Oldalak

2014. augusztus 12., kedd

Jodi Picoult: Larger Than Life


Ez a kisregény előzmény Jodi Picoult Leaving Time című, októberben megjelenő új regényéhez, és annak egyik főszereplőjét, Alice-t mutatja be, aki elefántokat tanulmányoz. 

Botswana, 1999. Alice megment egy kiselefántot, akit nem akar elmozdulni anyja teteme mellől. Nem lenne szabad beleszólni a természet rendjébe, de Alice már többször szegett szabályt, és nem tudja otthagyni a gyászoló bébit. Egy, a rezervátumban bújtatott elefánt azonban nem könnyű eset, és hamarosan fény is derül Lesego ottlétére... Közben visszatekintések révén megismerjük Alice gyerekkorát, anyjával való kapcsolatát, tudományos érdeklődésének kialakulását, és ami még ezeknél is izgalmasabb: betekintést nyerünk az elefántok életébe is.  

Teljességgel elfeledkeztem és elkanyarodtam már jó ideje egy nagyon is kedvelt és kedvenc témámtól a könyvekben: az állatoktól. Imádom az állatokat és olvasni is róluk, és annak idején nem véletlenül faltam a Gerald Durrell könyveket, még a vulkáni nyulak is érdekeltek... :) Az elefántokba most teljesen belehabarodtam, és elámultam, hogy milyen nagyon keveset tudok róluk. És nem csak a "közismert" érdekességekre gondolok, mint az "elefántok nem felejtenek" jellegű mondások, amik kiváló memóriájukra utalnak, és nem is csupán az, hogy tudnak könnyezni. Jodi Picoult beleásta magát a kutatásba - és biztos vagyok benne hogy a teljes hosszúságú könyv ilyen szempontból is még érdekesebb lesz - és sok információmorzsát nyújt, amik egytől-egyig újak és érdekesek. Az elefántok akár hat tonnásak is lehetnek, matriarchális hordákban élnek, az állatvilágban a leghosszabb ideig, 22 hónapig vemhesek, és igen, valóban tudnak sírni, de ami még meglepőbb, gyászolni is a halottaikat... Sőt, még azt is megtudtam, hogy 1916-ban előállítottak, majd felakasztottak egy elefántot gyilkosságért...

Örülök, amikor így kinyílik a világ, és nagyon köszönöm Jodinak ezt az élményt, és a virtuális popón billentést, hogy igenis térjek vissza olyan olvasmányokhoz, amiket régen nagyon is szerettem.  

Forrás


Amellett, hogy az elefántokról mesélt tények nagyon érdekes, az érzelmi húrokat is a megszokott módon mesterien pengeti. Kétszer is könnyeztem rajta, nem gondoltam hogy ennyi minden belefér egy ilyen rövidke történetbe, Jodi mégis belezsúfolta amit csak lehetett, anélkül, hogy egy pillanatig is úgy éreztem volna, hogy sok. Elgondolkodtató és megható, több szinten is. 
Nagyon tetszik a novella magyar címe is: Szelíd vadak, de éppoly találó a Larger Than Life is.

Forrás 


Forrás
Bár itt ül a polcomon vagy 15 olvasatlan Picoult regény, mégis, ellenállhatatlan vágyat érzek rá, hogy azonnal olvassam a Leaving Time-ot, annyira magával ragadott ez az előzménynovella, és még a részletet is elolvastam a végén, pedig nem szeretek előre beleolvasni a könyvekbe, amikor még nem olvashatom őket igazán. 


Értékelés: 10/10 Kedvenc lett, bár csak egy aprócska történet, mégis nagyon magával ragadó, torokba gombócot szorító, és alig várom, hogy többet megtudjak Alice-ről, Jennáról, Serenityről és az elefántokról... Azt hiszem Jodi ezeket a szálakat olyan szépen fogja összeszőni, hogy talán az eddigi legjobb regényére számíthatunk. 

Korábban >itt< írtam az első előzménynovelláról, és a könyv megjelenéséről. 

2 megjegyzés:

  1. volt egy rohadt jó poszt arról, hogy minden afrikás könyv borítóján egy akácia áll bele a naplementébe, de eltűnt :( Lehet, berágtak a kiadók és megvereték a szerzőt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van másik borítója is, amin csak az elefántok vannak a háttérben, és elöl pedig a nőci lábai látszanak. :) De a magyar az nagyon jó lett, a premier plán elefánt fotóval. :) De az e-könyv verziónak ez az akáciás volt az eleje, hát nem bánom, mert ugye e-ben nem annyiszor nézegeted a borítót (tkp. csak egyszer :D)...
      Hol volt ez a poszt, nem emlékszel?

      Törlés