Eudora zárkózott, 85 éves, és úgy érzi nincs már miért élnie. Semmiképp sem szeretne kórházban, gépek közt meghalni, vagy ami még rosszabb, ott életben maradni. Szeretné saját maga meghatározni, mikor is akarja itthagyni ezt a világot, és milyen feltételekkel. Ennek érdekében felveszi a kapcsolatot egy svájci klinikával.
Amikor elindítja jelentkezését, váratlanul új szomszédok költöznek mellé, és élete nemvárt módon felpezsdül, hála Rose-nek. A tízéves szomszéd kislány egy igazi cserfes energiabomba, mellesleg önjelölt divatszakértő is, aki rögtön barátot lát Eudorában, és nem rest újra és újra megjelenni az ajtajában, elhívni programokra, elmenni vele úszni, és akár személyes kérdéseket is feltenni. :)
Talán ettől a ponttól egyértelmű, hogy mi is fog történni. Rose - és az özvegy Stanley, aki szintén a környéken lakik - újra bevonják az élet sűrűjébe Eudorát, szinte észrevétlenül. Már nem válaszolhatja a svájci klinika hivatalos bejelentkezéseire, hogy nem, nincs senkije, mert lettek barátai. Nem mondhatja, hogy semmi dolga, mert hol itt, hol ott van jelenése, és számítanak rá. Nem titkolhatja örömét, amikor megtapasztalja az élet szépségeit. Megtanul kicsit újra élni.
Ami még érdekessé teszi az elbeszélést, hogy vissza-visszaugrálunk az időben, és megismerjük Eudora múltját is; kiderül, hogy vesztette el a szüleit, mi történt a húgával, és milyen volt a kapcsolatuk gyerekkorukban.
Tetszett a stílus, és a gördülékenység, élveztem a sztori kibontakozását, hiába nem volt nagy cselekménye, azért mindig történtek apróságok az egyik szálon, és nem ült le a történet. Ami nem tetszett annyira, az a svájci klinika munkatársaival alakított rész. Nagyon fura volt az egész, a rengeteg hívás és beszélgetés, amiknek szinte mind ugyanaz volt a konklúziója. Szájbarágósnak, feleslegesnek, kimódoltnak érződött. Nem tudom a valóságban hogy működik, ha valaki egy svájci intézményben szeretne eutanáziát, de nem így képzelem el a protokollokat, telefonhívásokat stb. Bár a "steril" hangvétel talán stimmelhetett. :D Ami végképp zavaró volt, hogy nem lett lezárva végül, nem volt semmilyen beszélgetés a végén Petrával, vagy az orvossal, amiből megtudjuk, hogyan is intézi Eudora a már elbírált kérelmet, illetve esetleg, hogy ők mit szólnak hozzá. Amennyi oldalszám bele volt feccölve a telefonokba, azt hittem a befejezésnél is kap még pár mondatot a téma, de gyakorlatilag csak elfelejtődik. :D
Kellemes olvasmány, valami ilyesmit vártam volna a Remarkably Brigth Creaturestől is, de ott nem kaptam meg.
