Oldalak

2014. április 29., kedd

Lugosi Viktória: Ajvé

"A mamája kötni szokott. Halványkéket, sárgát, szürkét, de még mindig jobb, mint a drapp. A Gabi mamája ugyanis teljesen drapp, és ha az ember nem figyel nagyon oda, észre sem veszi, hogy hol végződik a mama és hol kezdődik a kötés."


Nem is gondoltam volna, mennyire tetszeni fog ez a kis kötet, a furcsa címmel, ki tudja igazából miről szóló történettel... A Dafkét már olvastam a szerzőtől, és az is pozitív csalódás volt, de ez még annál is nagyobb. 
Az Ajvé egy fantasztikus jól, erőltetettség nélkül megírt zsidó családregény, amiben benne van ugyan a zsidóság sok-sok eleme és a kultúra morzsái, de mégis, a hangsúly a családon van, az élet történésein. Ez a könyv, maga az élet. Méghozzá egy kicsi gyerek szemszögéből láttatva. 
És ez a kicsi lány éppúgy vagyok én, mint amennyire te. Annyi az enyémhez hasonló, vagy akár azonos gyerekkori élményt, apróságot, szót, rácsodálkozást találtam ebben a rövid kötetben, annyi ismerősség volt, hogy sorolni is sok. A kisiskolás Kata mesél és láttat mindent (csak egyszer van említve a neve), a gyermekszemszögtől mégsem lesz lebutított vagy unalmas bármi. 
Ahogy mondtam, az élet sava-borsa benne van. Anyja apja elváltak, utóbbival csak hétvégente találkozik, de van egy jófej nevelőapja, Dodó, és persze nagymama, akivel együtt élnek.
Nagymama, aki haláli - idegesítő is persze, de nélküle nem lenne az a regény, ami. Aki nekünk is van egy ilyen vagy ehhez hasonló - nem dob ki semmit, jó lesz még valamire, összeveszik a hülyeségein, ragaszkodik a bogaraihoz... Kának emlegeti a rosszéletű nőket. Beszól a korcsolyagálán, hogy a magyar versenyző milyen kövér. 

"Hogy lehet valaki ilyen sikktelen, mikor szép az arca? Persze ekkora combokat mázsával kéne kimérni. Naná, hogy a magyar a legkövérebb! - kiabálja nagymama a másik szobából, a foteljából."

Hát ezen konkrétan felröhögtem. Mintha a mi családunkba kukkeroltak volna be, ahol szintúgy elhangzottak annak idején, hogy arról lehet felismerni a magyar műkorcsolyázó nőt, hogy sokkal vastagabb a combja a többinél... :D 
De ugyanígy nálunk is voltak K-k, és voltak olyan öregek, akikre rámondta Mama, hogy "a hamut is mamunak mondják". Amerikai Ketrin néni helyett "jönnek a bécsiek" csatakiáltás. Mindig bekészítve a Nitromint, de nálunk csak "nyelvalá", sőt, még egy kedveskedő Károly bácsi is, esküszöm még a neve is ugyanúgy Károly bácsi volt, aki másképp hívott mint a saját nevem, és mindig megcsodálta a hosszú hajam, egyszóval egy pontról pontra azonosan lejátszódó rituálét követő bácsi, akihez amúgy semmi köze nem volt a családnak. :D... 

"Sok a cipőbolt, a népművészeti bolt előtt meg a külföldi. Fényképezőgép lóg a nyakukban, gyönyörű ruháik vannak és mindig mosolyognak. Arról lehet észrevenni, hogy nem magyarok."

Nincs fejezet, nincsenek címek, néhol egy sor kihagyással ugrunk egy kicsit, tényleg, pont mint az életben, de az egész mégis összeáll, nem szakadozott, visszatérnek a szereplők, utalunk újra a spájzra, Károly bácsira, a vasárnapi apukára, akinek nem szabad azt mondani étterem, hanem csak hogy vendéglő. 

"Berakják egy koporsóba, és... Koporsó, koporsó. Milyen hideg szó, koporsó. Kopogtat, meg kopásálló, az nem hideg. Orsó, borsó, az sem. Csak a koporsó." 

Egy gyerekkori körkép, amibe minden belefér az iskolai játszópajtásokon és szagos radírok világán át, a szorongásokon, félelmeken, betegségen át, a vallás témájáig, a zsidóság jelentéséig. 

Régi kisszoba, műanyagpadló, spájzpolc és nagymama-szagú regény. 

Értékelés: 10/10 Kedvenc lett.
Nagyon-nagyon érdekes, hogy éppen együtt olvastam Szabó Magda Ókút című regényével, és meg is fordult a fejemben, hogy egy dupla posztot írjak róluk a sok hasonlóság miatt - témát, hangulatot tekintve. Az is egy gyermeki memoár, bár ott a szülők kerülnek inkább középpontba, de nagyon hasonlított, néhol úgy éreztem össze is gubancolódik a két regény cselekménye, apróságai, egyik a másikába olvadt. 
A legjobb az a véletlen volt, amikor  pár óra különbséggel olvastam, hogy ugyanúgy mondatokat írós, hajtogatós játékot játszottak mindkettőben, és Szabó Magda és Lugosi Viktória is megállapították, milyen jó, és mekkora sületlenségek jöttek ki, mert nem látták mit ír a másik. :) :) 

Kedves Lugosi Viktória! Kérem írjon még regényeket! :) 

14 megjegyzés:

  1. én is szerettem ezt a könyvet, sztem is nagyon jó kis regény. :)

    VálaszTörlés
  2. Nálam van a Dafkéd, ezek után dafke elolvasom! Az már ziher! Aztán kérem ezt is. Punktum! :)

    VálaszTörlés
  3. Ó, de nagyon szerettem ezt a könyvet, izgultam is, hogy tetszeni fog-e neked :) Most az idézeteid kapcsán eszembe jutott, hogy a nagymama milyen jó kis karakter volt benne. A gyerekszemszög meg szerintem dobott egyet a történeten, még Vámos Miklós Zenga Zéneke hasonló, bár rég olvastam mindkettőt, de mindegyiket imádtam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ezt a Vámos könyvet most meg is jegyeztem, köszi! :D

      Törlés
  4. Katacita, köszi az ajánlást, épp akartam kérdezni Nimát is, hogy tud-e hasonló regényeket még :) Én meg az Ókutat ajánlom, habár, már a bejegyzésben is megtettem. :) A gyerekszemszög nagyon el van találva, és nagyon eredeti módon van megírva. A nagymama meg tényleg haláli, jólesett nevetni rajta, bosszankodni rajta. :)

    Miamona, kötelező!! :) Ha nem kérnéd, akkor is rádsóznám, ziher! :)

    Nima, olvastam tegnap a te bejegyzésed is, amúgy tudsz még hasonlókat? :) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem így látatlanban Tóth Krisztina Akváriuma jutott még eszembe. De megerősíteni egyelőre nem tudom. :)

      Törlés
    2. Hú, jó hogy mondod, az amúgy is olvasós! Meg a Pixel. :) :)

      Törlés
  5. imádtam ezt a könyvet és a dafkét mégis csak bbő 1 éve olvastam, pedig a megjelenésekor már a fejemben volt, h meg kell venni, valamiért ennek ellenére kimaradt. utóbbi olvasása után komolyan írni akartam lugosinak a fb-on, h kérem, írjon még, annyira élvezetes és valódi minden gondolata. örülök, h nem vagyok én vagyok ilyen bolond és picit bánom, h nem cselekedtem meg (bár sosem késő, de a hév nyilván nem ugyanaz). :) ^^ (most pedig folytatom a trónok harca 4. kötetet, különben sosem olvasok már mást -persze csak viccelek, ezt is élvezem, bár ez a rész számomra gyengébb, mint az előzőek, de ez legyen a legnagyobb problémám-).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor nem csak nekem jutott eszembe, hogy bizony le kéne támadni a szerzőt, írjon még! :) :)
      Hú, akkor azért jól haladsz a Trónokkal :)

      Törlés
    2. most látom, h eléggé szét voltam már esve, összevissza fogalmaztam (és bevallom, előtte barátnős iszogattam is :))

      Törlés
    3. Ugyan :) Jó könyvek mellé dukál egy jó borozás is :D

      Törlés
  6. Ez az Ajvé nagyon jól hangzik, várólistára tettem. :) Most amúgy is ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok.
    A mondatokat írós játékot mi is játszottuk és tényleg nagy sületlenségek jöttek ki néha. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök! Remélem tetszeni fog! :)
      A mondatos játék nekem nem volt ismerős személyes élményből, de elég meglepő volt tényleg néhány óra különbséggel két könyvben is ezt olvasni :D

      Törlés
    2. Valami pöttyös könyvben én is olvastam a hajtogatós játékot, jó lehet, majd felvetem már következő korcsmázáskor.
      Enyimé öreganyám is feszt azt nézi, ki milyen kövér (mostanában főleg az én hátsómat pécézte ki :D)

      Törlés