Eve Chase: Black Rabbit Hall

Az ódon házakban játszódó, családi titkokkal teli történetek mindig is vonzottak, főleg egyedi és különleges atmoszférájuk miatt. A Black Rabbit Hall kapcsán most végiggondoltam az ilyen témájú olvasmányaimat, akadt is pár, bár vannak nagyobb nevek a műfajban - pl. Kate Morton - akiktől még mindig nem olvastam.

Arra az általános megállapításra jutottam, hogy az ódon házas családi sztorikban a felsoroltak közül mindig jelen van valami:

- egy banális baleset, ami megváltoztat mindent, és ami mindennek az oka

- egy rejtélyes tűzeset

- gyökerek kavarodása, értsd: kiderül, valakinek nem is azok a szülei/nem az a gyereke, ahogy gondoltuk/gondolták

- eltitkolt ikertestvér

- idős hölgy, aki sokkal többet tud, mint amit elmond.

Ez nem spoiler, ez csak egy gyűjtés, nagyon általános szempontok mentén. A listát követve lehet jó, ódon házas családregényt írni. ;)

A Black Rabbit Hall tisztes iparosmunka, de voltak már hasonló olvasmányaim, amik jobban birizgálták a fantáziámat, és jobban lekötöttek, mint Lorna és Amber története. 

Néhány szót a történetről is azért, bár sajnos már majdnem egy hónapja fejeztem be - nehezebb így összeszedni már a gondolatokat: 

Két idősíkon játszódik a regény, először Lornával és vőlegényével autózunk el Black Rabbit Hallhoz, amit lehetséges esküvői helyszínként néznek meg. A cornwalli helyszín hivatalos neve egyébként Pencraw Hall. A vőlegény vonakodik, Lorna azonban beleszeret a helybe, és később Caroline, a tulaj meghívására vissza is utazik vendégeskedni ott egy hónapot. Lorna  abban is biztos, ő már járt itt, korábban, kislányként az anyjával. De vajon hogy kerültek pont Black Rabbit Hallba, miért látogattak el ide, többször is?

A múltbéli szálon, az 1960-as években, megismerjük az Alton családot, sok gyerekkel, és különféle tragédiák árnyaival... A kapcsolódási pont nekem nagyon sokáig homályban maradt, sőt, még a kirakós darabkáinak helyrekerülésekor is rossz irányba mentem el gondolatban, szóval számomra hozott még egy meglepetést. 

Azonban annak ellenére, hogy nem tudtam kitalálni a rejtély megoldását, helyére illeszteni a múlt titkait, annyira nem varázsolt el a könyv. Amber Alton jobb elbeszélő volt Lornánál, és érdekesebb volt az Alton család régi dolgait megismerni, mint a jelenben lenni, de igazán egyik narrátor sem volt kiemelkedő. Átlagosak, haloványak, egyformák voltak. Lorna döntései furák, elbizonytalanodását a vőlegénnyel kapcsolatban nem tudom miért kellett beleerőltetni a könyvbe, ami pedig a "gonosz mostohát" illeti, sajnos neki csak annyi jutott, hogy ő a gonosz. Semmi árnyaltság nem volt a karakterében. Kicsit erőltetett volt maga a szituáció is, amit összehozott a szerző, hogy a nagy titkokra fény derülhessen. 

Sajnos nagyon sokat halványult már most is az olvasás emléke, a rejtélyes hangulat ellenére nem tudott maradandó lenni.

Ilyen témában amit nagyon ajánlok, az Diane Setterfield: A tizenharmadik történet című könyve, vagy a klasszikus, A Manderley-ház asszonya.