Oldalak

2014. augusztus 9., szombat

Stephen King: Cujo

Stephen Kinget most már tényleg nagyon sokáig kerülgettem, mint a forró kását, de a komfortzónáról írás meghozta a lendületet, hogy valóban kilépjek felé, és a horror irányába. Így esett, hogy nemrég elolvastam King fiától, Joe Hilltől a Heart-Shaped Boxot, most pedig magát a "mestert" vettem elő, és egy kicsit mégis biztonsági játékot játszva egy félig-ismerős ismeretlennel ugrottam fejest: Cujo

Stephen Kinget ugyanis nem lehet kikerülni, mert annyi régebbi film is van a műveiből, hogy a tévében csak-csak belefutunk egybe, a Cujot is legalább kétszer láthattam, elég régen, de azért nagyjából a sztori megvolt a fejemben. 
Ennek ellenére nagyon élveztem, mert ugyebár teljesen más egy képi megjelenítés, mint a könyvön keresztül megélni a feszült tempót és a frusztrációt, ami a veszélyforrásból és a bezártságból, tehetetlenségből fakad.

A történet Maine állam Castle Rock nevű képzeletbeli városában játszódik, ahol megismerünk két családot, Camberéket és Trentonékat. Persze van még jópár mellékszereplő is, de végső soron még a két család is azzá válik, hisz az igazi főszereplő, aki nélkül nem is lenne ez az egész képtelen helyzet, maga a nagy bernáthegyi, Cujo. 
Cujo Camberék kutyája, és a légynek sem tudna ártani, szelíd, jámbor, barátságos. Azonban egy ilyen végtelenül kedves kutya is borzalmas szörnyeteggé válhat, ha elkapja a veszettséget... 
A nagy baj pedig akkor történik, amikor Donna és Tad Trenton az autójuk meghibásodása miatt a veszett kutya támadásának kitéve, védtelenül ott ragadnak a  szerelőműhely előtt... 

Több szempontból is érdekes volt a regény, egyrészt azért, mert kicsit eltér a többi Stephen Kingtől (hallomás, filmek, utánaolvasás stb. miatt tudom), és sokkal inkább a realitás talaján marad, minthogy elmenne a misztikus felé, hisz a veszettség, a kocsiban rekedés, a tehetetlen helyzet előfordulhat a való életben is. Persze a plusz szépség az egészben, hogy innen nézve, szinte elképzelhetetlen, hogy ne legyen Donna táskájában minimum egy mobiltelefon, tablet, okostelefon, neadjisten az egész laptop, sőt, még Tadnek is lehetne telefonja. Nincsen persze, mert a regény még a nagy tech-korszak előtt íródott, 1981-ben, és ettől némileg, most olvasva, volt egy kis retro pikantériája a dolognak. Hisz csak egyetlen hívás kellett volna, egy sms, egy email, hogy a rohadt életbe nem indul a kocsi és itt támad a bernáthegyi ránk... A pre-mobiltelefon éra romantikája és veszélyei. 
Tetszett viszont, hogy annak ellenére, hogy nem nagyon mentünk el a szellemek-természetfeletti-misztikus világába, Stephen King mégis nagyon ügyesen lavírozott a határon Tad rémálmaival, a képzelt szörnnyel a szekrényben, az ajtónyitódásokkal, a korábbi, a városban történt bűnesetek különösségével... Kicsit azért csak ott matatott a vállamon egy láthatatlan tapogató ujj, aminek a végéhez nem tartozott senki, ha hátranéztem... 

Értékelés: 10/8,5 Olvasmányos és izgalmas volt, még ha nagyon véres és szörnyű is néha - elvégre horror, legyen is az, különben kiröhögöm. :)
Amellett, hogy horror, bőven maradt viszont elég egyéb rész is, és ez külön öröm volt: mellékszálak, karakterábrázolás, részletgazdagság. A müzlis - reklámszakmás kitérő kifejezetten jó volt.

Meg kell hogy állapítsam - de valószínűsítettem is korábban, hogy így lesz - hogy Stephen King és Joe Hill között jócskán van különbség, előbbi javára mind a misztikumot, mind a borzongatás, mind az írói stílusosságot tekintve.  

Kedvet kaptam további Kingekhez is, eddig a Hasznos holmik keltette fel legjobban az érdeklődésemet, de megvan a Tortúra is (Misery). Várom a további ajánlatokat. ;) 

Filmplakát


19 megjegyzés:

  1. Nekem anno az tetszett Kingben, hogy olyan hatásosan (legalábbis 14 éves énem így gondolta) keveri a valóságba a misztikumot. Vagy ha az nincs az adott regényében, akkor az emberi kapcsolatok ábrázolása vitte a prímet.
    A Tortúra nagyon tetszett, A halálsoron, A két Rose (olvastam vagy háromszor), A remény rabjai (ez filmen is tök jó), az Állattemető, a novelláskötetei szintén, meg még jó pár, de nem írok kilométeres kommentet.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt én is így éreztem, úgyhogy valószínűleg nem volt neked se semmi gond az értékítéleteddel már akkor sem :) Hú, köszi, jegyzetelek! :) és nem gond a kilométeres komment sem, elvégre szeretünk olvasni XD
      A Tortúra mindenképp olvasós lesz, de készítem még rá a gyomrom :) Még majd körülkémlelek itthon, az is lehet, hogy lapul pár King a régiek közt. :)

      Törlés
    2. A Tortúra nem is olyan szörnyű :) Legalábbis átlagban... Hasonló a Cujóhoz abból a szempontból, hogy ez is realisztikus-bezártságos. Nem realisztikus-bezártságos A ragyogás, ami szintén nagy klasszikus, de azt akkor olvasd, ha bírod a hosszú felvezetéseket, a tényleges cselekmény csak viszonylag későn indul el. (Mondjuk, ha jól emlékszem, a Cujo is ilyesmi.)

      Amúgy ha modernebb, tech-korszakos Kingre vágynál esetleg, ott van A mobil, amiben kifejezetten vannak mobiltelefonok :)

      Törlés
    3. Köszi.:) Jó tudni, hogy satnya is molyérzékem ezt már akkor is jól érzékelte.:D
      :DD Oké, akkor még ideírom a többit:
      Az Állattemetőt én is imádtam annakidején, azt se tudom, hányszor olvastam (nem, nem csupa gonosz halott állat van benne, nyugi:). A Borzalmak városa is jó, ha nem vagy allergiás a vámpírokra. Halálos árnyék, Titkos ablak, titkos kert; Tom Gordon, segíts! (azon kevés könyvek egyike gyerekkoromból, ami a frászt hozta rám egy éjszaka); Tóparti kísértetek.
      Érdekes, nekem a klasszikusnak mondott művei annyira nem jöttek be, mármint a hírnevükhöz képest.

      Ha egyszer odáig jutok, és a könyvtár is úgy akarja, elolvasom valamelyik újabb művét (de nem a böhöm A búra alatt-ot:D).

      Törlés

  2. King sztem eddigi legjobb könyve az Állattemető. Iszonyat szomorú, és brutális. Szintén alapmű az AZ. Nem fogod megbánni. Az újabb regényei is nagyon jók, pl a 11/22/63, annak az utolsó 20-30 oldala isteni :)

    Én nem tudok betelni az író könyveivel.
    http://adamolvas.blog.hu/tags/stephen_king

    VálaszTörlés
  3. A Boszorkánylány, Halálsoron alap. :) De az Az is nagyon jó, illetve én szerettem a Búra alatt című könyvét is. :) Amire most nagyon kíváncsi vagyok, az a Joyland.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm az ajánlatokat mindenkinek! :) Egy darabig nem fogyok még ki Kingekből, majd beosztom :)

    Síontan, a Tortúra nekem személyes keresztem, mert annak idején totálisan felfordult tőle a gyomrom, amikor bokát törnek, és egyszerűen sosem tudtam végignézni a filmet emiatt... de nagyon érdekel, mert jók a színészek is, meg persze az egész, lélektanilag nagyon érdekes. És valóban, ez is inkább realisztikus, de mindig úgy vagyok vele, az ember és a gonoszsága félelmetesebb bármely szörnynél vagy szellemnél amit kitalálnak.
    Hú, A mobil, ez is jó lehet, King bácsi is haladt a korral :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öö, csak bokát törnek, mást nem csinálnak a lábával?
      Szerintem is, mármint az ember lehet a legfélelmetesebb.

      Törlés
    2. De, biztos, de nem akarom felidézni :D meg kicsit már az emlékeim, nagyon rég próbáltam utoljára nézni :)

      Törlés
    3. Ne aggódj, a könyvben nem törnek bokát. *baljós csend*

      Törlés
    4. Jajj neee, akkor biztos levágják :O ajjajajajajjj

      Törlés
    5. Hát, elég sok szörnyűséget művelnek szegény fickóval...

      Törlés
  5. Én anno könyvtárból hoztam ki "anyukámnak" King könyveit, 8-9-10 évesen, aztán persze én olvastam el a takaró alatt őket zseblámpával. Persze, majd berosáltam az AZ-tól, a Cujo-tól, a Carrie.tól, a Hasznos holmiktól. Nekem a legkedvencebb a Borzalmak városa, jó kis vámpíros véres horror. Meg persze olvastam a Halálsoront, Ragyogást, Rémkoppantókat, Kedvencek temetőjét, Torturát. Persze mindezt tizenévesen, de tervezem, hogy újra kezembe veszek egy Kinget. Az Álomdoktorba beleolvastam nemrég, de nekem nem jött át, viszont a Joyland jónak tűnik :) Jó hogy kicsit kiléptél a komfortzónádból, és hogy tetszett! Még sok ilyen jó olvasmányt !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mennyi "titkos" Stephen King fant előhozott ez a poszt! :)
      Hú, bátor voltál! Én olyan idős koromban tényleg nagyon féltem, még a sima sötétben is, nem ám hogy ha horrort olvastam volna :) Bár tény. hogy néha néztem kukucskálva a "nemszabad" filmeket az ajtórésen át. :)
      Az Álomdoktort nézegettem, persze vonzott, mert macsek van rajta. Ez a Ragyogás folytatása, ugye?
      Joyland, meg esetleg a Bura alatt is érdekelne. (meg egy csomó másik, amit még soroltatok :D)

      Törlés
    2. Tényleg, a Carrie, aminek történelmi érdekessége van inkább, mert azzal lett híres, bár nem hinném, hogy a legjobb könyve. De azért nem is rossz.

      Törlés
    3. A régi Carrie filmet is láttam valamikor réges-rég. Az újat még nem.

      Törlés