The Harry Potter Wizarding Almanac

A tavalyi év nagy szenzációja volt, hogy megjelenik a nagy Harry Potter Varázsalmanach, és gondolom sokunknál landolt karácsonyi ajándékként akár angolul, akár magyarul, hiszen az Animus Kiadó is gyorsan kapcsolt, és kiadták magyarul is.

Egy nyomdacsoda és festéktenger ez a könyv, az illusztrált kiadások koronázatlan királya, amelyben hét különböző illusztrátor munkája elegyedik. Ettől a sokféle stílustól, a sokszínűségtől kissé eklektikus az egész, de ez összességében nem zavaró. 

Az illusztrátorok: Peter Goes, Louise Lockhart, Weitong Mai, Olia Muza, Pham Quang Phuc, Levi Pinfold and Tomislav Tomic. 

Nem sok újat fogok tudni mondani az Almanach-ról, mint amit minden más értékelésben és blogbejegyzésben is olvashattatok már, és aminek a veleje az, hogy szép, sőt gyönyörű, de mégis mi az értelme ennek a könyvnek? Kinek készült? Információt nemigen tartalmaz újat - vagy bármi, ami ebből új volt esetleg egy HP olvasónak, vagy netán csak elfeledkezett róla, azt egy google-kereséssel is megtalálja, és ezen kívül pedig csak egy színes-szagos bogarásznivaló az egész, vegyes színvonalon. 

Vannak benne elbódítóan részletgazdag oldalpárok, igazán varázsos elképzelések, de infantilis listák, furcsa összefoglalók, skiccszerű, már-már gagyi rajzok is. Mindez pedig tele van tűzdelve idézetekkel és random tényekkel a hét HP kötetből.

Saját képek.

A szereplőkről hozott tudnivalók, a varázsigék és bájitalok felsorolása olyan, mint amit esetleg iskolásként mi is megpróbáltunk összeírni a kedvenc könyveinkről, csak ugye mi nem kaptunk hozzá menő illusztrációkat, max rajzolgattunk valamit, és aztán spárgával összekötöttük az egészet füzetnek. 

A szemet gyönyörködtető részeken túl ezt a nagy céltalanságot persze egyvalami menti még meg: a nosztalgia-faktor. Hogy akárhogy is van, a HP világában elmerülni, a HP világába visszamenekülni mindig jó, és kicsit megcsiklandozta az újraolvasókámat is - jó lenne újra elolvasni a sorozatot. :) 

Ami még jó volt, hogy megtudtam, Rowlingnak van egy jkrowlingstories.com nevű weboldala, ami nagyon tetszetős kidolgozás, nézzétek meg. :) 

Kedvenc oldalak: a tiltott rengeteg kihajthatós oldala, Halloween, karácsonyi lap, Hogwarts Library, Dark Magic és Patronus oldalak, Ministry of Magic emeletei. 

Idegesített: a Marauder's Mapen a tükörírás, nem bogarászgattam inkább, azok az oldalak, ahol összevissza tekergett a szöveg, pl. idővonalak, és Weitong Mai rajzai, amik nagyon gyermetegek és túl egyszerűek voltak, kirítt nagyon a többi, tehetségesebb illusztrátor közül.

Rajta kívül még Louise Lockhart volt nekem kicsit olyan semmilyen, túl színes, de nem különleges. A többiek közül mindnél találtam olyat, amit nagyon kedveltem, de talán Peter Goes és Tomislav Tomic rajzai, oldalai tetszettek legjobban, pedig elsőre nagyon zsúfoltnak éreztem az utóbbit, de aztán egyre jobban bejött ez a stílus. Pham Quang Phuc szuperül rajzol karaktereket és állatokat, lényeket is, az ő kezét dicséri a borítókép is. Olia Muza pedig nagyon kellemesen tölti ki az oldalt erősebb színekkel is, neki jutott a legkevesebb oldal, de az mind szép. :) 

Szóval mi legyen a verdikt? Jó? Rossz? Szükséges? Egy rajongó polcán szerintem ott a helye, és érdemes néhány órát eltölteni a böngészésével, már csak azért is, hogy esetleg meghozza a kedvet egy újraolvasáshoz. 

De kicsit inkább gyerekeknek valónak tűnik - ami több mint furcsa, miért nem az eredeti HP generációt akarták megörvendeztetni a kompendiummal? :) 

Mindenesetre sok része művészi értékű, kidolgozott, szép, és a szépnek végülis mi egyéb célja van a művészetben, mint gyönyörködtetni? Ennek eleget tesz. 

Vannak videók, ahol végiglapozzák a könyvet, pl. >itt<. Lessetek bele!

>Itt< pedig könyvbemutató Tóth Tamás Boldizsárral.