ered, így itt is kezdem most az én mesémet a mesékről:


Egyszer volt hol nem volt... 
Forrás
... volt egyszer egy kisPilla, akivel szerencsére hamar megszerettették a könyveket és a mesélést. Szinte minden este volt meseolvasás. Ezek közül ami nagyon élénken megmaradt bennem, a Mary Poppins kötetek, illetve egy Benedek Elek meséskönyv, amiből én válogattam a felolvasandó meséket. Mary Poppinst szinte kívülről fújtam már én is, érdekes módon a népmesékért viszont nem rajongtam annyira - de Anyukám se - és a Benedek Elek könyv nem olyan jó emlékként maradt meg. Ezeken kívül is rengeteg mesekönyvem volt, amiket napközben egyedül is forgattam. Szerettem a Disney-mesekönyvektől kezdve, anyukám régi mesekönyvein át - Panni és babái, Panni és a bocsok - a Szutyejev-féle Vidám mesékig mindent. Utóbbi különösen kedves számomra.
A rajzos-képes mesekönyvek külön fantáziavilágokként éltek ben
nem, imádtam nézegetni a részletes képeket, illusztrációkat. Külön elmélyedés volt Tesz-vesz városban a padba ülni Cicóval, külön a törpékkel barangolni a Mesél az erdő köteteinek szépséges lapjain. Nekem ezek a rajzolt világok alapozták meg azt a határtalan fantáziát, aminek segítségével azóta is színes mozgóképként el tudom képzelni az egyes könyvek történeteit, mintha az agyam vetítene számomra olvasás közben. :)

Illusztrációk a Mesél az erdő című mesekönyvekből, forrás

Megtaláltam, ilyen!
A mesék gyerekkorom szerves részét képezték, több szempontól is. Nem csak a kis sámlimon üldögélve olvastam a meséket, de olyan lelkes voltam, hogy írni is megpróbáltam, volt egy külön nagy füzetem, Olvasónapló felirattal, Füzesi Zsuzsa rajzzal az elején, amibe nem olvasmányokról írtam, hanem saját meséimet körmöltem le. Nyusziékról és a nagytakarításról, erdei iskoláról mókusokkal és borzokkal, és még egy horror-sztorit is kreáltam ami egy elvarázsolt kastélyban játszódott azt hiszem.

Részt vettem mesemondó versenyeken is, sőt, tv próbafelvételen is voltam, ahol mesét olvastunk fel kamera előtt - de nem válogattak be végül. :) Megtanultam kívülről a Didergő királyt, egy része még most is itt cseng a fülemben, az egyik legjobb verses mese.

"Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba,
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.
Sűrű könnye pergett fehér szakállába."

A mesével kapcsolatos gondolatok kicsit kuszálódnak a mesefilmekkel is (ilyen kedvencekkel pl. mint Vili, a veréb, Hugó a víziló), és a diafilmmel, ami most újra divatos. A diafilmezés is persze igazából egy-egy meséléssel ért fel. Rituálé volt, aminek még most is érzem valahol az orrom mélyén a nosztalgia őrizte illatait. Ugyanarra a falfelületre vetítettünk mindig, a kis piros diavetítővel, besötétítés, Vackor... szakadozott kockák... a film alján a szöveg, amit már tudtunk kívülről... Nagyon jó erre visszagondolni. Megvannak a filmek is, a vetítő is.

Forrás

Ugyanígy egy jellegzetes gyerekkori illat társul az emlékképhez ha a Vidám mesék piros vászonkötésére, a Pán Péterre, Harisnyás Pippire, a Grimm mesékre vagy a Disney-féle Vidám mesék sorozatra gondolok. Még azt is meg tudnám mondani melyik polcon melyik mesekönyv trónolt, hogy hol volt Sicc és hol Bambi...
Bambinál külön emlékszem, hogy már viszonylag korán el akartam olvasni, a regényt, nem képeskönyvet, vagy Disney-könyvet, és Anyukám azt mondta elolvashatom, de vigyázzak, mert nagyon szomorú. A borítás vászon volt, az őzgida képével, és Anyukám neve volt ráragasztva azokkal a régi fajta, nyomtatott, domború matricacsíkokkal... :)

Íme, az én gyerekkorom és kiskamaszkorom alapkövei, mesék és meseregények:

A képek soronként, kattintásra megnőnek :) 

A középiskolában kaptam egy útravalót, ami bár nem olyan határtalan nagy bölcsesség, nekem sokat adott, és a későbbiekben is meghatározta a meseszeretetemet, és azt, hogy mit tekintek mesének. Az üzenet pedig az irodalom tanárnőmtől származik: "A mesék rólunk szólnak." Ilyen egyszerű. Hirtelen máshogy néztem az Odüsszeiára, Antigonéra, Goriot apóra, Hamletre. Mert végső soron nem mese-e minden leírt, elképzelt történet, egy bizonyos szinten? Főként pedig a fantasy, amibe akkortájt csöppentem, a nagy klasszikusokkal Tolkien Babójával (A hobbit nekem mindig babó marad, mert úgy olvastam először) és a Gyűrűk Urával, majd a Harry Potterrel, ami komolyan könnyekre tud fakasztani, ha rá gondolok, mekkora élmény volt az egész, és mennyivel szegényebb lennék enélkül a csodálatos varázsvilág és félig gyermek - félig felnőtt mese nélkül.
És nem mese-e rengeteg ifjúsági regény, mint a Kétévi vakáció, a Robinson, a Május 35., a Fecskék és fruskák, Emil és a detektívek, Száz meg egy kiskutya, Bambi, A két lotti?

A mai napig olvasok mesét. Konkrét mesekönyvet is, fogom magam, beülök a boltba, ha épp úgy adódik, és átlapozom, megnézem, érdekel. Tavaly még vettem is magamnak mesekönyvet, aprópénzért, és szerettem Borz úr és Róka asszony történeteit. Sose szégyelltem, ha elolvasok valami ilyesmit, szerintem semmi szégyellnivaló nincs rajta. A mese jó dolog, és bár felnőttként nyilván van, ami túl didaktikus, vagy épp bugyuta, vannak olyan történetek, amik ilyenkor is jól esnek.
Coraline-t és Békés Pál meséit is már felnőttfejjel ismertem és kedveltem meg, Az emlékfoltozókat két éve olvastam, és kedvencem lett a tündérrigólányokkal teli kötet a rövid meséivel, semmihez nem hasonlítható képi- és szóvilágával.

Már felnőttként megismert kedves meséim közül néhány.

Az Estvér pedig egy tavalyi nagy élmény. Mesevilág, klasszikus köntösben, de teljesen újszerű ősi, mitologikus meseszövéssel, regényként tálalva. Már a kitalált neveibe is teljesen beleszerettem: Zordonázó, Puhaléptű, Zabravár, Ciráta...

Ha az idei termést nézem abban is voltak mesék, meseregények: Tündér Lala, Sziget-kék, Szerencsére a tej. Minden évben megvan a fejadagom mesékből. :) 

Forrás
Persze vannak olyan mesék is, amiket nem szeretek, erre a legjobb példa az Alíz csodaországban, ami számomra nagy csalódás volt, és egy zagyva, értelmetlen mesének látom. Nem tudom már megmondani, vajon gyerekként mit gondoltam volna, Alízt sosem mesélték el nekem, de szentül hiszem, akkor se lett volna kedves számomra. 

Mint tudjuk, a mesék eredetileg nem feltétlenül gyerekeknek íródtak. A Grimm-mesék nagy része kegyetlen és véres eseményekkel van teli, amin sokan megütköznek még most is - pl, hogy megeszi a farkas a nagymamát, vagy hogy Jancsit meg akarja sütni a boszorkány az erdőben -, holott a Grimmek eredetije még ezeknél is borzasztóbb részeket tartalmazott. Tudtátok például, hogy Hamupipőke mostohanővérei közül az egyik a lábujjait vágta le, a másik a sarkából egy darabot, hogy a cipőjébe férjenek? Hogy Csipkerózsikát álmában erőszakolta meg a herceg (csókkal ébresztés, haha!), majd a lány ikreket szült neki, és az egyik gyerek szívta ki az anya ujjából a mérget, és csak akkor ébredt fel? (Mellesleg a herceg addigra meg is nősült!)

Forrás

Apropó Csipkerózsika, a mese újraértelmezéseket is szeretem, ezek közül a Briar Rose-t olvastam néhány éve - Csipkerózsa - amiben összekötötték a klasszikus mesét a szögesdrót szörnyűségeivel...
Mese-újraértelmezés a Cinder is, bár azt nem ismerem, ott ha jól tudom Hamupipőke kerül a kiborgok közé, nos, ez kicsit meredekebben hangzik! :)

A bejegyzésben nagyon magamra értelmeztem a kérdést, de egy pár sort megér az általános válasz is arra, hogy szeretjük-e még a meséket...? Az a véleményem, hogy az új generációk is szeretik a meséket, csak lehet, hogy másfajtákat, és lehet, hogy sokkal nagyobb a térhódítása a tv-meséknek, mint a felolvasásnak (ami persze a szülők sara). Az újabb mesék közt is vannak aranyosak, és biztos, hogy nem csak a Bogyó és Babóca történeteket lehet megtalálni halomszám a polcokon. Jó lenne ha többször előszednénk a régi mesekönyveket, a porosakat, szétesőket, van ennek egy jóféle izgalma mindig. :) Itt találtok egy képes posztot az én legrégebbi átörökölt mesekönyveimről. :)
Ha pedig életkorunkra próbáljuk értelmezni általánosan a kérdést, nos, van aki kinövi, van aki állítja, hogy kinőtte, és van aki esetleg nem is foglalkozik vele, és sosem tudja meg, kinőtte-e... Ezt már mindenkinek magának kell kideríteni.  
A mese-meseregény nekem sokszor összeolvad, de egy biztos, szeretem a meséket, és a regényeket is néha felnőtteknek szóló meséknek tartom, guilty pleasure, amivel szórakoztatjuk magunkat. :) De a klasszikus, vagy akár az újabb mesékből is pótolgatom egyre a hiányosságaimat minden évben, amikor rámjön a mesézés. Kifejezetten szeretem azokat a történeteket, akár ifjúságiban (Jacqueline Wilson), akár pöttyös-csíkos regények közt (Fehér Klára), akár a képeskönyvek (Nicholas Oldland hódos, jávorszarvasos, medvés meséi) és konkrét meséskönyvek (Borz úr és Róka asszony) közt, amik a felnőttfejemet is magukkal tudják ragadni.
Ha tudtok, bátran ajánljatok még ilyet, mert, hogy lesznek még mesés etapjaim, az biztos. Sajnálom, de nem sajnálom, hogy nem növök ki ebből. :)


A többiek posztjai a témában, merthogy megint többen témázunk:
Zenka, MiamonaAndi, Nima, Ilweran, Magnolia, Reeatigi.

Utóvéd (később csatlakozók): Bea, Patricia, Bubu

59 megjegyzés:

  1. El sem hiszem, hogy kihagytam Máté Angit, pedig IMÁDOM!!!! Én nagyon örülök, hogy magadra értelmezted, nekem is azt kellett volna jobban :D Annyira hangulatos lett a posztod, hogy mindjárt habosítok egy kakaót, és előveszem a diavetítőt, illetve csak venném, mert nincs :(
    Látom magam előtt a kis Pupit, nagyon tündérke :) Van is rólad egy kiskori képem, tudom társítani :)
    Tesz-vesz!!! Hajj de szerettem én is, de aztán nekem általános iskolában az angol vizsgákkal forrt egybe, amit annyira nem szerettem, bár mindig jó jegyet kaptam :D
    Basszus és én is irkáltam meséket, sokszor csak fejben, és nincsenek meg már, pedig nagy kincs, hogy fogják majd a gyerekeid élvezni és milyen büszkék lesznek, hogy anya írta. :)

    VálaszTörlés
  2. Miközben olvastam, arra jöttem rá, én mennyi mindent kihagytam. :D
    A Csipike a gonosz törpe megvolt? Én aszt hiszem 15 évesen estem véle szerelembe, de pl. kifelejtettem a felsorolásomból, mert a kvázi gyerekkoromnak nem volt része. :)
    Különben ajánlottál nekem egy sereg olvasnivalót. :) Köszi :*

    VálaszTörlés
  3. Nekem még olyan Grimm-kötetem van, amiben benne van a lábujj- meg saroklevágás... Az újabbakból kimaradt ezek szerint? Bizony ezek eredetileg még durvábbak voltak, ahogy írod, Piroskát pl. megeszi a farkas, és kész. Nincs vadász, nincs hasfelmetszés, nincs boldog vég... Azt tudtad, hogy Piroska csupa piros ruhája állítólag a menstruációt jelenti, ezáltal a nővé érést, a farkas pedig hát... benne van a nevében, a csábító férfit? :D És a mese tanulsága serdülő lányoknak, hogy ha letérnek az útról, mi vár rájuk. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem is ilyenem van. mindig eldöntöm, hogy beleásom magam a szimbolikájába, de valahogy elmaradt. eddig.
      még majd megérjük, hogy mesékről fogok posztolni.

      Törlés
    2. :D :D hát az mekkora lenne már :)

      Törlés
  4. Úgy tűnik, én még nem nőttem fel annyira, hogy újra gyerek legyek. Vagyis van egy gyermeki énem, ebben biztos vagyok - egyéb esetben rohadt unalmas lennék - de a meséket nem bírom. Persze gyerekkoromban ez máshogy volt, és azokat a könyveket, a Pöttyös Pannikat, akármiket nosztalgiából szívesen elolvasnám újra.
    Ahogy mondod, a mesekönyvek illata nagyon be tud ivódni az agyba. :)

    Amúgy ha választani kéne a gyerekmesék és a felnőtt mesék között, mindenképp az előbbit választanám, a felnőtteknek szóló mesék néhány példánya annyira elkeserített, hogy inkább nem is próbálkozom már velük.

    De nem adom fel, hátha egyszer felnövök a mesékhez én is:)

    VálaszTörlés
  5. Miamona, kakaóhabosítás indulhat! Nekem is kedvem támadt közben egy kis diafilmezéshez, majd alkalomadtán előkaparom. :) A kisPuPi olyan, mint a nagy: egyfolytában olvas :D

    Reea, nem, Csipikét sajnos azt hiszem nem ismerem :/ Ó, örülök, ha ötleteket adtam. :)

    Bea, nekünk olyan régebbi, eredeti verziót tartalmazó nem volt, csak kisgyerekeknek valók. De milyen jó, hogy nálad van olyan példány/verzió is! Igen-igen, nos ,alapvetően elég sok erotikus tartalom is van ezekben a mesékben, csak elmaszkolták utólag. Tanulság serdülő lányoknak, haha :D :D

    Katacita, megleptél, pedig ha tippelnem kell, azt mondtam volna, hogy szereted a meséket. :) Azért valamikor biztos neked is kedvesek voltak, ha a mesekönyvillat megmaradt. Csak te már egyszerűen nem vágysz rá felnőttként. :) Ilyen is van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Régen nagyon-nagyon szerettem, és egy Tesz-Vesz Várost bármikor újraolvasnék :)

      Törlés
  6. "Miközben olvastam, arra jöttem rá, én mennyi mindent kihagytam. :D "
    Még csak a második blogbejegyzést olvasom (gyors ütemben, mert mindjárt mennem kell), de szinte szó szerint ezt akartam még a saját remekművem végére írni. :)

    VálaszTörlés
  7. Most jöttem rá, tőled, hogy a Mese mese mátka, pillangós madárka az az én költésem, már ami a madárkát illeti :D
    Bírom az ilyet, egy volt tanárom gyerekének a Bóbita bóbita táncolban volt Géza malac, mert hogy szárnyat igéz a malacnak :D
    Én meg egy Emberek dalban nem tudtam sokáig megérteni egy mondatot, hogy "újból Te zenélsz", az nekem mindig "új bolt, ezen élsz" volt - ahol a bolt egyértelműen az égbolt rövidítése :D

    Imádom a gyermeki logikát, alig várom, hogy nekem is legyen, és ontsa magából a jobbnál jobbakat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, ez nagyon aranyos! Ez olyan, mint a Cicamica, haj, hová lett tavaly? :D Vagy családi mondás nálunk, hogy az egyik imában a virrasszon felettéből az lett, hogy vénasszony felette. :D De ilyen biztos van mindenkinek. :)

      Törlés
    2. :D :D Jaj, de miért jutnak ezek olyan nehezen eszünkbe? Na, majd még töröm a fejem. :)

      Törlés
    3. Egy kolléganőm unokahúga a muslincára sumlincát mondott, észre sem vettem, mikor kezdetem el ezt használni, de volt már hogy vissza kérdeztek: mit mondtál? :D
      Ilyen a káposzta helyett kápikusz is.
      Édesanya egyszer azt mondta, kibokamodott a ficám, a kificamodott a bokám helyett, és mai napi a fejére olvassuk :D 30 éve volt kb. D

      Törlés
    4. Nálunk ilyen hasonló a "merre nyitata múl", ami a "merre mutat a nyíl" lett volna :D azt azóta is hahotázások közepette emlegetjük, barátnőmtől származik a szállóige :D
      Kápikusz :D ez jó. Gyerekkorunkban, unokatesóimmal mi is átneveztünk zöldségeket: rapadicsom, rukokica :D

      Törlés
    5. de jók ezek. :D
      kinyerma és társai. a tévétorna szövege a mai napig rejtély nekem.

      Törlés
    6. kinyerma, tényleg, az is egy nagy rejtélyes szóbuborék volt.
      Közben beírom ide is, nima felhozta a Doktor Bubót, nekem meg eszembe ötlött, hogy én a "kígyónak lábsor"-t nem értettem, illetve elértettem kígyónak lábsó-ra :D annak is volt értelme, mert nem kell neki lábfürdő :D

      Törlés
    7. lábsor? az nekem is lábsó volt. teljesen egyértelmű, mi mást rendelne egy doki a betegnek, ha nem pihentető lábfürdőt? :D

      Törlés
    8. ajjmár :D felcseréltem hogy mit cserélek fel?! :D
      hát ez már a vénségem jele, ezért is szeretem a meséket, máris eljött második gyerekkorom. :D
      szóval hogy félrehallottam az fix, és ilyen értelmetlen szóként kezeltem, akár lábsó, akár lábsort hallottam, és nem értettem őket :D kicsit voltam és anatómiailag képzetlen, na :D

      Törlés
    9. Én is mind a mai napig azt hittem, hogy lábsó. :D

      Törlés
    10. azóta nézegetem a neten a szövegeket :D de találtam már mindkettővel XD De amúgy jól mondjátok, lábsó volt az, és lehet hogy lábsort értettem, mindenesetre volt egyszer egy megvilágosodásom, és akkor helyrekerült.
      Amúgy én ezt a sort se értettem:
      "Csak úgy rektor úr ő, ahogyan én orvos." ilyen szót, hogy rektor, nem ismertem, és az egész összeolvadt: rektorúrő-vé :D :D

      Törlés
    11. Én a Kacsamesékből nem értettem soha, hogy Laserjet - ez lézercsepp volt :)
      Meg az Aladdinban: "Gyere most, mese szól. Jön a hely, hol a jó," - ez nekem "Jön a hegyről a jó" volt :D és a "De te soha ne félj!" az mindig "Te de soha ne félj", és mindig gondolkodtam, hogy létezik-e ilyen szórend vajon, mert nagyon hülyén hangzik... :)

      Törlés
    12. A Kacsamesékből nem sok mindent lehetett érteni, amit Donald bácsi hápogott :D
      lézercsepp, ez aranyos :D
      Az Aladdinos nekem is fura volt, rossz helyen volt elvágva a szöveg abban a sorban.

      Törlés
    13. Én a Micimackó zenéjében az és a többi fickót hallottam stitöbi fickónak, és azt hittem az egy értelmes szó, és valami jó kiállásút vagy vagányt jelent. Igazából csak egy-két éve világosodtam meg, hogy ez nem is így van, valahogy soha nem tűnt fel, hogy sehol máshol nem hallottam ezt a szót.

      Másik szintén évekig tartó tévhitem, hogy magam sem tudom már hogy de az Isler süteményt Hitler süteménynek értettem, és sehogy sem tudtam fel fogni, hogy egy ilyen gonosz emberről, hogy nevezhettek el süteményt, ezért sokáig nem is ettem Islert amíg meg nem világosodtam :D (De azért ez nem tartott olyan sokáig mint a stitöbi)

      Törlés
    14. Jaaaaaj, a klasszikus érthetetlen stitöbi fickó :D :D Képzeld, erről pár éve volt egy riport a tv-ben is, azt hiszem a Fókuszban talán... hogy mennyien hallották így, és hogy a vagány képzettársítás szintén gyakori. Szerintem ezek után simán be lehetne venni új szóalkotásként XD ha már lassan helyessé válik a "de viszont" is, akkor miért ne lehetne a stitöbi hivatalosan is jelző :D

      Hitler sütemény :D :D Catriana, bearanyoztad ezt a sz*r napot nekem :D

      Törlés
  8. Ja, és a Mesél az erdőről tök elfeledkeztem, de most ránéztem a képekre, és bamm, belém csapott, mint a villám, de fura érzés, hát hiszen én ezeket ismerem!!! :)))

    VálaszTörlés
  9. Miamona :D :D figyelj, semmi gond, nálam meg "Mese, mese mátka, pillangós batárba" volt a munkacíme a posztnak egy darabig :D Ezek az elhallások nagyon jók, meg a máshogy hallások, pl. Katacitával vagy Amadeával beszéltük nemrég (nemrég?), hogy gyerekként hogy hallottuk a nők lapját, hogy az mennyire egybeolvadt egy új és ismeretlen szóvá, hogy nő - klappja :D
    Gyermeki logika... ilyen irodalmi nem jut eszembe, de én aztán zseni voltam fizikából... azt hittem mindig, hogy a csapból ami kijön víz, azért nem kell fizetni, csak azért, ami lefolyik a lefolyón. Ezért mindig büszke voltam, hogy ittam a csapból mondjuk fogmosásnál, és akkor annyi nem folyt le :D ...

    A Mesél az erdő egy olyan szép mesekönyv-sorozat!! Neked nincs meg? Vagy mi lett vele, nem emlékszel? Mamád nem tudja?

    tigi, hát élesztgetjük itt sorban egymás gyerekkori emlékeit, kedvenc meséit. :) és jönnek a felismerések, jaj tényleg, ez is, meg amaz is! :) Így a legjobb :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom hol lehetnek, mi lehet velük... :( Ha legközelebb hazamegyek, rákérdezek, de úgyis az lesz a válasz, hogy ne most akard kipakolni a gadróbot, majd tavasszal... Tavasszal meg majd, hogy télen... :D

      Ez a vizes ez annyira jó! :D De fogmosásnál a vizet kiköpted, ás ugyanúgy lefolyt, nem? vagy ha már megszakítja az útját, akkor nem számít? :D

      Törlés
    2. Akkor csak kezdd el pakolni, és mondd hogy egy régi tankönyvedet keresed - ami netto hülyeség, de be fogja venni, és ha tanulás vagy tankönyv van emlegetve, azonnal megengednek mindent :D
      Kiköptem persze, de ittam is, és mindig néztem, hogy mennyit lefetyelek belőle, hogy de jó hogy az nem folyt le... XD
      Azt hittem, hogy a csatornákban nézik és számolják kinél mennyi folyt le. Nem gondoltam én ezt át :D

      Törlés
    3. Na erről Gaiman írhatna egy sztorit!!!!! A vízszámláló-szellemek :D Szóljunk neki, hogy írja meg, állítólag Twitteren vagy hol lehetett neki küldeni mondatokat, és történeteket kanyarított belőle. :)

      Törlés
    4. Szellemek :D én mondjuk embereknek képzeltem őket, szigorúan sárga sisakban :D
      Tényleg, volt valami ilyen Gaimanes, de szerintem az időszaki volt.

      Törlés
  10. Ahh, Mesél az erdő! Igazi klasszikus imádom!
    Bevallom nem bírtam kivárni és gyorsan meglestem munkahelyen a posztokat, és a te mesekönyves képeidtől nagyon nehezen tudtam megválni.

    Az újabb Hamupipőke filmfeldogozásokban legtöbbször benne van a saroklevágás, az egyikben konkrétan mutatják, hogy fogja a nagy kést, és nyissz, - természetesen én mindezt nem bírtam megnézni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, olyan gyönyörű meséskönyv. :) Hú, köszi, örülök, ha a képernyőre ragasztottalak picit ;) sokat vacakoltam a képekkel, legalább volt értelme :D

      Pfú, ez a saroklevágás. :D :D én még nem láttam egyikben sem, nekem lightos mesekönyveim vannak. Na de majd tartok egy nagy átnézést, hátha kilóg a lóláb, vagyis a mostohasarok. :)

      Törlés
  11. A te posztodból az jött le nekem, hogy mennyire nem olvastam, csak hallgattam és néztem este negyed 8-kor a meséket, Szomorú, de abból a sok könyvet mutató nagy képedből alig ismerek valamit. :( Pótolnom kellene. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sosem késő! :) De mellesleg hallani és nézni is éppolyan jó a meséket :))

      Törlés
  12. Ne is sajnáld ;) tök jó olvasni titeket, folyamatosan jövök rá én is, hogy mennyi mindent kihagytam... és jutnak eszembe szép lassan gyerekkori kedvencek, a Tesz-Vesz sorozatot hogy imádtam, Tesz-Vesz szótárból tanultam először angolul :D érdekes, nekem a Mesél az erdő totál kimaradt, de a Vidám mesék nálunk is sokszor előkerült. És nekünk is volt még horror-Grimmünk :) számomra piroska a megérdemelte a hülye kiscsaj kategória volt, de a Csipkerózsikától dobtam egy hátast amikor először olvastam ezt a sztorit, asszem kamasz voltam :)
    És diafilmek :) óóóóó.... de sokat néztünk még amikor nagyon kicsi voltam, és a mamámnál laktunk, apu vetítette lepedőre a régi átforrósodó fém vetítővel. Mese utáni kötelező műsorszám volt megtapizni hogy mikor hűl már ki, addig sosem akartam elaludni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nekem is volt Tesz-Vesz szótáram, de még nagyon sok más angolul tanulós könyv, hú, azok is élénken megmaradtak :)
      Lassan kezdek itt szégyenkezni, hogy csak nekem nincs horror-Grimmem! :)
      A diafilm egy olyan nagy szerelem... micsoda romantikája van (volt?) neki. Egy új diavetitő bitang drága mostanában, remélem a kis pirosunk működik még. :)

      Törlés
  13. van egy csomó meséd, ami már húgom idejében futott nálunk, de asszem, te vele vagy nagyjából egy idős, úgyhogy nem csoda, hogy a teszvesz város alap, nekem meg eszembe sem jutott. :D neki megvolt a csipike is, ő nagyon szerette.
    és jut eszembe, Rumcajsz. a deli favágó a szép bajuszával meg a busa fejével, valszeg férfiideálom egyik megalapozója lehetett. (a rajzfilm. a könyvet nem olvastam itt sem.)

    de cuki, írtál meséket. :D

    és a diavetítés!! az se jutott eszembe, az mindig nagyon várt esemény volt. és olyan ritkán volt. :( csinálhattunk volna mi is magunknak, de az csak úgy volt az igaz, ha anya olvasta fel, nekünk csak nézni kellett, meg falni a frissen kisült sütit. :))

    azért ne lepődjön meg senki, ha a cinderről nem vágja azonnal, hogy az hamupipőke átdolgozás. ha nem rágják a számba, nekem ugyan fel nem tűnt volna.
    viszont alig várom a folytatást, asszem, a Piroskás lesz.

    és tényleg, még tartozok egy poszttal a régi mesekönyvekről.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a Csipike most böki a csőröm, olyanom tuti nem volt. Igen, húgod-korú lehetek :)
      Rumcajsz a férfiideál :D nekem volt kislánykoromban egy füzetem, ahova beírtam és lerajzoltam kikbe vagyok szerelmes, közte volt persze Superman (!), de leginkább a postásbácsink :D :D ennyit az ideáljaimról XD hullámzó színvonal.

      A Cinderről igazából nem tudok semmit. De azt a nevéből tudtam, hogy hamupipőke-féleség lehet, vagy legalábbis valamennyire hajaz rá.
      HPból ilyenkor mindig eszembe jut Ron, mikor a mugli mesékről beszélnek Hermione pedig felhozza a Hamupipőkét, mire Ron:
      "Cinderella? What's that, an illness?" :D :D :D

      bizony, jó régóta lógsz vele. Ehhem, fogsz te még mesékről írni úgy látom :D

      Törlés
  14. naaagyon szuper lett ez a poszt, irigylem a témát is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi! :) bátran lehet csatlakozni! :) :)

      Törlés
    2. de ez nem csak azoknak van, akik előre bejelentkeztek? nem nagyon tudom, hogy működnek ezek a dolgok, csak néha szoktam belefutni egy-egy témás posztba. mert amúgy szívesen írnék ilyet én is.

      Törlés
    3. Dehogy! nem vagyunk mi "szekta"! :D :D csak előre nem jelentjük be mikor é miről írunk, de utána bárki csatlakozhat, sőt, buzdítunk is rá, csak nekem most kimaradt a posztomból... :)
      Ha pedig írtál, jelezd Zenkánál, vagy nálam, és mindenki körbelinkel téged is, mint csatlakozót.
      nem utolsósorban pedig tényleg kíváncsi lennék a te posztodra, szóval ne fogd vissza magad ;)

      Törlés
    4. köszi, akkor írok én is :)

      Törlés
    5. Szuper, már be is tettelek, és szóltam a többieknek is :)
      És persze: most olvaslak!!! :)

      Törlés
  15. Nos, azt a Grimm-es részt speciel én nem tudtam *még összeszedegetem magam a sokktól* :D
    Sok azonos mesekönyvünk van, viszont kiragadva egyet: a Mesél az erdő nálunk valamiért kimaradt, pedig a képek alapján baromi jónak tűnik. Igaz, soha nem késő beszerezni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor valakinek tudtam újat mondani :D a többiek nagyon túlképzettek már az ilyen rémségekben ;)
      Jaj nagyon szép könyv, és aranyos, részletesen kidolgozott illusztrációkkal van teli. :) Ajánlom egy megnézegetésre legalább ;)

      Törlés
  16. Én hiába töröm a fejem nem emlékszem, hogy meséket olvastam volna, hallgattam és néztem őket. A keresztanyám dia vetített nekem, nagyon hangulatos dolog. Meg rengeteg mesekazettám volt, hosszú évekig azokra aludtam el. A legelső a Micimackó volt, amit a szomszédtól kaptam aztán meg a nagynéném vette fel nekem őket a rádióból. A kedvenceim voltak: egy Hófehérke átdolgozás ami a törpék szemszögéből meséli el a történetet, egy Lázár Ervin mese A legkisebb boszorkány (még most emlékszem a boszorkány hangjára ahogy hívja a lányait "Rilla, Marilla, Amarilla" :D), meg persze a Ludas Matyi.

    Ezzel az baj, hogy mivel a kedvenc meséim nem könyv formátumban vannak, és így nem lehet őket megőrizni, az én gyerekeim már nem fogják hallani ahogy az öreg boszorkány a rekedtes hangjával pörgeti az r-ket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, akkor a meséskönyvek kimaradnak az átörökítésből, sajnálom :(
      Örülök, hogy nálatok is ilyen hangulatos program volt a diavetítés viszont :) :)
      Hmm, valami mesekazik nekem is voltak (első audibook hehe), de nem emlékszem már pontosan.

      Törlés
    2. Azért van egy-két kedves mese könyvem, csak azokhoz nem kapcsolódik olyan sok emlék :D Meg van még egy csomó Vili Világám ismeretterjesztő újság volt gyerekeknek, mindig egy országra koncentrálva, azokat nagyon szerettem, nem rég fedeztem fel őket újra :D

      Törlés
  17. Jaj, a Füzesi Zsuzsa által illusztrált könyveket én is imádtam! Egyébként hasznos ez a poszt,elteszem későbbre, mert annyira nem vagyok otthon a mesekönyvekben, és ha egyszer lesz egy lurkó, jól fog jönni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Füzesi Zsuzsa rajzai nagyon szépek, szerettem őket, és meg is maradt, valahogy mindig felismernél egy F. Z. -kislány alakot, nem? :)
      Óóó, köszönöm, ez nagy örömmel tölt el :)

      Törlés
  18. Én csak most jutottam ide. Nagyon kedves poszt lett. Jó kis kommentcunamit kaptál rá ;) Egyébként én nagyon bírom a once upon a time sorozatot is, mert átértelmez meg nem is szóval az az én felnőtt mesém manapság. Gyerekkoromból pedig az aranyos tarajos kiskakas az egyik örök kedvenc 3D mesekönyv volt :)

    Egyébként hogy csinálod hogy ennyi pici képet egymás mellé tudtál tenni a borítóknál?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!
      A képeket rém primitív módszerrel csináltam, wordbe beraktam egymás mellé, prt sc, paintbe másolás, onnan körülvágás, mentés. Nem értek a képszerkesztéshez. De ha megnézed, ez nincs egyben, soronként, kétsoronként van egy kép, ahogy elfért a word-paint nézetben. :)
      Röhögni nem ér. :)

      Törlés
  19. Szia Pupilla!
    Jobb későn mint soha alapon csatlakoznék: http://bubumaczko.blogspot.co.at/2015/07/valahol-messzi-tajon-vadregenyes-szep.html

    VálaszTörlés