Oldalak

2014. május 1., csütörtök

Emlékek (ó)kútja


Szabó Magda: Ókút


"Hajdani házunk udvarán, közvetlenül ott, ahol az udvarba léptünk a kapubolt alól, számtalan apró kavics csillogott egy sarokban. Ha esett, a csatornából alázúduló víz tisztára öblögette, meg-megmozgatta a fényes, kerek kövecskéket. Tilos volt játszanom velük, s ezt nehezen tudtam elviselni, mert szerettem minden kavicsot, minden pocsolyát."

Ahogy az előző bejegyzésemben, az Ajvéról mesélve írtam, egész véletlenül sikerült egymással párhuzamosan két nagyon-nagyon hasonló témájú könyvet olvasnom... Az Ajvé és az Ókút is egy-egy gyerekkori memoár. 
Szabó Magda önéletrajzi jellegű könyvei közül eddig korábban a Für Elise-t olvastam, most, az Ókúttal kapcsolatban előre nem is tudtam, hogy ismét egy életszeletet kapok tőle (belőle?). 
Nem fogok sokat írni róla, mert ezt olvasni kell, és átélni, és visszaemlékezni kicsit a saját gyerekkorunkra, vagy csak csendben figyelni, milyen szép emléket állít Szabó Magda a saját szüleinek, hogy meséli saját mitológiájának kialakulását, és azt a rengeteg apró mindent, amire emlékszik, és amiből építkezett. 
Különleges volt már gyereknek is. Rossz is akár, de engedetlenségében, dacában is különleges. Többször eszembe jutott, hogy mennyire érzékelhető volt, lehetett már akkor későbbi személyisége, erőteljes vonásai. Nem volt egy egyszerű ember, az biztos, és gyermekként is már jellemző volt rá a nehéz természet. Nem mintha felrónám, csak olyan miből lesz a cserebogár érzés. :) 

Forrás
"– Neked adjuk a névnapodra – mondta apám. – Tied Tihany."

Olyan szépen, őszintén, és olyan részletesen ír mindenről, bámulatos... A gyerekkori impressziók keverednek a felnőttkori ráeszmélésekkel. 

Valahol azt hiszem mindannyiunknak van ennyi sok színes emléke a gyerekkorából, és sok olyasmi is, amire semmi különösebb ok nélkül emlékszik, mert valamiért nyomot hagyott. Üveggolyók, árokpart, a szomszéd kutya ugatása, játszópajtások lakásának a szaga, egy rokon bántó megjegyzése, egy csorba bögre... - számtalan formát öltenek az ilyen villanásnyi emlékek, ami tulajdonképpen a gyerekkorunk. Amiből lettünk, és amiben már mi voltunk talán épp annyira amennyire a kis Dolna már akkoris a nagy Szabó Magda volt, minden ízében. 

"Kiszámíthatatlan, mikor mi, milyen erővel és később milyen hatást kifejtve karcolódik egy gyermek tudatába."

Képek, történetek állatokról, színházról, vallásról, időről, művészetről, és egészében egy nem mindennapi családról, de egy nem mindennapi család illik csak ehhez a nem mindennapi kislányhoz. Jó volt bekukucskálni, jó volt szemenként sepregetni az emlékmorzsákat, és észrevenni, később mi, hol jelent meg az életműben (Abigél és a tárgyakhoz való férjhez menés, Sziget-kék, Az ajtó). 

"Mindenki rendszeresen olvasott nálunk, szenvedélyes érdeklődéssel, válogatás nélkül, mint az örökké szomjas ember, aki azt is megissza, ami voltaképpen nincs ínyére, mert máskülönben szomjan hal."

Értékelés: 10/10 Finom, bensőséges történet, titkos és titokzatos, mégis meglepően tágra nyitott ajtó. Köszönöm, Magdám, hogy megismerhettem a bábot, amiből a pillangó lett. 

A regény olvasható a PIM-en is. 

Forrás

9 megjegyzés:

  1. Azt hiszem, ciki, h egy hónap és 31 leszek és még egyetlen könyvet sem olvastam Szabó Magdától... Érzem én már egy ideje, neki is kezdtem egynek 5-6 éve, de pár oldal után nem indult be és feladtam (épp nem voltam túl kitartó).
    Már az előző bejegyzéskor úgy gondoltam, talán erre a könyvre vártam csak... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem ciki, már miért lenne az? :) Ha van kedved, olvass tőle! :) Viszont szerintem abszolút érthető, ha feladtad egynémelyiket az elején, sok könyve van ami nagyon nehéz, és nehezen is érthető az elején. Kezdésnek Abigél, Születésnap, Álarcosbál, ezek az ifjúsági regényei, vagy akár az Ókút, a saját gyerekkoráról, illetve fantasztikus írás még Az ajtó. Amikkel semmiképp ne kezdj, mert elmegy tőle a kedved: Katalin utca (nagyon jó ez is, csak rohadt bonyolult az eleje), Für Elise, Az őz. Nekem Az őzbe végképp beletört a bicskám, nem is hiszem, hogy el fogom olvasni valaha, annyira nem bírom megérteni az elejét. :) ...
      Amúgy tervezem elolvasni az összes Magdát :))

      Törlés
    2. Für Elise-hez volt szerencsém, amikor pötyögtem a kommentet még nem emlékeztem, de aztán átrágtam a Sz. M. összesen Molyon és rájöttem. Egy barátnőm könyve volt, nálam maradt örökre és egyszer csak levettem a polcról. Aztán gyorsan visszatettem. :)
      Köszönöm a felsorolást, ezeket fogom először választani, bár kit tudja, mikor, a lista mindig csak nő és nőőő, de hát Neked erről nem kell regélnem. :) ;)

      Törlés
    3. Egyébként a Für Elise is nagyon szép, tényleg, csak SzMnél nem mindegy, mivel kezdesz. Még talán a Régimódi történetet is kerüld egyelőre, bár azt nem olvastam, szintén a nehezebbek közé tartozik.
      Ó igen, ne is mondd, a lista végtelen és egyre nő :) Nem lesz elég egy élet, elolvasni amikre kíváncsi vagyok... :) Remélem a túlvilágon van könyvtár :D

      Törlés
  2. Szívem feneketlen mélykútjábúl szóltál! Szabó Magda örök és megunhatatlan. Igazi érték. Ideje lenne már nekem is újra kezembe venni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most olvasom A Danaidát, ajánlom neked is következőnek, azt hiszem azt még te sem olvastad.
      Viszont tudod mi a helyzet? Elkezdett érdekelni a férje is. A Megmaradt Szobotkánakot is sorra akarom keríteni valamikor, de érdekel az is hogy Szobotka maga miket írt.

      Törlés
  3. Én a régimódi történetet olvastam először ami ilyen családi dolog az anyjáról szól hát a kedves mama sem volt semmi egyéniség az biztos:) A Für Elise-el félbemaradtam, és az Őkút is tervben van. Szépen írtál róla. Valahogy az ember bármit olvas Magdától, mintha begyógyítaná a lélek sebeit és felvarrná a ráncait :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel egyetértek!
      A Régimódi történet még eddig kimaradt, most A Danaidával folytattam.

      Törlés